Somogyi Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-25 / 250. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 25., SZOMBAT 5 r PERCES INTERJÚ Éjjel-nappal kampányának Ötven év után találkoztak újra obsitos katonák A marcali harckocsizok ötvenhatban Kaposváron vigyáztak a rendre Kaposváron az ősszel 170 ezer tonna cukorrépát dolgoztak fel. Fischer Béla, a Magyar Cukor (MC) Zrt. vezér- igazgatója lapunknak pénteken azt mondta: a kampány harmadán már túl vannak.- Mennyire érzik a pénzügyi-gazdasági válság hatásait?- Stabil alapokon áll a vállalat. Persze jó lenne, ha kezünkben lenne a bölcsek köve. Akkor talán előre látnánk, hogy a válság később milyen hatást gyakorol az élelmiszeriparra. Ebben a pillanatban egyet tehetünk: figyeljük a kialakuló folyamatokat.- Eközben három műszakban, megállás nélkül folytatják a kampányt.- Kitűnő a nyersanyag minősége. Már több mint 22 ezer tonna cukrot állítottunk elő.- Budapesten megszűnik az MC-központ. Mikor rendezkednek be végleg Kaposváron?- Legkésőbb a jövő nyáron fejezzük be a költözködést. Tíz gazdasági szakembert veszünk fel; az új stáb aktívan közreműködik a 2009-es idény elindításában.- December ötödikén lefújják a kampányt, de már készítik a terveket. Jövőre lesz elég alapanyag?-A szükséges cukorrépamennyiség 2009-ben is a rendelkezésünkre áll. Fischer Béla: elég cukorrépát kapunk jövőre is Balatonkiliti, 2008 őszén két, ötvenhat októberében Kaposváron is szolgáló egykori baj társ találkozása. Múltidézés civilben. Közel ötven év után talált egymásra két marcali katona, a Balatonkilitiről bevonuló Gelniczky István és az Ácsról csizmát rántó Szűcs Béla Albert. Ötvenháromban, illetve '54-ben öltöztek angyalbőrbe, s az '56-os felkelés leverése után szereltek le. Útjaik elváltak, az élményeket ki-ki maga őrizte, Szűcs könyvben is megörökítette. A két obsitos fél évtizede találkozott újra, s a napokban Kilitin idézték közös emlékeiket. A szerelőként szolgáló Gelniczky István jókedvű katona hírében állt, szerette a humort, szívesen „produkálta magát” katonatársai előtt. Hol szentmisét „celebrált”, hol a Magyar Rádió „levelesládás” Miska bácsiját utánozta. így ragadt rá a Miska név, katonatársai Miska pajtásnak hívták. Miután Szűcs Béla Albert hosszas kutatást követően megtalálta egykori harcostársát, Kilitire utazott.- Heves szívdobogás kerített hatalmába, amikor befordultam az utcába. Miska pajtás a kapuban várt a fiával. Nagy volt az öröm, amikor megláttam. Megöleltük egymást, s a barátság azóta csak erősödött. Hívnak bennünket szüretre, családi eseményre, s ők is jönnek hozzánk Ácsra. Váratlanul betoppantak például a könyvem bemutatójára. Van miről beszélgetnünk, jól éreztük magunkat Marcaliban, jóllehet akkoriban olyan fegyelem volt a hadseregben, amilyet a mai fiatalok nem bírnának ki. Gelniczky István bólogat:- Bizony, nem vattába csomagolva nőttünk fel. A mai ifjoncok nyolc órát is alig bírnak dolgozni, hát még ha tizenhatot kellene, mint annak idején nekünk! Ötvenhat október 24-én Pestre akarták vezényelni az alakulatot a felkelést letörni, de pár nappal később inkább Kaposvárra küldték őket, a rend biztosítására. Miska pajtás az ottani laktanyában várta az újabb A két obsitos - az ácsi Szűcs Béla Albert (balról) és a Kintiben élő Gelniczky István - Marcalihoz és Kaposvárhoz kötődő katonaélményeiket idézték parancsot, Szűcsék pedig az Ady Endre utcában, egy lánykollégium előtt álltak le a harckocsijukkal. Egyik nap egy diáklány mászott a toronyba géppisztollyal a nyakában, s nemzeti színű szalagot tűzött a sapkájára.- Megöleltem, megcsókoltam a lányt, aztán megkérdeztem tőle: honnan keveredett ide. Kiderült, az ácsi cukorgyár egyik pártemberének a lánya. Mondanom sem kell, a forradalom leverése után apja kérésére hallgattam az esetről. A szovjet bevonulás előtt pár nappal vezényelték őket vissza Marcaliba.- Az oroszok valósággal kidobtak bennünket a laktanyából - emlékezik Szűcs Béla AlAz egymásra találás különös története SZŰCS BÉLA ALBERT közel Öt- ven évvel a leszerelésük után elhatározta, megkeresi legjobb bajtársát. Hiába böngészte azonban a telefonkönyvet, hívta a kiliti orvosokat, Gelniczky Mihályról senki nem tudott, csak Istvánról. Az ácsi obsitos végül feltárcsázta Istvánékat. Az asszony vette fel a telefont, aki határozottan állította, Kilitin csak egy Gelniczky él. amikor Szűcs Béla Albert elkezdte mondani, hogy Miska pajtás után nyomoz, akivel együtt szolgált Marcaliban, az asszony odahívta urát. bért. - Kis híján a fogamat is otthagytam. Korábban harckocsi tisztításához küldött bálában amerikai zászlódarabra bukkantam, amiből kapcát csináltam magamnak. „Magyar katona lába tapossa Amerika földjét!” - mondogattam. Amikor az egyik orosz el akarta venni a csizmámat, meglátta a lábamon az amerikai zászlót. Elkezdett ráncigálni, hogy kém vagyok. A parancsnokunk mentette meg az életemet. A történetek sorát Gelniczky István megszakítja. A házuk fölötti szőlőhegyre invitál bennünket, hogy megmutassa a pincéjét. Miközben kortyoljuk a finom chardonnay-t, a szépen gondozott szőlőtőkékre mutat:- Ez az oka, hogy inkább Berci jön hozzánk. Sok a munka a szőlőben, mit szólnának az emberek, ha elhanyagolnám, hiszen engem itt ismernek. Talán nem is baj, katonaemlékek idézéséhez aligha van alkalmasabb hely, mint egy szőlőhegy, a gyomrában borospincével. Az étlap még nem forrta ki magát, de a szakács már igen étlapozó Bármit elkészítenek a kaposkeresztúr-rákópusztai vadásziakban, de becserkelés előtt érdemes egyeztetni Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özvegy Zimbabwei Kálmánná A Czinege név egy vadászházon merésznek tűnik elsőre. Szinte biztosak lehetünk benne, nem a lakomáiról is nevezetes egykori honvédelmi miniszterről nevezték el. És tényleg nem. Tisza- alpári család nevét viseli a kaposkeresztúr-rákópusztai vadászház, ők újították föl, s tették kínálat tárgyává Cey Bért Róbert gasztroguruval fémjelzetten, a natúr-gasztroturizmus jegyében. Ezt már a személyzettől tudjuk, akik készségesen vezetnek be a Czinege Villa és Vadászház történetébe. De előbb a rendelést egyeztetjük, hiszen első az étel, második a Ferencváros (eh, régi összefüggés.) Az étterem és panzió korszerű portálján olvasott, minden igényt kielégítő, különleges választék láttán zsinóron (drótsodronyon) húztak Rákópusz- táig. Olcsónak nem mondható, de ínyenc hal- és vadfogások sorakoztak a Tündérlevestől a muflonsültig, euróbán is megadva az árakat. Hiába, no, a vadásztatás nemzetközi üzletág, és nekünk, somogyiaknak ez a kevés jellegzetességünk egyike. Legyünk büszkék rá, ha lövésünk nincs is hozzá. Az étlap egyelőre költői túlzás Rákópusztán. Vagyis kapni mindent, csakhogy az a'la carte étterem fizikailag még nem készült el. A villa régi, befalazott Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Vendégváró KÖRNYEZET (1-10 pont): Manufakturális ' (Q ? ÉTEL (1-20 pont): Kínálatoldali pincerendszerében kezdi meg működését néhány hét múlva, ottjártunkkor még a festék száradt a falakon. A novemberi vaddisznóhajtások idejére remélhetőleg kész lesz: annak forró, adrenalinnövelő hangulatába a lépcsőfeljáróban kihelyezett fotók adnak bepillantást. Na, de vissza az étlaphoz, ami szóban érkezik. Készséges konyhafőnökünk személyesen érdeklődik, milyen fogások érdekelnének bennünket, mi lenne ínyünkre, milyen fűszerezéssel és körettel. Szokatlan megoldás, de ha jobban belegondolunk, ilyen családias vendéglátásra vágyik legtöbbünk. Akár ha otthon volnánk: Mi van a hűtőben, papus? Muflonbélszín és vadkacsacomb, anyus- kám. Na, de mivel ilyesmit a legritkább esetben pakolunk a kocsiba az übermarketben, érdemes étterembe menni miatta. Egyeztetésünk eredményeképpen egy fogast és a pácban érlelődő vaddisznót vett kezelésbe szolgálatkész séfünk. Felszolgálónk készségesen kalauzol a panzió szobáiba. Egyedi keményfa bútorok és a tulajdonos manufaktúrájában készült kiegészítők. A négyhektáros őspark ugyancsak megér egy sétát a kis tóban úszkáló koi-pontyok és százéves fák között. Újabb jó vadászok várhatók, állítólag. Isteni illatok fogadnak betérvén, hamarosan, alig fél órába telve érkeznek a szépen díszített tányérok is. Mindkét választás helyénvaló volt. A fogas mennyeien, fűszervajasan omlik, a sztékburgonya inkább hasáb, de abból kifogástalan. A vaddisznó hátszínnek tűnő tájéka zöldborsmártásba került, gazdagon fokhagymával, színes paprikákkal, igazán pikáns ízt adva a krokettel kísért fogásnak. Citrom- és narancshéjjal felfőzött hideg grízterinen a desszertünk, joghurtos erdei- gyümölcs-mártással. A Czinege felkeltette az érdeklődést. Le kell vadászni nagyüzemben...
