Somogyi Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-06 / 209. szám

Az utolsó kányái nyolcadik osztály diákjai találkoztak újra a faluban A Kányái Általános Iskola 1962- ben végzett utolsó nyolcadik osz­tályának diákjai - 46 év után - első alkalommal szervezték meg osztálytalálkozójukat a faluban. Orbán Dénes, jelenleg Siófokon élő egykori kányái lakos kezde­ményezte. Megtudtuk: a tizen­két egykori végzős tanuló közül 11-en élnek, és közülük kilen­cen vettek részt az iskolaépület­ben rendezett összejövetelen. Ott volt Horváth József, a diákok egykori tanára is. Schmuck Fe­renc, a település polgármeste­re elmondta: a rendhagyó „osz­tályfőnöki” óra után a találkozó résztvevői a volt plébánia épüle­tében folytatták a kötetlen be­szélgetést.- Valamennyi öregdiák részé­re a falu címerével ellátott em­léklapot adtam át - tette hozzá a polgármester. - Kánya tehát nem feledkezett el azokról az egykori fiataljairól, akik másutt telepedtek le. Visszavárjuk őket. ■ Krutek József Nyitva a fürdő, és 22 fokos még a Balaton is Vasárnapig másodfokú hőség- riadót rendeltek el hazánkban; pénteken már kora reggel igen meleg volt Kaposváron, és a Ba­laton is lubickolásra csábított. Zsikla Ágota, a siófoki obszer­vatórium munkatársa lapunk­nak elmondta: a Balaton hőmér­séklete elérte a 22 fokot. Szá­mos más létesítménnyel szem­ben a kaposvári élményfürdő továbbra is nyitva van. Vasár­napig biztosan várják a vendé­geket. - Meglepődtünk, hiszen ilyenkor azért nem szokványos a nagy meleg - magyarázta pénteken reggel Frank József, a fürdő vezetője. - Egyelőre nem zárunk be; mi az időjárást fi­gyeljük, és nem a naptárat. A forgalom jóval kisebb, mint nyáron. Szeptemberben naponta közel kétszázan már­tóztak meg az élményfürdő­ben, míg az augusztusi káni­kulában csaknem kétezren csobbantak a vízbe. Megtud­tuk: a hét elején dől el, hogy mikor zár be az élményfürdő. ■ Harsányi M. Bihari Puhl Levente: készítenék egy kollekciót a balatoni halfajokról, s festenék egy nagyméretű fajsúlyos balatoni alkotást is Siófok nem támogatja a városban élő művészeket, alkotókat. így érzi Bihari Puhl Levente festőmű­vész, aki szerint saját is­meretlenségének egyik oka, hogy nem vesznek róla tudomást. Kolumbán Tünde- Fel tudsz sorolni öt olyan mű­vészt, aki itt él és alkot Siófokon?- szegezi nekem a kérdést Biha­ri Puhl Levente saját házi galéri­ájában. A válasz rövid: nem. Levy (így szólítja mindenki) va­lószínűleg előre tudta, hogy mi­lyen választ fog kapni, ezért is indítja a beszélgetést ezzel.- A város nem becsüli meg az alkotóit. Ha be kell mutatni az ide látogatónak, hogy Siófok milyen itt élő művészekkel büszkélkedhet, rendre csak Csiszár Eleket említik - így az autodidakta művész. - Össze­hasonlításként van egy salgó­tarjáni kiadványom. Abban 60 helyi képzőművész életrajza és művei szerepelnek. Siófok ta­lán sosem tudott ötnél többet felmutatni. A város azokkal a művészekkel dicsekszik, akik máshol élnek, vagy már meg­haltak. Harminc éve itt alkotok, de eddig nem volt egyetlen olyan kiállítás sem, amire meg­hívtak volna. Mindegyikre úgy kilincseltem be magam. A sió­fokiak jó része azt sem tudja, hogy létezem. Még festmény­gyűjtők is úgy jönnek ide, hogy soha nem hallottak rólam. A város honlapján a Galériák kö­zé is úgy kerültem fel, hogy szóltunk. De nem panasz ez, nem egy önérzetes festő szavai, csak egyszerűen nem értem az okokat. Levy hozzáteszi: frekventált helyen magángaléria fenntartá­sára nem lenne pénze, ráadásul tapasztalta, hogy az eddigi siófo­ki tárlatain egy-egy kép kelt el a félmilliós rendezvényszervezési költségek mellett még akkor is, amikor próbaképpen 70 forin­tért árulta műveit. - Még csak azt sem kérdezték meg az em­berek, hogy miért ilyen olcsó. Bihari Puhl Levente siófoki családi házának falain és a fa­lak mellé támasztva több mint hatszáz festmény sorakozik. A meghökkentő méretű klasszi­kus tájképtől kezdve a festő ext­ravagáns jellemére utaló avant- garde alkotásokig minden meg­található. Ez az ő művészete, amit úgy hív: Levyntgard. A fes­tő egyébként kitart amellett, hogy nem a halála után akar is­mertté válni. Azt különben is mellébeszélésnek érzi, amikor valaki azzal jön neki, hogy tu­dod, majd ha már nem leszel, akkor fognak elismerni. - Há­rom nagyméretű képet ajándé­koztam az elmúlt 17 évben a kulturális központnak. Ma azt sem tudják, hogy ezek hol van­nak - értetlenkedik.- Hallottam, hogy a halászat területén kiállítóteret szeretne létrehozni a város. Korábban is festettem már halakat kőre, és úgy gondoltam, hogy készíte­nék egy kollekciót a balatoni halfajokról, meg festenék egy nagyméretű fajsúlyos balatoni alkotást. Ez egyedülálló anyag lenne, amit felajánlanék a vá­rosnak ebbe az új parkba. Még egy ilyen húzást megteszek, és ha erre sem nyitnak, akkor le­húzom a rolót... Nem ciki manapság, ha a művész kilincsel A mai világban egyáltalán nem megalázó, ha egy művész kopog be valahova a kiállítási anyagával, a festő képei egyéb­ként mind megvannak - rea­gált Bihari Puhl levente felve­téseire Kiss László, a Kálmán Imre Kulturális Központ igaz­gatója, aki mint mondta: az is­merkedés elősegítésére akár a siófoki művészek is indíthat­nának közéleti kávéházat, kér­dés, hogy kinek lenne erre igé­nye, vagy ideje. MATYIKÓ SEBESTYÉN JÓZSEF muzeológus ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy a város nem ismeri el alkotóit. Sze­rinte Siófok komolyan ápol­ja a művészeti tradíciókat Hozzátette: a várossá avatás idei 40 éves évfordulójára tíz helyi alkotónak küldött fel­kérést közös kiállítás rende­zésére. A bekért alkotáso­kat művészettörténész zsűri­zi, azután kerülnek majd a tárlatra. Kétkanálnyi kupavári kóstoló: feltöltődni a kor szellemével 13 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT HÉTVÉGÉ Már élet levyntgard Hetven elfeledték forintért sem kelt el a képe Mielőtt a Kupavári emlékhely ki­tárulna, a fogadóépületben már fel lehet töltődni a kor szellemé­vel. Bakay Kornél régészprofesz- szor, aki berendezte a kamara­kiállítást, úgy fogalmazott: olyan, mintha a szakács a leveséből két­kanálnyi kóstolót adna, hiszen az ásatásokon 130 ezer lelet került elő. A tárlat Szent László király s a bencés apátság életébe ad bepil­lantást. Még azt az apátságot áb­rázoló makettet is meg lehet cso­dálni, ami a Széchenyi-kastély- ban volt. ■ Szent László korába, a bencés apátság életé­be ad bepillantást a so- mogyvári tárlat. Metszetek elevenítik fel a ben­cések mindennapi tevékenysé­geit, úgy, hogy például a sarkan­tyúkészítő képe alatt a tárgyak is megidézik a folyamatot. Majd a halottak világába vezetnek a csontvázak a fényképeken, a koponyák a vitrinben. Végül a Szent László-kultusz zárja az utat, ahol Gera Katalin, Petrás Mária és Józsa Judit lovagkirály­ról készült alkotásai is láthatók. Móring József Attila, Somogyvár polgármestere elmondta: azon is gondolkodnak, hogy a telepü­lés templomában őrzött Szent László-ereklyét áthozzák a kiál­lításra. A tárlat anyagát részben a megyei múzeumtól, részben pedig Bakay Kornél régészpro­fesszortól kapták, aki két évtized után újra folytatja az ásatásokat. ■ Vigmond E A kor szellemét megidéző kiállítás­sal is várják a patinás kupavárj emlékhely látogatóit- Fákk jú, Kirjakov, sálálálálá - dúdolta Pakema, és az asztalra dobta a ronggyá olvasott Sportot. Összegyűrte a pogácsászacskót, megmosta fogát, s közben egyre átkozta magát. - Haza kellett vol­na menni Jásszal a meccs után. A pécsi jogász haverral ugyan­is előző este kint voltak az Üllő­in a magyar-oroszon. Persze nyertek a ruszkik - Verebes, ta­karodj! -, de ezúttal az ered­mény tényleg másodlagosnak tűnt. A szünetben tízezer gyer­tya égett szegény, néhány nap­pal korábban meghalt Zsiborás Gabi emlékére, s zokogott a fél stadion. Meccs után bedobtak néhány sört a Gabiban - mos­VAS ANDRÁS TÁRCÁJA Előidény lék, vizezett Drehert adtak -, az­tán reggel Jász kiment a Délibe. Pakema - neve egy orosz órá­hoz köthető: a cirill betűs 'raké­ta’ szót olvasta el meglehetősen egyénien, s ragadt rajta rögtön, s örökre - maradt, maga sem tud­ta, miért. Órájuk nem volt, a sze­meszter hivatalosan csak a kö­vetkező héten kezdődött, de mégis. Úgy tűnt, rákefélt, hiszen akit ismert, elpályázott. Újdon­sült szobatársa, Gré már reggel fél hétkor elindult, hogy hová, azt a félálomban forgolódó Pake­ma nem is akarta tudni. Annyit két nap alatt mindenesetre le­szűrt, nem százas a gyerek. Per­sze lehet, csak az a baj, hogy frankás - ferences gimis - volt Esztergomban, aztán kicsit ki­szívták az agyát Ez legalábbis megmagyarázná, hogy a nógrá­di parasztgyerek miért feküdt le mindig kilenckor, s mászott el a vackából hajnali ötkor. Már ez is megdöbbentette Pakemát és Anzsit. Utóbbi a szo­ba harmadik lakója, egyben Pakema gimnáziumi padtársa volt, s a harmadik szemeszterét kezdte. Ám mielőtt belemerült volna a tanulásba, eltépett Pécs­re a csajához.- Fákk jú, Kirjakov! - dúdolta maga elé ismét, s elhatározta, nem rohad egyedül tovább a szo­bában. Kell valaki, akivel beszél­het, mindegy, miről, de ez így dögunalom. A szomszéd szobá­val azonban lyukra futott. Toty- ka, Ferke és Tamás, a keddi bili­árddal megismert kecskeméti piarista brancs csődöt jelentett. Persze rájuk fért a pihi, hiszen csúnyán elszálltak. Kis kezdők - vigyorodott el Pakema. Leugrottak a Béke térre a Camelbe, ugyanis látták, hogy ott van asztal. Jó ötlet volt, így legalább egyszerre megismerke­dett az összes piaristával. Tanci, Laci, Gergő, Latyak - jött mind­egyik, a szigorú középiskolás kollégiumi szabályok után egy görbe estére vágyva. Aranyosak voltak, ahogy nagy boldogan ül­tek a kisfröccsükkel a kezük­ben, büszkén, hogy már ők is, mint a nagyok. Aztán szinte meghatódtak, amikor Pakema megérkezett a rendelésből egy tálca nagyfröccsel. Vagy tizenöt pohár rizlingszilvániból, karcos, savanyú, igazi szomjoltó. Várták, hogy kínáljon.- Ti nem rendeltek? - kérdez­te őket, amire nagy röhögés volt a válasz. Jó fej a nagydarab, fizet, és még humora is van. Vállat vont, löködték a golyó­kat, a piárosok pedig nézték a poharakat. Pakema nem zavar­tatta magát, s a hatodik eltünte­tett után ők is rájöttek, nem vic­cel. Elkullogtak a fröccsükért, s tiszteletteljes borzadállyal figyel­ték, amint újdonsült cimborájuk magába dönt vagy ötliternyi fo­lyadékot Kis kezdők... Pakema ismét elmosolyodott, kemény gyereknek érezte ma­gát, s visszament a szobába egy cigiért. Aztán a lift felé indult.- Nincs kedved vodkázni? - haUotta a háta mögött. Égi jel ­konstatálta, igazi Megváltó. Ah­hoz ugyan kicsit szőrös volt a borzas gyerek arca, ám ilyen in­vitálásnak nem lehetett ellenáll­ni. Belépett Norbi mögött a szo­bába. Vágni lehetett a füstöt, a szmogban csak sejlett az asztal, rajta délcegen állt egy Kalinkás üveg. Két Durbincs sógor is vá­rakozott, s ilyenfajta igénytelen­ség láttán Pakema egyből a szí­vébe zárta vendéglátóját. Kerítettek egy poharat, Norbi pedig továbbra is kupakból itta a vodkát, melyet rosszfajta alma­borral kísértek. A kötelező körök után hamar előkerült a foci, a Fradika, az előző napi magyar­orosz, s kora délutánra már visszhangzott az ötödik emelet a Fákk jú, Kirjakovtól. A szobájukba húzódott piaris­ta gólyák rettegve várták a sze­meszter kezdetét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom