Somogyi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-27 / 251. szám

4 5 PERCES INTERJÚ Súlyos gond a felvásárlási ár MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 27., HÉTFŐ Teli Vilmos nyomában Svájcban turizmus Szabó úr mindennel nagyon elégedett volt, mint nálunk Ferenc Jóska Kevesebb kamarai osz­tály, hatékonyabb mun­ka - ezt ígéri Exner Zoltán, a somogyi ag­rárkamara minap meg­választott elnöke. Svájc a bankárok országa a közvélekedés szerint. És bár drága, a turistáké is. Teli Vilmos késői utódaitól van mit tanulni.- Lezajlottak a választá­sok, újra elfoglalhatta az elnöki széket. Minden úgy alakult, ahogy tervezte?- Régen kilenc szakmai osztály működött, most öt jött létre. A korábbinál is ha­tékonyabbá akarjuk tenni az egész rendszert. Igazi sze­repkört kívánunk adni a szakma által gyakran ter­melői önkormányzatoknak nevezett osztályoknak.- Mennyire erős a somogyi agrárkamara?- Úgy gondolom, hogy jó pozícióban van. Szakmai te­vékenységének köszönhető­en meglehetősen erős az ér­dekérvényesítő képessége.- Közeleg az év vége. Ho­gyan zárnak a termelők?- Szerintem messze elma­radnak az eredményeik a ta­valyitól. Nem a termés mennyisége vagy a minősé­ge okozza majd a bajt, ha­nem a hihetetlenül alacsony felvásárlási ár. A problémát tetézi a mostani gazdasági csőd.- Mennyi cég dőlhet be ezen okok miatt?- Nem akarok vész- madárkodni, de a kisebb ag­rárvállalkozásoknak (azok a legveszélyeztetettebbek) akár a harminc százaléka is tönkre mehet. Exner Zoltán: a kis agrárvál­lalkozások 30 százaléka is bedőlhet Czene Attila „Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Mindennel 'meg va­gyok elégedve. Szabó Géza phd.” Ezt írta a Pécsi Egyetem tanszék- vezető docense az első reggel a svájci szálloda vendégkönyvébe. Pedig hol volt még az ötnapos ki­rándulás vége, amit a Dél-dunán­túli Regionális Idegenforgalmi Bi­zottság (DRIB) tagjai tettek... Egyébként a szöveget Szabó úr Ferenc Jóska osztrák császártól, magyar királytól kölcsönözte. Az uralkodó persze ilyet soha nem írt volna Svájcról; bár a família gyökerei ide nyúlnak (Aargau kantonban emelkedtek Habicht- burg grófjává, a Héjavárból ered a címerük is), de Teli Vilmos sza­badságharcos követői később ki- ebrudalták őket az országból. Svájc természetes határainak hossza nagyon rövid. Nincs egy államalkotó nemzete; németek, olaszok és franciák élnek elkülö­nülve a tizenhárom kantonban, megőrizve jellegzetes építésze­tüket és gasztronómiájukat is. Svájc gazdag ország. Nem csoda, hiszen errefelé már az 1499-ben megnyert szabadság- harc óta nem háborúztak, ha­nem folyamatosan építkeznek. Az persze előfordult, hogy zsol­dosként akár egymás ellen is hadakoztak, de más földön. Ma is ők adják a római pápa testőr­ségét. Fegyvergyártásuk na­gyon híres, a második világhá­borúban ők gyártották a nácik­nak a félelmetes Messer- schmidt 109-es repülőgépek géppuskáit. Ma övék Európa harmadik legerősebb légiereje. Svájcban mindennek funkció­ja van. így például a legnagyobb város, Zürich központjába bevit­ték a vasútállomást; háromeme­letes, a föld alatt. Mindenütt százszámra biciklik; ingyen is lehet őket használni. A hegyek­ben - amelyekben több az alag­út, mint sajtban a lyuk - ősz vé­gén leszerelik az utak menti korlátokat, hogy a lavina ne te­gye tönkre azokat. Sok a néger (őket csak dol­gozni vagy munkába jövet-me­Varga-Sabján László (balról), a Paksi Atomerőmű törzskari igazgatója és Sárdi Árpád DRIB elnök, mögötte Gonda László pécsi alpolgármester Altdorf városka főterén, Teli Vilmos szobránál. Ez itt Svájc bölcsője Nem adott tiszteletet egy kalapnak, ezért drámát és operát is írtak róla A MONDA SZERINT Teli Vilmos vadász a svájci Úri tartomány A magyar Altdorf városkájának közeié- kártyát ben élt. 1307. november 18-án Svájcban átsétált a város főterén, ahol szinte egy magas póznára feltűzve nem is Gessler Hermannak, a Habs- ismerik. burgok Bécsből küldött, zsar- Nálunk nők kormányzójának kalapja egykor volt látható. Teli elmulasztotta forradal- a tiszteletadást, ezért letartóz- mi tett tatták. Választhatott: vagy el- volt vele találja a fia fejére tett almát, játszani. vagy kivégzik. Eltalálta. SCHILLER 1804-BEN DRÁMÁT írt Teli Vilmos történetéről, amivel Goethe ismertette meg. 1829- ben Párizsban mutatták be ha­talmas sikerrel Rossini operá­ját Az 1848-as európai forra­dalmak idején terjedt el a Habs­burgok által uralt területeken az úgynevezett magyar kártya. Az alsók és a felsők a monda szereplőit (például a makk felső Telit, a piros felső pedig Gesslert), a hetesek és nyolca­sok a történteket mutatják be. net láttam), s temérdek a távol­keleti is errefelé (valamennyiük kezében fényképezőgép vagy videokamera volt.) A dél-dunántúli csoport szán­déka szerint dolgozni és kirán­dulni érkezett. Zürichben fo­gadta őket Maurus Lauber, a vá­ros és a kanton marketingjét irányító egyesület igazgatója.' Tavaly több mint 1.3 milliárd fo­rintnyi összeget költöttek ven­dégcsalogatásra, aminek meg is lett az eredménye: 7 millió (!) vendégéjszaka. A sikerből alaposan kivették a részüket a szállodatulajdono­sok, a taxisok és az idegenveze­tők is, akik önként vállalták, hogy bevételük bizonyos részét átutalják a „nonprofit” szerve­zetnek. Tavaly világszerte összesen 806 millió (!) alkalom­mal jelent meg Zürich neve a médiumokban... Igen, mások errefelé a nagy­ságrendek. Az operaházban egy nap hét különböző előadást tartanak (s van amit négyszer is bemutatnak). Ottjártunkkor a városban épp húszezer fős konferencia zajlott. Egy elöljáró tizenhét hónapos fiú gyermekének sírköve azt bi­zonyítja, hogy már 200 táján ró­maiak éltek itt; vámot szedtek a kereskedőktől, s az állomás köré épült a település. Amikor Magyarországot a tatár dúlta, akkor Zürichben már polgár- mestert választottak. Száz méterre esik egymástól a két ház, ahol egykor a világ el­ső fizikai NobeMíjasa, Röntgen udvarolt (végül is sikerrel, a kocsmáros lányának), s ahon­nan Lenin elindult, hogy Orosz­országban forradalmat csinál­jon. S csak pár lépés a temp­lom, aminek ablakaira utolsó munkájaként a nyolcvanöt éves Marc Chagall tervezett bibliai történeteket. Errefelé egyébként már az 1800-as évek óta szervezett tu­rista csoportok csodálkoznak rá az Alpok csúcsaira, gleccsereire, vízeséseire, a történelmi és épí­tészeti emlékekre, kóstolják a sajtot és az itt erjesztett sört. Nyomukban járt a Sárdi Árpád vezette bizottság. Az elnök végül úgy fogalmazott: megérte eljön­ni, mert sokat láttak, sokat ta­nultak. A tapasztalatok egy ré­szét hasznosítani tudják a mun­kájukban. A szeretet őszi virágcsokra az egyesülettől az időseknek nők Kaposvárért Egy civil szervezetnek nem lehet szebb célja az idősek támogatásánál, a rászorultak segítésénél A széksorok immár tizenkettedik alkalommal is megteltek a sport- csarnokban. Régi ismerősökként üdvözölték egymást a vendégek, idősek és fiatalok egyaránt. S a képzeletbeli virágcsokor, amelyet a Nők Kaposvárért Egyesület már több mint egy évtizede átnyújt ilyenkor őszidő tájt az időseknek, ezúttal is színpompás volt: telve a szeretet színeivel és a gondosko­dás illatával. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő, az egye­sület elnöke szerint az idősek vi­lágnapja táján ez a hagyomány, az Őszi Virágcsokor jótékonysági gálaműsor egyúttal szimbólum is. Jelképe annak, hogy ebben a rohanó világban, amikor sokszor elfutnak egymás mellett az embe­rek, különös jelentősége van min­den olyan kezdeményezésnek, amellyel másokon segíthetünk, amikor egymásra figyelünk. Ka­posváron sok-lelkes lány és asz- szony és számos támogató vallja ezt. Nekik, és sok segítő szándé­kú embernek köszönhetően min­den évben megajándékozhatják az időseket egy kedves műsorral. S nemcsak azzal. Karácsony kö­zeledtével majd sok egyedülálló, rászoruló idős emberhez juttat­hatnak el ajándékcsomagot. Olya­noknak, akiknek ilyenkor külö­nösen fontos, hogy érezzék: igen­is vannak, akik gondolnak rájuk. A megyében már több város­ban alakultak a kaposvárihoz hasonló egyesületek. És a fiata- Szarka Viktória, az ifjúsági tagozat elnöke és Lamperth Mónika lók is egyre inkább megtalálják a helyüket ezekben a közössé­gekben. A Nők Kaposvárért Egyesület ifjúsági csoportja - mint Szarka Viktória, a tagozat elnöke elmondta - 2008 őszén alakult, de már egy éve dolgoz­nak együtt, barátságok szövőd­tek, remek programok születtek. S akik a mostani jótékonysági gálaműsoron részt vettek, ezút­tal is feledhetetlen élményben volt részük. Mint minden évben, a Déryné Vándorszíntársulat ez­úttal is kellemes melódiákkal varázsolt különleges hangulatot a sportcsarnok falai közé. Már az első pillanatokban sokak sze­mébe csalt könnyeket, amikor felcsendült a jól ismert Gyertya­fény-keringő. S aztán sorra kö­vetkeztek a jól ismert dalok a kö­zönség vastapsa közepette. Iharosy Lászlóné évek óta résztvevője a gálának, s minden évben várja már a tartalmas programokat kínáló összejöve­telt. Azt mondja: jó dolog látni az ismerős arcokat, érezni az össze­fogást, jó tartozni valahova. Ha­sonlóképpen Harangozóné Bog nár Mária is évek óta visszatér ide, számára az ifjúságot, régi szép emlékeket idézik a felcsen­dülő dallamok. Úgy véli: az egye­sületet, annak minden lelkes tagját, s a kezdeményezés életre hívóját, Lamperth Mónikát elis­merés és tisztelet illeti embersé­gükért, törődésükért. ▲

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom