Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-26 / 22. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 A megfagyott muzsikus vallomása elismerés 2008-ban Szigetvári György Ybl-díjas építész lett Kaposvár díszpolgára Szigetvári György azt állítja: az elismeréssel élete csúcsára ért, 82 évesen lassan befejezi pályáját. Ám mire ezt kimondja, munkássága máris új állomáshoz ért: Gondolatok a virágok városában című könyvéből film készült. Márkus Kata- Tervez, fotóz, könyvet ír, s 116 műemlék felújítása fűződik a nevéhez. Ha rangsorolni kellene e tevékenységeket, melyik kerülne az élre?- Megszállottja vagyok az építészetnek, tehát a tervezést tartom a legszebb feladatnak, mert a jelennek és a jövőnek építünk. Úgy tanítottak minket az egyetemen, hogy az építészet nem más, mint a megfagyott muzsika. S mi vagyunk a megfagyott muzsikusok. Az elmúlt 15 évben nyolc templomot terveztem és építettem meg. Ezek itt maradnak, ha már nem leszek. S nagy boldogság, hogy most megépíthetem életem fő művét; Hidason egy székely templomot. Ugyan volt ennél nagyobb lélegzetű beruházás is, például a nagybajomi sportcsarnok. Mégis ez a koronája az életpályámnak, mert csodálatos emberek építik. Tavaly kerestek meg hidasi, Andrásfalváról kitelepített székelyek. Kérték, tervezzek nekik egy székely templomot. A templom áll, rajta a tető úgy, hogy eddig egy fillér munkabért nem fizettünk ki. A hidasiak azt mondják: ezt a templomot magunknak és az Istennek építjük. Végre van egy hely, ahol azt kérik: magyar házat építsünk.- Miképp kerültek ilyen közel Önhöz a templomok?- Valahogy úgy voltam ezzel, hogy amikor mélyponton voltam az életemben, mindig Ady sorai jutottak eszembe: „Amikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten.” Ez történt velem is. Egyébként katolikus létemre a református egyházat szolgálom.- Miért?- Az általam felújított 116 műemlék zöme katolikus volt. De amikor nyugdíjba vonultam, azt sem mondták, hogy köszönöm. Szigetvári György, Kaposvár díszpolgára: ha van hit, összefogás, szeretet, akarat, a célok elérhetők és a pokol kapui sem tudnak erőt venni rajtunk Szigetvári György 1926-BAN született Istvándiban. 1933 óta él Kaposváron. 1950-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1950-57-t G a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke. 1961-86-ig a Somogyterv igazgatója. 1386-ban. Ybl-díjat kapott. 2008-ban Kaposvár díszpolgára. A református egyház viszont igen. Különös az élet, mert 1985- ben összedőlt a nyírni református templom a földrengéskor. Akkor megkért egy lelkész barátom, építsünk egy újat. Amikor elkészült, a nagybajomiba belevágott a villám, és porig égett, s kérték: építsünk újat. Aztán jöttek szépen sorban a felkérések.- Sok templomot, kúriát sikerült helyrehozni az elmúlt években. Ami nem sikerült, az a kastélyprogram. Kizárólag pénzhiány volt a kudarc oka?- Amikor a kastélyokból téesz-irodák lettek, még kisebb- nagyobb átalakításokat, állagmegóvó karbantartásokat végeztek. Aztán jött a rendszerváltás, s gazda nélkül maradtak a kastélyok. S ekkor volt egy döntő tévedése az államnak. Ugyanis jelentkeztek a régi tulajdonosok, a Sommsichok, a Zichyek, hogy adják vissza nekik az épületeket, helyreállítják. Én azt mondom, hibás volt az a szemlélet, hogyha innen elűztük az arisztokráciát, akkor ne jöjjenek visz- sza. Igenis jöjjenek, állítsák helyre és működtessék a kastélyokat. így lehetett volna becsalni a nyugati tőkét. Nágocson például, amikor a református templomot állítottuk helyre, elfogyott a pénzünk. Akkor jött egy öüet: keressük meg a Zichyéket, hiszen itt élnek Ausztriában. A vége az lett: a gróf hozzájárult a felújításhoz, egy kérése volt: a temetőben lévő mauzóleumukat állítsuk helyre. így történt, s elkészült a templom.- Mit jelent önnek Kaposvár?- Mindent. A fiatalságomat, az egész életemet itt töltöttem. Egyet azonban hiányolok. Rendkívül büszke voltam, amikor püspöki székhely és egyetemi város lett. Most viszont az a kérdésem: hol látszik ez ma a város kulturális életében?- Kiknek a felelőssége ez elsősorban?- Az a baj, hogy mindenhova belopakodik a politika. S onnantól próbálja mindenki távol tartani magát a rendezvényektől.- Kaposvár főtere országos hírű. A Kapós Hotel - ami nem éppen a büszkeségünk - átalakításának a tervei az ön tervezőirodájában készültek.- Sok vád ért emiatt. Amikor készült, akkor folyt a szecesszió elleni harc a magyar kulturális életben. A Kapós egykori gyönyörű éttermében az átalakítás előtt egy lerobbant áruház mű- /ködött, felül pedig kollégium volt. S akkor jött egy gondolat, legyen belőle szálloda, mert a háború után egy sem volt a városban. Vissza kellett volna állítani az eredeti állapotot, de nem engedték. Akkor úgy működtek a dolgok, hogy meg kellett felelni az elvárásoknak. Szovjet hatásra itthon elszabadult az építészetben a pokol, Pesten megépült az Intercontinental, a Hilton, és ilyen építészeti irányt vártak el Kaposváron is. Az akkori korszellemnek megfelelően terveződött tehát újjá a Kapós. Jó példa erre, hogy amikor épült a pártház Kaposváron, egy kívánsága volt a pártnak: magasabb legyen, mint a templom. Az építészek kellemetlen helyzetben vannak ma is: aki adja a pénzt, az diktál. Az építészetnek az a tragédiája, hogy nem a tehetség beszél, hanem a pénz. Kaposvár híres polgármesterének, Németh Istvánnak volt egy építésze. Ha ő odament a polgármesterhez egy problémával, az volt kérdésére a válasz: méltóságos uram, ez a te szakmád, te dön- tesz. Ha majd ide eljutunk, nem lesz semmi probléma az építészetben. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN A kormányfő davosi köve a jelek szerint a miniszter- elnök követ dobott a mező- gazdaság hónapok óta csendes állóvizébe. Jó magyar szokás szerint szavaiból - politikai hovatartozástól függően - mindenki mást értett ki. Pontosítani is kényszerült - szintén jó magyar szokás szerint. A DAVOSI VILÁGGAZDASÁGI konferencián elmondott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az élelmiszerárak jelenlegi drasztikus emelkedése megkérdőjelezi: indokolt-e fenntartani a mezőgazdaság ilyen mértékű támogatását. Miután a magyar gazdák az uniós támogatást illetően csak 2013-ban érik utol Európa boldogabbik felén földet túró társaikat, egyes csoportok azonnal farkast kiáltottak. Úgy vélték, a kormányfő elárulta a magyar gazdákat. Ha így lenne, akkor is értelmetlen ordast kiáltani, mert a félkegyelmű is tudja, ilyen horderejű változást az unióban képtelenség egyik évről a másikra keresztülvinni. gyurcsány valójában a 2013 utáni tennivalókról beszélt, feltéve, ha akkor is magasak lesznek még az élelmiszerárak. Ki vitatná, hogy akkor bizony indokolt a támogatások visszafogása, ami egyébként is szúrja a nem mezőgazdaságból élő vállalkozók és a mind drágább tejjel, hússal szembesülő háziasszonyok szemét. A közösség mezőgazdasági politikájával egyébként is baj van: miközben a gazdáknak azért fizetnek, hogy hagyják parlagon a földet, vágják ki a szőlőtőkét és fogják vissza az állattenyésztést, Kína és India korlátlan mennyiségű élelmiszerre lenne vevő. A megváltozott helyzetről nem beszélni ostobaság. Beszélni róla veszélyes - legalábbis Magyarországon. Vadászidényben ugyan baklövésnek indult, de telitalálat lett étlapozó Olcsón és jól főznek, csak az időzítésre kell alaposan odafigyelni a barcsi Kalmár kisvendéglőben Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nincs az a Zimbabwei mami, aki a rendeléstől eltelt majd’ fertályéra vadászfestmény- és apáca- rács-nézegetés múltán heveny agyidegzsába nélkül fogadná a tárkonyos vadragulevest. Másképpen szólva: tárkonyos vadraguleves ilyen hendikeppel még nem indult a Föld kerekén. De nem szaladok ennyire előre, pláne, hogy a csípőprotkómmal nem is tudok. Ha egy éttermet valahol nagyon eldugnak, és e dugva lévő vállalkozás nem dől a dugájába csakhamar, akkor ez az étterem bízvást tud valamit. Vendéglátni, teszem azt. Mert hát hogy is maradhatna életben, amikor iránytű és hideg élelem kell még a felkutatásához is. Az ilyet bizony a törzsvendégek tartják fönn, mert rajtuk kívül más emberfia meg nem találja. Kivéve minden idők legéhesebb özvegy Zimbabwei Kálmánnéját, aki már a derék automobil fél kormányát elfogyasztotta, mire a kedves dél-vidéki kisváros télvíz idei álmatagában végre egy pisla Gösser neonreklámra, és mögötte egy kisvendéglőre akadt. Barcson járunk. Az internetből levétetett éttermi lista öt találatot tartalmaz, ebből a kiszemelt annyira nem üzemel, hogy már (még?) cégér sincs rajta. (Innen üzeni ö. Z. Kálmánná az Irány Magyarországnak, hogy irány a nagyvilág, bányásszanak egy szakócát, amivel levéshetik a monitorokról az elavult információt. Naná, hogy a következő étterem is zárva, a harmadik piros alma - jártunk már benne -, a negyedik zárás előtt épp. A négykerekűben már húsz üres kilométer, a kormány egyre fogy, bár még a helyén.) Utolsó reménysugár: a Kalmár kisvendéglő. Telefonos segítséget kérünk, soká' bóklászunk, majd a kertvárosban rábukkanunk a keresettre. Első csak-úgy-betévedő látogatóként kitűzzük a nemzeti lobogót a kapuban posztoló kerti törpék közé, betoppanunk, és rávetődünk az étlapra. Nem zavartatva magunkat a kiskocsma jelÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Egy, csak egy leány környezet (1-10 pont): Vadászbaleset ÉTEL (1-20 pont): Megérte várni rá 8 8 18 legű hangzavartól, beújítjuk a fent említett vadragulevest. Amaz egy népes német-magyar vadászhadosztály rendelése miatt tetemes késéssel, gyakorlatilag esélytelenül érkezik. Hiába a várakozási időre vonatkozó figyelmeztetés, ha az első fogást a Tárkonyos Vadragule- ves-főző Világbajnokság élséfje sékelte volna nekünk, akkor is leltünk volna benne kivetnivalót. A tetején némi plusz olajfoltot, a kelleténél csipettel több tárkonyt. (S kanalunk kissé szétfőtt vadakat terelt.) Gyenge kezdés után erős visszaesésre készülvén rábökünk a tűzdelt vadra, amit nagyon helyesen barna mártással kínálnak. Félelmeink hamar elosztónak, a pikáns gombás szósz alatt mennyeien porhanyós, valóságos csoda a szarvas! A borzas szeletben sem kell csalatkoznunk, a zöldfűszeres sajt- és burgonyamasszába sütött sertésjava elnyeri a tetszést A köretként kapott krokettet ugyan a sütés előtt hidegre tették, de a sült burgonya frissen főtt. S végül egy csokiszósszal gazdagon megöntött Gundellel végleg lőttek a vadászidény miatt előálló kezdeti baklövés emlékének, főként, hogy a vadétel-specialista egység árai sincsenek elvadulva. Hiába, megmondta a Kálmánom is, a Szahara ismerője: sok múlik a vadon.
