Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-26 / 98. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 26., SZOMBAT 5 Panaszkodásból nincs lendület gyerekszegénység Tanár helyett rendőr, művelődési ház helyett börtön MEGYEI KÖRKÉP Ferge Zsuzsa: mi könnyű préda vagyunk. A szociális kiadások szegényekről szólnak, akiknek nincs hatalma A nemzeti stratégia alapja az a gyermekszegénység elleni program, amit Ferge Zsuzsa szociológus dolgo­zott ki kollégáival. A szak­ember Zákányban járt. Varga Andrea- A gyermekszegénység szót hallva sokaknak eszébe nem jutna magyar gyerekre gon­dolni.- Amikor a kormány a progra­munkból országgyűlési határo­zati anyagot dolgozott ki, az lett a címe: Legyen jobb a gyerekek­nek. Azért, mert a gyereksze­génység sok mindent jelent, ami­re nem gondolunk. Mi a magyar gyermekszegénység? Hazánk­ban egyenlőtlenül oszlanak el a jövedelmek, van, akinek nagyon kevés jut, másnak nagyon sok. Önmagában az, hogy a mellet- temlévőnek sokkal több van, már falakat épít az emberek kö­zé. Magyarországon az éhezés nem jellemző, a rosszul táplált­ság annál inkább. Ám sokkal „iz­galmasabb” a szegénységnek az az oldala, amely nem ad esélyt a gyerekeknek, hogy ember le­gyen belőlük, a társadalom nor­mális tagja. A rossz helyzetű gyerekek a családból nem kap­nak olyan útravalót, amellyel az iskolában sikeresek lehetnek, s az iskolák nagy része nem kipó­tolja, még fokozza ezeket a hát­rányokat. Ma a gyerekek 20-25 százaléka funkcionálisan anal­fabéta, és nem tud szakmát sze­rezni. Ha ez így marad, tíz év múlva az ország működésképte­len lesz. A 3,5-4 millió kereső­nek kéne eltartani a tízmilliót, de ez fenntarthatatlan társada­lom, ahol több rendőr kell, mint tanár, több börtön, mint műve­lődési ház. A gyerekprogram ezt szeretné megfordítani.- A csurgói kistérség az egyik leghátrányosabb, ahol gyakran hallom, rajtunk csak a csoda segíthet így van?- Csodák mindig kellenek, de nem mindig történnek meg. Ma messze nincs annyi közös for­rás, állami, önkormányzati, ami ahhoz kéne, hogy minden isko­la jó legyen, minden hároméves gyerek bekerüljön egy jó óvodá­ba, ott egészséges ételt kapjon. Több fizetés kellene az óvónő­nek, a szociális munkásnak, a pedagógusnak. Ösztönözni ké­ne akár úgy is, hogy amelyik gyerek többet javít, ott külön ju­talmat adok. Ezer ötlet van, de mindhez forrás kell. Amit mi megpróbálunk a szécsényi kis­térségben a Gyermekesély prog­rammal, amit próbálnak Zá­kányban a Biztos kezdettel, az a csoda: abból a kevés forrás­ból, pályázati lehetőségből, ado­mányokból összeszedni annyi pénzt, hogy színvonalas, a gye­rekeknek jót tevő intézmények működjenek. De a csodákat nem lehet a végtelenségig húzni. Itt folyamatos erőfeszítésekre, for­rásokra volna szükség, kicsit ke­vesebb csodára, kicsit több tuda­tosságra. Hogy ez lehet-e, mi­közben konvergencia-program van... Valaki azt mondta, hogy óriási az önbizalomhiányunk, s szinte az az érdek, hogy panasz­kodjunk, mert akkor hátha több valamit kapunk. De panasZko- dásból nem lesz lendület.- A szociális szférától venné­nek el az állami büdzsé javára. Van honnan elvenni?- Aki szociális jövedelmen van, az nem dúskál. Butaság azt gondolni, hogy el lehet venni a szociális kiadások harmadát, ami nemcsak emberek százez­reit hozná lehetetlen helyzetbe, hanem az országot is lelökné az Európa felé tartó szintről. Sok a pazarlás, de hol? Európa szem­pontjából hosszú a hároméves gyes. Aránytalanul sok a rok­kantnyugdíjas. Valamikor ez volt a munkanélküliség állami­lag megcsinált alternatívája. Őket kéne visszaállítani a mun­kába, de ehhez szakmai, társa­Ferge Zsuzsa 1931-BEN SZÜLETETT. KÖZgOZda- ságtudományi diplomája mel­lett a statisztika, szociológia, szociálpolitika terén működött. 2005 óta az MTA Gyermeksze­génység elleni Nemzeti Program Iroda vezető szakértője. 2002 óta a MTA rendes tagja. Tagja az Európa Akadémiá­nak, az Edinburgi-i Egyetem díszdoktora. elismerései: Széchenyi-díj, Pro Urbe-díj, Hazám-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztje kitüntetés, Nagy Imre érdemrend. dalmi rehabilitáció kell, képzés és sok pénz. A kis pazarlás mel­lett óriás hiányokat tudnék so­rolni. Feleannyi szociális mun­kás van, mint kéne, a lakáspoli­tika annyira lyukas, hogy csalá­dok tízezreit fenyeget kilakolta­tás. Százezernél több lakásban kikapcsolva a villany, a víz. Gye­rekes családnál ez azt jelenti, be­lelöktem a civilizációs nihilbe. A bürokrácia inkább pazarló, a vállalatok eszméleüen pénzt pa­zarolnak el reklámra, a fejlesz­tési terv meggondolatlan képzé­sekre. Évente 2-300 milliárddal támogatjuk a munkáltatókat, hogy csináljanak munkahelyet, ők meg felvesznek valakit, az­tán az év végén elbocsátanak mást, és egyetlen munkahellyel sem lett több. Pazarlás van bőven, de nem a szociális területen. Mi csak könnyű préda vagyunk, mert a szociális kiadások jelen­tős része betegekről, rokkantak­ról, cigányokról, szegényekről szól, akik nem rendelkeznek hatalommal.- Mennyire optimista?- Ha nem lennék valameny- nyire optimista, már rég abba­hagytam volna ezt a dolgot. De rengeteg optimizmusra okot adó dolog van. Kezdeményezések és remény, hogy az európai pénzek majd csak erre is elsétálnak. Ér­demes bízni az emberekben és érdemes muníciót adni. A világ nem a problémáink megoldása felé megy. De egy-egy kisebb kö­zösség, az ország közössége va­lamire mégiscsak képes kéne, hogy legyen. Pláne, ha nem hagyná magát a politikától úgy megosztani... JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Diktatúrából demokráciába franco nero híres filmjé­nek címe - A vizsgálat le­zárult, felejtse el! - után szabadon leírhatjuk: a színigazgatóválasztás lezá­rult, felejtse el! Valószínű, nem lesz könnyű, már a múlt emlékei miatt sem. A KILENCVENES ÉVEK köze­pén, egészen pontosan 1985-ben „pártunk és kor­mányunk” úgy döntött, de­mokratikussá teszi a válasz­tásokat. Ezért minden or­szággyűlési választókerület­ben két jelöltet kell állítani. Lehetőleg mindkettő meg­bízható, jó elvtárs legyen, még ha pártonkívüli is va­lamelyikük. Ahol a megyei pártbizottság első titkárát indította a jelölést formáli­san végző Hazafias Nép­front, ott a párt gondoskod­jon arról, hogy egy súlyta­lan személy induljon el mellette. Olyan, aki tuti vesztes lesz a pártfunkcio­nárius mellett. Néhány buk­tától eltekintve a legtöbb helyen bejött a papírforma. A legmagasabb szinten el­könyvelhették: megérkez­tünk a demokráciába, mi­közben valójában marad­tunk a diktatúrában - a proletáréban. A MINAP SZÍNIGAZGATÓT vá­lasztott a város. A felkért, igazi, hivatalos jelölt mel­lett volt egy másik is. Hogy meggyőzésre vagy a társu­latnak való tartozás miatt írta meg pályázatát, majd­nem mindegy. De bizonyo­san az esélytelenek nyugal­mával. így most már tényle­gesen lehetett választani. Megtörtént. Bejött a papír­forma. Tútira. (A tipp-mixen egy a százmillió ellenében lehetett volna fogadni rá.) A város elkönyvelhette: igazán demokratikus módon vá­lasztottak színigazgatót, mi­közben... De hagyjuk! A KÉT TÖRTÉNET KÖZÖTT 23 év telt el. És közben diktatúrá­ból megérkeztünk a demok­ráciába. Örüljünk neki! Vesszőfutásos rendelés pironkodó pincémővel a Teniszklubban étlapozó Ma sem értjük, melyik összetevő hiánya miatt nem sikerült elkészíteni a krumplipürét Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Hallottunk róla, hogy drága, mégis tettünk egy próbát, hátha megéri az árát. Úgy tűnt, nem választottunk rosszul, hiszen a parkolóban alig találtunk he­lyet: ha ennyien jöttek, nem le­het rossz a hely, gondoltuk. A kaposvári Teniszklub éttermé­be lépve aztán kiderült, éppen egy születésnapi magánbuliba csöppentünk, így a létszám nem elsősorban a helyiség­nek, sokkal inkább az ünnepek­nek szólt. Ennek ellenére magunk alá húztuk a rattan karosszékeket, melyekről hamar kiderült, muta­tósak ugyan, ám meglehetősen nehéz megtalálni bennük az ét­kezéshez megfelelő pózt. Amúgy volt időnk ficeregni, hiszen a pincérnő jó negyedóra múltán lépett csak asztalunkhoz - ehhez képest meglepően gyorsan elénk kerültek az italok. Az ételválasztás viszont el­húzódott. A levesekben hamar megegyeztünk, ám a főfogá­soknál akadt némi bonyoda­lom. Bár bélszínt rendeltünk, •pincérfordultával kiderült, ép­pen nincs a konyhán. Jött he­lyette a donneri zsebes hús, melyhez krumplipürét kínált a séf az étlapon. Pincérnőnk újabb néhány perc múltán már pironkodva állt elénk, s közöl­te, a püré is hiánycikk - ötféle krumpli volt az étlapon, máig nem tudjuk, a püré melyik összetevője nem állt rendelke­zésre... Fertályóra múlva vi­szont már tényleg kezdett kí­nossá válni a rendelés: ekkor a fogasról derült ki, hogy a leg­kisebb is több mint hatvande- kás, azaz nagyjából egy négy­tagú családra méretezték - nem mellékesen hetven forin­tért mérték dekáját... Megol­dásként felmerült: a szakács szívesen elkészíti, a maradékot pedig akár el is vihetjük. Per­sze inkább váltottunk, a kevés kihívást jelentő kijevi csirke mellett döntöttünk. Volt időnk feldolgozni a ren­delés nehézségeit, hiszen újabb húsz percet kellett várni az első Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): <r,f Kínos pillanatok fi KÖRNYEZET (1-10 pont): f > Divatos, kényelmetlen ti étel (1-20 pont): f ^ Csalfa, vak remény JL1 fogásra. Az előzmények után már nem is okozott meglepe­tést, hogy a májgombóclevesből a jól ismert bolti betét kö'szönt vissza; a hagymakrémnek titu­lált hígas lé láttán viszont to­vább csökkent lelkesedésünk - bár a pirítóst és a reszelt sajtot nem érhette kritika... Még szerencse, hogy a máso­dik menet már jobban sikerült. A talányos nevű donneri zse­bes kolbásszal és szalonnával töltött rántott karajt jelentett, melyhez valóban passzolt a ta­vaszi vegyes saláta. A hús pu­ha, a töltelék megfelelően - nem hivalkodóan - ízesnek bi­zonyult, s az adagra sem lehe­tett panaszunk. Tulajdonkép­pen a kijevi csirkére sem pa­naszkodhattunk volna, ha si­ma rántott csirkét rendelünk. Csakhogy éppen a sajtos, vajas, fűszeres belbecs hiányzott az ételből, a kijevi jelleget némi, a húsra kívülről szórt reszelt sajt jelentette. Egy pillanatra felmerült ben­nünk, kipróbáljuk valamelyik desszertet is, ám az óránkra pillantva rádöbbentünk: túl sokat időztünk az ebéddel, s mehetnékünk támadt. Kértük tehát a számlát, s kiderült, igaza volt informátorainknak. Tényleg sokat fizettünk. Még úgy is, hogy a hatvanvalahány dekás fogast a mélyhűtőben hagyattuk...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom