Somogyi Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-04 / 207. szám

11 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Obamáéknál járt elnöknézőben választás Amerikában a pincér úgy kezeli a politikusokat, mint a latino családot Szent Anna oltalma alatt: tíz éve költöztek az első lakók Hazaérkezett a Demokra­ta Párt denveri elnökjelö­lt) konvenciójáról a Lam- perth Mónika által veze­tett szocialista küldöttség. Czene Attila A konvenció nagyon érdekes külsőségek közepette zajlott. Az egyesült államokbeli nagyváros­ban szinte mindenki Barack Obama feliratú pólóban, sapká­ban és jelvényekkel járt. Ezt árulták mindenütt, a Somogy megyei politikus hozott néhány darabot ajándékba a családtagja­inak és a kollégáinak. Egyéb­ként Lamperth Mónika nagyon meglepődött, amikor a 16. utcá­ban egyszer csak szembetalálta magát Joschka Fischerrel, az egykori német külügyminiszter­rel. - Láttam, hogy keresgél az emlékezetében, aztán megis­mert, kicsit beszélgettünk, kezet ráztunk - idézte föl. A jól sikerült út egyébként kellemetlenséggel kezdődött; ki­utazóban a németországi Frank­furtban kellett volna átszállni- uk, de törölték a tengerentúlra repülő járatot. A reptér melletti szállodában aludtak, másnap reggel indultak tovább a több mint nyolcórás útra Washing­tonba. A szerencsésekkel ellen­tétben Lamperth Mónika nem tudott elaludni. - Érdekesség, hogy Amerikában nem szokás, ha az étteremben meglátok egy üres asztalt, odamegyek és le­ülök - mondta. - Az ajtóban áll­va kell várni, amíg a pincér kije­löli a helyünket. Láttam, hogy magas rangú politikusok, ele­gánsan, öltönyben ugyanúgy beálltak a sorba, mint a négy-öt gyermekes latino család. Betart­ják a szabályokat.- A legnagyobb élmény a denveri stadionban ért, ahol 46 perces beszédet mondott Ba­rack Obama, aki ott fogadta el a Demokrata Párt elnökjelöltsé­gét - idézte föl Lamperth Móni­ka. - A fiatal politikusnak rend­kívül erős a kisugárzása és na­gyon jó szónok. Felemelő han­gulatban kiabálták egyszerre, ütemesen nyolcvanezren a szlo­genjüket: Yes, we can! (Igen, megtehetjük!) és Obama nevét. Nekem is összeszorult a tor­kom, amikor bekísérték a nagy­színpadra Stevie Wondert, s A washingtoni Fehérház, az elnök rezidenciája előtt Korányi Dávid szakértő (balról), Cserey Gyula, az MSZP nemzetközi titkára, Gál J. Zoltán ország- gyűlési képviselő, Lamperth Mónika, Gyurcsány Ferenc pártelnök személyes megbízottja és Mesterházy Attila, az MSZP elnökségének tagja mindenki együtt énekelt vele.- Az MSZP vezető politikusai­nak hagyományosan jó a kapcso­lata a republikánus tisztségvise­lőkkel, hiszen az utolsó két cik­lusban republikánus elnök és adminisztráció irányította az Egyesült Államokat - tette hozzá a politikus, aki Gyurcsány Fe­renc pártelnök-miniszterelnök személyes megbízottjaként járt a tengerentúlon. - Ugyanakkor az MSZP a demokratákkal tartozik egy családba. Én ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a párt­kapcsolatok erősödjenek és kibő­vüljenek. Erre kiváló alkalom volt a koncvenció, ami négyéven­te a legnagyobb szabású ese­mény a demokraták életében. Többnapos rendezvény zajlott Denverben, temérdek esemény­nyel; köztük kerekasztal-beszél- getésekkel, szakmai műhelyek­kel. Lamperth Mónika a legér­dekesebbnek a Madleine Al- bright volt külügyminiszter és Richard Holbrook egykori Bal­kán-megbízott részvételével zaj­lott külpolitikai fórumot tartot­ta. - Az európaiak és magyarok számára az lehet a legfontosabb: valamennyi résztvevő egyetér­tett abban, hogy az Egyesület Államoknak erősítenie kell partneri szerepét - mondta. - Miközben továbbra is vezetni, irányítani akarják a világpoliti­kát, szélesebb eszköztárral kép­zelik ezt el; tehát a katonai erő mellett az együttműködést, sőt a civil szerepvállalást is fontos­nak tartják. Ehhez jól illeszke­dik a Madleine Albrighttel, a National Democratic Institut (NDI) elnökével folytatott rövid tárgyalás, amelyet négyesben, egy-egy kollégánk jelenlétében folytattunk. Az NDI alapítvány, amelyen keresztül a demokra­ták nemzetközi és civil kapcso­lataikat szervezik. A Táncsics Alapítvány friss elnökeként kez­deményeztem a két szervezet közötti együttműködést, és erről megállapodtunk. Ők támogat­ják a balkáni békefolyamatot, s segítségként kértek tőlünk pél­dául Szerbiával s más országok­kal kapcsolatos helyzetelem­zést, illetve képzések, tanfo­lyamok lebonyolítását. Lamperth Mónika most har­madszor találkozott a Clinton-ad- minisztráció külügyi vezetőjével; belügyminiszterként Madridban mutatták be neki, majd két évvel ezelőtt Budapesten tárgyaltak. Az évszázados fák árnyékában apró tűzijáték lobbant az annál nagyobb születésnapi tortán a marcali Anna Szeretetotthon­ban. Tíz éve fogadta az első lakó­kat a Megbékélés Szociális Ott­hon Alapítvány. Ez alkalomból külön köszöntötték a 83 éves Dobai Józsefhét, aki az első be­költözők között volt. Bakai Fe- rencné pedig, aki négy éve ke­rült az otthonba, arról mesélt: ebben az utcában született, ide­járt óvodába, mivel az épület akkor még óvodaként műkö­dött, s most megint itt van, lakó­ként. ■ Kiss Iván esperes­plébános Szent Annáról, Mária édesanyjáról beszélt a marcali ün­nepségen. Szilágyi Istvánná intézmény- vezető a jubileumi ünnepséget azzal nyitotta, hogy nem volt véletlen a névválasztás. Egy bi­zonyos kor után már meg kell békélni azzal, hogy segítségre szorulunk. Ezt a segítségnyúj­tást vállalta fel az otthon, ahol tizennégy idős, rászoruló em­bert tudnak fogadni. A családi­as közösségben az átlagéletkor 78 év, vagyis majdnem minden­ki 80 év felett van. Az elmúlt tíz évben összesen ötven idős em­berről gondoskodtak. Az öröm pillanataiban Kiss Iván címze­tes prépost, Marcali esperes­plébánosa is osztozott, aki Szent Annáról, Mária édesany­járól beszélt, a Karitász szere­tetszolgálat, valamint a Szivár­vány nyugdíjas-egyesület tagjai pedig kedves összeállítással is megajándékozták a lakókat. Tóm Lantos képviselő, akinek emlékére kutatóközpontot avattak, nagyon sokat tett Magyarországért TÓM LANTOS CSALADJÁNAK több tagja Denverben él Az ő emléké­nek ajánlották a helyi egyetem új Holokauszt Tanulmányok Központját Avatásán a rektor, a túlélők, Tóm Lantos özvegye, Anett Lantos, valamint a ma­gyar nagykövet, Somogyi Ferenc mellett részt vett a magyar kül­döttség is. - Tóm Lantos nagy te­kintélyű amerikai politikus volt, aki Magyarországnak felbecsül­hetetlen szolgálatot tett azzal, hogy megismertette az Egyesült Államokban. Konkrét ügyekben is rengeteget segített - mondta Lamperth Mónika. - Özvegye és lánya, akit szintén Anettnek hív­nak, meginvitálta a magyar de­legációt a denveri házukba, aho­vá társágot szerveztek össze. az izraeli nagykövettől a váro­si vezetőkig több más tekintély is részt vett ezen, így módunk nyílt közvetlenül is tájékozódni arról, mit gondolnak rólunk. másnap reggel a család több tagúval és a tiszteletbeli magyar főkonzullal, Megyesi Jenővel megkoszorúztuk a magyar ‘5& os emlékművet Jó érzés volt azt tapasztalni, hogy egy ilyen távo­li nagyvárosban a magyar sza­badságharcról teret neveztek el S ezen a téren áll az ‘56os em­lékmű. Itt rövid beszédben mél­tattam az amerikai nép segítsé gét abban, hogy befogadták a magyar emigránsokat Tóm Lantos nagy tekintélyű amerikai politikus volt 700 ezer a normatíva SZILÁGYI ISTVÁNNÉ arról is be­szélt: normatív támogatásként évi hétszázezer forintot kap­nak lakónként. Működésük szinten tartására minden lehe­tőséget megragadnak. Legyen szó az adó egy százalékáról, más adományokról, pályáza­tokról. Bár utóbbinál olykor problémát jelent az önerő biz­tosítása, illetve az utófinanszí­rozási rendszer. Az épület fel­újítására vagy más fejleszté­sekre sajnos gondolni sem mernek. vigmond erika Tíz év után fogták el a körözöttet Kitelepítés: tabu téma volt, de már beszélnek róla nágocs Kötet is emlékeztet a múltra: öt helyi család huszonhat tagja került Németországba Tíz év után, Böhönyén került rendőrkézre az az ukrán férfi, aki ellen még 1998-ban rendelt el körözést a budapesti rendőr­főkapitányság emberölés kísér­lete miatt. Búzás László marcali rendőr- kapitánytól megtudtuk: az uk­rán férfi a körözés elől szülőha­zájába szökött, de idén augusz­tusban újra Magyarországra ér­kezett. A szálak Böhönyére ve­zettek. A kapott információt a böhönyei körzeti megbízottak és járőrök ellenőrizték, majd össze­hangolt akcióban szerdán kora reggel öten indultak a férfiért, s fogták el. Őrizetbe vették és át­adták a budapesti rendőr-főka­pitányságnak. ■ Vigmond E. Nágocsról Németországba öt csa­lád 26 tagját telepítették ki. So­kan voltak olyanok, akik Auszt­riába vagy Németországba me­nekültek, nem várták meg a ki­telepítést. A néme­tek üldözése odáig vezetett, hogy szét­verték a közösséget. A családokat meg­fosztották vagyo­nuktól. 1945 és ‘48 között 32 há­zat koboztak el. A 2001. évi nép- számláláskor csupán három ná- gocsi lakos vallotta magát német nemzetiségűnek. Minderről „A nágocsi németek története 1718- 1948 között” címmel megjelent helytörténeti könyvben olvasha­tunk, amelyet a község önkor­mányzata a napokban adott ki a falu fennállásának 900. évfordu­lójára, illetve a németek kitelepí­tésének 60. évfordulójára. Szer­zője Kiss Tamás, a fajúból elszár­mazott búdapesti középiskolai tanár.- Emléket kíván­tam állítani a nágocsi németek­nek, akiknek nagy szerepe volt a község fejlődésé­ben - magyarázta Kiss Tamás. - Ugyanakkor helyre akartam tenni a kényes kérdéseket, hi­szen a németek kitelepítése, az alföldiek és a felvidékiek betele­pítése sokáig tabu témának szá­mított. Amiről eddig hallgat­tunk, azt mondjuk ki korrekt Kiss Tamás: ez volt az utolsó pil­lanat, hogy szemtanút találjak módon. A könyv megjelenteté­sét a kitelepítés hatvanadik év­fordulója is időszerűvé tette. Be­mutattam, hogy miként fonó­dott össze a nemzetközi, az or­szágos politika a nágocsi néme­tek sörsával. Lassan húsz éve kutatja a fa­lu történetét. Kétezerben jelent meg Nágocs története 1945-ig című könyve. Akkor elhatároz­ta, hogy folytatja a forrásmun­kák gyűjtését.- Az elmúlt hat-nyolc évben el­sősorban a nágocsi német lako­sok ügyével foglalkoztam. Úgy éreztem, hogy ennek a feldolgo­zása nagyon fontos. Drámai, ami annak idején a községben történt. Sokakat érzékenyen érintett. Jellemző: amikor 1992- ben kopjafát állítottak a néme­tek kitelepítésének emlékére a faluban, igazából nem tudato­sult a lakosságban, hogy ez va­lójában mit is jelent. A mi csalá­dunkban is kényes kérdés volt ez. Bár minket nem telepítettek ki, de volt olyan névjegyzék, amin a nagyszüleim és édes­anyám is szerepelt. Szerencsére az utolsó pillanatban volt még rá módom, hogy az idős néme­tekkel beszéljek arról, hogy mit tapasztaltak, mondják el vissza­emlékezéseiket. Müller Ferenc (Franzi bácsi) mesélte a legtöb­bet. Elmondása alapján értettem meg igazán, hogy mi is zajlott le a faluban. ■ Krutek József ■ Harminckét házat koboz­tak el 1945 és 1948 között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom