Somogyi Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

2008. SZEPTEMBER 21., VASÁRNAP SZTORI 9 Támadások a bankjegy-automaták ellen módszerek A bűnözők gázzal töltik fel, felrobbantják a pénzkiadó gépet, vagy kitépik a falból Taktikát váltottak a bank­rablók; már nem csuklyában, fegyverrel, fényes nappal fosztják ki a pénzintézeteket, hanem a bankjegykiadó automatákat támadják meg. Módszerük egyszerű: vagy felrobbantják vagy kitépik a helyéről az ATM-eket Persze a finomabb buherálások is kezdenek visszatérni. Dián Tamás Nincs annál csábítóbb egy bűnö­ző számára, mint amikor a pénz az utcán hever. Márpedig a bank- jegykiadó automaták esetében szinte szó szerint ez a helyzet Ad­va van egy páncélozott masina a belsejében rengeteg pénzzel, s ez bizony sok nehézfiú számára jókora kihívás. Jelzi ezt, hogy az utóbbi másfél évben csaknem kéttucatnyi esetben próbáltak meg kifosztani ATM-készülé- keket (az idei esetekről lásd ke­retes összefoglalónkat). Ehhez eleinte csak egy erős autó kellett és egy strapabíró sodronykötél, amivel kitépték a falból az automa­tát Újabban azonban már robban­tanak is: az elkövetők hegesztés- hez használt gázkeverékkel feltől- J tik az ATM-et, majd benzincsíkot £ locsolnak az automatáig, s ezt Rendőrök helyszínelnek Solymáron, ahol néhány napja gépkocsival tépték ki helyéről a bankautomatát, majd elszállították a helyszínről. A bűntényt a bank biztonsági kamerája rögzítette. meggyűjtva felrobbantják a ké­szüléket. Ez némileg egysze­rűbb, mint a falból való kisza­kítás, hiszen nem kell elvinni a többmázsás monstrumot, viszont nagyobb a rizikó is, mivel a detonációban akár a pénz is megsemmisülhet A bankok ugyan igyekez­nek elhallgatni az elrabolt pénz mennyiségét, mondván: a konkrét összegek csak újabb inspirációt adnának az elkövetőknek, ám a szaporodó esetek alapján úgy tűnik, alvilá­gi körökben azért elég jó az infor­mációáramlás. Az utóbbi egy hét folyamán például kétszer is meg- lovasítottak egy-egy automatát: mind Solymáron, mind pedig Szigetszentmiklóson a falból ki­tépés módszerét alkalmazták a bűnözők. Ez persze már a hatóságoknál is kiverte a biztosítékot. A napok­ban bejelentették, hogy a Nemze­ti Nyomozó Iroda veszi át a bank- jegykiadók elleni támadások ügyét. Bár a rendőrök a nyomo­zás érdekére hivatkozva semmit nem mondanak, azért néhány in­formációt össze lehet rakni. Pél­dául mindjárt kitűnik, hogy szin­te az összes támadás hét végén, hajnalban történt. Ez persze nem véletlen: a pénzintézetek a na­gyobb készpénzforgalomra ké­szülve ilyenkor jobban feltöltik az automatákat. Az is kiszivárgott, hogy az elkövetők vélhetően pro­fik, mivel mind a solymári, mind pedig a szigetszentmiklósi eset­nél - megnehezítve az esetleges üldözést - speciális szögekkel szórták tele maguk mögött az utat. Nem kizárt, hogy a rablók között van egykori vagy aktív pénzszállító is, mivel feltűnően tisztában vannak a bankjegyki­adók felépítésével, szerkezetével. A rendőrség egy csoportja már javában elemzi, hogy hol Budapesten fogták el a markológépes bandát A BANKJEGYKIADÓ automaták erőszakos kifosztása nem ma­gyar találmány, de azért ott vagyunk az „iparág" krémjé­ben. Bizonyítja ezt, hogy egy magyar nő is tagja volt annak a főként koszovóiakból álló bű­nözői csoportnak, amely 2005 óta kétszáz alkalommal fosz­tott ki spanyol automatákat. A banda módszere mindig ugyanaz volt: fatörzsekkel vagy nagy kövekkel eltorlaszol­ták az utat, majd markoló­géppel kitépték a falból a pénzkiadó automatát. Az öttagú társaságot Buda­pesten fogták el szeptember 9- én. Eddigi zsákmányuk nagy­jából egymillió euró lehet. finomabb buherálások is visszatérnek után bezsebelte a visszatartott összeget. Az utóbbi időben ezt a trükköt is újra alkalmazzák: néhány napja Budapesten, a Lehel úton egy ügyfél fedezte fel a turpisságot, Siófokon pedig le is bukott két fiatal­ember. A bankfiókból ugyanis felfigyeltek rájuk, és értesítették a rendőröket NÉHÁNY ÉVE ELTERJEDT mód­szer volt, hogy bűnözők prepa­rálták az automatákat: a bankjegykiadó nyílásához egy ragadós fémlemezkét helyez­tek, amely megakadályozta a pénz kiadását. Az ATM-et hasz­náló azt hihette, hogy nem si­került a tranzakció, a közelben figyelő elkövető pedig a távozás várható a jövőben támadás, s egyes hírek szerint bizonyos helyszíneket már most figyel­nek. Ugyanakkor a bankok sem tétlenkednek. A kitépések ellen nagyobb szakítószilárdságú csa­varokkal rögzítik az automatá­kat, a robbantásokat pedig a gázt elvezető lyukakkal, illetve gáz­jelző berendezés beszerelésével igyekeznek kivédeni. Olyat is hallani, hogy egyes automaták­ba úgynevezett „ellengázt” tar­talmazó tartályt telepítenének, amely egy bizonyos ideig meg­akadályozza a robbanást okozó gázkoncentráció kialakulását, s szóba került a detonáció erejét elnyelő felületek kialakítása is. Megnyugtató megoldás azonban valószínűleg a bankjegyeket megfestő szerkezet telepítése le­het. Nyugaton ez már régóta be­vált módszer: ha az automata tá­madást észlel, festékpermettel árasztja el a benne lévő pénzt, értéktelenné téve ezzel a bűnö­zők számára a zsákmányt. Plakátoló guberálók a városi lomtalanítás névtelen hősei másodkézből A határokon túlról is érkeznek a nagyvárosokba a turkálók, főként Ukrajnából és Romániából „Most megszabadulhatunk a ré­gi kacatoktól, kidobhatjuk a fe­lesleges lomot” - nyugtázták elé­gedetten a rózsadombi lakosok a kirakott plakátok láttán. A fel­iratok szerint ugyanis a buda­pesti II. kerületi önkormányzat lomtalanítást rendelt el. Töme­gével pakolták ki a megunt cuc­cokat, majd döbbenten nyugtáz­ták a helyiek, hogy a tárgyak döntő többsége még egy hét után is az utcán hever. Áradtak a pa­naszok a köztisztasági vállalat­hoz és a polgármesteri hivatal­hoz, ahol döbbenten reagáltak a bejelentésekre. Utólag derült ki, hogy egy piros Zsigulival élel­mes férfiak járták be a környé­ket, és ők rakták ki a plakátokat. Aztán a lomból a nekik szüksé­ges cuccokat teherautóra pakol­va jól szervezetten elszállították. Amúgy hasznos dolog meg­szabadulni a kacattól, de a lom­talanítás színhelyén élőknek gyakran összeugrik a gyomruk az akciók idején. A kapualjakba családok települnek, hogy stipi- stopi alapon lefoglalják a kitett tárgyakat. A legkelendőbbek a fémtár­gyak és az elektronikai dolgok, amelyből színesfémeket lehet szi­szifuszi munkával kinyerni. Má­sok a bútorokra és a régiségekre állnak rá. Sok hajléktalan ekkor szerzi be a ruházatát, más lelkes guberáló a könyvtárát gazdagítja. A legszervezettebbek a fém­Van, aki régi bútort, van, aki ruhát vagy fémtárgyakat, mások pedig egy-egy értékesnek vélt könyvet keresnek gyűjtők, akik teherautóval szállí­tanak. A kisebb utakon akár a for­galom is leáll a pakolás idejére. Sokan kimenekítik a térségből autójukat, hogy a gátlástalan rá- molás közben ne sérüljön meg. Az értékesebb dolgokért akár öl­re is mennek a guberálók. Már az is előfordult, hogy a köztisztasá­giaknak rendőri kíséretet kellett kérniük, hogy testi sértés nélkül elszállíthassák a kacatokat az ut­cáról. A lom sokak számára szin­te az egyedüli megélhetési forrás. A budapesti utcákra Nógrádból, Borsodból, Szabolcsból, de még Ukrajnából és Romániából is rendszeresen járnak guberálni, bár tény: ezek azok a turisták, akiknek senki sem örül. ■ É. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom