Somogyi Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-23 / 119. szám
13 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. MÁJUS 23., PÉNTEK RIPORT ♦ .... Eg yetlen tyúklopás egész évben szabadi Figyelő tekintetek a kerítés mögül; nem kell lelakatolni a biciklit Főút vezet át Szabadin, nagy az átmenő forgalom, kocsma és bolt is működik a faluban, ennek ellenére mindössze egyetlen bűneset történt tavaly a háromszáznál valamivel népesebb településen. Vas András Községünkben polgárőrség működik - jelzi a tábla Szabadi határában. A tavaly bűnözési adatok alapján úgy tűnik, megfelelő hatékonysággal, hiszen a Kaposvár és Dombóvár közötti településen mindössze egy bűn- cselekmény történt az elmúlt esztendőben.- Klasszikus tyúklopási eset volt - emlékszik vissza az esetre Antal Lajos, a tucatnyi tagot számláló helyi polgárőrség vezetője. - Egy kaposvári férfi akart meglovasítani néhány lábas jószágot. ' Kevés sikerrel. A polgárőrök ugyanis rajtakapták és sakkban tartották a csirketolvajt, amíg a taszári rendőrőrs emberei a helyszínre nem értek. A bűncselekménynek tehát valójában nem is volt károsultja, ám a statisztikákba ettől még bekerült. Korábban persze akadtak ennél komolyabb esetek is a településen: négy éve februárban egy helybéli megtámadta a postást; kirabolni ugyan nem tudta, ám leütötte az asszonyt, aki azóta is viseli a támadás nyomait.- Úgy emlékszem, tizenöt évet kapott a támadó, aki leütötte a menyemet - mondja a Petőfi utca egyik kertkapujában ácsorogva Bíró Ferencné. - Azóta viszont tényleg nyugalom van a faluban.- Még tyúklopás sem nagyon történik - szól közbe Nagy Jó- zsefné -, pedig Nagyberkiben viszik rendesen a baromfit. A két asszony, akik éppen délutáni kávézásuk után búcsúzkodnak, láthatóan elégedett a falu közbiztonságával, ám mégis meglepődnek, amikor kiderül, mindössze egy bűncselekmény történt az elmúlt évben. Igaz, arról sem hallottak.- A kis utcában jártak talán azok a gaz betörők? - tippel BíHiggye el, kedveském, itt még a kocsmából hazafelé tartók sem randalíroznak; danolnak, pörölnek, aztán megnyugszanak... ró Ferencné. - Igazából fogalmam sincs. Az viszont biztos, a helyi polgárőröknek köszönhető, hogy nincs a faluban bűnözés. Járőröznek, figyelnek mindenre és szemmel tartják az idegeneket. Utóbbiakat a többi falubeli is gyorsan kiszúrja. Miközben a Petőfi utcában sétálunk, előbb egy fehér autó fékez mellettünk, s érdeklődik sofőrje, kik vagyunk s kit keresünk, majd kétszer is a kerítések mögül szólítanak meg bennünket, jövetelünk célját tudakolva.- Ne haragudjanak, de nekünk ez a természetes! - enyhül meg a bemutatkozást követően a hatvanas, kőkerítésére támaszkodva cigarettázó férfi. - Ha látok egy idegen autót, már megyek is a papírért, s felírom a rendszámát. Mit lehessen tudni... A rengeteg árgusán figyelő tekintetnek köszönhetően viszont nyugodtan nyitva lehet hagyni a kertkaput - minden harmadik porta bejárata tárva -, s nem kell hét lakat alatt őrizni a biciklit, amíg az ember bemegy a boltba, szomszédolni vagy a kocsmába.- Azért nekünk van egy kutyánk - ismeri el Bíró Ferencné. - Ennél jobb riasztó nem is kell. Farkasölő-rotweiler- keverék, még az állatorvos is fél tőle... Mind nagyobb tisztelettel pillantgatunk a ház előtt pihenő ebre, miközben a továbbra is beszélgető asszonyok a falubeli szokásokat elemzik készségesen.- Itt este is nyugodtan végig lehet sétálni az utcán - állítja Nagy Józsefné -, még a kocsmából hazatérők sem jelentenek veszélyt.- Danolnak, pörölnek, aztán megnyugszanak - bólogat Bíró Ferencné. - Nem szokott elfajulni a helyzet. Sőt, még arra is figyelnek, bármennyire betintáztak, ne tiporják el a virágokat. Ami láthatóan nagy büszkesége a helybelieknek: szinte minden portát szépen gondozott virágágyás díszít, gondos kezek tartják rendben a temetőt és a játszóteret - ahol a két kis focikaput bárki a hóna alá csaphatná, hiszen nincs rögzítve, még sem tűnt még el... -, s mindig kerül friss virág a kőkereszt elé is.- Talán ezért is jön ide lakni egyre több idegen - vélekedik a cigarettázó hatvanas férfi. - Látják: szép a falu, békében élünk, s egyre kevesebb az ilyen hely a világon... Az idén romlik a mutató A HELYI POLGÁRŐRSÉG a négy évvel ezelőtti postástámadás után jött létre: a nagyberki szervezethez csatlakoztak. Folyamatosan járőröznek, s nemcsak a faluban, de a kön nyező pincékben, szőlőkben is. Évekig a külterületen sem történt semmi, ám néhány héttel ezelőtt négy pincét is feltörtek a „ hegyen ” - egyetlen nap alatt négyszer annyi bűncselekmény történt, mint 2007-ben egész évben... Napközben nem túl zsúfoltak a szabadi utcák... A gazdagság csak papíron létezik kaszóban és Sántoson is Szántód után Kaszó a második a megyei települési rangsorban az egy főre eső átlagkereset alapján a tavalyi személyi jövedelemadó-bevallások szerint. Kaszón egy főre 176 ezer forint jut havonta.- Jobbára erdészek, erdőgazdálkodással foglalkozók, pedagógusok és vállalkozók élnek a faluban - mondta Hajdú Tibor kaszói polgármester. - Elsősorban ennek köszönhető ez, hiszen az erdészeti szakterületeken az átlagnál jobban megfizetik a munkát. Egy nagyfoglalkoztató is van a településünkön, a HM Kaszó Erdőgazdaság Zrt., amely bizonyára szintén hozzájárul ehhez a statisztikai gazdagsághoz. Többen fakitermelésből élnek vagy más, a fa feldolgozásához köthető munkát vállalnak, esetleg az erdő- gazdaság éttermében, üdülőjében tudnak elhelyezkedni. Az egykori honvédelmi birtokként is ismert, ma százharminchat lelkes kistelepülésen persze nem mindenki egyformán gazdag. Akad, aki munka■ Sántos a toplista elején: még a polgármester is meglepődött ezen a statisztikai adaton. nélküliként éli mindennapjait az öt pusztából - Bőrdecpuszta, Kanizsaberekpuszta, Darvaspuszta, Bükkpuszta, Kaszópuszta - álló településen. Sok család csak a szép környezet miatt költözött ide valamely közeli városból, s naponta teszik meg az utat otthonuk és munkahelyük között, leginkább autóval. Másként a bejárás nehézkes, hiszen a menetrend szerinti buszjárat kevés, ez pedig nehezíti az elhelyezkedést. - Nem vagyunk mi gazdagok - mondta egy idős falubeli. - Igaz, néhányan jómódban élnek, ez meg is látszik a házakon, az autókon, de az egyszerű embernek itt is csak a mindennapi dolgokra futja. A somogyi listán harmadik Sántos, az egy főre eső 153 ezer forintos befizetéssel. Horváth József polgármester úgy reagált a hírre: ez csak tévedés lehet, mert a sántosiak nem gazdagok. A félezer lakos közül tizenöten munkanélküliek. A többség fizetése átlagos. ■ Cs. M. - F. Sz. Á. A dimbes-dombos táj és a csend vonzza a németeket somogyegres A fiatalok közül az iskola elvégzése után kevesen térnek vissza, külhoni betelepülők pótolják őket Somogyegresen úgy tartják: kétarcú a falujuk. Vonzóvá teszi a táj szépsége, az itteni csend és tiszta levegő, a Balaton közelsége. De érzékelik a zsáktelepülésből adódó hátrányokat is: nincs egyetlen intézménye sem az önkormányzatnak, helyben munkahely sincs. A fiatalok közül sokan elhagyták a kis falut, a magasabb iskolai végzettséggel már nem jönnek vissza. Kacskaringós út visz a 240 lakosú Koppány-völgyi zsáktelepülésre. Csendesek az utcák. Öregszik, fogy Somogyegres lakossága. Akadnak azonban új betelepülők. Tizennégy német, egy-egy holland és belga család vásárolt ingatlant az elmúlt években. A német Gerhard Wolf és felesége nem is egy, négy házat vett. Ez tizenkét éve történt, s úgy megszerették a kis falut, hogy Gerhard már öt éve nem járt odahaza. A portájuk körül kialakított park példásan gondozott. Azt mondják, a természet, a csend és a tiszta levegő vonzotta őket; korábban Keszthelyre jártak kempingezni, aztán körülnéztek a Koppány-völgyi dimbek- dombok között. A megvásárolt négy házból volt, amit teljesen lebontottak és a helyét parkosították, egy másikat felújítottak, ide a fiuk jár a nyári szabadsága alatt. A sajátjuk pedig iÜí'? Példásan gondozott Wolfék somogyegresi portájának a környezete már rég nem hétvégi pihenőház. Szinte állandóan itt tartózkodnak.- Nagyon sokat dolgoztunk, amíg a jelenlegi állapot kialakult - mutatja Gerhard, miközben végigvezet a tercián. Betonozott út vezet a hátsó részbe, jobbra füvesített terület cserjékkel, díszfákkal, szobrokkal. De megtalálható a narancs-, a citrom- és a mandarinfa is.. A család a Heidelberg melletti tízezer lakosú Plankstadt- ból jött. A 64 éves Gerhard karbantartó felügyelőként dolgozott a heidelbergi áramszolgáltatónál, felesége az irodán adminisztrátori feladatokat látott el.- Ha nem lenne szép a település és környezete, nem ragadtunk volna itt - magyarázza Sylvia. - Évente két alkalommal visszautazom Plank- stadtba, ahol a fiunk él a családjával. Egy-két hetet töltök ott, és már jövök is vissza. Hiányzik az egresi levegő és nyugalom...- Én már nem is hagyom itt Egrest, még ennyi időre sem - veszi vissza a szót a férj. - E- helyett a fiunk és a tizennégy éves unokánk két-három hetet tölt el nálunk a gyerek nyári vakációja alatt. Szerelmesei ők is a dimbes-dombos tájnak, a páratlan csendnek és nyugalomnak. ■ Krutek József
