Somogyi Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-23 / 197. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT

5

MEGYEI KÖRKÉP

A Balatont három perc alatt átrepüli a mentőhelikopter

(Folytatás az 1. oldalról)

Magyar, német és holland fiatalok is megbénultak a somogyi vízi tragédiákban. - Szívszaggató, amikor a kétségbe esett szülők, barátok gyűrűjében a földön fekszik a sérült - magyarázta egy egészségügyi dolgozó. Bodor Zoltán, a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének ügyvezetője pénteken arról beszélt: soksok fájdalmas történetről hallott. - Egy ismerősöm rosszul ugrott a vízbe - folytatta. - A nyakcsigolyája eltörött, nyaktól lefelé megbénult. Elektromos kerekesszékben éli le az életét.

A légi szolgálat 2006 óta nemrég jutott túl az ötezredik mentésen. Somogyba gyakran szállnak a püóták. Idén Nagybajomban fordult elő, hogy egy balesethez két mentőhelikoptert rendeltek. - Negyedórán belül Somogyba ér a sármelléki, a pécsi vagy a balatonfüredi mentő- helikopter - mondta a mentő- szolgálat munkatársa. A Balaton- partí sérültek ellátásával rendszerint a füredi egységet bízzák meg. Gyorsaságukkal senki nem kel versenyre; 2-3 perc alatt átrepülik a tavat. ■ H. M.

Lamperth levelet írt Szita Károlynak

Lamperth Mónika, Kaposvár szocialista országgyűlési képviselője tegnap levelet küldött Szita Károly polgármesternek. - Furcsállom, hogy a sajtóból tudtam meg, hogy a segítségemet kéri, holott ismeri az összes telefonszámom - írta. - S hogy a gumigyár letelepítése ügyében a sajtónyüatkozaton túl semmit nem tett a város. Megdöbbentett, hogy miután elhagytam a helyszínt, akkor Szita Károly kiegészítette és megváltoztatta a nyilatkozatát A város érdekében továbbra is mindent megteszek, de a szükséges tárgyalásokat a jegyzővel folytatom le.- A tét nagyobb annál, minthogy egy ostoba veszekedés részesévé tegyenek, bár a nyilatkozatról van véleményem - reagált Szita Károly polgármester. - Kaposvár önkormányzata, a címzetes főjegyző és magam is a nap 24 órájában állunk a képviselő asszony és a kormány rendelkezésére, csak Kaposvár mellett döntsenek.

. ' Jf ÁRPÁSI

mm zoltán

Vevőriasztó

dohányosok

rájár a rúd a dohányosokra. Mind feljebb kúszik a cigaretta ára, s mind jobban szűkül azon terek száma, ahol zavartalanul rágyújthatnak. Kitiltották őket a hivatalokból, az üzletekből, az éttermek egyes helyiségeiből, s ma már a repülőkön sem pöfékelhetnek. Szorul a hurok e szenvedély rabjainak nyakán, hisz az Unió totális dohányzási tilalom bevezetését tervezi, ami előbb-utóbb Magyarországra is „begyűrűzik”. Kaposvár, miután dohányzóhelyekhez rendelte a belvárosban bagózókat (hogy milyen sikerrel, az más kérdés), akár már „begyűrűzött” városnak is tekinthető. Idő kérdése, s a pincébe szorulnak a füstölgők. addig viszont „szabad a gazda”! Fújják a füstöt, ahol csak lehet. Nincs ezzel baj mindaddig, amíg visszájára nem fordul a dolog. Márpedig úgy néz ki, egyre több helyen ennek vagyunk tanúi. Elég végigsétálni a megyeszékhely belvárosán, ahol alig látni olyan üzletet, amelyik előtt az alkalmazottak ne dohányoznának. Némelyik bolt bejárata a traccsoló cigarettázó kompániától valóságos füstfelhőben úszik. Valószínű, nem alakítható ki dohányzóhelyiség az üzlet hátsó részében, így az eladók kénytelen-kelletlen kiállnak a portál elé. Mintha dohánygyári reklámem- berqk, s nem minél nagyobb forgalomra áhítozó kereskedők lennének. A látvány aligha nevezhető vevőcsalogatónak. a dohányzási tilalom betartásának kétségtelenül ez a legegyszerűbb módja. Van persze egy másik is: örökre eldobni a cigarettát, ami nemcsak megkönnyíti a tilalom betartását, hanem olcsó és egészséges is. Ja, és a vásárlókat sem riasztja el.

Vihar előtt, vihar után

Teli torokból, szinte üvöltve énekelt a csapzott hajú gitáros falfirkákkal a hátában a balatoni aluljáróban, olykor túlharsogva a fölötte elzakatoló mozdonyok zaját. Vállát átölelte a hűvösség, az enyhén ammóniaszagú vakolatról csak néha pergett ingére a sárga festék. Nem zavartatta magát különösebben. A csavargók parancsolatához igazodva ha helyre került, addig maradt, míg el nem zavarták. Maga elé tett egy nagypapától örökölt ütött- kopott, zsíros kalapot fejtetőre fordítva. A júliusi forróságban alig tévedt valaki délidőben a huzatos, visszhangos sikátorba, mindössze három százast fizettek két óra muzsikáért neki. Két kutyasétáltató fiatal lány szánta meg eggyel-eggyel, de nyilvánvalóan nem az alkotást tisztelték, sokkal inkább a rövidnad- rágos ifjú határozott arcéleit jutalmazták a félénk szia mellé. A harmadikat egy ingujjban bóklászó szakállas férfi tette le, de egy szót sem szólt az utca- és aluljárózenészhez. Megállt, kíméletlenül az ujjak mozgására meresztette szemüveg mögé bújó kocsányosát, majd miután végigért a sláger, fejet hajtott, és olyan lendülettel sietett el, mintha sürgős dolga lenne, a strandra igyekezett, ahol a cimborák várták egy kis tóparti fröccsözésre.

Magának sincs jobb dolga, mint idelenn foglalni a helyet - förmedt rá egy hang barátságtalanul hirtelen, a koncentráló fiatalember felmatricázott hangszere majdnem kicsúszott a görcsösen megdermedő karok közül a nagy ijedségben.

Nem válaszolt, csak nyelt egy gombócnyit az ismeretlen felé sem fordulva. A napszemüveg meg sem rezzent, de újabb kérdés nem érkezett hozzá, viszont két hangrobbanás beszorította a levegőt az egyelőre két fős társaság körül. A villámok képzeletben összedörzsölték a gitáros kezeit, mert úgy érezte, végre rámosolyog a szerencse.

Iszonyatos vihar kerekedett odafenn, a szél kíméletlen lendülettel kapaszkodott minden útjába kerülő tárgyba és élőlénybe. A büféknél mindenki a napernyők és műanyag asztalok mentésével foglalatoskodott, még a korábban sört szür- csölő, nyugodt öregurak is besegítettek a mentésbe, hiába. Két vászonernyőt elborított egy mellbevágó lökés, amikor földet értek, saját súlyuktól nyomorékká deformálódtak, s közben kettérepesztette a tojásszínű rostokat. A kicsi, álló kartonhirdetők a gyors pocsolyákban virítottak, az édes, émelyítő koktélok fényképe pillanatok alatt alakult gyűrött, mocskos förmedvénnyé. Kétségbeesve, fürdőruhában, vizesen, csapzottan rohantak az emberek, autójuk felé menekültek, de az elhagyott kapkodásban első megoldásként rengetegen ismerték fel, hogy a közeli aluljáró tökéletes menedékül szolgálhat.

Érezte, most kell majd csak rákapcsolni, hogy a végtelen rohanásban, papucscsiszato- lásban meghallják hangját, ezért olyan dalokat kezdett el játszani, amiket a legjobban, a legbiztosabban hajtott elő memóriájából. Elsőként a babakocsi kerekei alatt ismerte fel a nedves homok pergését, és a lábak dobbanásából, bármennyire is bezavart felülről, a lépcső irányából csordogáló víz hangja, megállapította, legalább négyen közelítenek felé. Aztán már sokkal nehezebben követte az eseményeket, százak fordultak meg körülötte néhány perc alatt, a végén már az apró csörgésével is megelégedett. Fél óra alatt annyit keresett - persze egy pillanatra sem hagyott fel a slágerek énekelésével -, mint addig tizenkét nap alatt összesen. Amikor elvonult a vihar, és már nem érezte senki közeledtét az újra két oldalon nyitott hangárrá alakult aluljáróban, kinyitotta a kemény fedeles tartót, kivette a praktikusan összecsukható fehér botot, és eltette a gitárt. Felvette a félig megtelt kalapot a földről, és jellegzetes mozdulatok kíséretében, a falat ütöget- ve a pálcával, elindult felfelé; lélegzete a lángos hívogató szagába kapaszkodott...

SZŰCS TIBOR TÁRCÁJA