Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-26 / 22. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 A megfagyott muzsikus vallomása elismerés 2008-ban Szigetvári György Ybl-díjas építész lett Kaposvár díszpolgára Szigetvári György azt állít­ja: az elismeréssel élete csúcsára ért, 82 évesen lassan befejezi pályáját. Ám mire ezt kimondja, munkássága máris új állo­máshoz ért: Gondolatok a virágok városában című könyvéből film készült. Márkus Kata- Tervez, fotóz, könyvet ír, s 116 műemlék felújítása fűző­dik a nevéhez. Ha rangsorolni kellene e tevékenységeket, me­lyik kerülne az élre?- Megszállottja vagyok az épí­tészetnek, tehát a tervezést tar­tom a legszebb feladatnak, mert a jelennek és a jövőnek építünk. Úgy tanítottak minket az egye­temen, hogy az építészet nem más, mint a megfagyott muzsi­ka. S mi vagyunk a megfagyott muzsikusok. Az elmúlt 15 évben nyolc templomot terveztem és építettem meg. Ezek itt marad­nak, ha már nem leszek. S nagy boldogság, hogy most megépít­hetem életem fő művét; Hidason egy székely templomot. Ugyan volt ennél nagyobb lélegzetű be­ruházás is, például a nagybajo­mi sportcsarnok. Mégis ez a ko­ronája az életpályámnak, mert csodálatos emberek építik. Ta­valy kerestek meg hidasi, Andrásfalváról kitelepített szé­kelyek. Kérték, tervezzek nekik egy székely templomot. A temp­lom áll, rajta a tető úgy, hogy ed­dig egy fillér munkabért nem fi­zettünk ki. A hidasiak azt mond­ják: ezt a templomot magunk­nak és az Istennek építjük. Vég­re van egy hely, ahol azt kérik: magyar házat építsünk.- Miképp kerültek ilyen közel Önhöz a templomok?- Valahogy úgy voltam ezzel, hogy amikor mélyponton voltam az életemben, mindig Ady sorai jutottak eszembe: „Amikor a lel­kem roskadozva vittem, csende­sen és váratlanul átölelt az Is­ten.” Ez történt velem is. Egyéb­ként katolikus létemre a refor­mátus egyházat szolgálom.- Miért?- Az általam felújított 116 mű­emlék zöme katolikus volt. De amikor nyugdíjba vonultam, azt sem mondták, hogy köszönöm. Szigetvári György, Kaposvár díszpolgára: ha van hit, összefogás, szeretet, akarat, a célok elérhetők és a pokol kapui sem tudnak erőt venni rajtunk Szigetvári György 1926-BAN született Istvándiban. 1933 óta él Kaposváron. 1950-ben diplomázott a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen. 1950-57-t G a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke. 1961-86-ig a Somogyterv igazgatója. 1386-ban. Ybl-díjat kapott. 2008-ban Kaposvár díszpol­gára. A református egyház viszont igen. Különös az élet, mert 1985- ben összedőlt a nyírni reformá­tus templom a földrengéskor. Akkor megkért egy lelkész bará­tom, építsünk egy újat. Amikor elkészült, a nagybajomiba bele­vágott a villám, és porig égett, s kérték: építsünk újat. Aztán jöt­tek szépen sorban a felkérések.- Sok templomot, kúriát sike­rült helyrehozni az elmúlt években. Ami nem sikerült, az a kastélyprogram. Kizárólag pénzhiány volt a kudarc oka?- Amikor a kastélyokból téesz-irodák lettek, még kisebb- nagyobb átalakításokat, állag­megóvó karbantartásokat végez­tek. Aztán jött a rendszerváltás, s gazda nélkül maradtak a kas­télyok. S ekkor volt egy döntő té­vedése az államnak. Ugyanis je­lentkeztek a régi tulajdonosok, a Sommsichok, a Zichyek, hogy adják vissza nekik az épülete­ket, helyreállítják. Én azt mon­dom, hibás volt az a szemlélet, hogyha innen elűztük az arisz­tokráciát, akkor ne jöjjenek visz- sza. Igenis jöjjenek, állítsák helyre és működtessék a kasté­lyokat. így lehetett volna becsal­ni a nyugati tőkét. Nágocson pél­dául, amikor a református temp­lomot állítottuk helyre, elfogyott a pénzünk. Akkor jött egy öüet: keressük meg a Zichyéket, hi­szen itt élnek Ausztriában. A vé­ge az lett: a gróf hozzájárult a fel­újításhoz, egy kérése volt: a te­metőben lévő mauzóleumukat állítsuk helyre. így történt, s el­készült a templom.- Mit jelent önnek Kaposvár?- Mindent. A fiatalságomat, az egész életemet itt töltöttem. Egyet azonban hiányolok. Rend­kívül büszke voltam, amikor püspöki székhely és egyetemi város lett. Most viszont az a kér­désem: hol látszik ez ma a város kulturális életében?- Kiknek a felelőssége ez első­sorban?- Az a baj, hogy mindenhova belopakodik a politika. S onnan­tól próbálja mindenki távol tar­tani magát a rendezvényektől.- Kaposvár főtere országos hí­rű. A Kapós Hotel - ami nem éppen a büszkeségünk - átala­kításának a tervei az ön terve­zőirodájában készültek.- Sok vád ért emiatt. Amikor készült, akkor folyt a szecesszió elleni harc a magyar kulturális életben. A Kapós egykori gyö­nyörű éttermében az átalakítás előtt egy lerobbant áruház mű- /ködött, felül pedig kollégium volt. S akkor jött egy gondolat, legyen belőle szálloda, mert a háború után egy sem volt a vá­rosban. Vissza kellett volna állí­tani az eredeti állapotot, de nem engedték. Akkor úgy működtek a dolgok, hogy meg kellett felel­ni az elvárásoknak. Szovjet ha­tásra itthon elszabadult az épí­tészetben a pokol, Pesten meg­épült az Intercontinental, a Hil­ton, és ilyen építészeti irányt vártak el Kaposváron is. Az ak­kori korszellemnek megfelelő­en terveződött tehát újjá a Kapós. Jó példa erre, hogy ami­kor épült a pártház Kaposvá­ron, egy kívánsága volt a párt­nak: magasabb legyen, mint a templom. Az építészek kelle­metlen helyzetben vannak ma is: aki adja a pénzt, az diktál. Az építészetnek az a tragédiája, hogy nem a tehetség beszél, ha­nem a pénz. Kaposvár híres polgármesterének, Németh Ist­vánnak volt egy építésze. Ha ő odament a polgármesterhez egy problémával, az volt kér­désére a válasz: méltóságos uram, ez a te szakmád, te dön- tesz. Ha majd ide eljutunk, nem lesz semmi probléma az építészetben. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN A kormányfő davosi köve a jelek szerint a miniszter- elnök követ dobott a mező- gazdaság hónapok óta csen­des állóvizébe. Jó magyar szokás szerint szavaiból - politikai hovatartozástól függően - mindenki mást értett ki. Pontosítani is kényszerült - szintén jó magyar szokás szerint. A DAVOSI VILÁGGAZDASÁGI konferencián elmondott be­szédében arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az élelmi­szerárak jelenlegi draszti­kus emelkedése megkérdő­jelezi: indokolt-e fenntartani a mezőgazdaság ilyen mér­tékű támogatását. Miután a magyar gazdák az uniós támogatást illetően csak 2013-ban érik utol Európa boldogabbik felén földet tú­ró társaikat, egyes csopor­tok azonnal farkast kiáltot­tak. Úgy vélték, a kormány­fő elárulta a magyar gazdá­kat. Ha így lenne, akkor is értelmetlen ordast kiáltani, mert a félkegyelmű is tud­ja, ilyen horderejű változást az unióban képtelenség egyik évről a másikra ke­resztülvinni. gyurcsány valójában a 2013 utáni tennivalókról be­szélt, feltéve, ha akkor is magasak lesznek még az élelmiszerárak. Ki vitatná, hogy akkor bizony indokolt a támogatások visszafogása, ami egyébként is szúrja a nem mezőgazdaságból élő vállalkozók és a mind drá­gább tejjel, hússal szembe­sülő háziasszonyok szemét. A közösség mezőgazdasági politikájával egyébként is baj van: miközben a gaz­dáknak azért fizetnek, hogy hagyják parlagon a földet, vágják ki a szőlőtőkét és fogják vissza az állatte­nyésztést, Kína és India korlátlan mennyiségű élel­miszerre lenne vevő. A megváltozott helyzetről nem beszélni ostobaság. Be­szélni róla veszélyes - leg­alábbis Magyarországon. Vadászidényben ugyan baklövésnek indult, de telitalálat lett étlapozó Olcsón és jól főznek, csak az időzítésre kell alaposan odafigyelni a barcsi Kalmár kisvendéglőben Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nincs az a Zimbabwei mami, aki a rendeléstől eltelt majd’ fertály­éra vadászfestmény- és apáca- rács-nézegetés múltán heveny agyidegzsába nélkül fogadná a tárkonyos vadragulevest. Más­képpen szólva: tárkonyos vadra­guleves ilyen hendikeppel még nem indult a Föld kerekén. De nem szaladok ennyire előre, plá­ne, hogy a csípőprotkómmal nem is tudok. Ha egy éttermet valahol na­gyon eldugnak, és e dugva lévő vállalkozás nem dől a dugájába csakhamar, akkor ez az étterem bízvást tud valamit. Vendég­látni, teszem azt. Mert hát hogy is maradhatna életben, amikor iránytű és hideg élelem kell még a felkutatásához is. Az ilyet bi­zony a törzsvendégek tartják fönn, mert rajtuk kívül más em­berfia meg nem találja. Kivéve minden idők legéhesebb özvegy Zimbabwei Kálmánnéját, aki már a derék automobil fél kor­mányát elfogyasztotta, mire a kedves dél-vidéki kisváros télvíz idei álmatagában végre egy pis­la Gösser neonreklámra, és mö­götte egy kisvendéglőre akadt. Barcson járunk. Az internet­ből levétetett éttermi lista öt ta­lálatot tartalmaz, ebből a kisze­melt annyira nem üzemel, hogy már (még?) cégér sincs rajta. (Innen üzeni ö. Z. Kálmánná az Irány Magyarországnak, hogy irány a nagyvilág, bányássza­nak egy szakócát, amivel levés­hetik a monitorokról az elavult információt. Naná, hogy a követ­kező étterem is zárva, a harma­dik piros alma - jártunk már benne -, a negyedik zárás előtt épp. A négykerekűben már húsz üres kilométer, a kormány egyre fogy, bár még a helyén.) Utolsó reménysugár: a Kal­már kisvendéglő. Telefonos se­gítséget kérünk, soká' bóklá­szunk, majd a kertvárosban rá­bukkanunk a keresettre. Első csak-úgy-betévedő látogatóként kitűzzük a nemzeti lobogót a kapuban posztoló kerti törpék közé, betoppanunk, és rávető­dünk az étlapra. Nem zavartat­va magunkat a kiskocsma jel­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Egy, csak egy leány környezet (1-10 pont): Vadászbaleset ÉTEL (1-20 pont): Megérte várni rá 8 8 18 legű hangzavartól, beújítjuk a fent említett vadragulevest. Amaz egy népes német-ma­gyar vadászhadosztály rendelé­se miatt tetemes késéssel, gya­korlatilag esélytelenül érkezik. Hiába a várakozási időre vonat­kozó figyelmeztetés, ha az első fogást a Tárkonyos Vadragule- ves-főző Világbajnokság élséfje sékelte volna nekünk, akkor is leltünk volna benne kivetniva­lót. A tetején némi plusz olajfol­tot, a kelleténél csipettel több tárkonyt. (S kanalunk kissé szétfőtt vadakat terelt.) Gyenge kezdés után erős visszaesésre készülvén rábö­künk a tűzdelt vadra, amit na­gyon helyesen barna mártással kínálnak. Félelmeink hamar el­osztónak, a pikáns gombás szósz alatt mennyeien porhanyós, való­ságos csoda a szarvas! A borzas szeletben sem kell csalatkoz­nunk, a zöldfűszeres sajt- és bur­gonyamasszába sütött sertésja­va elnyeri a tetszést A köretként kapott krokettet ugyan a sütés előtt hidegre tették, de a sült bur­gonya frissen főtt. S végül egy csokiszósszal gazdagon megön­tött Gundellel végleg lőttek a va­dászidény miatt előálló kezdeti baklövés emlékének, főként, hogy a vadétel-specialista egység árai sincsenek elvadulva. Hiába, megmondta a Kálmá­nom is, a Szahara ismerője: sok múlik a vadon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom