Somogyi Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-07 / 184. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 7„ CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP MI ÉRDEKLI? A körjegyzőség felújítása BABINA SÁNDOR. PllSZtakO- vácsi, Libickozma, Táska körjegyzője: - Most legin­kább az foglalkoztat, hogy mikor érkezik meg az az öt­millió forint, amit a körjegy­zőség felújítására nyertünk, s a beruházás még az idén megvalósuljon. A pályázatot a 2007-2008-ban három, il­letve több településsel ala­kult körjegyzőségek tárgyi feltételeinek javítására írták ki. Nálunk igen sürgetővé vált például a nyílászárók cseréje és a fűtéskorszerű­sítés. A másik feladat is idő­szerű: a három település honlapját kell rendbe tenni, hogy minél informatívabb és naprakészebb legyen. SH-PORTRÉ A gadányi kismama STAUBNÉ FEKETE TÜNDE gadányi, gyesen lévő kisma­ma: - Szeretem Gadányt, Mesztegnyőről jöttem ide férjhez több mint három éve. Kislányom, Rebeka két és fél éves, s ha óvodába ke­rül, tovább tanulok. Ugyan­is családi gondok miatt nem tudtam befejezni az iskolát, csak hét osztályom van. Mindenképpen elvégzem a 8. osztályt, majd szakmát is szeretnék választani. Most éppen lakásfelújításban va­gyunk, az egyik szoba és a fürdő van soron. Ha akad egy kis szabadidőnk, a Ba­latonra, strandra megyünk, de a helyi, illetve a környe­ző települések rendezvénye­ire is kilátogatunk. Szívesen kiadná a versgyűjteményét versek Az Európai Unióról és a terrorizmusról is rímeket faragott a falu szíve-lelke Faragó Piroska hetvenévesen is igen jó egészségnek örvend. Mindig szívesen törődik a falubeliekkel Takaros kis parasztház bújik meg a fák hűs ár­nyékában a Koppány ve­zér utca végén. Az udvar­ban nagy a nyüzsgés: há­rom karcsú cirmos fogad minket a tornácon, odébb néhány tyúk kergetőzik a kakassal, látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat a gazdájuknál. Meiszterics Eszter- Úgy szegődött hozzám az egyik cica, de alig akar egy kis húst ma­gára szedni, hiába etetem - pa­naszkodik az idős háziasszony. Kreka Jánosnét, ismertebb ne­vén Faragó Mariska nénit min­denki ismeri Karádon. A legtöb­ben a falu szószólójaként. Rí­mekbe foglalja gondolatait és a település dolgait. Több mint tíz éve tagja a helyi Rozmaring Nyugdíjas Klubnak, korábban pedig a helyi varrodában dolgo­zott. Elmondása szerint ott is mindenkit felköszöntött a verse­ivel a névnapokon, de családján és barátain kívül a község ren­dezvényein is megörvendezteti a falubelieket. Több mint ötven versét nemrég az önkormány­zat egy kötetté fűzte össze, szíve­sen kiadnák a gyűjteményt, de nincs rá pénz. A kis ház konyhájában öreg kredenc rogyadozik, tele van mindenféle papírokkal.- Az elmúlt 50-60 év emlékeit őrzöm itt - mutatja az idős öz­vegy asszony. A díszes tükörben nem látni a tükörképünket, hi­szen ellepik a fényképek.- Az uram, a fiam, a lányom és az unokáim... róluk őrzöm a képeket - büszkélkedik a nagy­mama. Épp hogy helyet fogla­lunk, már az asztalon is a friss kacsasült. Nem ám csak úgy zsömlével, káposztasaláta is jár ahhoz. Hiába szabadkozunk, már a tányérok is a helyükön, kezünkben pedig már ott a ka­csacomb. Szemezünk a leg­szebb falat kacsamájjal, fel is ajánljuk Mariska néninek, aki sértődésben tör ki, hiszen az ne­künk készült. Közben megtudjuk: a szoba tekintélyes méretű televíziója csak dísz. Már kétszer próbálták megszerelni, de sose sikerül. így a legtöbbször a Kossuth rádió szól a házban, az irodalmi műso­rok a kedvencei. Annak idején kitűnő bizonyít­vánnyal végezte el az elemit, ám édesapja szerint nagyobb szük­ség volt rá a ház körül, mintsem az iskolában, így otthon marasz­talták. Az ebéd után már szaval­ja is a Harc a terrorizmus ellen című versét Az Európai Unióról is faragott már rímet, meg a falu híreit is folyamatosan követi verseiben. A helyesírása is kivá­ló. Petőfi, Arany és Berzsenyi a kedvenc költői. Bár már hetvenéves is elmúlt, az egészsége igen jó mostaná­ban. Hét év alatt három törése is volt, és bár néha szédül, azt állít­ja: amióta mágneses karkötőjét viseli, azóta jobban van. Kapunk aztán néhány szem apró körtét is, olyat, aminek ró­zsaszínű a húsa. Olyan az íze, mint a méz! Faragó Mariska csak arra pa­naszkodik, hogy kevés az a nyugdíj, hiszen az unokáknak is ki kell számolni egy kevés zseb­pénzt belőle. Ezért aztán mindig csak azt mondja magáról: ő affé­le lemaradásban él. A szobát is ki kéne festetni, meg hát mindig van mit javítani egy ilyen öreg házban. Induláskor a sült kacsa mara­déka ott lapul a zsebünkben, nem lehetett ellent mondani az idős asszonynak. Bár a háza majd összedől, a nyugdíja is igen kicsi, ám a szíve az hatalmas. Vendégek a szomszédból tábor Gyümölcsöt, tojást hoznak a gyerekeknek a hívek A gyorshajtás miatt volt a sok karambol Fiatalok népesítették be az iharo- si plébánia udvarát A harminc­nál több gyereket elszállásolni s elfoglaltságot is biztosítani szá­mukra nem egyszerű feladat. Laczkó-Angi Gyula plébános el­mondta: tíz éve minden nyáron helyet adnak az egyházi tábor­nak. A zalaiakkal tartják a kap­csolatot, Zalaapáti környékéről érkeztek a fiatalok. A plébániá­hoz tartozó települések hívői se­gítőkészek: gyümölccsel, tojással, más ételekkel segítenek, hogy a vendégek semmiben ne szenved­jenek hiányt. ■ Varga Andrea Jól jön a kosárnyi gyümölcs. A falubeliek gondoskodnak a gyerekekről Júliusban huszonkét személyi sérüléssel járó baleset történt Kaposváron és környékén - de­rült ki a Kaposvári Rendőrkapi­tányság legfrissebb közleményéből. Sajnos két ka­rambol halálos ki­menetelű volt. A huszonkét baleset­ben negyvenkét ember sérült meg. A rendőrség összegzéséből az is kiderül, hogy a júliusi fekete statisztiká­ért túlnyomórészt a gyorshaj­tás a felelős, mert a balese­teknek harmincegy százaléka következett be azért, mert az autóvezetők túllépték a meg­engedett sebességet. A Kaposvári Rendőrkapitány­ság tájékoztatása szerint a rendelke­zésre álló sebes­ségmérő készülé­kek maximális ki­használtsággal üzemeltek, ami­nek eredményeként júliusban százhetven esetben indult eljá­rás sebességtúllépés miatt az autósok ellen. ■ Szűcs Tibor ■ Nyári fekete statisztika: sokan túllépik a megengedett sebességet. Sárga aranyat árul az út menti háza előtt a kisvidi méhész méhek kincse Az akácmézért állnak meg a legtöbben, de a kristályosán tejfehér repcemézet is szeretik Nem gyümölcsök kelletik magu­kat Kisvid felé közeledve Móhr Zoltán háza előtt. Sárga arany fénylik az asztalra kirakott üve­gekben. A napernyő alatt taka­rosán rendezett asz­talkán most éppen akác- és repceméz sorakozik a termelői méz felirattal címké­zett kisebb-nagyobb üvegekben. Kóstolni is lehet, Móhr Zoltán méhész köz­ben készségesen magyarázza a kristályosán tejfehér repceméz élettani hatásait, ami szerinte jobb, mint a kelendőbb akácé. Azonban bármelyikről legyen szó, vitathatatlan, hogy a méz természetes orvosság.- Tizenöt éve kezdtem a mé­hészkedést öt családdal, most ötvenkét méhcsaládom van - tette hozzá. - Eleinte nagyon fél­tem a méhektől, a szomszé­dom, Tomity lózsef tanítgatott. Azt mondta: ha három év alatt nem tanu­lom meg, akkor nem leszek méhész. - Alapigazság, hogy méhész csak az lehet, aki szereti a méheket, én még meg is simogatom őket időnként - kapcsolódott be az útszéli be­szélgetésbe Tomity József. - Las­san negyven éve méhészkedem, ezt nem lehet abbahagyni. Rá­adásul itt nincs gyár, nincs vas­■ A felvásárlók nem értékelik eléggé a kiváló minőségű ter­méket. Móhr Zoltán a háza előtt árusítja méhei kincsét. Ismerősök és idegenek megállnak a napernyős kisasztalkánál, hogy vásároljanak tőle út, semmi más, ami szennyezné a levegőt, a virágokat. Akár bio­méznek is nevezhetnénk a mé­hek krncsét. Inkább ne legyen egy szem gyümölcsöm se, de én sem permetezem. A méhe­ket nem lehet pórázon tartani, ráadásul nekem most hatvanöt méhcsaládom van. Az ideális környezet miatt el­terjedt itt a méhészkedés. Na­gyobb mennyiségű mézet a rep­ce- és napraforgótáblák, az aká­cosok, valamint a vizes élőhe­lyet kedvelő vadon termő nö­vény, a szolidágó hoz.- Aki nálunk vesz, igazi mé­zet kap - vette át a szót Móhr Zoltán. - Csak a felvásárlók nem veszik ezt figyelembe. Egy kilogramm akácmézért 600 fo­rintot fizetnének. Ennyiért én nem adom oda. Inkább üvegen­ként árulom. Móhr Zoltán azt mondta: a ház előtti árusítás igazából a felesége ötlete volt. Persze nem csak úgy hipp- hopp került ki a kapu elé az asztal. Engedélyezett voltát az üvegek mellett sorakozó doku­mentumok is bizonyítják. Készpénzfizetési számlatömb, őstermelői igazolvány, állator­vosi papír. A méhész bevallotta azt is: nem üldögél kint egész nap. Egyébként jól szól a csen­gő és a kutya is jelzi, ha a nap­ernyős, megrakott kisasztalhoz vásárlók érkeznek. ■ Vigmond Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom