Somogyi Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-14 / 138. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 14., SZOMBAT A Sonline.hu bloggal készült a balatoni nyári szezonra Az év legjobban várt napja vakáció Két és fél hónap szünidő vár a diákokra a tanévkezdésig Romokban hever a szakképzés, visszaállítanak a szakmák rangját Megkezdődik az igazi szezon Sió­fokon. Szombat délelőtt 11 órakor hivatalosan is megnyílik a Coke Club, ahonnan portálunk munka­társai rendszeresen jelentkez­nek majd az évszakban. Gyors reagálású blogot indít a Sonline.hu hírportál szerkesztő­sége a nyári szezonban. A Parti blog névre keresztelt fotós, vide­ós webnapló minden olyan érde­kességről beszámol, ami a Bala­ton déli partjához, azaz Somogy- hoz kötődik. Főhadiszállásunkat a siófoki nagystrandra, a Coke Club homokjára tettük, ahonnan könnyen rálátni a vakációzok, pihenők és turisták életére, de nemcsak a tó fővárosában szem­lézünk az érdekességek közül, hanem folyamatosan jelentkez­ünk a legnagyobb rendezvé­nyekről és programokról. Az már biztos, hogy a blog ol­vasói bepillanthatnak a fonyódi nyári fesztivál, a lellei borhét, bogiári szüret kulisszáiba, de a szerkesztők ellátogatnak a leg­forgalmasabb piacokra, a legkü­lönlegesebb balatoni helyekre is. Nem hagyják ki a zamárdi Bala­ton Soundot és Coke Club kelle­mes partszakaszán feltorlódó eseményekben is megtalálják a fontos, vakáció alatt különleges­nek számító bejegyzésre valót. A tájékozódási pontnak, útbaiga­zítónak, olvasnivalónak kínált napló könnyed stílusban szeret­ne minden, a Balatonról valami­ért érdeklődő olvasónak népsze­rű felületet adni. Annak is, aki ott lesz valahol a lágy hullámok közelében, és azoknak is, akik oda igyekeznek a nyárból vissza­maradt két és fél hónap alatt. A Parti blog a Sonline.hu-n ke­resztül és a partiblog.sonline.hu címen érhető el. ■ Sz. T. Olvassa a Sonline Parti blogjában, mi történik a Balatonon! Végre felkerült a táblákra a V-betű a kaposvári Kisfaludy iskolában is: kezdődik a vakáció, több mint két hónap szabadság vár a diákseregre Az iskolai táblákra felke­rült a V-betű, a nyolcadi­kosok elballagtak, a leg­több helyen az évzárót is megtartották: véget ért a tanév, kezdődik a vakáció. Vas András Utolsó óra, utolsó nap, nem fog a kréta, nem fog az agy. Bár meglehetősen együgyű a hosszú évtizedek óta szájha­gyomány útján terjedő versike, mégis szinte tökéletesen kifeje­zi a diáksereg június közepi ér­zéseit. Valójában a legtöbb isko­lában már bő egy héttel a hiva­talos utolsó tanítási nap előtt megváltozik a hangulat - fel­kerül a táblára a felkiáltójel, s megkezdődik a nagy vissza­számlálás: ól, ió! ..., akáció! Va­káció!- Danié az érdem, ő rajzolta fel a V-betűt - mondja a kapos­vári Kisfaludy iskola 3/b osztá­lyában Urbán Mónika osztályfő­nök. - Mindegyiket másvalaki vállalta, hogy kiszínezi, én csak a körvonalakat rajzoltam meg. Kék, sárga, zöld, lila színben pompáznak a betűk, s a régebb óta felírtak sem halványultak el, hiszen „gazdáik” folyamato­san ügyeltek rá, hogy mindig ráerősítsenek, ha fakulni kez­dene. Minden újabb betűt nagy üdvrivalgás fogadott, persze a legnagyobb öröm a V-nek jutott.- Várták már a vakációt - is­meri el Urbán Mónika. - Hosz- szú volt az év, elfáradtak, jöhet a nyári szünet.- Csak az a baj, hogy unat­kozni fogok - jelenti ki egy ke­sehajú, kefefrizurás fiúcska.- Holnap lesz a születésna­pom, aki eljön, biztosan nem unatkozik - reflektál rá két paddal előrébb egy kockás ga­tyás, kék pólós osztálytárs, mi­re az előbb aggódó kolléga kissé megnyugszik. Egy emelettel lentebb az 1/b- sek is felrajzolták már a V-t, s éppen virágokkal és fenyőágak­kal csinosítják tovább termü­ket: készülnek a nyolcadikosok délutáni ballagására.- Nagyon várták az utolsó na­pot - néz végig az apróságokon Ötvös Béláné, azaz Kati néni, az osztályfőnök. - Életük egyik leghosszabb tíz hónapja volt. Somogybán ma a 158 általános és 96 középiskolába több mint 40 ezer diák jár. Kaposváron a 12 önkormányzati általános iskolában 4624, a 10 középiskolában 7527 gyereknek ért véget a tanév, 630 nyolcadikos és 1476 középiskolás búcsúzott az intézményétől Rengeteg új élmény, feladat, ki­hívás: jár nekik a szünet. Amit igazából most még nem is tudnak értékelni az elsősök, hiszen a nyári vakáció is is­meretlen fogalom számukra, sőt, akadnak, akiknek a táblá­ra nyolc nap alatt felkerülő fel­irat sem mondott előzetesen semmit.- Akinek van nagyobb testvé­re, esetleg pedagógus a szülő, ismerte a szokást - meséli Öt­vös Béláné -, a többieknek vi­szont ez is új volt. Ám szépen elmagyaráztuk, miről is szól ez az egész, s ezután mindenki rajzolni akart. Be is osztották egymás között a gyerekek, a V-t Soma és Ákos írták fel elképesztő gondosság­gal, no és Csanád hathatós köz­reműködésével.- Végre nem kell majd tanul­ni! - lelkendezik a trió, bizo­nyítva, ha nemrég még nem is tudták, ml is az a vakáció, ha­mar beletanultak. Akárcsak a többiek. Bár egy Deltapro pó­lós fiúcska félénken megjegy­zi, ő bizony még szívesen járna iskolába. Jövőre biztosan elnövi... Az egyik oldalon munkanélkü­liek tömege, a másikon jelentke­ző híján betölthetetlen állások. Egyik oldalon a képzettség tel­jes hiánya, a másikon a túlkép- zettség, a túl sok diplomás. Ez csak két anomália azok közül, amelyekkel a pénteki re­gionális szakképzési konferen­cia résztvevői naponta szembe­sülnek. Svajda József, a házigaz­da MSZOSZ megyei elnöke el­mondta: országos program ke­retében többirányú kutatás zaj­lik arról, hogyan lehetne a szak­képzést a munkaerő-piaci igé­nyekhez igazítani. ■ Az ország nem tud ennyi diplomást eltartani, mi­közben hiányoznak fon­tos szakmák. A Kardosfán rendezett regi­onális konferencián érdekkép­viseletek, munkaadók, önkor­mányzatok, képző intézmé­nyek, vagyis minden, szakkép­zésben érintett szereplő részt vett. Bókay Endre, a Dél-du­nántúli Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottság elnöke is egyetértett azzal, hogy a szak­képzés 18 éve romokban hever, s ez lassan az ország fejlődését veszélyezteti. Idejétmúlt nézet, hogy mindenkinek érettségivel és diplomával kell rendelkez­nie. Annyi diplomást, amennyi Magyarországon évente végez, még Hollandia sem tudna elhe­lyezni... Ám míg a mindenkori hatalom nem finanszírozza megfelelően a, szakképzést, amíg nem állítják vissza a szak­mák rangját, addig nem lesz változás. Brebán Valéria, a Dél-dunán­túli Regionális Munkaügyi Köz­pont vezetője szerint jelenleg is a legnagyobb gond a képzett­ség hiánya. A munkanélküliek jó része általános iskolai vég­zettséggel vagy még azzal sem rendelkezik. A hozzászólók közül kiemelt figyelmet kapott Horváth Zol­tán, a Térségi Integrált Szak­képző Központ (TISZK) igazga­tója, és nem véletlenül: míg az országban a legtöbb helyen nem éppen sikertörténet a TISZK-ek indulása, a dél-du­nántúli régióban egyedülálló összefogással egy valóban haté­kony intézményt sikerült létre­hozni. ■ Jakab E. Don Jancsiék a Mauróban mindent tudnak a kardhalról étlapozó Egy különös kiabálós, szaladgálós mediterrán sziget kontinentális éghajlaton a Balatonnál Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Mi a három legjobb dolog a vilá­gon? Sok késdobálóban mentek már erről a viták késhegyre, és a felhergelt, egyszersmind dön­tésképtelen férfinépet rendre fel­pofoztam a söntésre. Még hogy a sör-bor-pálinka! A kardhal - hogy a harmadikkal kezdjem, s az első kettőről szólván piron­kodva hallgassak legott. Egy étterem, amit megelőz a híre, valamit nagyon tud. Jól el­sülni, vagy jól felsülni. A zamár­di Maurónak neve van, ez az a hely, ahová szegény humanis­ta királyok sem tudtak volna csöndben, álruhában beslisz- szani, mert a küszöb átlépése­kor azonnal észre lettek volna véve. Esetünkben a hangadó a főpincér volt, ő látott meg elő­ször, és dobott egy hatalmas Bona será!-t fennhangon. Az­tán átsuhant az éttermen egy sera-sera-sera - nem hiába van szemközt Tihany -, a hadra fog­ható személyzet csatakiáltás­ban tört ki ugyanis... A húsz torokból felcsattanó olaszos bonaszérázás itt több mint egy köszönés. Élnénk a gyanúperrel, a Mauro valóban egy jó estét kíván szerezni még a magamfajta sokat tapasztalt tenyeres-talpasnak is. És mi a jó este három legfontosabb feltéte­le? Elő-, fő- és utóétel. Olasz étte­remben olaszosan, ügyet sem vetve a közép-europeer csirkék, pulykák, hovatovább bélszínek sztenderdjeire. Előételünket fémtálban érke­ző olasz hagymaleves formájá­ban tisztelhettük. Kijárt neki. Egyrészt, mert a hagymaleves brutálisan jó találmány. A 600 forintért különösen gazdag béltartalma komolyra sikerült: legalább 15 deka sajtot, és ugyanennyi hagymát szem­mértünk le benne. Enni ezt vi­szonylag vicces, sorsdöntő ran­devún semmiképpen se válasz- szűk! A Laokoon-szoborcsoport kutyafüle ahhoz képest, amit az élő organizmust játszó sajttal, a kanállal és az időközben beve­tett villával összetekergünk. Ilyenkor kell azért egy meg­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont) . Sokan, mint az olaszok KÖRNYEZET (1-10 pont) Díszlet a tálján alján * étel (1-20 pont) Molto bene! nyugtató pillantás a pincérre: ne hozza a mentőmellényt... Itt ejtenék szót a Mauro nagy erényéről, a szokatlanul élő, ér­telmes és figyelmes felszolgáló­hadról, akik diszkrét távolban ugrásra (futásra) készen strá- zsálnak. Egy kósza félrenézés, és ott teremnek. Itt jegyezném meg, hogy a Mauro csütörtök kora esti félgőze is a telt ház je­gyében telik. Pörög a konyha, fo­rog a pénz. A leves egy-két, az eredeti pizza nyolc-tíz, a hal ti­zenöt percen belül az asztalon van. Figyelemre méltó a pizza­választék is: mi a császárszalon- nás, hagymás megoldást külön- legesítettük erre az estére, és nem tudtunk hibázni. És most pár gyönyörben úszó szó a kardhalról, roston, fok- hagymás-olívás spagettikörettel. Ez - epés banyaként kerülnénk a túlzott lelkesedést, de nem mén - mestermunka! Friss áru, tö­kéletes átsütés, hatalmas adag. Igaz, borsos 3400-ért De érez­ték már valaha, hogy nehogy meg kelljen enni poszka párjuk utolsó pizzaszeletét, mert el­rontják a szájuk ízét... A Mau­róban egyet ne keressenek, ol­csóságot. Az életkedvet viszont keresni sem kell. Nekem, mi­után felszolgálónkat megdicsér­tem, beadta a főpincér, hogy itt mindenki olasz, még az említett felszolgálónk, Giovanni is. Hát, arrivederci, dón Jancsi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom