Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-19 / 16. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 19., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Uniós pénzekre hajt az alvilág maffia Fenyegetéseket kapott az egykori somogyi főrendőr, de sohasem félt Nyugdíjba vonult a maf­fiaellenes központ vezető­je. A somogyi születésű tábornok, Ferenczi László sokat tud a szervezett bű­nözőkről, de nem fél. És örül, hogy a rendőrdi­nasztia tovább él. Balassa Tamás- Harminchat év bűnüldözés után nyugdíjba lehet menni?- A gondolkodásmódomban rendőr maradok, de egyszer minden véget ér. Nem kapasz­kodtam soha egyetlen székbe sem. Maradhattam volna, de nem akartam megadni a lehető­séget, hogy valaki felmenthes­sen, ami rendőrtábornokokkal néha elő szokott fordulni.- A pályáján nem volt törés, szemben néhány tábornok elődjével, akik tán rosszkor voltak rossz helyen. Mi a titka?- Mindig jókor voltam jó he­lyen? Nem tudom.- A maffiaellenes központ ve­zetése fűmbe illő értelmiségi munka, ahol a fehér galléros bűnözők eszén járnak túl?- Ez egy értékelő-elemző szer­vezet, ami negyvenféle bűncse­lekményről gyűjt információt. Összefüggéseket keres, és meg­küldi azokat a nyomozóhatósá­goknak. Háttérintézmény, nin­csenek sztárnyomozói. A szerve­zett bűnözés nehezen bizonyít­ható, kevesen kerültek börtönbe közülük, elég, ha csak az olaj­ügyekre utalok. De a kecskeméti maffiaperben azért kiróttak 10- 12 éves büntetéseket.- Hogy kell elképzelni a maffi­át?- Nem úgy, mint a negyvenes évek Amerikájának olasz maffi­ózóit vagy a kilencvenes évek közepének Magyarországán az orosz-ukrán robbantásos leszá­molások bérgyilkosait. Jól szitu­ált, intelligens üzletembereket kell elképzelni, akik pénzük egy részét illegálisan szerzik.- Mennyire van biztonságban a szervezett bűnözés? Tíz ügy­ből mennyit lehet bizonyítani?- Van, akire évek munkájával sikerül rábizonyítani egy ügyet, van, hogy ez nem megy. De sen­- Vannak Kaposvárról, So- mogyból a maffiaellenes köz­pont látóterében?- Vannak.- Nyüván tudják.- Sejtik. Ha észlelik a jelenlé­tünket, ellenintézkedéseket tesz­nek. Ez egy örökös vadászat.- Mint a filmeken: fedett nyo­mozóval?- Úgy is. De a beépülés halálosan bonyolult do­log, és nagyon veszélyes is. Nem lehet csak úgy beesni az utcáról, hogy szeretnék szervezett bűnöző lenni.- Nem buta embe­rekről beszélünk.- Nem bizony. Lcel- lenőrzik, és pénzük is van hozzá. Ott vannak a gaz­daságban, ezért kell a szerve­zett munka ellenük. Öt katonai és polgári titkosszolgálat, a rend­őrség, a vám- és pénzügyőrség, a rendvédelmi szervek védelmi szolgálata együtt.- Nyilatkozta: az alvilág az uni­ós pénzekre hajt, de ez eddig nem sikerült neki. Fog sikerül­ni? ki nem hagyja abba, se a bűnö­ző, se a rendőrség.- Gondolom, nem mindig éles a határvonal a törvényes és tör­vénytelen között.- így igaz. A szervezett bűnö­zés fő célja a minél nagyobb ha­szonszerzés: ahol pénz van, ők ott vannak. Egyes csoportok le­gális vállalkozást is működtet­nek. Nem vagyok benne biztos, hogy ebben a térségben nincse­nek ilyenek.- Nehéz garantálni, hogy A volt somogyi főkapitány két évig vezette a maffiaellenes központot nem. Az uniós pénzeknek még csak kis része érkezett meg. Hogy milyen trükkök lehetnek még... Nem aludnék nyugodtan, ha nem lennék nyugdíjas.- Nyolcezermilliárd forint kis része is nagy kísértés.- Vannak, akiket már azért hoztak létre, hogy ebben a buli­ban részt vegyenek. És ha meg­keresték a pénzt illegálisan, ak­kor legális vállalkozásokba be­lenyomják. Vagyis igyekeznek tisztára mosni a pénzt Ferenczi László nyugalmazott rendőr-vezérőrnagy berzencén született 1950-ben. Huszonegy évesen került a ka­posvári kapitányságra, 1977- ben rendőrtiszti, 1985rben jo­gi diplomát szerzett 1986-tól a bűnügyi osztályt vezette. 1989-ben nevezték ki a főkapi­tányság élére, a legfiatalabb megyei főrendőrként. 1999- ben az ORFK bűnügyi főigaz­gatója, 2004-ben a Belügymi­nisztérium rendészeti és bűn- megelőzési helyettes államtit­kára, 2006-ban a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vezetője lett. Két fel­nőtt fia, egy 8 éves fiú- és egy 3 éves lányunokája van. Sza­badidejében történelmi köny­veket olvas és fotózik.- A tranzitszerepünk mekkora a szervezett bűnözésben?- Szervezett bűnözés volt, van és lesz. Bármit teszünk, akkor is. De sokkal rosszabb a helyzet Szlovákiában, ahol kéthavonta lövöldöznek, vagy éppen Szerbi­ában. De lehet azt mondani egy bűnözésre, hogy normális? Nem. Vannak nekünk is nagyon csalafinta bűnözőink, bankkár­tya-hamisítóink például. Tenger­nyi ésszel találják ki a stikliket.- Mi ma a maffiázás három legnépszerűbb területe?- Nagy pénz van a kábítószer­ben, a cigarettacsempészetben, hogy klasszikusokat mondjak.- Körbeszámlázás?- Legyen az a harmadik.- Volt olyan gyanúsított, akit nem sikerült elcsípni, és ez nagy szívfájdalmat okozott?- Sok volt. Ezt egy rendőrnek mindig nehéz feldolgozni.- Tűd veszíteni?- Nehezen. Vannak ügyek, amiket nem lehet elfelejteni, fő­leg az életellenes cselekménye­ket. Ott valakit eltettek láb alól, és nem tudtuk megfogni. Bor­zasztó érzés. Régi történet: a het­venes években Kaposváron hol­tan találtak egy nőt, a szívében és a fejében két-két tűvel. Aztán született egy orvosszakértői vé­lemény, hogy követtek már el így öngyilkosságot...- Meg lehet szokni, hogy a tit­kos ügyekről otthon sosem be­szélünk...- Persze. Sok van köztük, ami­ről talán jobb lett volna, ha én sem tudok.- Sokat tud, és ennek vélhető­en sokan nem örülnek. Került már életveszélybe?- Soha. Fenyegetéseket kap­tam, de reális veszélyt nem kel­lett éreznem.- Nyugdíjazása után is marad rendőr a családban.- A nagyobbik fiam és a me­nyem is rendőr. Az apám is az volt, körzeti megbízott Göllében. A hatvanas években már én is erre a pályára készültem. Nem bánom, hogy van ebben egy di­nasztikus jelleg, de az unokáim viszont még kicsik ehhez... JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Elutasított hazugság A VIZSGÁLAT LEZÁRULT, fe­lejtse el! - jut eszembe az 1971-ben Franco Nero fő­szereplésével bemutatott nagy sikerű film címe. A hét híre idézte emlékeze­tembe: Zsanett panaszát elutasították, mert minden kétséget kizáróan bizony­ságot nyert, hogy kamu­zott. Állítása, hogy rend­őrök így is, meg úgy is megerőszakolták, ott és úgy nem történhetett meg. Aktus megesett, de nem ott és nem a rendőrökkel. A ZSARUK FELLÉLEGEZHET­NEK, dolgozhatnak tovább. Részükről happy enddel zárult tehát a történet, az­zal a kis szépséghibával, hogy egy hónapig ültek a sitten, nevüktől (monog­ramjuktól) volt hangos az ország, s fényképüket mu­togatta a bulvársajtó. Tuti­ra vette mindenki, hogy leteperték Zsanettet. Na­ná, ebben az országban ha valaki azt állítja egy rendőrről, hogy mocsok, mérget lehet rá venni, hogy százezrek állnak az illető mellé, és kórusban szavalják, hogy tényleg mocsok. régi igazság, hogy a vi­lágtörténelmet a nők irá­nyítják. Birodalmak, csá­szárok vesztek el ama bi­zonyos testrészük miatt. Zsanetté kis híján kor­mányt buktatott, az ellen­zék miattafejeket követelt, ment is a miniszter és há­rom főrendőr, köpködték a zsarukat orrba-szájba, a széles néptömeg pedig jó­zan eszét elhagyva feledte az ártatlanság vélelmét, ítélt a nép: bűnösök a rendőrök. És általánosí­tott: minden rendőr ilyen. most itt állunk szemben az igazsággal. És a nagy hazugsággal kellene kez­deni valamit. Mondjuk bo­csánatot kérni, és okulni, hogy soha többé ne történ­hessen meg ez a gyalázat. A győzelemért még dolgozni kell a nagyatádi Viktóriában étlapozó Meglepetés, csalódás nem ért, de visszamenni se akarunk. Szorgalmi feladat nélkül nincs eminens Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Duplán is győzelem. Először is, mert ez a hely neve: Viktória pan­zió és étterem. Másodszor mert több jelöletlen ajtó közül elsőre sikerült kiválasztani, melyik a be­járat. Jó lett volna odabent egy újabb Viktóriát kiáltani afölötti örömünkben, hogy a lelkes pin­cér már a betoppanás pillanatától bizonyítani akarja, ők, csakis ők a legjobbak, de nem így történt. Tanácstalan álldogálás után meg­találtuk a bárrészből az étterem­be átvezető utat, további tanácsta­lan téblábolás után csak előke­rült a pincér is. Igaz, addig is ott volt, de mindenféle megkülön­böztető jelzés nélkül olvadt be egy beszélgető csoportba, így nem sikerült kiszúrni. Van-e levesspecialitásuk? - ér­deklődtünk tőle. Az aznapi me­nü levesét ajánlotta, talán túl sok megmaradt belőle? Mert a kiho­zott leves - miután asztalszom­szédom engedve a kínálásnak, ezt kérte - semmiben sem kü­lönbözött a máshol kapható, zöldbabos zöldséglevestől, így speciálisnak éppen nem mon­danám. A legényfogó levesük ugyancsak nem fogott meg, de a hatásról százszázalékos kompe­tenciával nem nyilatkozom, hi­szen özvegyasszonyként nem én vagyok a célszemély. Kevés tej­színnel, félig főtt zöldborsóval hozták, a sárgarépa érzéseim szerint nem a piacról, hanem a mélyhűtőből származott. Óha­tatlan érdeme, hogy jó meleg volt. Az étlapról megtudtam, hogy vannak szárnyas és lábas jószágok, s utóbbi a disznó meg a marha, így ennél a résznél a csirkelábat ne keressük. Az éte­leket böngészve valahogy mind­egyik egyformának tűnt, csak más néven futtatva. A tanyasi szelet viszont jó választásnak bi­zonyult: karaj, szalonna, sonka, gomba, füstölt sajt egybecsoma­golva. A bazsalikomos fetával töltött pulyka is ízlett, s végre va­lami újszerű mellette, a rosti. Ez egy háromszög alakban kisütött, főtt krumpliból, hagymából ösz- szegyúrt, tényleg finom köret Kár, hogy azt éreztem, nem vesznek komolyan. Hagynak el­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 4 Kötelességtudó KÖRNYEZET (1-10 pont): |§ Felejthető ÉTEL (1-20 pont): Jó lesz az JLS& üldögélni a maradékom mellett, miközben a pincér és egy ked­ves, biztosan törzsvendég kedé­lyes beszélgetését hallgatom. Nem is lett volna ezzel baj, csak túl sok volt benne a politika, s ez nem passzolt az ebédemhez. Se­baj, legalább volt időm körbe­nézni. Semmi maradandó él­mény. Az abroszok lepedőre ha­sonlítanak, a székek kimosható ruhában álldogálnak. Végül is minden rendben van a helyiség­ben, csak egyetlen részlet sem vett le a lábamról. Viszont fel­ajánlották, hogy a megmaradt pulykámat elcsomagolják. Bi­zonyság a jó modorra, meg arra is, hogy az adagokra szavunk se lehet Akárcsak a palacsintára. Igaz, egyéb desszert alig akadt. A kapucsínómat „két cukor elég lesz?” kérdéssel kaptam. Is­ten ments visszafuttatni a pin­cért még egyért, ha már nem előtte kérdezte. A kenyeres kört is megspórolta. Nem hozta ki po­tyára, mert megbizonyosodott róla, hogy nem kérünk péksüte­ményt. Itallapot se láttam. Úgy gondolom, Viktória a pan­ziólakókért meg a helyi törzs­vendégekért van. Az egyszeri betérőnek nem igyekszik a ked­vében járni, nem nagyon pró­bálkozik, hogy aprócska pluszt adjon magából. A kötelességét teljesíti, de semmi szorgalmi feladat. Anélkül pedig nincs eminens.

Next

/
Oldalképek
Tartalom