Somogyi Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-16 / 192. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az élet utolsó negyvenöt percei Eötvös józsef-díj Kitüntetett pedagógus arról, miként kell „taní-tani” a tanítványt óráról órára Első somogyiként kapta meg a pedagógusok leg­magasabb elismerését, az Eötvös-díjat. A szobor a Táncsics Mihály Gimnázi­um Örökös Igazgatója címet tanúsító - a diákok­tól illetve a kollégáktól a nyugdíjazásakor kapott - két serleg közé került. Balassa Tamás Mihályfalvi Lászlóhoz órát lehet­ne igazítani. Elegáns, derűs, mint mindig és amint a királyok udva­riasságát, az óraműpontosságot említem, elkezdi: „Órára mindig pontosan érkezünk! Az óra a diá­ké, s meg kell tisztelnünk azzal, hogy jelezzük: valamiért nem öt perccel később, hanem éppen időben jelentünk meg a terem­ben. Valami fontosról lesz szó, ko­molyan vesszük az órát. Ez a tan­óra végére is igaz, ami kicsenge­téskor elodázhatatlanul jön el. Mert a szünet viszont a tanáré! Ady Endre megvallja e ver... - fe­jezem be kicsengetéskor; ...sében magyarságának lényegét... - foly­tatom a következő órán." Mihályfalvi László derűje utá­nozhatatlan. Már csak azért sem lehet utána csinálni, mert ő sem csinálja. Természetesen jön belő­le, és mivel a magyar nyelv játé­kos, ezért gyakran a magyarta­nár is az. Egy kaposvári étterem tera­szán ülünk, ragaszkodó tanítvá­nyaival néha leül a Mifi-törzs- asztalhoz egy kis eszmecserére. Tás­kájából előkerül a szobor, az Eötvös- díj; az asztalra he­lyezi, mutatóujját a 19. századi minisz­ter-író fejére teszi. „Nemcsak erőt merítek belőle” - mondja mosolyogva -, „hanem örülök is neki”. Van miért örülnie. A rangos díj 1999-es alapítása óta egyet­len somogyiként, idén egyetlen vidékiként kapta meg; bár a vi­déki megjelölést nem szered. Büszkeségének fő forrása, hogy megfelelt a hat elemit végzett - egész életükben fizikai munkás­ként robotoló - szülei elvárásá­nak; és a család első generációs diplomása lett. „Mindig azt mondták: Tanulj, fiam, mert a tudást senki sem veheti el tő­led!” Első mestere egy jezsuita szer­zetes, Bogyó páter volt. Megtaní­totta ministrálni, sakkozni, és négy és fél évesen írni, olvasni. Az első könyvet, az Utolsó mohi­kánt ő adta a kezébe. Azóta sem olvasta el újra: „Hadd maradjon meg bennem az ötévesen átélt élmény!” Humán érdeklődése el­lenére a középiskolában még mérnöknek készült. „Képzelhe­ti, micsoda házakat terveztem volna!” - nevet; és diadalittasan néz végig az utcán, mint aki megmentette az emberiséget. Aztán megértem az összefüg­gést, amikor arról esik szó, hogy háromszor öt meg egynek az át­laga nem négy, hanem öt. De er­ről később. Borka Géza magyar-latin sza­kos tanára és osztályfőnöke ha­tására hamar eldöntötte: tanár lesz. Megismerte a tanítás szép­ségét, hatalmát és a benne rejlő lehetőséget Azt, hogy a latin nemcsak nyelv, hanem életböl­cselet is; és hogy az irodalmi művel az „életre is lehet nevel­ni”. Szabó Ferenc orosz- és - lás­sunk csodát - Radnai Antal ma­tematikatanár szintúgy kiváló tanáregyéniségként hatott rá. Nekik köszönheti, hogy a kated­rát választotta; s hogy olyannyi­ra megszerette a munkáját, ha újra kezdhetné, ismét tanár len­ne. Végigjárta az összes lépcső­fokot, a legmagasabbig, az igaz­gatóságig. Közben megjegyzi: „A jó tanárnál nem létezik maga­sabb szint a pályán.” Ezt azon­ban nem mindenki képes elérni! „Nincs sem olyan igazgató, sem olyan tanár, aki minden­kinek jó! Az elvte­len és reménytelen lenne. Aki népszerűségét félt­ve kíván oktatni-nevelni, hamar zsákutcába jut. Hiszen sohasem a megengedő, behízelgő pedagó­gusokra emlékezünk tisztelet­tel, hanem a szakmailag hitele­sekre, következetesekre, igazsá­gosakra; akik sokat adtak, és sokat, sőt mindig többet köve­teltek.” Ezen a ponton mi másról is faggathatnánk a negyvennégy éves pálya utáni kiváló pedagó­gust - akinek erről most már pa­pírja is van -, mint arról: mi a ti­tok? Különösen manapság, ami­■ Családja nél­kül nem lehet­ne most bol­dog a nyugdí­jaskora. Mihályfalvi László: mivel a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak, igényüket felébresztendő, olvastam nekik Mihályfalvi László irányítása alatt a Táncsics a legjobbak közé került lója-, Az Év Öregdiákja-díj alapí­1941. JANUÁR 14-ÉN SZÜLETETT Kaposváron. Az ELTE-n vég­zett magyar-orosz szakon. 1971 ÁPRILISÁTÓL 2006. janu­ár 13-áig a Táncsics Mihály Gimnázium tanára; 1976-tól igazgatóhelyettese, 1988- 2006 között igazgatója. Ez idő alatt a Táncsics az ország lég jobb gimnáziumai közé került. 1990-ben a minisztérium által támogatott intenzív oktatási koncepciót dolgozott ki Az öné­vé fémjelzi az 1992-ben felépült tornacsarnokot és aulát, az épü­let rekonstrukcióját és bővítését Hozzá fűződik az évkönyvek új­bóli megjelentetése, Az Év Tanu­tása, a legeredményesebb tanu­lók arcképcsarnoka; a Táncsics Panteon létrehozása 1996-ban Kaposvár Város Szolgálatáért díjat kapott, 2002-ben a Magyar Köztársa­ság Arany Érdemkeresztje ki­tüntetést. kor a nevelés gyakorta csődöt mond, túlnő a korábban megin­gathatatlannak tűnő intézmé­nyes kereteken. „Tizennégy éves kor után dő­reség a verbális neveléssel pró­bálkozni, hogy „ne rendetlen­kedj, ne beszélj már, bezzeg mi...”! Csak jó példával, őszinte­séggel meg következetesen, bá­torsággal és munkával lehet ne­velni! Közben nemcsak ledoron­golni, hanem inkább dicsérni kell, az utóbbi célravezetőbb is. Ha lehet, a dicséret mindig előz­ze meg a letolást! Ez pedagógiai axióma. Ugyanakkor nem sza­bad szemlesütve, szótlanul el­menni a folyosón hallott károm­kodás vagy a nagyközönség kö­rében elkövetett vad csókolózás mellett! Ezt, valamint a becste­lenséget, a puskázást és a hazug­ságot sem szívelhettem, sosem néztem el. A tanár megjelenésé­vel, mosolyával, legyintésével, egész egyéniségével nevel. Valamennyi pálya művészet, a tanítás különösképp, mondja Mihályfalvi László. Tudást átad­ni, tudásigényt ébreszteni, de legelébb is megnyerő tanári sze­mélyiséggel megszerettetni a tárgyat: művészet. Rászoktatni a tanítványokat a memoriterekre, az is az. „Egyszer egy elsős tanu­ló édesapja kikérte magának, hogy azonnal egyest adtam a lá­nyának, mert nem tudta a me­moritert. Azt mondta, feljelent; erre én: Tessék parancsolni! - és nyitottam az irodám ajtaját. Érettségi után hozzám ismét el­jött; megkövetett és megköszön­te, amit és ahogy tettem négy éven át; mert a gyermeke meg­szerette és tudta a magyart. Iga­zán nagy elismerés volt..” A szülők, tanítványok azt is hamar megszokták, hogy „Mifi”- nél (így hívja mindenki) érdeke­sen működnek a matematikai szabályok. Nála három ötös meg egy egyes, az nem négyes átlag. Hanem ötös. „Ha egyszer nem tanult, abból kellett tanulnia!” - mondja. „Elismerés, amikor azt hal­lom, minden írót, költőt úgy ta­nítottam, mintha a legnagyobb kedvencem lett volna. Eszerint megtaláltam bennük magam, érdekessé váltak számomra; s így tehettem őket magam is ér­dekessé, izgalmassá. Mivel a fia­talok egyre kevesebbet olvas­nak, ezért gyakran - az olvasás iránti kedvet, igényt ébreszten­dő - fölolvastam nekik. Heming- way-től például a Búcsú a fegy­verektől szívszorító utolsó olda­lait. Csaknem mindenki könnye­zett a végén...” A magyartanár szeme is elhomályosodik, ami­kor mondatokat idéz a műből. Máskor Adytól, Csokonaitól, Pe­tőfitől kölcsönöz gondolatokat, és pillanatok alatt fóllelkesül. Itt értem meg: nem az oklevél, a ka­tedra teszi a tanárt. Nemcsak az iskolában pedagógus a tanár. A tanárság a nemes, egyetemes és nemzeti, értelmi és érzelmi, va­lamint emberi és pedagógiai ér­tékek állandósága és folyama­tossága. Függetlenül attól, hogy a derékszögeknél, a csalánozók­nál vagy a romantikusoknál nyí­lik a könyv... „Sosem csak tanítani akar­tam, hanem az érdeklődést, a tu­dás iránti igényt felkelteni! Igye­keztem minden tanítási órát, e szent lehetőséget a nevelésre úgy megtartani, hogy akkor és ott se nekem, se a diáknak ne legyen semmi fontosabb! Mintha az len­ne életem utolsó órája!” Azt mondja még: tanítványai (nem diákjai, hanem tanítvá­nyai!), a velük végzett közös munka és a belőle fakadó közös öröm nélkül, mit sem ért volna az elmúlt négy és fél évtized. „Nyugállomány? Ugyan! Ha egyszer végképp abbahagyom a munkát, a tanítást(l), az írást, az olvasást, az utazást; akkor el is mondhatják fölöttem: Requi- escat in pace... - Nyugodjék békében!” Újabb itáliai utazási tervét említi, aztán sietve távo­zik. A parkolóóra ugyanis már rég leketyegett. De ezt az órát örömmel igazolom... ■ vsára OLIMPIA. Már vártam, hogy a gyaláz- kodók mikor varrják a kormány nya­kába a gyengélkedő olimpiai szerep­lést. Mára bejött. A Kurucinfo kisöcs- cse, a Magyar Hírlap már megkezdte, sőt a korábbi jó szereplést a Horthy rendszernek tulajdonítja. Úgy látom, valami baj van az „emeleten". Palkó. ROMÁK. Igaza van PK-nak. Barcs és környéke valamikor élhető, kellemes, nyugodt kisváros volt. Tisztelet a kivé­telnek, túl nagy szarvat kapott ez a népcsoport. Roba. PENNY. Ahhoz, hogy valami reagálás történjen, talán más médiumhoz kell fordulni? A pénztárosok nem kapnak széket, mondván: állva gyorsabban dolgoznak! Igaz, így előbb kapnak láb­trombózist meg gerincsérvet, de az áruház vezetőségét ez nem érdekli! És este a személyzet takarít, máshol van takarítószemélyzet! Még mindig egy mindennapos vásárló! (Itt valami tévedés van: nem a Somogyi Hírlap a pennysek munkáltatója. Ha írsz a Penny vezetőinek, biztosan válaszol­nak. Az ott dolgozók mit tesznek a sa­ját érdekükben? Miért az újságtól vá­rod a megoldást? - A szerk.) E.ON. Köszönjük az E.onnak a jó kar­bantartási időpont megválasztását A donneri városrészben nem lehet az olimpiát nézni délelőtt (van, aki csak ekkor tudja nézn). E.on! Köszönjük a sok bosszúságot! H-né. FOGYATÉKOSOK. „És érezzék egy kéz­fogásból rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhi­tesse véled: szép dolgokért élsz - és érdemes élned." (Váci Mihály). A 12 szemesi sötét, korlátolt nyaralót kelle­ne elkülöníteni, nem a fogyatékkal élőket! Ha az ő családjukban élne fa gyatékos, akkor is ilyen undorító, önző lenne mind a 12? Honnan van bőr a képükön ilyen levelet írni? * Nálunk bűnözőknek, rablóknak stb. minden­kinek joga van, csak a fogyatékosok­nak nincs? Hát hol élünk? Szégyelljék magukat, akik ilyen levelet írtak! Fel­háborító! * Sok olyan ember kellene a közéletbe, mint a szemesi polgár- mester! A 12 nyaraló megörüljön, ha a családjukban nincs fogyatékos - je­lenleg. ZÉRÓ EQ MUNKA. Hogy lehet 70 évesen dol­gozni az egészségügyben nyugdíj mellett, amikor a fiataloknak nincs ál­lása? NAGYBERKI. Piaci ügyben a verekedő árust a tettlegesség ténye minősíti. Neki már nem kell megszólalni. A nagyberki polgármester fia is jobb, ha csendben marad. Az erőszak, különö­sen nők ellen, szégyenletes dolog. * A nagyberki polgármester fiának üzen­jük, hogy mi el fogjuk érni, ha ez a Hír­lap írójának nem sikerült Igazság- osztó. MÉDIA. Biztos, hogy nem fideszes volt a ló, amelyik levetette Dobrev Klárát? Olvasó. TESCO. Kaposvár, Tesco, aug. 14.10 óra. Közel dobozos sör polcon 185 Ft, más soron 172 Ft. Nem a 13 forint miatt, de a pénztárnál ugye 185 Ft DOBOZOS. (Miért nem ellenőrződ le a kódleolvasón? - A szerk.) HALÁSZAT. A balatoni halászatról szó­ló cikk írójának szeretném megkö­szönni, hogy ő legalább foglalkozik ve­lünk. Felhívnám a figyelmét, hogy az elszaporodott busa és keszeg csak a Halászati Zrt szerint van. Ezt valószí­nű, anyagi támogatás megszerzése miatt teszik. Lehetséges, hogy mim den kifogott busa kg után busás pénz jár nekik? Talán a halastóban is van busájuk? Hetekig nem fogunk pon­tyot, keszeget, de már kárászt és fa gast egy darabot sem. Ellenben elsza­porodott a küsz és lassan a törpehar­csa is, mivel ezeket nem tudják leha­lászni. Az évekig itt horgászó német és osztrák turisták az idén már nem jönnek. Nem beszélve a hazai horgá­szok csalódottságáról, akik családos­tól jönnek, de két hét alatt egy ha­lászlére valót sem fognak. Suchman úr, fogadjon el meghívást egy csóna­kos horgászatra, továbbá kérem és felajánlom a segítségemet, hívjunk össze Balatonberénybe egy fórumot. * A balatoni halászati átalakítása csak akkor érdekes, ha az igazgató­ságba most helyet kapott szerveze­teket összevonnák egy intézménybe egy vezetéssel és költségvetéssel. A jelenlegi ügylet arról szól, hogy még van állami vagyon, amivel lehet mit kezdeni. BALATONBOGLÁR. A déli part egyik legszebb települése, mégse épít a tu­rizmusra. Hova mehet a vendég es­ténként? A központban 17 órakor be­zárnak az üzletek, az uszodának sem adok tíz évet, a város egyszerű­en nem tudja fenntartani. A Kilátó zárva, ha kinyit, felújítás után fizetni kell a panorámáért, és még sorolhat­nám. Putyi. * Putyi! Én mindig örülök, amikor hallatod a szavad. Ezután is emeld fel a hangod! Hiszem, hogy szebb időket látott városunkért te­szed. Örök tisztelőd: Mari. OLIMPIA! Jó, ha lesz három ara­nyunk! Beteg országban a sport is beteg. Kik is voltak az elmúlt évek­ben a sportért felelős miniszterek? Outsiderek, mint most is! ixi. (Ne te­mesd a magyar sportot! 1976-ban Montreálban négy aranyad szerez­tünk, 2004-ben Athénban pedig már nyolcat. - A szerk.). • fLS lU /V o/v / fik 41 P A 72 \ tOíTrtMO* 1/02 7 T fiP< ‘É - ' ' t ( > líUVÁSOI ÜZENETEK • SN1S: 10 1 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom