Somogyi Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-16 / 40. szám

4 mtmmma MIHÁLYFALVI Karinthyék intarziái A NYUGAT CÍMŰ FOLYÓIRAT nagy nemzedékének tagjai igen kedvelték az intarzia játékot; amelynek lényege: egy híres ember nevének elrejtése értelmes mondat­ban. Például: „Egy golyó­ka, im órám összetörte.” (Jókai Mór) KARINTHY FRIGYES a saját nevét így foglalta mondat­ba: „Magát egy égi kar inti, frigye sikerülni fog.” Saj­nos e jóslata nem vált való­ra. Karinthy barátja, Kosz­tolányi Dezső, aki a tréfák­ban is társa volt, szintén saját nevével replikázott: A vendég panaszkodik a pin­cérnőnek: „Rossz itt a koszt, ó lány, ide zsörtölőd­ni jár csak az ember!” A NEW YORK ÉS A HADIK ká- véházban sorra alkották az intarziákat, végül megálla­podtak abban; hogy csupán Csokonai Vitéz Mihály ne­vének intarziájával nem le­het értelmes magyar mon­datot alkotni. Ekkor Karin­thy észrevétlenül elment. Egy kis idő múlva telefo­nált, s a köztük lévő neves kritikust (ítészt) kérte a te­lefonhoz. Elmondta neki, hogy már az ágyban fek­szik feleségével, a gyönyö­rű Bőhm Arankával... (Karinthy második felesége különben közismerten ki­kapós, egyúttal házsártos asszony hírében tündö­költ!)..., majd így folytatta: „Nem is tudod, milyen jó a csók, ó naiv ítész, mi hájjal kenegetnek!” egyik alkalommal elhatá­rozták, annak a nevét fog­lalják intarziába, aki első­ként lép be a kávéházba. Mit ad isten, Bisztricsány Ede érkezett elsőnek. Va­karták is a fejüket a játéko­sok; majd kis szünet után - amíg gondolataikba mé- lyedtek - Kosztolányi előállt a megfejtéssel: „Anna nem kér imbiszt, rí; Csány, e de­rék dinnyetermő vidék gyümölcsét kívánja.” MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. FEBRUÁR 16., SZOMBAT Csacsi húzza a Rippl-kordét Public art A művészóriás tervezett ábrázolása szélsőséges érzelmeket kavar A civil kezdeményezés hi­vatalossá vált: a Kaposvá­rért Közalapítvány eljut­tatta a városházára a Rippl-szoborállításra vo­natkozó javaslatát. A sza- márkordés köztéri ábrázo­lásról a közgyűlés dönthet. Balassa Tamás A széles körű nyilvánosságot kezdetben nélkülöző, de már szűk körben is parázs vitákat ki­váltó kezdeményezés első szaka­sza lezárult Fekete László ügy­véd, a közalapítvány kuratóriu­mi elnöke a minap eljuttatta ja­vaslatukat az önkormányzathoz. Meghívásos pályáztatás után elutasító lektorátusi vélemény és feldúlt művészek ez egyik ol­dalon, a tervet tovagörgető lel­kes műkedvelők, támogató mű­vészek a másikon. A kérdés nem más, mint hogy mi a szép? És elég-e, ha valami a laikusok­nak tetszik, vagy ennél tágabb a felelősség: hiába tetszik, ha „ér­téktelen”, a közalapítvány sze­rint 25, az ellenzők szerint 35- 40 millió forintért. E kérdések számos fórumon megjelenhetnek majd a közeljö­vőben. Közgyűlés elé kerülé­sükkel további heves ütközések jósolhatok. Kaposvár leendő jel­képével ugyanis együtt élnek majd a városlakók, amint a kép­pel is, ami a városról kialakul. Ha megvalósul a terv. Rippl-Rónai József a város ke­vés amortizálhatatlan, vitán fe­lüli védjegyének legfontosabbi­ka. A színház legendás, de töré­keny érték, a szökőkutak és a vi­rágok szépek, de vannak más­hol is. Rippl-Rónai a kaposvária­ké. Hogy biztosan találkozzanak is vele az idelátogatók, mi több, közös fotót is készíthessek, a Ka­posvárért Közalapítvány tagjai gondoltak egy nagyot, és érde­kes ötlettel álltak elő. Jelképpé váló, szerethető, derűs szobor megalkotására írtak ki meghívá­sos pályázatot, ahol megkötés volt a szamárkordés ábrázolás. A köztiszteletben álló polgá­rok kezdeményezését - mintegy alapítványi szóvivőként - Gás­pár Ferenc főorvos, a festőmű­vész kutatója karolta föl, s mint mondja, egyre bővülő érvanyag­gal és egyre nagyobb lelkesedés­sel támogatja azt. Kevés dolog van, amiért ennyire elkötelezet­ten kiállna. A szakvélemény állí­tásaival szembesítettük, első­ként azzal, hogy a pályázat eleve értékelhetetlen, mert a zsáner- kompozíció provinciális, és mél­tatlan Rippl XX. századi művé­szetben betöltött alakjához. Gás­pár Ferenc szerint azonban a művészetben nincsenek mate­matikai igazságok, veszélyes vi­zekre evez, aki ilyen alapon pró­bál mérlegelni. Czeizel Endrével egyetértve szerinte Rippl-Rónai életművész volt, aki sokszor hin- tón utazott, de nemegyszer vette igénybe a gazdaság kordáját is. Miközben határozottan tiltako­zik az ellen, hogy a zsáner min­den esetben a maradiságot hor­dozza, több példát említ arra, hogy a fővárosban zsánerszob­rok megalkotására hirdettek eredményes pályázatot hivatá­sos alkotók részére. A szakvélemény bírálta azt is, hogy a szamárnak (vagy öszvérnek) hangsúlyos szim­bolikái értéke és többféle jelen­tése van, de egyiket sem sze­rencsés Rippl-Rónai alakjával összefüggésbe hozni. Gáspár Ferenc szerint azonban a kor­dét nem egy szimbólum húzta.- Korabeli források és Takáts Gyula költő személyében élő szemtanú is igazolja, hogy Rippl többször utazott ezen a fogaton. Ha ő felvállalta ezt, az utókort vajon miért zavarja? Bernáth Aurél írása szerint úgy ült a mű­vész a fogaton, akár egy Budd- ha-szobor. Kaposváron, de csak­is itt igaz ez az ábrázolás, ezért meg is valósítható - hangsú­lyozza a főorvos. - Az alapít­vány koncepciójának lényeges eleme az a meghökkentően új megközelítési mód, amely a szü­lőföldjére hazatért boldog em­ber alakját helyezi a középpont­ba. A művész bemutatása csak az emberi személyiség ábrázo­lásával együtt lehet teljes. A sok helyütt egyre népsze­rűbb public art műfajába tarto­zó elgondolásról a közgyűlés dönthet, amennyiben a javaslat­ról előterjesztés készül. A tilta­kozók szerint a város kinevettet­heti magát a csacsi-megoldás­sal, a támogatók viszont örül­nek: végre egy szobor, amit nem koszorúzni kell. Az utókor véleménye pedig nem hallatszik el idáig. Budapesten a Turul-szobor és Teleki Pál miniszterelnök szobra váltott ki vitát A KÖZTÉRI ALKOTÁSOK - Szobrok és műemlékek - sok helyütt okoztak már - művészi vagy po­litikai - helyi viszályokat Lég utóbb Melocco Miklósnak a Brusznyai Árpád '56-os mártír­ra emlékező műve híresült el az átköltött és mára eltávolított Radnóti-idézet miatt. Székesfe­hérváron Mujkó udvari bolond és Kati néni, a fertályos asszony alakja váltott ki vitát. A Buda­pesten engedély nélküli állított Turul-szobor és Teleki Pál mi­niszterelnök szobra kavart vi­hart: a vitatott politikus alakját utóbb Balatonboglár fogadta be. Utcaszobor Székesfehérváron: Kati néni és egy tréfás művészetbarát Nagyétkű Piedonénak néztek bennünket, és azok is voltunk étlapozó Nem bántuk meg, hogy hagytuk magunkat rábeszélni a csilis szarvasragura, meg a körmös-babos pacalra Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná- Majd én megmondom, mit egyenek - pördül elénk kackiás bajuszú pincérünk, miközben éppen elmerülnénk az első pil­lantásra meglehetősen változa­tos étlap böngészésében. S már mondja is: - Ma remek a csípős csilis babos szarvasragunk - a szomszéd asztalnál is ilyet esz­nek, kukkantsanak csak át - és hasonlóan finom a körmös-ba­bos pacalunk. Nyálelválasztásunk azonnal megindul, s miközben nyelünk egyet, meglepetésünket palás­tolva csak annyit tudunk ki­nyögni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Olyan váratlanul ér bennünket a „támadás”, hogy már csak elviharzó főurunk után tudunk szólni: valami le­vesfélére is gondoltunk, de még be •sem fejezzük a bátortalan kérést, máris jön a határozott felelet: - Á, leves nem kell, ak­kora adagok lesznek... Pár pillanatig szótlanul emésztjük eme szokatlan fogad­tatást - amúgy a Balaton-parttól kőhajításnyira a törzsvendégeit a téli holtszezonban is hívogató siófoki Fehér Ló Pub és Étterem nevű műintézményt vettük cél­ba ezúttal -, konstatálva azt is, hogy belépésünkkor csak a má­sik asztalnál helyet foglaló Isme­rős vendég köszönt bennünket fennhangon, személyzetnek jó néhány percig híre-hamvát se látjuk. De aztán ugye előkerült a mi nagybajuszúnk, akinek a már idézett belépője után még sokáig találgatjuk: vajon ránk van-e írva, hogy odavagyunk az ízes, erős, nehéz magyaros étke­kért. Merthogy valóban oda, úgyhogy alig várjuk a ház be­ígért specialitásait. Eközben, körbepillantva a Fehér Lóban, van miért kapkodni a fejünket. Lovascsizma, patkó, petróleum­lámpa-imitáció lóg innen is, on­nan is, nád a plafonon, fa szinte minden - westernkocsma jelleg. Ez eddig még rendben is volna, de azt már nem értjük, anyáink korának verses konyhai falvédő­it molinóként milyen elgondo­lásból feszítették ki a fejünk fölé. Látunk továbbá néprádiót, tan­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Q Rábeszél, lebeszél KÖRNYEZET (1-10 pont): ^ Western és háziáldás « étel (1-20 pont): f Babra palacsinta A fi góharmonikát, a régi Siófokot bemutató fotósorozatot - a keve­sebb talán több lenne... Jó étvágyú Piedoneként lá­tunk neki az időközben szerví­rozott babgazdag étkeknek, s megállapítjuk, hogy nem kell csalatkoznunk az ajánlatban. Jó a csilis bab és vad általunk ko­rábban még nem próbált össz­hangja, és a pacalt sem rontotta el a szakács, pedig azt aztán el lehet, ha valaki nem ért hozzá. Egyetlen a bökkenő: miután kol­légám a friss ropogós kenyérrel kitörölgeti a tányérját, halkan megjegyzi, hogy azért egy ha­lászlé csak-csak lecsúszott vol­na előtte; ezt írták ki ugyanis napi ajánlatként a bejárat előtti táblára. Apró fekete pont a főúr­nak: a befogadóképességünket nem jól mérte fel, legalábbis a kollégámét. Ezt bizonyítva, kér­désére, hogy kávé vagy kapu- csínó, azt feleljük: mi bizony en­nénk még. A vaníliával, barack­kal töltött óriás palacsintára sza­vazunk, ami némi csalódás a kifogástalan főétkek után, mert kemény a tészta és ízetlen a mi­relit barack. De azért nem hagy­juk a tányéron, mint ahogy a kapucsínóhoz járó kekszet sem, ám a pincér végső ajánlatára („kitűnő pálinkáink vannak”) már kénytelenek vagyunk ne­met mondani - zéró tolerancia, ugye. Piedone, a zsaru meg saj­na nem mi vagyunk... Gáspár Ferenc főorvos, és hozzá közelebb Trischler Ferenc kiválasztott terve. Az elképzelésről a SONLINE.HU weboldalon várjuk olvasóink véleményét

Next

/
Oldalképek
Tartalom