Somogyi Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-09 / 34. szám
MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. FEBRUÁR 9., SZOMBAT A fájdalom bére visszajár, de csak minden ezredik somogyi igényelte Első lépések a normális élet felé hajléktalanok Az utcán lakók közül is egyre többen beköltöznének a szállóra Kaposváron eddig hetvenhét, Nagybajomban négy, Kányán egy kérelmezőnek fizetett visz- sza vizitdíjat az önkormányzat. A tavaly összegyűlt nyugtákkal február végéig lehet felkeresni a lakóhely szerinti jegyzőt. Majdnem egy éve, hogy a házi- és a fogorvosnál, valamint a járóbeteg-szakellátásban vizitdíjat kell fizetni. A kivételes esetekről jogszabály rendelkezik, amint a visszatérítés lehetőségéről is. Mint ismert, a húsz nyugta vagy számla bemutatásával a huszonegyediktől az orvos-beteg találkozás már ingyenes. A visszaigénylésről a lakóhely szerinti jegyzők rendelkeznek, igényeket benyújtani a tárgyévet követő hatvan napon belül lehet. ■ Megszűnt mér a korábban jellemző heves Gyurcsány-bérencezés. Budai József, a kaposvári ön- kormányzat szociális irodavezetője elmondta: egy-egy érintett szeptemberben és októberben jelentkezett először.- Kezdetben sok félreértést kellett tisztáznunk, azt például, hogy a házi- és a fogorvosnál, valamint a járóbeteg-szakellátásban kapott nyugtákból kü- lön-külön kell meglennie a húsznak - mondta az irodavezető. - Sokan azt sem tudták, hogy csak az emelt összegű vizitdíjat nem tudjuk visszatéríteni, azokat csak a darabszámban vehetjük figyelembe. A 68 ezer lelkes Kaposváron eddig 77 kérelmező 165 ezer 900 forint kifizetett vizitdíjat kapott vissza. A 3500 lakosú Nagybajomban az elmúlt évben és az idén mindössze 2-2 visszaigénylés volt, tudtuk meg Soós Tibortól, a népjóléti iroda főelőadójától. Az 517 lelkes Kányán mindössze egy idős ember fordult az önkormányzathoz: 28 nyugtája után 2400 forintot kapott vissza. A körjegyzőséghez tartozó Tengődön és Somogyegresen nem volt kérelmező, egy nyugdíjas tart tizenhét orvoslátogatásnál, mondta Garai László körjegyző. Ahogy a kórházakban egykor mindennapos volt a Gyurcsány- bérencezés, úgy nemegyszer a hivatalokban is megkapták a magukét. Ez azonban ma már nem jellemző. ■ Balassa T. „Kérem, a rágógumikat ne a székekre ragasszák!” - olvasható a felirat a hirdető- táblán, közvetlenül a napirend mellett. (Folytatás az 1. oldalról) Ha a régi kaposvári hajléktalan- szálló körülményeiből indulnánk ki, eleve elvetélt irománynak tűnne a felszólítás, ám a SÁÉV-telep melletti új, immár a vöröskereszt által fenntartott intézményben van foganatja. Mindenütt rend és tisztaság, még a mellékhelyiségből sem szűrődik ki a korábbi szállót belepő otromba szag.- Megértették az emberek, hogy magukkal tokiak ki, ha nem vigyáznak az épületre - mondja Gulyás János, a hajléktalanszálló igazgatója. - Ennek megfelelően értékelik a normális körülményeket, sőt, kifejezetten féltik a helyet. Vigyáznak, nehogy valaki ellopja a csapokat, szerelvényeket, mindenki betartsa a közösen összeállított házirendet, s ha egy társuk koszos, büdös, elküldik fürdeni. Ha vannak veszekedések, legtöbbször ilyen, a közösséget zavaró esetek miatt törnek ki. A kaposvári szállón jelenleg harmincketten élnek - amúgy félszáz otthontalannak tudnának éjszakára szállást adni -, azaz a város 287 hajléktalanjának többségében még élnek a régi reflexek: nem bemenni a közös helyiségekbe, mert ott lopnak, verekszenek, veszélyben vannak értékeik, biztonságuk.- Egyre többen jelentkeznek a Még könyvtár is van az új szállón. Igaz, a kötetek egyelőre még a földön hevernek, de ez senkit sem zavar régóta utcán élők közül, ha lehet, bejönnének - folytatja Gulyás János. - Az itt élők azonban nem mindenkit fogadnak be: az alkoholista, deviáns elemeket kilökik maguk közül. Felmérték, a jelenlegi körülmények az első lépést jelenthetik számukra egy normálisabb élethez. A dohányzási tilalmat is szigorúan betartja mindenki: ha valaki rá akar gyújtani, szépen kiballag az épület elé. - Képzelje, még zárható szekrényeink is vannak - így Pisti, majd büszkén megmutatja a tényleg kifogástalan állapotban lévő fürdőt, mosószobát és könyvtártermet. Utóbbi sarkában számítógép: szintén egy új, ismeretlen világ az itt élők számára.- Vannak, akik tanulnak, mások csak böngésznek a világhálón - állítja Gulyás János. A könyvek egyelőre még leltározás és katalogizálás alatt, ám sokan már így is kölcsönöznek. Beletúrunk a legutóbb visszahozott könyvek halmába: elsőként Garda Márquez Száz év magánya kerül a kezünkbe... Pisti közben a szobák felé kalauzol bennünket: nyolc- és tizenkét ágyas helyiségek, lakóik maguk választhatják, meg, kikkel akarnak egy légtérben élni. Ők is takarítanak - persze ettől még hetente kétszer fertőtlenítik a szobákat.- Tényleg összehasonlíthatatlan az előző hellyel - veszi át a szót egy másik, inkább anonimitásba burkolózó szállólakó. - A kaja is jobb, csak kevés. Persze ez legyen a legrosszabb, ami történhet velünk... ■ Vas András r Életveszélyesből rendezvénypince Biikkösdön kastély Konferenciaterem épült, akadálymentesítettek, csatornáztak és tetőt is cseréltek Életveszélyes volt -a somogy- bükkösdi Perczel-kastély pincéje. A helyiek attól féltek, hogy egyszer beszakad, s kárba vész a korábbi évek felújító munkája is. A kastélyban van minden közösségi létesítmény, így a polgármesteri hivatal, a könyvtár, a rendezvényterem, az orvosi rendelő és kisebb kiszolgálóhelyiségek. Fenntartása nem kis terhet ró a százlelkes településre, amely egyetlen kitörési pontjaként a turizmust említi. Győrfy Miklós polgármester azt mondta: nem tettek le turisztikai elképzelésükről. Néhány éve szóba került a kastély eladása, ám a megtartása mellett döntöttek. A százötven négyzetméteres pince azonban beázott, alján több köbméter föld és iszap gyűlt össze, szellőzőnyílásait még a tanácsi időkben befalazták. A polgármester elmondta: pályázati pénzből nemcsak az állagmegóvásra jutott, de szép rendezvénypincévé alakították, amely konferenciák, események egyedülálló helyszíne lehet. 1,2 millió forintból be is rendezték. Akadálymentesítettek, vizesblokk készült, tetőhéjazatot cseréltek és csatornáztak is. ■ V. A; Győrfy Miklós: nem tettünk le a turisták fogadásáról A Csalogányban a kacsa levesben úszhat, folyó borban nem étlapozó Gyönyörű a panoráma a hegyen, az étlap házias étkeket kínál, de a töltött palacsinta az igazi élvezet Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Bizony nagyon jól kell sütni-főz- ni a kaposvári Csalogány Panzió és Étteremben, ha a tulaj azt akarja, hogy jól menjen az üzlet. A vendégváró hely ugyanis a belvárostól messze esik, fönn trónol a hegyen, megközelítéséhez mindenképp ajánlatos autóba ülni. Nem vall túl nagy fantáziára a berendezés. Az étterem belső hangulata a nyolcvanas évek végét, a kilencvenes évek elejét idézi. A panoráma persze pazar lenne innen, de februárban csak forralt borral a kézben szabad kiülni a teraszra, s mi nem ezért jöttünk. A savanyú tüdőlevest gusztusosán tálalták, a szakács nem spórolt a belsőségekkel, de legközelebb nem ezt rendelnénk. Kicsit félve kértük a dunántúli kacsalevest, de finomnak bizonyult; nem volt zsíros, nem tolakodott túl harsányan benne a szárnyas íze, bár telepokolták a nagy tányért hússal. A daragaluska néhol keménynek bizonyult. (A leves kapcsán kiderülhetett az is, hogy a pincér gyorsan képes kihozni az Erős Pistát. Megnyugtató volt ez, hiszen a sört csak hosszas várakozás után kaptuk meg. Ugyanakkor meglepődtünk, hogy egy ilyen sok asztallal és több teremmel rendelkező helyen nem tartanak folyó bort, csak üvegeset.) A hideg gyümölcsleves jó volt, benne gazdag betéttel. S olyan nagy adagot adtak, hogy alig bírtunk vele. Az ördögpacalra azt mondta a pincér, hogy csípős. Ez sajnos nem igaz. Hiányzott a szaftja is, ugyanakkor érdekes, hogy babszemeket is találtunk benne, ami nem tett rosszat neki, sőt. Először azt hittük, van egy kis szaga, de talán nem volt. Az íze jó, de ennél jobbat is készítenek másutt Kaposváron. Érdekes, hogy gánicával kínálták, ami különlegesnek számít. A vadászcsülköt pedig házi burgonyafánkkal adták. Ezt bátran ajánlhatjuk bárkinek, aki jót akar enni. Emberes adag volt. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): $ Udvarias, rutinos KÖRNYEZET (1-10 pont): Egyszerű, de tiszta étel (1-20 pont): _ Házias ételeket kínálnak > A csülök íze és állaga kiváló, s külön dicséret jár a fánkért. A makói csülköt sült hagymakarikákkal és kockákra szelt héjas sült burgonyával tették elénk, s ezt is rendben találtuk, ízlett a sült kacsacomb, amit májjal adtak, sajnos apróka májjal. A káposztának különös zamatot adtak a fügedarabkák. Az ebéd csúcspontjának a desszert bizonyult. Volt császármorzsa málnaöntettel és cseréptálon sült mákos guba is, de áfonyás túróval töltött palacsintát választottunk. Szerencsések voltunk. Ez mestermű. Remek a töltet, s a palacsintára öntött vaníliasodó is. Mindenütt rend van és tisztaság. A pincér udvarias volt, rutinosan látta el feladatát, bár túl sok gondot nem okoztunk neki. A speciális étlapra való tekintettel talán magától is bővebb információval szolgálhatott volna. Az tetszett, hogy a számlát az asztalra letéve egyeztette a rendelést, nyilván azért, hogy a végén nyilvánvalóvá tegye, ami amúgy a napnál is világosabb: ezen a napon fél áron ehettünk. A fizetség más napokon 11 400 forint lett volna, ez szerintünk sok ezért az ebédért, itt. A Torkos csütörtöknek köszönhetően azonban csak 5 700 forintot fizettünk, ami viszont nagy ajándék. 4
