Somogyi Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-23 / 46. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. FEBRUÁR 23., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Több golyó, kevesebb bizalom intézkedés Nemcsak az utakon, hanem testületen belül is zéró a tolerancia Bencze József országos rendőrfőkapitány: szükségünk van a civilekre A pénzügyőrségről került a rendőrség élére A rendőrség állapotáról, jövőképéről és a határőrség beolvasztásáról beszélt polgármesterek, ország- gyűlési és önkormányzati képviselők előtt Bencze József országos rendőrfőkapitány Barcson. Nagy László- Mennyi idő alatt ért ide Budapestről?- Somogybán nem igazán lehet túllépni a sebességhatárt, ha erre kíváncsi. Ahhoz túlságosan rosszak itt az utak. Ahol pedig mégis megtettük, ott minden esetben használtam a megkülönböztető jelzést.- Vigyáz a jogosítványára?- Ezt ajánlom mindenkinek, mert a rendőrség nem viccel. Tavaly 20 ezer ember sérült meg, 1203 halt meg az utakon azért, mert valaki ivott vagy kamionos- ként nem tartotta be az előírt pihenőidőt. Ezek az emberek még élhetnének. Számos oka van ennek az állapotnak: a közlekedési morál, a rossz utak... A gyökeres változtatáshoz a rendőrség egyedül kevés. Mi csak annyit tehetünk, hogy a magunk eszközeivel védjük a szabályosan közlekedőket. Ez a zéró tolerancia. A program lényeges elemének tartom az objektív felelősség bevezetését. Nem lehet tovább hagyni, hogy olyanok bújjanak ki a felelősség alól, akik mások épségét veszélyeztették. Mostanáig 300 ezer ember úszta meg a büntetést azzal, hogy kijelentette: nem ő vezetett, hanem egyik hozzátartozója.- Azt mondta: bizalom- és önbizalomvesztésen megy keresztül a rendőrség. 40 százalékkal romlott az állampolgárok együttműködési készsége. Ilyenkor az ember önvizsgálatot tart.- Amikor zéró toleranciáról beszélnek az emberek, általában csak a közlekedésre értik, pedig a rendőrökre is vonatkozik. Az istenkáromló papot is elkergetik a hívek. Ha egy rendőr lop, korrupt, visszaél a hatalmával, a cselekedete az egész testületre rossz fényt vet. Ilyen embernek nincs helye köztünk.- A bizalomnak nem tett jót 2006 ősze. Az akkori rendőri túlkapásoknak ma sincs felelőse.- Biztos vagyok benne, hogy voltak ilyen túlkapások, csakhogy nem könnyű bizonyítani. A civil életben is gyakran összebeszélnek a tanuk, hogy védjék az elkövetőket, A rendőrtanúk sem tesznek mást, hiszen ők is emberből vannak. 2006-ban azért hibázhattak a rendőrök, mert nem voltak felkészítve a feladatra. Mára azonban megtanultuk a leckét. Felszereltük és kiképeztük az embereinket, ehhez a németektől kértünk szakmai segítséget.- Felkészültek márciusra is?- Nincsenek illúzióink; ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy mindenütt az utcára viszik a politikát. Mi a népszavazásra és március 15-ére úgy készülünk, hogy békés, tiszta rendezvényt és ünnepet kell biztosítanunk. Aki ilyen szándékkal megy ki az utcára, annak a biztonságát a rendőreink garantálni fogják.- Ma már nemcsak a békés polgárokat, hanem egyre többször magukat is meg kell védeniük a támadásoktól...- Tavaly 220 kollégám sérült meg intézkedés közben, s idén már kétszer fogtak fegyvert rendőrre. Ez tünet, a társadalmunk állapotát tükrözi, és rendőri eszközökkel nem igazán lehet változtatni rajta. Mi annyit tehetünk, hogy felkészülünk rá, azonban mindent nem lehet kivédeni. Áttekintettük az intézkedéstaktikai programunkat, s nagyobb hangsúlyt kap ezentúl a tájékozódás, az óvatosság. A rendőr még egy egyszerű igazoltatásnál sem feledkezhet meg róla: bármi megtörténhet. Az elővigyázatosság, egymás biztosítása nem új dolog. Golyóálló mellényből is van elegendő, csak fel kell venni. Mivel az állomány fiatal és tapasztalatlan, ezért különösen sok múlik a parancsnokon. A parancsot ezentúl még egyértelműbben kell megfogalmazni, s hangsúlyozni kell a biztonsági elemeket.- A határőrség beolvadásával egy 45 ezres óriás szervezet BENCZE JÓZSEF 1954-ben született Szikszón. Volt kohászati normatechnológus, polgár- mester, elvégezte a Rendőr- tiszti Főiskolát, a Vám- és Pénzügyőri Iskolát és a József Attila Tudományegyetemet. 1995-től a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott kormányfőtanácsadóként, illetve a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság elnökeként. 1997-től lett a vám- és pénzügyőrség rendészeti főigazgatója, innen került 2007-ben a rendőrség élére. vezetője lett. Lehet-e ezt még tovább fokozni? Mondjuk a vám- és pénzügyőrség integrálásával.- Én a VPOP-tól jöttem \isz- sza a rendőrséghez, így azt a területet is ismerem. Egy ilyen integrációnak lennének előnyei, de ma a vám stabilan működik, s nem indokolt ezen változtatni. Egy közös irányító minisztérium alá hozni ezeket a szervezeteket - ezt jobban el tudnám képzelni.- Mennyire sínylette meg a határőrség és a rendőrség az összeolvadást?- Óriási bizonytalanság előzte meg, ami oda vezetett, hogy 3000 ember otthagyta a két szervezetet. Ez is oka, hogy most 2500 fős létszámhiánnyal küszködünk. Sokan éltek a nyugdíj lehetőségével; emiatt rendkívül fiatal és tapasztalatlan az állomány. Az átlagéletkor 32 év, s mindössze 257 munkatársunk van, aki túl van az ötve- nen. Sajnos én is közéjük tartozom. A lényeg: elment egy korosztály anélkül, hogy átadta volna a tapasztalatait. Maga az integráció aránylag kis zökkenőkkel zajlott le. Épp Somogybán ment végbe a legolajozot- tabban. Senkit nem helyeztünk át más országrészekbe, ha nem vállalta. Ezért most van olyan megye, ahol felülreprezentált az állomány, másutt pedig nincsenek elegen. A feladatok pedig csak szaporodtak. Ebben a helyzetben külső segítség is jól jönne, például önkormányzati rendészet létrehozása.- Civil csoportok ma is működnek a rendőrség mellett. Miben lenne ez más?- A munkánkat segítő civileket - természetvédelmi őrök, piacfelügyelet vagy akár a nyolcvanezres polgárőrség - összefogva önkormányzati háttérrel létre lehetne hozni olyan szervezetet, amely számos rendészeti feladatot átvállalhatna. Nagyobb megbecsültséggel járna a munkájuk, s eskütétellel, szigorúbb válogatással lehetne csak a soraikba bekerülni. A kisebb feladatok alól tehermentesítenék a rendőrséget, s mi végre a komolyabb ügyekre koncentrálhatnánk az erőket. JEGYZET ____ Félmillióan nyugdíj nélkül EGY MINAPI ELEMZÉS Szerint az ötvenes években születettek közül félmilliónyian semmilyen vagy csak nagyon alacsony nyugdíjra számíthatnak. Az ok kézenfekvő: amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, nem rendelkeznek a járadékra jogosító minimum húszévi munkaviszonnyal. Nyilvánvaló, aki elveszíti a munkahelyét, az egy fillér nyugdíjjárulékot nem fizet, így nyugdíjra se számíthat. Vannak országrészek - Somogy számos települése ezek közé tartozik -, ahol tömeges a munkanélküliség, az állásukat vesztetteknek esélyük sincs az elhelyezkedésre. Az említettek vegetálnak, s ez a sors vár rájuk idős korukban is. Ha megbetegednek vagy egyedül maradnak, csak a társadalmi szolidaritásra számíthatnak. az érintettek a rendszer- váltáskor 30-40 év közöttiek voltak. Amikor utcára kerültek, még nem volt mögöttük hosszan tartó munkaviszony, jó részük pedig azóta is csak ábrándozik havi fizetésről. A „leírt korosztály” ügyét elintézhetnénk azzal, hogy a társadalmi összefogás majd átsegíti őket életük nehéz szakaszán. A helyzet azonban bonyolultabb, mert a munkanélküliség - különösen ezen a vidéken - újratermelődik, s az érintetteknek esélyük sincs arra, hogy gyermekeiket iskoláztassák, kiemeljék lehetetlen helyzetükből. az ország tehát nagy valószínűséggel még nemzedékeken keresztül nyögi a rendszerváltás következményeit. Közel húsz évvel a történtek után csak azon töprenghetünk: történhetett volna-e másként? Bizonyára, ezért egyetlen olyan politikusnak se legyen nyugodt a lelkiismerete, aki a nagy átalakulás irányításának részese volt. Forgalmat csinál a marcali patikáknak a Zöldfenyő Vendéglő étlapozó Mogyoró zacskóban, Erős Pista üvegben, rizs sótartóban, művirág mindenütt, s az ízek feledhetők Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Akár a Delta kezdőképsorait is leforgathatták volna, ha egy műhógépet még üzembe állítanak, olyan cudar szél volt, amikor a marcali Zöldfenyő előtt megálltunk. Ez jó lesz, döntöttük el, mert az éhségünk is akkora volt, mint a Deltában gyalogló szakállas fickóké lehetett i századik adás után. Családi ház, biztosan családi ízek, doromboló cserépkályha. De belépve majdnem kifordultunk, mert az első részben egy falusi italbolt pultja az úr a mellette könyöklő helyi cim- bikkel. Aztán balra sandítva kiderült: asztalok is vannak lila abrosszal, sótartóval, akkor enni is lehet. Ennénk, mondtuk a pult mögül elősiető lánynak, s ezzel olyan hatást váltottunk ki, amilyet akkor se tehettünk volna, ha egyenesen az űrből pottyanunk ide vegyvédelmis ruhában. Aztán kaptunk étlapot. Abszolút hagyományos ételek, aki kísérletezni akar, nagyot kerüljön. Erőleves.- Megkérdezem a Marika nénit, de erőlevest nem szoktak kérni, nem hiszem, hogy van - mondta a pincérlány. Volt. Végül is a csontlevesbe, ami a harmadikfajta levest képviselte a palettán, nem nagy ügy egy tojást beleütni. Amúgy az íze mint a leveskockáé. A bablevest meg azoknak ajánlom, akiknek nátha idején beszorul az orrukba, aminek jobb volna kint lenni. Ráadásul Erős Pistát is hoztak mellé, abban a dunsztosüveg- ben, ahogy a boltban árulják. Kevesebb edény fogy. Felszolgálónk lelkes és kedves, de nem pincérnő. Pultoslány. A második fogásnál újra bizonytalan, mert az étlapon szereplő Boronkai fincsi falatokról gőze nincs, ami nekünk viszont szemet szúrt a rántott és sült húsok között. Félre a helyi étkekkel, marad a pacal, a Holstein szelet (sült disznóhús tojással), tartsunk akkor már tojásnapot, meg Gordon Bleu. Látványnak szinte egyformák, legalább senki nem akarja megkóstolni a másikét. Mindegyik némi Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): ~ Nagyon igyekszik KÖRNYEZET (1-10 pont): Művirágkedvelő ÉTEL (1-20 pont): Epebajosokra halál JL JL szárított fűszerrel körbehintve, mindegyik mellett csöppnyi káposztasaláta-csomó. Menza-külleme alapján nem csörgött a nyálam, de az ízzel nincs baj, ha maradunk a családias és hagyományos megközelítésnél. A pacal jó fűszeres, de a disznó kicsit sótlan, tennék ellene, ám a sószóró működésképtelen. Félig teletömte rizzsel valaki mókás. Két fogás alatt körbenézni is volt idő. Művirág mindenütt, a kiskorú asztaltárs meg is jegyzi: Zöldfenyő Vendéglő helyett talán a Műfenyő elnevezés jobban ülne. Ugyancsak kiskorú viszont dicséri a hatalmas cserépkályhát, mondja: szélszimulátor is lehetne, akkora hanggal duruzsol a kint tomboló vihar miatt. Desz- szertnek somlói. Az étlapon azt írják, hogy csak rendelésre, de felszolgálónk örömmel jelenti, hogy most van. Ez finom. Fizetnénk végül, a pulthoz ballagunk rendezni a számlát. Közbeiktatjuk a mosdót, de kár volt ezzel az élménnyel zárni. Elszámolásnál kiderül: az asztalunkra kitett zacskós mogyoró nem a kedves vendég ajándéka, hanem 200 forintért adták. Pedig hogy örültünk, hogy végre egy hely, ahol nem tálba teszik a mogyit, hogy minden vendég újabb nyálbacival tuningolja. Ha már így van, kiskorút visszaug- rasztom a maradékért, aztán már itt sem vagyunk...
