Somogyi Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-28 / 278. szám

17 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 28., PÉNTEK SIÓFOK Zsolnay Gyöngyi és Vujity Tvrtko közösen álmodták meg a kosártábort Kötőanyag a sok találkozás a szerencsés város A lenyugvó nap aranyhídja mindig megmarad Vásáry Tamásnak a vasútállomások tetszettek meg először a tónál Zsolnay Gyöngyi már kiskorá­ban is minden nyáron Siófokra járt nyaralni. A szeretet megma­radt. Egy alkalommal zuhogott az eső, bebújtak egy étterembe, amelynek a tulajdonosáról kide­rült: nagy kosárlabda-rajongó. Felvetette, lenne-e kedvünk hi­vatalosan is Siófokon időzni. Idestova már 8. éve működik nemzetközi kosártáboruk. Siófokon július utolsó két hete a kosárlabdáé. Az iskolában kö­zel 2-300 gyermek táborozik: fürdés a Balatonban éppúgy van, mint kreatív csoportprogram, és persze napi két edzés. Minden héten hívnak sztárvendéget, így járt náluk Dávid Kornél, Magyar- ország egyetlen NBA-játékosa. Volt, hogy Judyt, a Groovehouse énekesét nyakába kapta az egyik srác, és úgy zsákolt. Tvrtko életében Balaton futó- kaland volt, míg feleségével, a száztízszeres válogatott, sokszo­ros bajnok és kupagyőztes játé­kossal meg nem szervezték Sió­fokon a Zsolnay Gyöngyi Kosár­labda Sporttábort, ma már Ma­gyarország legnagyobb utánpót­lásképző táborát. Kiváló partner­re leltek a helyi Széchenyi István Általános Iskolában. Tvrtko idő­közben olyannyira beleszeretett a városba, hogy a világ egyik leg­nagyobb költségvetésű doku­mentumfilmjét (One Water), amelyet a világ 14 országában forgattak, Siófokra hozta. Tavaly júliusban a tábor első napjaiban még ott volt, de aztán a munka elszólította Maine államba, Ge­orge Herbert Walker Bush, az Egyesült Államok 41. elnökének házibulijára. A siófoki osztályte­remből, ahol a földön, matracon alszik, elrepült egy ötcsillagos szálloda luxuslakosztályába, ta­lálkozott Bush elnökkel, elbeszél­getett a feleségével, majd haza­jött, és visszafeküdt a padlóra. Vujity Tvrtko maga is beáll az edzésekre játszani a gyerekekkel Kifutnak a hajók a siófoki kikötőből. Több tízezer hazai és külföldi vendég fordul meg a nyári főváros balatoni kapujában Siófok szerencsés város, hiszen történelmét az a milliónyi ember adja, aki hosszabb-rövidebb időre megfordult ezen a vidéken. Siófok nem csupán egy város téglából, habarcsból, betonból. Sokkal inkább egy érzés, ami mindenkinek kicsit másho­gyan, másféle értelemben, de a szabadságot jelenti. A város kö­tőanyaga a találkozások, szerel­mek és nyugalom érzése, a számtalan emlék és történet, ami itt született meg. Nem szá­mít, hogy valaki itt élő, pihenő, átutazó, koronás fő, híresség, művész, sportoló vagy tudós, a szabadság érzése ugyanaz. Magyarország történelme és a világtörténelem kegyesen ezt az érzést eddig mindig biztosí­totta az ideérkezőknek akkor is, amikor ez máshol elképzelhe­tetlen volt és akkor is, amikor a szabadság már mindenhol a hétköznapok része lett. Amerre pedig a szabadság hosszan la­kik, ott beivódik a tájba, a szél­be, a levelek suhogásába. Ez érezhető Siófokon, a tereken, parkokban, utcákon vagy ha le­ülünk csendben a partra, és el­nézünk a horizont felé. A mi dolgunk, hogy leírjuk és megőrizzük az emberek tör­ténetet, hiszen minden emlék fontos, és mindegyik tovább építi a várost. Ez az anyag pe­dig erősebb, mint bármilyen építőanyag, amiből város vala­ha készülhet, hiszen tovább él bennünk, és tovább él abban, akinek elmeséljük. Siófok szerencsés város, hi­szen történelmét az a millió­nyi ember adja, aki hosszabb- rövidebb időre megfordult ezen a vidéken. És szerencsés azért is, mert a végtelen hori­zont, a lenyugvó nap arany­hídja, az ezüstösen csillogó fö­veny az idők végezetéig meg­marad. Itt születik, majd meg a kö­vetkező negyven és sokszor negyven év történelme is. A történelem, ami a szabadság­ból még sok szerelem, találko­zás, esemény történetéből épül tovább. Nem mese Sió Tündér és az ő aranyhala legenda SzáznegyYenöt esztendeje kelt életre az új magyar fürdőváros A régi mondák és regék szerint az ősi időktől élt Sió Tündér és gyó­gyító aranyhala a siófoki vizek­ben. Az ezüstpikkelyes halacska aranyfarkkal, rubintszárnyakkal és gyémántszemekkel csodálatos erővel bírt, hiszen egészséget és örök fiatalságot tudott varázsolni. A tó partján az iszapban még lát­ható a pikkelyeiből származó ezüstös por, amit a titok ismerői máig is gyógyításra használnak. Ezt a titkot 1863-ban már keve­sebben ismerték, amikor rendez­ték a Sió torkolatát, zsilipet épí­tettek, állomással kapcsolták a települést a déli vasúthoz, és ki­kötőt nyitottak a Kisfaludy gőzös­nek. Lehetővé téve a település gyors megközelítését. Ettől az év­től kezdték felfedezni az embe­rek a bársonyos fövenyt, a lankás medret és a csodálatos panorá­mát, ahogy a Balaton összeér a szemközti hegyekkel. Ettől az év­től Siófok és a part népszerűsége megállíthatatlan volt Minden év­ben egyre több ember érkezett, és egyre többen járnak vissza rendszeresen Siófokra. így kelt életre egy új világ, egy új fürdő­város. Ám a titok a régi maradt.. Kodály Zoltán kérése parancs volt a Muzsika Hangversenyren­dező Vállalat igazgatójának, így kapott munkát egy feltétellel Vásáry Tamás: ha mindent elvál­lal. Az akkoriban szokásos vari­eté-együttesek alappillére két ember volt: a zongorista és a kon­feranszié. Balatonra is lementek. Debreceni gyerekként még soha nem járt a tónál, lehetett 18 éves.- Óriási élmény volt először megpillantani a Balatont! - emlékezett. - Már az is, hogy vo­naton utaztunk. Már akkortájt is Siófokon volt a legnagyobb szabadtéri színpad. Nagyon iz­gultam a fellépés előtt. Első feleségével, aki doktori disszertációjához gyűjtötte az anyagot, állandón a Balatonra járt. Béres Ferenc népdalénekes­nek Kilián-telepen volt villája, lakhattak nála. Leültek a sziklás part stégjére, de látták, közeledik a vihar, így visszasiettek a házba. Nyúl a nadrágzsebbe, hogy nyis­sa az ajtót: nincs a kulcs! Egy he­lyen eshetett csak ki: a Balaton­ba vezető lépcsőn. Visszamen­tek, de hiába kémlelték a víz mé­lyét Szerencsére nyitva volt az egyik ablak, így bemászott, ki­nyitotta az ajtót, de másnap még­iscsak azzal kellett kezdeni: te­lefonáltak, hogy elvesztették az összes kulcsot. Jógázni kezdett, hogy nyugtassa magát. Negyed­óra múlva egyszer csak nyílik az ajtó: felesége ott a kezében a vi­zes kulcscsomóval. Hihetetlen: odament, ahol nem találták, be­nyúlt a Balatonba, és kivette! Háromszor érzett halálfélel­met életében, az egyik: beúszott a Balatonba, jó sokáig háton. Amikor gondolta, már ideje visszaindulni, megfordult, és mindenütt egyforma volt a part! Nem tudta, hol van, csak azt, jó irányba kell induljon: ez élet­halál. A jó irányt választotta! Vásáry Tamás: a jó irányt választot­ta a Balatonban a part felé Latabár Árpád a Latyi-Katyinál jobban szereti a kiliti motoros sárkányrepülést Mága Zoltán királyoknak is hegedült, de a Balatonnál hangolódik szívesen Emberemlékezet óta áll a Lata- bár-villa Siófokon, a Kinizsi Pál utcában. Egy régi filmfelvéte­len egy-kétévesen sütkérezik nagyapja nyaralójában. Az 1902-ben született Lata­bár Kálmán, ahogy rajongói ne­vezték: Latyi talán a legnépsze­rűbb magyar komikus volt a KX. században, maga is híres színészdinasztia leszármazott- ia. Dédapja Latabár Endre, nagyapja id. Latabár Kálmán, apja id. Latabár Árpád, mind neves színészek voltak, de fia, fj. Latabár Kálmán és unokája, Latabár Árpád is folytatta a csa- ádi hagyományt. Volt saját vitorlásuk is: a .atyi-Katyi névre hallgatott. Latabár Árpád: Siófokon kívül soha sehová nem kívánkoztam Édesapja imádott vitorlázni: volt, hogy jött „egy pöff', és már borultak is. Árpád már réges-rég nem járt a családi villában, mert nagyapja halála után a család két ága nem beszél egymással. A fővárosi művészek esztrád- műsorokkal járták a Balatont, így édesapja is. Emiatt is min­den nyáron fent voltak, csak bé­relt szálláson. A Kiliti reptéren fertőződött meg a repülés szen­vedélyével: motoros sárkányre­pülőre szóló pilótaengedélyt szerzett. - A Balaton csak Siófo­kon jó, sehol máshol! - vallja. Gyerekkora óta Siófokon kívül máshová nem kívánkozik, sőt másutt nem is érzi jól magát. Számára Siófok a Balaton. Szereti a Balatont, és hacsak te­heti, nem külföldre megy a csa­ládjával nyaralni, hanem „a mi gyönyörűszép magyar tenge­rünkhöz”. Kedveli a vizét és a kör­nyezetét is. Nyolcéves lehetett, amikor az általános iskola kitűnő tanulóit jutalmul táborozni vitték Ábrahámhegyre. Akkoriban el­képzelni sem tudta, hogy egyszer majd háza is lesz a tó partján, mert nagyon szegény családból származik. A siófoki nyaraló „az amerikai nagybácsié, csak teljes használati jogot élvez a család”. Már régóta rendszeres látogató a városban, igaz, korábban nem pihenni, hanem dolgozni járt ide. 12 éves kora óta tagja a híres Raj­kó zenekarnak, és számtalanszor Mága Zoltán tizenkét éves kora óta tagja a híres Rajkó zenekarnak játszott már a Kálmán Imre Mű­velődési Központ színháztermé­ben operett-gálaműsorok részt­vevőjeként. Legutóbb májusban hegedült Siófokon a balatoni szezonnyitó sztárvendégeként. Elmondhatja magáról, hogy be­járta a világot Volt királyoknál, járt hercegi palotákban, játszott arab sejkeknek, muzsikált a Fe­hér Házban is, de legjobban a Ba­latonnál érzi magát. Nagyszabá­sú beruházást tervez: szálloda- láncot a Balaton körül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom