Somogyi Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-07 / 132. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 7., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Kicsik és nagyok is megálltak az Európa parkban kiállított művek előtt. Kár, hogy az időjárás nem fogadta kegyeibe a 2008-as Festők Városa Hangulatfesztivál első két napját Rippl, avagy felfelé a szamárlétre! HANGULATFESzTivÁL Epés-ironikus festővárosi performansz a tervezett szoborról Van lövésed a kukoricás stílusról, te szamár? Ezzel a címmel kínálta a szamárlét katartikus élményét a Vulgár Projekt eseményművészeti megmozdulása pénteken a kaposvári főutcán. Egy kordé elé lehetett beállni, papírmasé szamárfület ölteni, és húzni-húzni állatira meghatározott útvonalon. A préselt lemez jármű valószerűségét a rajta pszeudobuddhaként ülő egy méter ötvenes személy illusztrálta. A nézelődők közül bárki beállhatott a kordé elé, aki ezzel az epés-ironikus festővárosi per- formansszal bírálni gondolta a kaposvári Rippl-Rónai-zsáner- szobortervet. Az ugyanis egy szamárhúzta homokfutóra ültetve ábrázolja majd a kora konvencióit elszántan bontogató festőóriást, holott a kétkerekűvel inkább Anella lány suhant a maga gyermekszerűségében. Ezt erősítette állatira figyelő tudósítónk kérdésére Pogány Gábor művészettörténész is, miután a szabadon választott szamárfültől megszabadulva vízipisztollyal lövöldözött festéket a performerek által tartogatott kartonokra. Hozzájárulva az „őszinte össz-vér” alkotásokhoz. Együtt nevetett a nézőkkel-bírálókkal Gáspár Ferenc főorvos, a mű köztisztelet- ben álló pártolója is, és ez így szép. Mert a világ - mondta Pogány Gábor - nem dől össze a csacsiságtól. Legfeljebb létrejön egy kétes érték, téljesítjük: Önök kérték. ■ Balassa T. Kipróbálhatták a városlakók a szamaras kordét Nyolc delegációt köszöntöttek, megállapodást kötöttek Mostarral nyolc testvérvárosi delegáció tagjait köszöntötték pénteken a városházán. Szita Károly polgármester arról szólt: az európai integrációhoz való csatlakozás útján jelentős lépések a testvérvárosi kapcsolatok, hozzájárulhattak egy békés Európa létrejöttéhez. A tegnapi alkalom azért is különleges volt, mert épp tízéves Glinde, Saint-Sebastien és Ka- * posvár háromoldalúkapcsa- I lata. A körhöz új város csatla- | kozott: a bosznia-hercegovinai J Mostarral kötött a város együtt- £ működési megállapodást Kaposvár és Mostar vezetői írtak alá. Balról Szita Károly Zenei aláfestés a sétálóutcában Profik és amatőrök. Festők a megyeszékhely közepén JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Szerencsről az ország A szerencsi kistérség polgármestereinél elszakadt a cérna. S a jelek szerint nem lesz aki valaha is össze tudja csomózni. Eme nemes emberek úgy látják, rabló- gazdálkodás folyik a segélyezés terén. A szociális segély és a minimálbér közötti különbség ugyanis munkakerülésre ösztönöz, a támogatásból élés egyes rétegeknél immár életformává vált. A polgármesterek a helyzet megváltoztatására petíciót intéztek a kormányhoz és a pártokhoz. Ebben többek között követelik, hogy kössék munkához és a gyermekek iskolába járásához a segély folyósítását. lássanak csodát! Kormány és ellenzék egy emberként adott nekik igazat A politikusok nyilvánvalóvá tették, hogy az „ingyenes pénzhez jutás” gyakorlatán szigorítani kell: a jogok érvényesítésekor meg kell követelni a segélyezettektől a felelősségérzetet nagyszerű - rikkantanék örömömben, ha nem látnám több millió honfitársammal együtt legalább tizenöt éve, hogy a segélyezési rendszer pazarló, úgy rossz, ahogy van. Nem az a kérdés tehát, hogy változtatni kell rajta, hanem hogy miért kellett a felismeréshez másfél évtized? Miért nem látták a törvényalkotók azt, amit a 18 polgármester az indulatos levelükbe fogalmazott? VÉGÜL A LEGFONTOSABB: hány olyan dolog van az országban, amelyről tízmil- lióan tudjuk immár 15-18 éve, hogy rosszul működik, mégse történik semmi. Csak folyik a magyarázkodás, hogy miért nem lehet (miért nem akarnak) rajta változtatni. KÖZBEN TÖNKREMEGY az ország, a kincstárból, mint feneketlen vékából számolat- lanul folyik ki a pénz. VAS ANDRAS TARCAJA Az alvilág ura Senki sem tudta, hová tűnik délutánonként. Órái nem voltak, csaja sem, ránézésre az is kizártnak tűnt, hogy könyvtárba járjon. Két héttel a vizsgaidőszak után? Pedig Gergő mindennap elindult Nem szólt semmit, zsebébe gyűrte a pakli cigit, odadobott egy halvány sziát, aztán belépett a liftbe. Három-négy óra múltán került elő, kissé bagószagúan, de mégsem feltételezte volna senki, hogy kocsmába jár: színjózan volt, ráadásul alig két óra múlva már indult is a társaság a Minibe, s mindig velük tartott. Hónapokig tartottak a titoktúrák, aztán végül Sziránó szúrta ki, merre is jár Gergő. Sziránónak ugyanis a barátnője új volt, a kényelme viszont a régi, így a randiszervezésnél nem erőlködött holmi belvárosi kávéházakkal, bőven megfelelt neki a Reiteren a cukrászda. Mely kevéssé volt ugyan romantikus, ám a süteményespultot nézve annál izgalmasabb... Szóval éppen gyurmázta az új líbling kezét, amikor Gergő elsétált a kirakat előtt. Sziránó unottan utánanézett, s meglepődve látta, hogy a szobatárs lezseren leszalad a szomszédos lépcsőn. Abba a kocsmába, melytől minden helybéli óvta őket. S ha a városnak ezen a részén egy keménykötésű melós valamire azt mondja, hogy veszélyes, akkor azt illik megfogadni. Sziránó tehát őrlődött, ám mivel Gergő még másfél óra múltán sem mutatkozott, elszánta magát és utánament. Meglepett partnernőjét felpakolta a buszra, s elszántan leóvatoskodott az „alvilágba”. Iszonyatos üvöltésre lépett be, s a hangzavarból kihallotta Gergő hangját. Éppen ócsárolt valakit, s amikor Sziránó meglátta a mocsoközön céltábláját, elkönyvelte, amit már másfél órával ezelőtt is gondolt: szobatársa megkattant... Gergő ugyanis egy legalább száznegyven kilós, tüsihajú, nyaktól gerincig felsmukkozott, kredencvállú cigány férfival üvöltözött. Némi hallgatózás után kiderült, a hangerő még hagyján, a mondanivaló még inkább bicskanyitogató. S a hely és az ember is olyannak látszott, ahol nem okoz problémát kinyitni egy bicskát Oldani próbálván a feszültséget lépett oda és vágta nyakon Gergőt, ám ismételni már nem volt ideje, ugyanis a tagbaszakadt roma fickó horkantására négyen is felpattantak, s feléje indultak. Sziránó két másodperc alatt lábon hordott ki három infarktust - többre nem volt ideje, ugyanis a kvartett tagjai öt centiről lihegtek az arcába.- Velem van, hagyjátok! - hallatszott ekkor egy égi hang. Gergőé. Sziránó körül hirtelen több lett a levegő, a vérgőzös négyek hátraléptek, a tagbaszakadt vidáman felröhögött, és valaki a kezébe nyomott egy korsó sört Belekortyolt - megmenekülve ezzel az agyvérzéstől -, de továbbra sem értett semmit. Kérdőn nézett körül, ám a társaság már összezáródott Gergő körül.- Ide lövöd, érted, ba.. meg! - hallotta ismét a haver hangját, majd kisvártatva ismét: - Hát te k...a béna vagy! Vagy idióta! Tüdőd, mikor jövök legközelebb...- Jól van, figyelni fogok! - ígérte meghunyászkodva a tagbaszakadt - Csak még egyszer mutasd meg, Flipu... És Gergő megmutatta. Odaállt a viharvert flippergéphez, bedobta a húszast, kilőtte a golyót, majd a közönség felé fordult.- Akkor lököd vissza, amikor a seriffhez ér! - magyarázta, s oda sem nézve megnyomta a kart. A golyó felszaladt a síneken a felső pályára, majd visz- szaindult. Gergő két korty között ismét csak hang alapján megint lökött: precízen vissza a felső pályára. A negyvenedik kör után unottan körülnézett: - Na, látjátok, ilyen egyszerű! Látták. Érkezett az újabb kör, a tagbaszakadt tiszteletteljesen helyet cserélt a hol Flipunak, hol Flippernek szólított másodéves egyetemista ifjúval. Az angyalföldi késdobáló koronázatlan királyával...- Mióta? - kérdezte Sziránó, amikor vagy négy óra múlva félrészegen - egy fillérjükbe nem került... - hazaindultak.- Tízévesen kezdtem - jött a válasz. - Ha úgy vesszük, ez a mai buli kétmillióba' simán benne volt Néhány ingyensört igazán megérdemlek érte. Te meg vedd úgy, hogy meghívtalak...
