Somogyi Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám

A VASÁRNAP REGGEL SZÍNHÁZI MELLÉKLETE díjeső Schubert Éva a Macskajáték Orbánnéjára emlékszik vissza a legszívesebben Schubert Éva élvezi a népszerűséget. Még Balázs Péter is elhívta Szolnokra játszani, ő azonban egészségi állapota miatt nemet mondott. kimentem A< ~él Györgyhöz, és megkérdeztem: „Ár.zél elvtárs, van valami kifogása ellenem?” 7izt felelte: „ Ugyan már!” Hazudozott összevissza.- Igaz, hogy már gyerekkorá­ban sok könyvet olvasott?- Igen. Kilencéves voltam, amikor például Az ember tragé­diáját olvastam. |- Csak úgy levette a polcról? %- Egy asztalon jó néhány I klasszikust tartottak a szüleim. J Shakespeare könyveit is ezen S tartották, és egy csodálatos sze­cessziós albumot is. így elég ha­mar elolvastam A velencei kal­márt és az Othellót.- Az angolkisasszonyokhoz járt. Látva a mostani vehe­menciáját, nehéz elképzelni illedelmes növendéknek.- Ilyen is voltam meg olyan is. Első gimnazistaként a Váci utcába jártam, aztán Zugliget­be. Volt egy beteges kisöcsém, és anyám nem akarta, hogy foly­ton mellette legyek, ezért be­adott intézetbe. Életem legboldo­gabb időszaka volt. Az egész hegyoldal az apácáké volt, iste­ni gyümölcsös volt ott. Amikor a háború után a Bartók Béla út tele volt hullákkal, aknákkal, Zugligetben gyönyörűen virá­goztak a fák.- Kezdetben nem akart szí­nésznő lenni.- Nem, de azért megvolt már bennem a hajlam. Gyerekko­romban is gyakran felálltam egy hokedlire, és énekeltem.- Végül hogy lett színész?- Nem vettek fel a bölcsész­karra, mert az apácákhoz jár­tam. Pedig én voltam a legjobb tanuló az osztályban. Kultúros- ként dolgoztam. Egyszer kisvál­lalatoknak szerveztem kerti előadást, és hirtelen kialudt a villany. Ekkor fölpattantam a he­lyemről, elkezdtem dumálni az embereknek, nehogy megijed­jenek és elmenjenek. Eszembe jutott mindenféle hülyeség, és szövegeltem. Utána odajött hoz­zám a minisztérium egyik fő­embere, és megkérdezte, miért nem megyek színésznek vagy konferansziénak, ha ilyen jól feltalálom magam.- És ezek szerint komolyan vette.- Hát igen. Láttam az utcán egy plakátot, amelyen az volt, hogy „gyertek fiúk, lányok, újít­sátok meg a magyar színház- művészetet”. Gondoltam, egye fene, beadom a jelentkezése­met. Akkor engem már mun­káskáderként vettek fel, mert előtte dolgoztam. Statisztáltunk főiskola közben, ezzel keres­tünk pénzt.- Állítólag nehezen oldódott fel színésznőként. Amikor például a Vígszínházban Benkő Gyula partnereként volt egy pikáns jelenete, az alig sikerült, mert még nem volt tisztában, mekkora az erotikus kisugárzása.- Ez igaz. Az otthoni nevelte­tésem miatt nem volt könnyű feloldódnom.- Hasonló szerepköre lehe­tett volna, mint Ruttkai Évá­nak, aki a legfontosabb női szerepeket játszotta a Víg­ben. Önnel miért nem így történt?- Nem csak Ruttkai miatt. 1976-ban Szemes Mari kolléga­nőm vitt engem haza kocsival. Megkérdezte, emlékszem-e, hogy 1956-ban mi történt. Visz- szakérdeztem: „Hogy érted ezt, Mari?” Azt felelte, hogy nem vé­letlenül nem hívtak egy évig a rádióba, ő pedig azért nem kö­szönt egy ideig nekem, mert én lámpavasra akartam őt húzni. Fogalmam sem volt róla, hogy ezt honnan veszi. Azt tudtam, hogy elterjedt rólam, reakciós nő vagyok. Várkonyi Zoltán pél­dául imádott engem. ’56-ban felhívott telefonon, hogy ő lesz a Madách Színház igazgatója, és játsszak nála. Mondtam, szí­vesen, de nem lett belőle sem­mi. Annak viszont örültem, hogy később Várkonyi lett a Víg igazgatója. Azt mondta, hogy fönt nem szeretnek engem. Er­re elmentem Aczél Györgyhöz, és megkérdeztem: „Aczél elv­társ, van valami kifogása elle­nem?” Azt felelte: „Nekem? Ugyan már!” Hazudott össze­vissza, de minden bizonnyal ő állított le. Annak ellenére, hogy bizonyos szerepekben nagy si­kereim voltak, hogy jókat írtak rólam a kritikák, ezekről nem vettek tudomást a színházban.- Ezért ment át a Vidám Színpadra?- Várady György, az akkori igazgató azt mondta, hogy ko­moly színházat akar csinálni. Egy évig tényleg azt csinált, az­tán meghalt.- A Vidám Színpad passzolt önhöz?- Én szerettem.- Látszólag nem az ön ízlés­világa.- Persze, hogy nem. De én nem a kabarékban, hanem a vígjátékokban voltam benne. Schubert Éva 1931-ben SZÜLETETT, Buda­pesten. Húsz évig játszott a Vígszínházban, tíz eszten­deig a Vidám Színpadon, de számtalan teátrumban fellé­pett. Berlinben is több évig szerepelt. Harmincöt fűm­ben és jó néhány tévéjáték­ban láthattuk. A Zeneművé­szeti Főiskolán színészmes­terséget tanított operaéne­kes-növendékeknek. Regé nyékét és színdarabokat for­dít, az V. kerület díszpolgá­ra. Érdemes művész.- Kezd újra középpontba ke­rülni, nemrég kapott például Príma Díjat.- Biztos azt gondolták, hogy „már milyen öreg szegényke, adjunk neki valamit”.- És életműdíjat is kapott a filmszemlén.- Harmincöt filmben játszot­tam. De nem feltétlenül főszere­peket. Krencsey Marianne meg Törőcsik Mari játszottak egy­kor szinte mindent. Volt, hogy az volt a baj, túl magas vagyok.- De azért népszerű, és ahogy elnézem, ezt élvezi is.- Jól érzem így magam, sze­retem az embereket.- Eljátszotta Orbánnét Ör­kény Macskajáték című da­rabjában. Hasonlít hozzá. Úri neveltetésű, akit a kelet-euró­pai lét tett szívóssá.- Nagyon szerettem azt a sze­repet. Az egyik barátnőm azt mondta, soha többé nem néz meg másban, mert úgysem tu­dok olyan jó lenni, mint Orbán- néként. Most már nem is na­gyon nézhet meg, mert ilyen fá­jós lábbal nehéz játszanom. Összetalálkoztam Balázs Péter­rel, aki azt mondta, menjek hozzá Szolnokra játszani. Azt válaszoltam, ha talál egy olyan szerepet, amelyhez hetvenéves­nél öregebb színésznő kell, aki bottal jár, vagy ágyban fekszik, és folyton róla beszélnek, ak­kor boldogan megyek. „Fájós lábbal nehéz játszanom" KOMBI Budapesten lesz a Nurejev balettverseny Schubert Éva közkedvelt színésznő, mostanában két komoly elismerésben is részesült: ő vehette át a Prima Díjat és a film­szemlén életműdíjat ka­pott. Ma is eleven, szi­porkázó humorú szemé­lyiség, de fájós lába jócs­kán megnehezíti, hogy fellépjen. Bóta Gábor- Egy igazi belvárosi, polgári lakásban vagyunk. Itt szüle­tett?- Nem, de huszonöt éve itt élek. Egy egészen hasonlóban születtem, a Horthy Miklós utca 4.-ben, a mostani Bartók Béla úton laktunk. Azért nevez­ték el Horthyról, mert azon jött be a fehér lovon. A NEMZETKÖZI TÁNCVILÁG egyik legkiemelkedőbb ese ménysorozata 1994 óta a Rudolf Nurejev Nemzetközi Balettverseny. A rangos ver­seny fordulóit, az elő- és kö­zépdöntőt, valamint a dön­tőt március 4. és 8. között a Pesti Magyar Színházban rendezik, míg a sztárgálá­val egybekötött díjkiosztó ünnepségnek a Magyar Ál­lami Operaház ad majd ott­hont március 10-én. Meghalt a Bolsoj világhírű táncosnője elhunyt Natalja Besszmert- nova, aki harminc éven át volt a moszkvai Nagyszín­ház, a Bolsoj világhírű szó­lótáncosnője. A balerinát hosszú és súlyos betegség után, 67 éves korában érte a halál egy moszkvai kór­házban. Emlékezetes alakí­tásai voltak a Rómeó és Jú­lia, a Don Quijote, a Gisele és a Hattyúk tava című ba­lettekben. Ismét műsoron a József a Madáchban HÁRMAS SZEREPOSZTÁSBAN mutatja be a fővárosi Ma­dách Színház Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musi­caljének, a József és á szí­nes szélesvásznú álomka­bát című darabnak az új verzióját. A premier május 30-án lesz. A Madách Szín­ház meghívta a bemutatóra Andrew Lloyd Webbert is. A darabot Szirtes Tamás és Szerednyey Béla rendezi. A főbb szerepekben Puskás Péter, Nagy Sándor, Gallusz Nikolett, Ladinek Judit, Pó­lyák Lilla és Serbán Attila lesz látható. Szirtes Tamás rendez ezúttal is Magyar színház alakult Zentán négyre gyarapodott a vaj­dasági magyar színházak száma, miután a zentai ön- kormányzat megalapította a Zentai Magyar Kamaraszín­házat. A megbízott igazga­tó, Vukosavljev Iván szerint évente két bemutatót tarta­nak. Az első a színháznak otthont adó művelődési ház felújítása után, április vé­gén lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom