Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-01 / 280. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 1., HÉTFŐ KULTÚRA Közkinccsé teszik a vidék kultúráját, sikerrel pályáztak a barcsiak Megalakult Barcson a Kulturá­lis Közkincs Kerékasztal. A Köz­kincs Program fő célja a kulturá­lis vidékfejlesztés, melyet az Ok­tatási és Kulturális Minisztéri­um hirdetett meg. A program több elemből tevő­dik össze, ennek belépő pályáza­ta volt a kerekasztal megalakítá­sa, melynek révén hatékonyab­bá válik az együttműködés és az információáramlás egy-egy kis­térségben. A Barcsi Többcélú Kistérségi Társulás 600 ezer fo­rintot nyert az első évi működés­re és az ebben elképzelt felada­tok megvalósítására. ■ Kulturális Közkincs Kerekasztalt hoztak létre Barcson a vidéki kultúra fejlesztésére- A kistérség meginvitálta a környék településéről mindazo­kat, akik a kultúra fejlesztésé­ben érdekeltek - mondta Vértes György, a kerekasztal megvá­lasztott elnöke. - Emellett a he­lyi közművelődési intézmények vezetői és az önkormányzatok képviselői is jelen voltak. Az a célunk, hogy egy olyan csapat álljon össze, akik a kistérség egészében gondolkodva tűznek ki különböző feladatokat ma­guk elé. Az első feladat egy közműve­lődési adatbázis kialakítása, eh­hez pedig szükség van egy egy­séges helyzetképre, hogy kide­rüljön, hol milyen az infrast­ruktúra, milyen közösségi szín­terek állnak rendelkezésre, van-e a településeken művelő­dési ház vagy könyvtár, milyen a felszereltség, milyenek a sze­mélyi feltételek. Ezzel párhuza­mosan szakértő bevonásával készül egy SWOT-analízis is, melyben felmérik a barcsi kis­térség gyengeségeit és erőssé­geit is. A most megalakult Kulturá­lis Közkincs Kerekasztal végső célja egy tavaszra kialakuló, együttműködésen alapuló Kis­térségi Kulturális Stratégia, amely közös programokkal vi­szonylag olcsón lendíti fel Barcs és a hozzá tartozó 26 település kulturális életét. Ez pedig kap­csolódik a turizmushoz, a mun­kaerő-képzéshez és a hagyomá­nyosnak tekinthető közművelő­dési ellátás élénkítéséhez. ■ Jeki Gabriella Gyermekkereskedelmi Misztérium tuti káré Dologházi árva megkönnyezett szobra a $ karvalytőke szorításában A kaposvári Olivér! - Lionel Bárt felkiáltójele dőreség, egyik magyará­zata sem menthető - oda van téve. Benne van, ami kell egy musicalhez. Balassa Tamás Tűzrőlpattant gyerekhad, kiművelt énektudás a kaposvári színház előadásában. Mindezek ellenére a végén mégis az űr az úr Egyszerre gyermek- és felnőttelőadás, ezért egyik sem igazán Ötletes koreográfia Kadala Petrától, jövő-menő díszlet Menczel Róberttól, szivárvá- nyos jelmez Velich Ritától. Tűzrőlpattant gyermekhad, ki­művelt énektudás. Függöny- gördültével mégis némi űr az úr: a vágyott katarzis gyen­gélkedés miatt elmarad. Értem a művet, de érezni is szeret­ném. A kaposvári Olivér! kiszámí­tott, megkomponált, vérprofi munka. De ki jár színházba hi­deg mérnöki profizmusért? Kaposváron, teszem hozzá - merthogy országszerte mindin­kább védőhálóval, bukósisak­ban, orvosi felügyelettel szen­vedi el a beteljesülést a celeb- teátrumok közönsége, az le­gyen az ő bajuk. A Csiky Gergely Színház eré­nye, mondom jelenben, az állha­tatos (de nem öncélú és eladha­tatlan, hanem színházi találko­zók során elismert) kísérletezés, a zsigeri válaszkeresés; a rutin, a manír lankadatlan irtása. Esté­ről estére belehalás, estéről esté­re újjászületés. A kaposvári Olivér! - a musi­cal műfaja által felkínáltan - el­játssza a belehalást, miközben didaktikus tablókon teátrálisan int be a globalizációnak, a ki­zsákmányolásnak, a karvalytő­kének. Csak úgy suhog a tanári pálca. Tescós lufi, metrón utazó apáca, gésa, atomkutató és antik filosz. Akár egy Unicef reklám­film, küzd a gyermekmunka el­len, miközben a színen tarka­barka mosolygós esztrád höm­pölyög. Egy fontos dolog viszont egé­szen biztosan stimmel: Réthly Attila rendezése magasról teg? az egyetemes irodalom áhítatos tiszteletére. Ezt bizonyára Di­ckens is megsüvegelné. Egy jó író emléke folyamatos káromko­dással kergetné világgá a tiszte­lettől hasra eső rendezőt. Réthly lesmirglizi a kötelező olvas­mány hagymázát, és elkezdi új­raformálni Twist Olivér történe­tét, de nem fejezi - vagy kellő idő híján -, nem fejezheti be. Dramaturgiai görcsök maradnak az anyagban, olykor a kénysze­res húzás, máskor a húzni való sallang érződik. Az Olivér! gyermek- és felnőtt­előadás. Egyszerre mindkettő, ezért egyik sem igazán. A rende­ző - csak az általános gyakorlat­hoz képest hosszú, amúgy szűk - két és fél hónap alatt mindket­tőt megrendezte, majd az akut óvodapedagógiai aggályok nyo­mán húzott belőle. így kerül ki a koporsón megejtett ádáz hágás, az alsó-madárfogással bevitt tökörészés. Összeállt egy óramű, majd kiestek belőle a fogaske­rekek. Mindezen túl hatalmas mun­ka van a társulat mögött. Har­mincöt gyermekszereplő váloga­tása heteken át, ének- és tánc­próbák, rekedtre próbált hang­szálak, s mindez két egyenran­gú szereposztásban. Időigényes drágaság, több száz előadásra szóló befektetés a pesti bródvén, elképesztő vállalás egy prózai színháznak. Nem véletlen, hogy a játszók egy része vendégmű­vészként került a színlapra: ze- neüeg, hangilag rendben is van minden. A címszereplő, a kaposvári Néber Árpád és a fonyódi Király Márk két különböző karakterű, ámde hasonlóan tehetséges if­jak. Árpád jelenleg kicsivel bát­rabban, példás fegyelmezettség­gel énekel, Márk viszont csirke- fogósabb, ami egy tolvajtanonc esetében nem hátrány. Fagint Kovács Zsolt a sokat látott svi- hák bandavezér dörzsöltségét hangsúlyozva alakítja, míg Tóth Géza a brancs szertelenebb, ke­délyesebb, csibészesebb kiadá­sa. Egyikük sem egy dalművész, de sosem ezért szerettük őket, hanem mert történik valami a színpadon, ha jelen vannak. A dal ugyanis nem csak a hangokban van. Amint a szí- nészség sem csupán a papírok­ban vagy a Fókusz pluszban. Hogy az énektudásnál a jelen­lét még egy musicalben is fonto­sabb, arra Tóth Richárd - sok­sok emlékezetes év után - im­már vendégművészként a bi­zonyság. Bili Sikes mestertolva­jként megdermeszti a levegőt, ahogy a süllyedőből kiemelke­dik: rekedt, színtelen, de erőtel­jes hangja és robbanékony ka­raktere magával húz mindenkit a színpadon. Nancyt mindkét ál­talam látott előadásban Kiss Di­ána Magdolna énekelte; nagy te­hetség. Emlékezetes perceket je­lent a két kiváló torkú kaposvá­ri színész, Nyári Szilvia és Kö­rösi András a dologházi igazga­tónő és a pedellus kettősében, amint a temetkezési vállalkozót és munkavezetőjét alakító Hu- nyadkürti György és Tóth Eleo­nóra játéka is élményszámba megy. Vaszkó Bence fh. a Svind- likirályt hozza BMX-esen, lazán, igen „karaj hangon”, míg a férfi­as keménység mögött lágyszívű nagyapát Karácsony Tamástól látjuk. Hamvai Kornél fordítása teli­találat, a Kutatom a tuti kápét nyelvi leleményei lehengerlőek. A zenekari ároknak taps, a gyermekszereplőknek is. Ha nem is fizetségül. Megdöbbentő történetek a mennyországból és a pokolból siófok Szenczy Sándor és Vujity Tvrtko emlékei hol mosolyt fakasztottak, hol megfagyasztották a levegőt Tragikusan nevetséges észak-ko­reai emlékek, Groznijban történt szörnyűségek, a világ különböző tájain megismert emberi sorsok elevenedtek meg Vujity Tvrtko és Szenczy Sándor előadásában a napokban Siófokon.- Gyerekkoromban ha meg­ráztam a könyvespolcot, nem a Bibilia esett a fejemre - mondta magáról Szenczy Sándor baptis­ta lelkész, a legnagyobb hazai segélyszervezet vezetője. A páros előadása, akár a két ember hivatása, az ellentétekre épült, hiszen míg a TV2 riporte­rének pokoli történetei többnyi­re mosolyt csaltak az arcokra, addig a Baptista Szeretetszolgá­lat vezetőjének mennyei vissza­emlékezéseit a közönség léleg­zetvisszafojtva hallgatta. Nem is csoda, hogy Tvrtkónak a kommunista mennyországból megmaradt emlékei megmoso­lyogtatták a közönséget, hiszen a riporter többek között arról mesélt, hogy Észak-Korea a vi­lág egyetlen országa, ahol az élet Kim ír Szén születésével vette kezdetét, így sajátos időszámítá­suk szerint jelenleg a 0096. évet írják. Tvrtko élményei kapcsán azt mondta: az igazsághoz gyak­ran a hazugságon keresztül ve­zet az út, hiszen ő sem tudta vol­na soha bemutatni az etióp lep­ratelepet, ha oda nem hamisított papírokkal, magát orvosnak ki­adva jut be. Mennyei és pokoli történetek. A kereskedelmi riporter és a szent ember Cipősdobozzal a nélkülözőkért A BAPTISTA SZERETETSZOLGÁ­LAT szervezésében idén is kez­detét vette a 10 ezer gyermek karácsonya elnevezésű prog­ram, amelynek keretében a se­gélyszervezet azoknak a gye­rekeknek gyűjt ajándékokat, akik a karácsonyfa alatt nem találnak meglepetést Tavaly 15 ezer gyermek álma teljesült úgy, hogy jótékony emberek egy-egy cipősdobozt töltöttek meg ruhával, játékkal Idén vélhetően ennél is többen örül­nek majd ajándéknak. A bulvárósan könnyedén elő­adott történeteket követően a kö­zönség a döbbenet perceit élte át, amikor Szenczy Sándor elme­sélte, hogy az orosz-csecsen há­borúban támadás érte csapatu­kat, s 18 éves társuk fejét mellet­tük lőtték szét. - Sírtam és üvöl­töttem, hogy miközben segíteni akarok, az egyik társamnak le­vágják a kezét, a másikat lelövik. Akkor ott azt mondtam, hogy ab­bahagyom, és soha többet nem akarok segíteni az embereknek - emlékezett vissza a lelkész. Hitét csak egy öregasszony adta vissza, aki a legnagyobb nélkülözés közepette sem akart mást, mint prédikációt hallani. ■ Kolumbán Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom