Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-26 / 98. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 26., SZOMBAT 5 Panaszkodásból nincs lendület gyerekszegénység Tanár helyett rendőr, művelődési ház helyett börtön MEGYEI KÖRKÉP Ferge Zsuzsa: mi könnyű préda vagyunk. A szociális kiadások szegényekről szólnak, akiknek nincs hatalma A nemzeti stratégia alapja az a gyermekszegénység elleni program, amit Ferge Zsuzsa szociológus dolgozott ki kollégáival. A szakember Zákányban járt. Varga Andrea- A gyermekszegénység szót hallva sokaknak eszébe nem jutna magyar gyerekre gondolni.- Amikor a kormány a programunkból országgyűlési határozati anyagot dolgozott ki, az lett a címe: Legyen jobb a gyerekeknek. Azért, mert a gyerekszegénység sok mindent jelent, amire nem gondolunk. Mi a magyar gyermekszegénység? Hazánkban egyenlőtlenül oszlanak el a jövedelmek, van, akinek nagyon kevés jut, másnak nagyon sok. Önmagában az, hogy a mellet- temlévőnek sokkal több van, már falakat épít az emberek közé. Magyarországon az éhezés nem jellemző, a rosszul tápláltság annál inkább. Ám sokkal „izgalmasabb” a szegénységnek az az oldala, amely nem ad esélyt a gyerekeknek, hogy ember legyen belőlük, a társadalom normális tagja. A rossz helyzetű gyerekek a családból nem kapnak olyan útravalót, amellyel az iskolában sikeresek lehetnek, s az iskolák nagy része nem kipótolja, még fokozza ezeket a hátrányokat. Ma a gyerekek 20-25 százaléka funkcionálisan analfabéta, és nem tud szakmát szerezni. Ha ez így marad, tíz év múlva az ország működésképtelen lesz. A 3,5-4 millió keresőnek kéne eltartani a tízmilliót, de ez fenntarthatatlan társadalom, ahol több rendőr kell, mint tanár, több börtön, mint művelődési ház. A gyerekprogram ezt szeretné megfordítani.- A csurgói kistérség az egyik leghátrányosabb, ahol gyakran hallom, rajtunk csak a csoda segíthet így van?- Csodák mindig kellenek, de nem mindig történnek meg. Ma messze nincs annyi közös forrás, állami, önkormányzati, ami ahhoz kéne, hogy minden iskola jó legyen, minden hároméves gyerek bekerüljön egy jó óvodába, ott egészséges ételt kapjon. Több fizetés kellene az óvónőnek, a szociális munkásnak, a pedagógusnak. Ösztönözni kéne akár úgy is, hogy amelyik gyerek többet javít, ott külön jutalmat adok. Ezer ötlet van, de mindhez forrás kell. Amit mi megpróbálunk a szécsényi kistérségben a Gyermekesély programmal, amit próbálnak Zákányban a Biztos kezdettel, az a csoda: abból a kevés forrásból, pályázati lehetőségből, adományokból összeszedni annyi pénzt, hogy színvonalas, a gyerekeknek jót tevő intézmények működjenek. De a csodákat nem lehet a végtelenségig húzni. Itt folyamatos erőfeszítésekre, forrásokra volna szükség, kicsit kevesebb csodára, kicsit több tudatosságra. Hogy ez lehet-e, miközben konvergencia-program van... Valaki azt mondta, hogy óriási az önbizalomhiányunk, s szinte az az érdek, hogy panaszkodjunk, mert akkor hátha több valamit kapunk. De panasZko- dásból nem lesz lendület.- A szociális szférától vennének el az állami büdzsé javára. Van honnan elvenni?- Aki szociális jövedelmen van, az nem dúskál. Butaság azt gondolni, hogy el lehet venni a szociális kiadások harmadát, ami nemcsak emberek százezreit hozná lehetetlen helyzetbe, hanem az országot is lelökné az Európa felé tartó szintről. Sok a pazarlás, de hol? Európa szempontjából hosszú a hároméves gyes. Aránytalanul sok a rokkantnyugdíjas. Valamikor ez volt a munkanélküliség államilag megcsinált alternatívája. Őket kéne visszaállítani a munkába, de ehhez szakmai, társaFerge Zsuzsa 1931-BEN SZÜLETETT. KÖZgOZda- ságtudományi diplomája mellett a statisztika, szociológia, szociálpolitika terén működött. 2005 óta az MTA Gyermekszegénység elleni Nemzeti Program Iroda vezető szakértője. 2002 óta a MTA rendes tagja. Tagja az Európa Akadémiának, az Edinburgi-i Egyetem díszdoktora. elismerései: Széchenyi-díj, Pro Urbe-díj, Hazám-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetés, Nagy Imre érdemrend. dalmi rehabilitáció kell, képzés és sok pénz. A kis pazarlás mellett óriás hiányokat tudnék sorolni. Feleannyi szociális munkás van, mint kéne, a lakáspolitika annyira lyukas, hogy családok tízezreit fenyeget kilakoltatás. Százezernél több lakásban kikapcsolva a villany, a víz. Gyerekes családnál ez azt jelenti, belelöktem a civilizációs nihilbe. A bürokrácia inkább pazarló, a vállalatok eszméleüen pénzt pazarolnak el reklámra, a fejlesztési terv meggondolatlan képzésekre. Évente 2-300 milliárddal támogatjuk a munkáltatókat, hogy csináljanak munkahelyet, ők meg felvesznek valakit, aztán az év végén elbocsátanak mást, és egyetlen munkahellyel sem lett több. Pazarlás van bőven, de nem a szociális területen. Mi csak könnyű préda vagyunk, mert a szociális kiadások jelentős része betegekről, rokkantakról, cigányokról, szegényekről szól, akik nem rendelkeznek hatalommal.- Mennyire optimista?- Ha nem lennék valameny- nyire optimista, már rég abbahagytam volna ezt a dolgot. De rengeteg optimizmusra okot adó dolog van. Kezdeményezések és remény, hogy az európai pénzek majd csak erre is elsétálnak. Érdemes bízni az emberekben és érdemes muníciót adni. A világ nem a problémáink megoldása felé megy. De egy-egy kisebb közösség, az ország közössége valamire mégiscsak képes kéne, hogy legyen. Pláne, ha nem hagyná magát a politikától úgy megosztani... JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Diktatúrából demokráciába franco nero híres filmjének címe - A vizsgálat lezárult, felejtse el! - után szabadon leírhatjuk: a színigazgatóválasztás lezárult, felejtse el! Valószínű, nem lesz könnyű, már a múlt emlékei miatt sem. A KILENCVENES ÉVEK közepén, egészen pontosan 1985-ben „pártunk és kormányunk” úgy döntött, demokratikussá teszi a választásokat. Ezért minden országgyűlési választókerületben két jelöltet kell állítani. Lehetőleg mindkettő megbízható, jó elvtárs legyen, még ha pártonkívüli is valamelyikük. Ahol a megyei pártbizottság első titkárát indította a jelölést formálisan végző Hazafias Népfront, ott a párt gondoskodjon arról, hogy egy súlytalan személy induljon el mellette. Olyan, aki tuti vesztes lesz a pártfunkcionárius mellett. Néhány buktától eltekintve a legtöbb helyen bejött a papírforma. A legmagasabb szinten elkönyvelhették: megérkeztünk a demokráciába, miközben valójában maradtunk a diktatúrában - a proletáréban. A MINAP SZÍNIGAZGATÓT választott a város. A felkért, igazi, hivatalos jelölt mellett volt egy másik is. Hogy meggyőzésre vagy a társulatnak való tartozás miatt írta meg pályázatát, majdnem mindegy. De bizonyosan az esélytelenek nyugalmával. így most már ténylegesen lehetett választani. Megtörtént. Bejött a papírforma. Tútira. (A tipp-mixen egy a százmillió ellenében lehetett volna fogadni rá.) A város elkönyvelhette: igazán demokratikus módon választottak színigazgatót, miközben... De hagyjuk! A KÉT TÖRTÉNET KÖZÖTT 23 év telt el. És közben diktatúrából megérkeztünk a demokráciába. Örüljünk neki! Vesszőfutásos rendelés pironkodó pincémővel a Teniszklubban étlapozó Ma sem értjük, melyik összetevő hiánya miatt nem sikerült elkészíteni a krumplipürét Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Hallottunk róla, hogy drága, mégis tettünk egy próbát, hátha megéri az árát. Úgy tűnt, nem választottunk rosszul, hiszen a parkolóban alig találtunk helyet: ha ennyien jöttek, nem lehet rossz a hely, gondoltuk. A kaposvári Teniszklub éttermébe lépve aztán kiderült, éppen egy születésnapi magánbuliba csöppentünk, így a létszám nem elsősorban a helyiségnek, sokkal inkább az ünnepeknek szólt. Ennek ellenére magunk alá húztuk a rattan karosszékeket, melyekről hamar kiderült, mutatósak ugyan, ám meglehetősen nehéz megtalálni bennük az étkezéshez megfelelő pózt. Amúgy volt időnk ficeregni, hiszen a pincérnő jó negyedóra múltán lépett csak asztalunkhoz - ehhez képest meglepően gyorsan elénk kerültek az italok. Az ételválasztás viszont elhúzódott. A levesekben hamar megegyeztünk, ám a főfogásoknál akadt némi bonyodalom. Bár bélszínt rendeltünk, •pincérfordultával kiderült, éppen nincs a konyhán. Jött helyette a donneri zsebes hús, melyhez krumplipürét kínált a séf az étlapon. Pincérnőnk újabb néhány perc múltán már pironkodva állt elénk, s közölte, a püré is hiánycikk - ötféle krumpli volt az étlapon, máig nem tudjuk, a püré melyik összetevője nem állt rendelkezésre... Fertályóra múlva viszont már tényleg kezdett kínossá válni a rendelés: ekkor a fogasról derült ki, hogy a legkisebb is több mint hatvande- kás, azaz nagyjából egy négytagú családra méretezték - nem mellékesen hetven forintért mérték dekáját... Megoldásként felmerült: a szakács szívesen elkészíti, a maradékot pedig akár el is vihetjük. Persze inkább váltottunk, a kevés kihívást jelentő kijevi csirke mellett döntöttünk. Volt időnk feldolgozni a rendelés nehézségeit, hiszen újabb húsz percet kellett várni az első Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): <r,f Kínos pillanatok fi KÖRNYEZET (1-10 pont): f > Divatos, kényelmetlen ti étel (1-20 pont): f ^ Csalfa, vak remény JL1 fogásra. Az előzmények után már nem is okozott meglepetést, hogy a májgombóclevesből a jól ismert bolti betét kö'szönt vissza; a hagymakrémnek titulált hígas lé láttán viszont tovább csökkent lelkesedésünk - bár a pirítóst és a reszelt sajtot nem érhette kritika... Még szerencse, hogy a második menet már jobban sikerült. A talányos nevű donneri zsebes kolbásszal és szalonnával töltött rántott karajt jelentett, melyhez valóban passzolt a tavaszi vegyes saláta. A hús puha, a töltelék megfelelően - nem hivalkodóan - ízesnek bizonyult, s az adagra sem lehetett panaszunk. Tulajdonképpen a kijevi csirkére sem panaszkodhattunk volna, ha sima rántott csirkét rendelünk. Csakhogy éppen a sajtos, vajas, fűszeres belbecs hiányzott az ételből, a kijevi jelleget némi, a húsra kívülről szórt reszelt sajt jelentette. Egy pillanatra felmerült bennünk, kipróbáljuk valamelyik desszertet is, ám az óránkra pillantva rádöbbentünk: túl sokat időztünk az ebéddel, s mehetnékünk támadt. Kértük tehát a számlát, s kiderült, igaza volt informátorainknak. Tényleg sokat fizettünk. Még úgy is, hogy a hatvanvalahány dekás fogast a mélyhűtőben hagyattuk...