Somogyi Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-19 / 194. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 19., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP PROGRAM A JANLO FONYOD 20-án 19 órakor a tánc­csoportok közös produkciója a Vígadó téri színpadon, 21 óra­kor utcabál, 22 órakor tűzijáték. KAPOSSZERDAHELY 13 órától Petanque verseny. KAPOSVÁR 19-én 10 órakor a Kossuth téren ünnepélyes zász­lófelvonás katonai tiszteletadás­sal. A Városliget szabadtéri színpadán: 17-18 óráig Metro­polis zenekar, 18.30-19.30 óráig Bolero Showtime Bánd, 20.30 órakor United koncert. 20-án a Városligetben: 9.30 órától Ma- Vik duatlon, (nevezés 9.30-tól folyamatosan a helyszínen). 15.00-16.30 óráig Kisszínpad: Zenés gyermekműsor és báb­színházi előadás, 17.30-18.30 óráig Nagyszínpad: a Kaposvári Honvédzenekar koncertje. 20.30 órakor Duna Művész- együttes Tavaszi szél című folk- és táncszínháza. Kb. 22 órakor tűzijáték. SIÓFOK 19-20-iG Honfoglalók, Pásztorok, Huszárok címmel hagyományőrző nap a Tóth Lovascentrumban. 19-én 17 órától mesterségek udvara, 18 óra ősi magyar harcművészeti bemutató, 18.30 terelés bemu­tató kutyákkal, 19 órakor hu­szár karusszel, 19.30 huszár fegyverek bemutatója, 20 óra huszárvirtus, 20.30 huszár ava­tása a színpadon. 20-án 17 órá­tól mesterségek udvara, áldos készítés, 17.30 Cey-Bert Róbert Gyula előadása, 18.30 terelés bemutató kutyákkal, 19 óra hu­szár karusszel, 19.30 huszár fegyverek bemutatása, 20 óra huszárvirtus. A hajóállomáson 19- én 10 órakor Pom-Pom, 11 órakor a Trambulin együttes gyermekműsora, 17 óra miskol­ci ütősök, 18 óra Four Fathers, 19 óra Ungár Anikó bűvész show, 20 óra HitRock koncert 20- án 10 órakor Siófoki Fúvós Egyesület műsora, 11 órakor kenyérszentelés, 16 órakor Dió­törő egyesület balettbemutatója, 17 óra Város Bora választás, 18 órakor Horgas Eszer és a Class Jazz koncertje, 20 órától Szent István-napi ünnepi műsor: Bánk Bán a Duna Szimfonikus Zenekar és az Operaház szólis­táinak koncertszerű előadása a szabadtéri színpadon, 23 órától tűzijáték a Balaton-parton. ZAMÁRDI 20-án 20.30 Szent Ist- ván-napi megemlékezés a Hon­foglalási emlékműnél, utcabál, tűzijáték, örömtűz a Bácskai ut­cai szabadstrandon. Falukemence a kenyérnek gadány Feleleveníti és meg is őrzi a település a hagyományait Falusi bájával és hagyományaival csalogat Gadány. Sütnek-főznek, dalolnak, s falut szépítenek a településen. Mindez hozzátartozik a vendégfogadáshoz Énekelnek, sütnek-főz­nek, utcákat szépítenek. Teszik mindezt a gadá- nyiak a falu hagyomá­nyaihoz híven. Vigmond Erika Alig férnek el az oklevelek, ku­pák a kis klubház polcain, fala­in. A gadányi sikerek hirdetői. Hat éve már, hogy a főzőcsapat összeállt, s bizony szinte nincs olyan gasztronómiai rendezvény a környéken, ahonnét díj nélkül jönnének el. - A férfiak is kitesz­nek ám magukért - mondta Somhegyi Miklósné. - A falu­gondnokot külön dicséret illeti, nem csak a szállításért, hanem, mert türelmesen tud ránk várni. A gadányiak addig-addig jár­tak máshova sütni-főzni, míg­nem kitalálták a saját fesztivál­jukat. - Ezen a környéken nem túl gazdag parasztemberek lak­tak - kapcsolódott be a beszél­getésbe Ősz János polgármester. - Inségesebb időkben a kukori­ca volt az ételek legfőbb alap­anyaga. Úgy gondoltuk, miért ne lehetne ezt feleleveníteni? A kedvencem például a kukoricás hurka. Nem győznek sütni any- nyit, amit meg ne tudnék enni. Gyerekkorom ízei köszönnek vissza.- Nekem a kukoricaprósza íz­lik a legjobban - tette hozzá Francsics Béláné. Szíjártó Gyuláné pedig arról beszélt: a kukoricakása főzését még az anyósától tanulta, bő tíz éve, mi­kor téli estéken gyakorta került az asztalra. Szigeti Gábomé azt is elárulta: a fesztiválra egy kicsit modernizálják a régi recepteket, illetve újakat találnak ki, amit először a klubház konyhájában próbálnak ki. Újabban pedig A szaktárca is támogatta az idei rendezvényt az idei kukoricás ételek fesz­tiválja egyben falunap volt, melyet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatott. A szaktárca a gadányin kívül még négy település falunapi programját segíti Somogybán. Ez elsősor­ban nem anyagi támogatást jelent. A rendezvények lebo­nyolításához szükséges sátrakat, berendézéseket és egyéb eszközöket adnak, Gadány esetében például egymillió-ötszázezer forint értékben. Ezenkívül pedig két­százezer forint készpénzt kap­tak a fellépők díjazására. A kukoricás ételek fesztiválját az idén immár harmadszor rendezte meg nagy sikerrel a település már a szabadtéri kemencében is. - Valamikor dolgoztam pék­ségben és ellestem a pékektől, miképp lesznek a legfinomab­bak az ételek a kemencében- vallotta be Birkás Ferencné. - Szeretnénk visszahozni például a kemencében sült kenyér kul­tuszát is. - Tervezzük, hogy be­mutatónapokat tartunk a ke­nyérkészítés folyamatáról - vá­zolta a polgármester. A falu újabb hagyománya is szóba kerül, méghozzá a tava­szi kórustalálkozó. Jövőre már a kistérségi bemutató házigazdái is ők lesznek. - Helyi és kör­nyékbeli népdalokat éneklünk - mondta Szíjártó Gyuláné. - Büszkék vagyunk rá, hogy idén a gadányi kórus bekerült az őszi megyei gálára. A vendéglátáshoz pedig hoz­zátartozik a falusi bájt árasztó településképás. - Régen is meg­szólták azokat, akiknek nem volt rendbe a portája - mesélte Ősz János. - Díszítették, virágo- sították még az utcákat is. Ezt továbbra is őrizzük. Gondolko­dunk azon is, hogy visszahoz­zuk a „Tiszta udvar, rendes ház" táblák adományozását. SEGÍTÜNK.. F. SZARKA ÁGNES Jóváírják a számladíjat 2008 júliusában a Fogyasz- tóvédő Egyesületek Orszá­gos Szövetsége (FEOSZ) el­járást indított a Nemzeti Fo­gyasztóvédelmi Hatóságnál, mert a UPC Magyarország Kft.a papír alapú számlá­kon fizetőknek 2008. július 11-től havonta 96 forint többletköltséget számlázott. A szövetség szerint a szám­la kiállítása a szolgáltatás elválaszthatatlan része, ame­lyért külön költséget nem lehet felszámítani a fogyasz­tóknak. Emellett ez a szövet­ség álláspontja szerint tisz­tességtelen kereskedelmi gyakorlat hátrányosan meg­különböztette a papír alapú számlázási rendszert válasz­tókat, az elektronikus szám­lázási rendszer mellett dön­tő fogyasztókkal szemben. A UPC MAGYARORSZÁG KFT. a napokban arról tájékoztatta a szövetséget, hogy 2008. augusztus 1-jei hatállyal visszavonta a papír alapú számladíj bevezetését előíró rendelkezését, és a fogyasz­tók által befizetett számladí­jat az összes előfizető szá­mára a soron következő számlán külön kérés nél­kül, automatikusan jóváírja. TRAFFIPAX SOMOGYBÁN kedden: Kiskorpá­don 8.30-9.45-ig, Nagybajom­ban 10.15-11.30-ig, Csökölyben 13-14-ig, Gigán 14.30-15.3CHg, az autópályán (90+000- 129+000 mozgó ell.) 13-15-ig, a balatonfenyvesi fémajtónál 9­11.30- ig és 14-16.40-ig, szer­dán: Igáiban 14.30-15.45-ig, Magyaratádon 16.15-17.30-ig, Mernyén 19-20-ig, Mernyeszent- miklóson 20.30-21.30-ig, Patos- fa-Lad-Homokszentgyörgy körze­tében 7-13-ig, Kelevízen 10-14- ig, Balatonszárszón 12.30­18.30- ig, az autópályán (94+ 400 km) 10-12-ig, a balaton­fenyvesi fémajtónál 9-11.30-ig és 13.30- 16-ig mérik a sebességet. KRDTEK JÓZSEF IRASA jp, A mi dagasztóteknőnk Manapság már faluhelyen is egyre ritkábban sütnek kemen­cében ropogós házikenyeret. A dagasztóteknőt sem ismerik a mai gyerekek. Azt, az általam év­tizedekkel ezelőtt sokszor szi­dott szálkás faedényt.. Hallatán a gyermekkor emlé­ke tolul eszembe. Rá gondolva fél évszázaddal lettem fiata­labb, rövidnadrágos falusi pa­rasztgyerek, aki annak idején ott sürgött-forgott a konyhában a kenyérdagasztó teknő mellett. Mert abban az időben még min­den házban sütöttek kenyeret. Nem vették a boltban, hanem készítették! Házilag. A mi nagymamánk is hetente a teknő mellé állt, hogy ropo­gós, mosolygós kenyeret süssön a családnak. Az volt az igazi ün­nep! Ilyenkor mi is korán kel­tünk az öcsémmel, és ott lábat- lankodtunk a konyhában. Néz­tük Mamit, aki fehér kötény­ben, felhajtott ujjú posztóruhá­ban a masszával teli edény - a dagasztóteknő - Tóié hajolt.- Jóstikám! - mondta kis idő múlva, fáradtan -, kevés lan­gyos vizet kérek... Boldogan lottyantottam ková­szos kezére a vizet és ő szótlanul dolgozott tovább. Gyúrta, forgat­ta az anyagot, hogy foszlós, lyu­kacsos kenyér legyen belőle. Meg-megállt, letörölte homlokát és közben ránk mosolygott. Ilyenkor öcsém is boldog volt, s apró kezével segítem akart - be­lenyúlt a kovászos teknőbe. Csak hátráltatta vele a munkát, de Ma­mi megadóan tűrte. A dagasztás végeztével aztán kiszaggatta a kenyeret, ezalatt az öt kerek, szalmából font szakajtóba simí­tottuk a féltve őrzött, vászonból készült kenyeres abroszokat. Mialatt a kiszakasztott és pi­henésre félretett tészta kelt, öcsémmel a kemence körül se­gítettünk. Boldogan vittük a pajta mellett évek alatt kiszá­radt kukoricaszárat és a kévébe kötött szőlővesszőt, a venyigét... Majd nézzük, ahogy a Mami alájuk gyújt, s ámulva hallgat­tuk a tűz pattogását. Csak áll­tunk és melegedtünk a kemen­ce szájánál. Aztán lassan izzó parázzsá vált a kukoricaszár és a venyige, amit Mamink a vonó­val fürgén a kemence szájához húzott. Aztán szép sorban hoz­zákezdett a kenyértészta bera­kásához. A szakajtókból a nagy, kerek hosszúnyelű sütőlapátra fordította a tésztát, amely úgy megkelt, hogy majd lefolyt róla. Tenyerével formát adott neki, gyorsan megvizezte, majd be­tolta a kemence gyomrába. Amikor az ötödik szakajtóból is a tüzes kemencébe került a ke­nyértészta, egy téglával kitá­masztotta a kemence lemezből készült ajtaját. Ezután kezdődött az én mun­kám, amelyet hol szívesen, hol ímmel-ámmal végeztem. A da­gasztóteknő elmosása! Mindig a fateknő szálával egyirányban kellett kaparni az oldalát és a fenekét, nehogy a kezemet megszúrja a szálka. Nagyon fontos volt, hogy végül a teknő tiszta legyen! A kenyérsütés, a teknővaka- rás hetente ismétlődött. Később, ahogy múlt az idő, a sütést át­vette édesanyánk. Ő is kimérten és pontosan dolgozott, ahogy azt az édesanyjától, Maminktól ta­nulta. Abban az időben a kenyér egy hétre sült Idővel, ahogy na­gyobbak lettünk egyszer csak azt vettük észre, hogy elmarad a kenyérsütés, a dagasztóteknőt se kell már elmosni. Mi is, mint annyian a faluban, a maszek péktől, később a boltból vásárol­tuk a „mindennapit,,. Az idő koptatta dagasztótek­nőt egy darabig még kerülget­tük a konyhában, aztán a kam­rába került. Később meghalt Mami és több mint fél éve Édes­anyánk is itthagyott bennünket. Üres a szülői ház, a dagasztó­teknőt is por és pókháló lepi. Ahogy vállaimra rakódnak az évek, mind gyakrabban álmo­dom arról, hogy állok a hűséges dagasztóteknő mellett, s né­zem, ahogy Mami vagy Édes­anyánk a frissen őrölt lisztből dagasztja a kenyérnek valót. Álmomban nagyot harapnék a mosolygósra sült finom házi­kenyérből, de felébredek a ri­deg valóságba, ahol már nem készül adalékanyagok nélküli, valódi házikenyér... i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom