Somogyi Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-25 / 225. szám
4 SOMOGYI HlRLAP - 2008. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP mmmfflfflfflfflmfflmmmmmmmfflffimmmfflmmfflmmmfflmímmfflmmMmiiimimmmmmfflmfflfflfflfflgmmm MI ÉRDEKLI? Újra az iskolapadban fehér Gábor alezredes, a kaposvári toborzóiroda vezetője: - Az élet folyamatos tanulásra késztet, most számítógépes tanfolyamra készülök. Annak ellenére, hogy korábban két diplomát és középfokú nyelvvizsgát szereztem, ismét iskolába járok. Hamarosan Budapestre költözöm, ahol másfél hónapot töltök el. A tervek szerint reggeltől estig a számítástechnika rejtelmeiben mélyedünk el. Az OKJ-s képzés zárásaként vizsgát teszünk. A napi feladatok ellátásán túl a közelgő képzés köt le; ha szükséges, később sem zárkózom el a tanulástól. SH-PORTRÉ A kisfaludi cégvezető Kiss istván, a megyei kéményseprő kft. ügyvezetője a kaposvári állattenyésztési karon végzett. Ezután a zalaegerszegi számviteli főiskolán folytatta tanulmányait, s a pénzügyminisztérium oktatási intézményénél ügyvitel-gépesítési szervezői diplomát szerzett. A kilencvenes évek közepén környezetvédelmi szakmérnöki oklevelét vehette át. - A kéményseprő vállalathoz 1986-ban jöttem. Tizenöt éve vagyok a cég ügyvezető igazgatója. Ahogy lejár a munkaidő, azonnal zselickisfaludi otthonomba sietek. Elég nagy telkünk van; örömmel dolgozom a kertben. Szemben az éjszakai betörővel sokkot kaptak A mai napig nem tudja feldolgozni a történteket a barcsi család Betörők zajára riadt fel egy család Barcson. Csak elijeszteni tudták őket, de a borzalmas élményt azóta sem dolgozták fel. Jeki Gabriella Pandúr Tibor családjával korán tért nyugovóra. Arra ébredtek, hogy a házukban betörők járnak.- Soha nem felejtem el ezt az éjszakát - mondja a nyugdíjas vállalkozó. - Pontosan 1 óra 20 perckor a menyem sikítására riadtunk fel mindannyian. Ők a fiammal a földszinten aludtak. Még azt sem tudtam pontosan, hogy mi történt, de már tárcsáztam is a rendőrséget. Sejtettem, hogy nagy a baj. A rabló a lenti bukóablakot kiakasztotta, csavarhúzóval lefeszítette, leszerelte a pántokat, így egyszerűen bemászott a házba. Értékeket keresett, de ehelyett két alvó embert talált. A nő szinte azonnal felébredt az idegen jelenlétére, és eszeveszetten sikoltozni kezdett. A rabló megijedhetett és elmenekült.- A fiam azonnal utána ugrott - teszi hozzá Pandúr Tibor -, de a betörőt várták odakint. A jól felkészült banda járómotoros, startra kész kocsija már indult is, amint a társuk beszállt. Mire a fiam kiállt volna a garázsból, már ott sem voltak. A riasztás után hat perccel megérkeztek a rendőrök, egy órán belül a nyomozó és a nyom- szakértő is a helyszínen volt. A tetteseket ez idáig nem sikerült fülön csípni. A családban mély nyomot hagyott az eset. Bárhova bemennek, nem ismernek akadályt. A besurranó tolvajokat az sem zavarja, ha a háziak otthon vannak- A menyem a pszichiátrián kötött ki - mondja szomorúan a férfi. - Azóta nem tudunk nyugodtan aludni. Volt olyan éjjel, amikor újra beszóltunk a barcsi rendőröknek, hogy egy autó már negyedszer haladt el a ház előtt, mi pedig kezdünk aggódni. Kiderült, hogy civil rendőrök biztosították akkor - és azóta is - fokozottan a környéket.- A madár, ha megbolygatják a fészkét, elhagyja - él a mondással Pandúr Tibor. - Ha az ember nem érzi magát biztonságban - és mi nem érezzük a történtek után -, akkor egyszerűen elköltözik a városból. Én már idős vagyok, de a fiamék egészen biztosan nem maradnak itt. Ml lett volna akkor, ha a negyedik osztályos unokám találkozik a betörőkkel, aki asztmás, és történetesen éppen ebben az időpontban szokott minden éjjel rendszeresen lemenni az anyjához? Mi történhetett volna vele? Belegondolni is szörnyű... Mintha mindez nem lenne elég, egy hétre rá a vállalkozó MÉH-telepére is betörtek ismeretlenek. Konténerekben, teherautóval, 400 ezer forintnyi értéket vittek el. - Ez már nem megélhetési bűnözés - fakad ki a férfi. - Szerintem újfajta társadalmi jelenségről van szó: a betörők jól szituáltak, felkészültek. Nálunk is biztosították egymásnak a menekülés útvonalát, és figyeltek minden apró tényezőre. A rendőrség nyomoz pandúrék esete nem egyedi mostanában Barcson. - Az első sorozat még a nyár elején történt, amikor négy esetben, három különböző utcában és házba próbáltak meg behatolni ismeretlenek - mondta Cserti István barcsi rendőrkapitány. - Ezeknek az elkövetőjét még júniusban kézre kerítettük. A következő sorozatba tartozik Pandúr Tibor esete is, amikor több családi házba éjszaka, de még nappal is betörtek egy szervezett csoport tagjai. Magukkal vittek ékszereket, pénzt, elektromos készülékeket, márkás szeszes italokat, de még törölközőket is. A nyomozás ezekben az ügyekben még tart. A kordéhoz bilincselték az egyik gyanúsítottat per A megyei bíróság tárgyalja a két siófoki rendőr ügyét, akik nem érzik bűnösnek magukat Szerdán kezdődött a megyei bíróságon annak a két siófoki rendőrnek a pere, akik a vád szerint kordéhoz bilincseltek egy gyanúsítottat. A két rendőr azt mondta: nem érzik bűnösnek magukat. Az adott helyzetben nem tehettek másként. Elmondták: tavaly október 28-án két járőrpáros volt szolgálatban. Egy rabláshoz riasztották őket. Mire a helyszínre értek, kollégáik egy vérző fejű férfival indultak volna a kórházba. A két időközben elcsípett gyanúsított pedig egy megpakolt kézikocsival és kerékpárral várták az intézkedést. Amikor a fiatalabb meghallotta, hogy be akarják vinni a rendőrségre, közölte: úgyis elszalad. Erre az egyik rendőr hozzábilincselte a kocsihoz. Azt mondták a tárgyaláson: mivel a szabály szerint két rendőr kell az előállításhoz, de a bizonyítékul szolgáló kocsit sem hagyhatták ott, viszont az autóba sem tudták betenni, szállítást kérni hosszadalmas lett volna, kénytelenek voltak így eljárni. A bíró kérdésére, hogy nem érezték-e a fiatalemberre nézve megalázónak a helyzetet, nemmel válaszoltak. Arra pedig, hogy mit tettek volna, ha a fiú megmakacsolja magát, és nem hajlandó megbilincselve behúzni a kocsit, úgy nyilatkoztak: talán még ma is ott állnának... A sértett 16 éves fiú szerint viszont igencsak elbántak vele, amikor a kocsihoz bilincselték. Amúgy a tárgyaláson is azt állította: amikor ez az incidens történt, nem követett el bűncselekményt. Egy idős házaspártól kaptak ócska bútorokat, fát, s azt pakolták fel a kordéra, amikor megjelent egy gyűjtögető. Huzakodtak egy fán, ráncigálták, a férfi elesett, és így sérült meg. Mindkét rendőr otthagyja a rendőri pályát, a felmentésüket töltik. A tárgyalás októberben folytatódik. ■ Jakab Edit A szeretet segítette át Szilviát a legnehezebb pillanatokon betegség Agyvérzéssel vitték kórházba a nevelőanyát, kilenc gyerek aggódott a mielőbbi teljes gyógyulásáért A jutái Theisz Szilvia kilenc gyermeket gondoz a legnagyobb szeretettel, odaadással. Egyik sem vér szerinti gyermeke. A középkorú asszony energiát a gyerekek szeretetéből merít. Néhány hete úgy látszott, összedől a világ. Szilvia agyvérzést kapott. Ma már túl van az agyműtéten, az otthonában lábadozik. A csengetésre élénk szemű, idősebb asszony nyit kaput, Theisz Jánosné, Szilvia édesanyja. Kicsit bizalmatlan, nem számított az érkezésünkre. Talán ezt a bizalmatlanságot érezte meg Topi, a tacskó is, mert meglehetősen gyanakodva és nagy hangon ugatva szimatolt körbe.- Szilvia éppen elaludt, de szólok neki - tessékelt beljebb.- Tudtam, hogy valamit elfelejtettem - ébredezett Szilvia. - Nem mondtam, hogy jönnek az újságtól. Aki nem tudja, hogy Szilvia min ment keresztül, ránézésre nem is sejtené. Talán a fény a szemében lett egy kicsit megtör- tebb. Egy kendő utal a történtekre, ami a gyógyuló sebet és a rövidre vágott hajat takarja a kandi szemek elől.- Itthon lett rosszul a Szilvia ' - mondta az édesanyja - a fejéhez kapott, hogy jaj, de fáj. Másnap már meg is műtötték. A gyerekek nagyon meg voltak szep- penve, most már kezdenek megnyugodni. Theisz Szilvia: a gyerekekkel kapcsolatban mindenre emlékszem- Nem emlékszem semmire - szólt közbe Szilvia.- Kaposújlakon lakunk, a gyerekek telefonáltak, hogy mama, gyere gyorsan, mert az anyu mindjárt meghal. Lóhalálában jöttünk mindannyian. A mentőorvos szerint az volt a szerencse, hogy Szilvia rögtön lefeküdt. Élet-halál között volt. Egy hajszálér pattant el. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem bénult le, csak a rövid távú memóriája sérült. A régi dolgokra emlékszik, de ami tegnap történt, arra nem.- Majd később minden eszembe jut - bizakodott Szilvia. - Arra sem emlékszem, hogy mikor, miként kerültem kórházba. Múlt hónap 18-án műtötték, és néhány napja vagyok itthon. Azt mondták, a teljes gyógyuláshoz négy-öt hónap kell. A gyerekekkel kapcsolatban minden eszembe jut, mindenre emlékszem. Csak megerősítést várok a mamától. A mama mindent ellát a ház körül, a papa megy bevásárolni, ha tehetem, megyek vele. Egyedül még nem merészkedem ki az utcára. Bár szülői értekezleten már voltam...- Közveüenül a műtét után a kórteremben is a gyerekek nevét sorolta el, kérdezte, mi van velük - mondta a nagymama - nagyon rendesen, jól viselkedtek. Bizakodnak, hogy minden rendben lesz. ■ F. Szarka Ágnes
