Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-14 / 11. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 14., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Mestere dicsérte Tímár szemét film Egy magyar összekapaszkodás-történet, amiből mindenki jól jön ki Díszbemutatón találkozott a kaposvári Palace Cinema közönsége a Casting min­den című új magyar film alkotóival szombaton. Balassa Tamás Tímár Péter rendező és Oláh Ibo­lya énekes, a tehetségkutatók vi­lágát idéző mozi főszereplője szerkesztőségünkben is járt. A Csinibaba, a Zimmer Feri, az Egészséges erotika, a Le a fejjel és más sikeres, népszerű filmek rendezőjét faggattuk legújabb alkotásáról.- Sosem nézi meg moziban a filmjét, hátha nem ülnek a poénok...- Bizony, sokszor nem ülnek.- A Casting mindent az eddigi fogadtatás alapján szereti a kö­zönség.- Igen, úgy tűnik, működik a dolog.- Okozott nehézséget azonosul­ni Kern András szerzői film­nek induló forgatókönyvével?- Még el sem olvastam a köny­vet, amikor megkerestek, mert * Kern Andris elbizonytalanodott. I Kételkedett abban, hogy fősze- ■$ replőként vállalhatja-e a rende- J zői munkát is. Szüksége volt egy § szemre, aki ezt átveszi tőle. Bol­dogan vállaltam, de amikor elol­vastam a könyvet, kicsit vaka­róztam, hiszen ez nem az én vi­lágom. Az alaptörténet tetszett, de a különböző fordulatok, a föl­építmény nem stimmelt nekem. Nyugodtan dolgozhattam rajta, de hagyományos filmként kellett kezelnem. Egy olyan mozit vár­tak tőlem, ami nem Tímár-os, ha­nem - mondjuk így - Kern-es.- A zenés film, a ritmus megte­remtése rendezőként, vágó­ként közel áll Önhöz, nem?- Abszolút. Végül is ebben tud­tam kiélni magam. Bár az And­ris utólag kicsit idegenkedett, hogy túl gyorsra vágtam a jele­neteket, de az ő jelenlétével meg volt elégedve, mert az lassabb tempó. Summa summárum: le­szállítottam, amit megrendeltek.- Nyilatkozta, hogy nem Oláh Ibolyáról és nem a Mega­sztárról szól a film. A motívu­Tímár Péter: Csak Bacsó Péter véleménye fontos a számomra; remegve várom mindig, hogy mit gondol Oláh Ibolya: Minden művész nem normális- EGYBŐL ELVÁLLALTA ÉLETE ELSŐ FILMFŐSZEREPÉT?- Nem. Először azt hittem, hogy a próbafelvétel Kész átverés. So­káig kerestem a kamerákat. Ké­sőbb felhívtak, és azt mondták, nincs veled semmi probléma, szeretnénk, ha elvállalnád. De még sokáig nem mondtam igent, aztán mégis. Miért is ne próbáljuk ki magunkat!- KÖNNYEN MENT A RÁHANGOLÓ­DÁS A SZEREPRE?- Persze. Velem tök jó dolgozni. Nem is tudom, mit paráznák az emberek, hogy nem lehet Oláh Ibolyával együtt dolgozni. Sze­rintem nagyon jól lehet.- GYERMEKOTTHONI KÖRNYEZET­BEN FORGATTAK. MUNKA VOLT CSAK, VAGY ÉRZELMILEG IS HA­TOTT ÖNRE?- Igazából nem csináltam sem­mit, csak amit a rendező mon­dott Próbáltam magam beleél­ni a szerepbe.- KERN ANDRÁSSAL MILYEN VOLT DOLGOZNI?-Nagyon rendben van a kapcso­latom vele. Azt mondják erre, hogy ez nem normális, de sze­rintem minden művész nem nor­mális, és ettől olyan jók. Elejétől fogva nyitott és segítőkész volt. Nagyon klassz ember.- ÉNEKESI TERVEI?- Készülök a harmadik leme­zemre. Már megírtam a dalo­kat, mert úgy döntöttem, más nem nyúlhat hozzá, mert min­dig elcseszik. Furcsa hangulata lesz. Nem lesz rock, nem lesz populáris. Sokat klubozunk, és elfáradok, azt veszem észre, hogy szétkiabálom a torkomat Finomabbra vesszük a dolgo­kat.- KIEGYENSÚLYOZOTTNAK TŰNIK. Oláh Ibolya: azt hittem, átverés- Úgy nézek én ki?- KICSIT ÜGY.- Van a fűmben egy mondat, amit András mond nekem. „Nem híresnek kell lenni, ha­nem jónak. ”- AKKOR EZ A FŐ CSAPÁS IRÁNYA?-Naná! mok ugyanakkor nagyon ha­sonlóak.- Úgy, ahogy van, fantaszti­kus sztori az övé. Egy hátrányos helyzetben élő lány falhoz vágja a szereposztást, és kitalálja, hogy majd ő megmutatja! Elin­dul a Megasztáron, és majdnem megnyeri. Ez önmagában egy kerek történet. Aztán megismer­tük Anyácskát, aki segíti őt. De a sztori másik, Kern-féle szála ugyanilyen fontos. Valaki össze­omolva vegetál az életben, majd jön egy lány, aki egyszer csak olyan hatással lesz rá, hogy sike­rül kijönnie a hullámvölgyből. Ez egy összekapaszkodás-törté­net, amiből mindenki jól jön ki.- A Casting szereplőválogatása mennyi ideig tartott?- Nagyon sokáig. Viszonylag pontos elképzelésem volt a figu­rákról, és nem jöttek. Rengeteg jelentkezőt meghallgattam, fel­vettem próbajeleneteket. Más­kor elnéző vagyok, de most fon­tos volt, hogy a szereplők tudja­nak énekelni. Volt olyan, aki szí­nésziig rendben lett volna, de az énekhangja kevésnek bizo­nyult. Idegen hangot viszont semmiképpen sem akartam. Nagy mázlim volt, hogy a kivá­lasztottak végül is eljöttek a cas- tingra.- A megasztáros kereskedelmi televízió mennyire kötötte meg a kezüket?- Semennyire. Ez volt a felté­telem, hogy a TV2 semmilyen dramaturgiai folyamatba nem szólhat bele. El kellett fogad­nunk a felajánlást, mert azzal tudtuk elkezdeni a forgatást. Most összemosnak minket a ke­reskedelmi csatornával, min­denki azt hiszi, hogy a tévét nép­szerűsítjük, és az egész film azért készült. Ez marhaság, egy­általán nincs így.- A kritika ilyet is, olyat is ír. Kinek a véleményére ad, ami segít az eligazodásban?- Egy számomra fontos véle­ményt mindig nagyon várok, Ba­csó Péterét. Nekem ő a mento­rom, az atyám, a mesterem. Ő indított el a pályán. Mindig re­megve várom, mit gondol. Most azt mondta, hogy az utóbbi tíz évben ez a legjobb filmem, in­nentől kezdve tehát már nem is olvasok kritikákat... SZŰCS TIBOR TARCAJA A hátsó bejáratnál A személyzeti bejárat teljesen rejt­ve maradt a vendégek elől, a terve­ző évtizedes rutinjának köszönhe­tően. Csak igen avatott emberek tudták, merre kell elindulni a ke­rítés mellett, hogy egyszer az im­pozáns, mulatságairól is híres ter­met magába ölelő épületegyüttes kisebbik ajtaját elérjék. Egy fáradt­ságtól , hidegtől nagy kabátba nya­kig burkolózó nőalak toporgott az eldugott küszöb előtt. Az ablako­kon sűrű gőz tolult elő, a környe­ző fák alatt szinte megelevenedett az odabent megterített asztalok nyüzsgése a fenséges illatoknak köszönhetően. Békés estének lát­szott, a túloldalról dallamos ci­gányzenéhez társulva a pezsgő vigadalom átterebélyesedett a néma utcafrontra, elkergetve a sült húsok páráját Hirtelen vágó­dott ki az erős fémből készített fémajtó, vidám társaság lépett ki az épületből. A felszolgálók gyor­san igyekeztek kitölteni a cigi­szünetet. Már villantak is az ön­gyújtók. Az egyik fiatalember a zajtól és meglepetéstől összerez­zent nőhöz lépett- Segíthetünk valamiben? - Tudja, nekem Feri mondta, hogy legyek itt hétre, mert tegnap még úgy volt, kidőlt egy mosogató a sorból, és ma mindennek flottul kell mennie...- Melyik Feri, a szakács?- Igen, vele beszéltem, tudja, régóta ismerem, még a Csülök­ben kezdtünk dolgozni...- Elszívom, aztán szólok neki, de most nagyon elkapták, picit meg is csúsztak a konyhán.- Várok. Sokáig kellett ácsorognia, amíg újra megmozdult a kilincs. Bár nem látta, milyen színű, de vala- müyen sötét autó gurult be né­mán az utcába addig. Nem is ér­tette, miért nem hallotta a motor­ját, csak akkor vette észre, ami­kor már egészen közel volt hozzá, s felvillantotta a fényszóróit Nyil­ván gyanúsnak talált - gondolta magában, és ha lehet, még job­ban összehúzta magán a szövet­kabátot, hogy még a szeme is atíg kandikált ki a gallér mögül. Az autó aztán végigment az épület mögött, és befordult a legelső ke­reszteződésben. A fiú jött ki megint, de ezúttal nem gyújtott rá. Jobb kezéből szinte automatikusan lendült át egy szatyor valami a nőhöz, aki meglepetésében nem tudott mit csinálni, elvette, mivel félt, hogy leesik a földre.- Feri nem tud most kijönni, ép­pen a fogast szolgálják fel, de azt üzeni, ma megvan a csapat, a jö­vő héten megint lesz egy bál, majdnem olyan nagy, mint a mostani, megpróbálja beajánla­ni a főnöknél.- És ez mi? - emelte fel félmaga­san a zörgő zacskót keserűen. - A Feri küldi, itt nem fog hiányoz­ni, meg azt is mondta, hogy fel a fejjel, és majd hívja!- Értem... köszönöm...- Á, semmi, na megyek, csóko­lom! Félve nyitotta ki a bejárati ajtót, besettenkedett az előszobába, on­nan a konyháig meg sem állt Le­tette a furcsa, illatos csomagot, aztán a szobához igyekezett Jól láthatta, hogy mint fél éve min­den este, most is pislákol a gyer­tyafény odabent.- Gyere anyu, nem alszom! A tizenéves kislány az asztal mögött ülve bámulta az apja fény­képén játszadozó árnyékot- Ezek szerint ma sem...- Nem, sajnos megvannak. De gyere, vacsorázhatunk. Küldtek kóstolót! IN MEMÓRIÁM Professzor Dr. Szakály Sándor (1937-2008) Mélységes fájdalommal és megrendüléssel bú­csúzunk Professzor Dr. SZAKÁLY Sándortól, aki egész szakmai munkássá­gát, egész életét a tejgaz­daság-tudománynak szen­telte. 48 év kutatási, fej­lesztési és oktatási tevé­kenység őrzi páratlan tu­dásának emlékét. 1937-ben Iharosberényben született. Iskoláit mindvé­gig kitüntetéssel végezte, mérnöki oklevelét a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men szerezte 1959-ben, majd egy évre rá a tejipari szakmérnöki oklevelet. Doktori értekezését két év múlva „Summa cum laude” minősítéssel védte meg, majd hamarosan megsze­rezte kandidátusi fokozatát. Ő alapította 1970-ben a Ma­gyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Pécsi Részlegét, amelyet létrehozása óta ve­zetett. Tudományos kutatói tevékenysége számos talál­mányban és szabadalom­ban, ill. ezernél több publi­kációban öltött testet. Az 1987. évi c. egyetemi ta­nári fokozat megszerzését követően 1995-ben kapott a Magyar Köztársaság El­nökétől egyetemi tanári kinevezést a Pannon Ag­rártudományi Egyetem Ka­posvári Állattenyésztési Karára, és habilitált dok­tor lett Gödöllőn, 2006-tól Professor emeritus a Ka­posvári Egyetemen, ill. egyetemi magántanár a Szent István Egyetemen Gödöllőn. Számos tudományos, szak­mai, egyetemi és társadal­mi szervezetnek megbe­csült tagja volt, részt vett szakmai folyóiratok szer­kesztőbizottságában. Az 1941-ben alapított Tejgaz­daság c. folyóirat fáradha­tatlan főszerkesztői mun­kálkodásának köszönhető­en 1994-ben újjászületett, és a múlt évben bekerült az MTA húsz legfontosabb tudományos folyóirata kö­zé az állattudomány terü­letén. Tevékenységét kül­földön is elismerték: több mint két évtizedig volt a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség szakértője és egy időre elnökhelyettese, valamint a Magyar Nemze­ti Bizottság titkára. Munkásságát számtalan rangos szakmai és tudo­mányos kitüntetéssel is­merték el, legutóbb 70. születésnapja tiszteletére az Életfa Kitüntetést ado­mányozták számára. Színes egyénisége, a tudo­mány alázatos szolgálata, lényeglátó képessége, iránymutatása, alkotóked­ve és szorgalma, valamint szónoki tehetsége egyszeri és utánozhatatlan. Mindazok, akik ismerhet­tük és Vele dolgozhattunk, mélységes szeretettel és kimondhatatlan tisztelettel hajtunk fejet kimagasló embersége és hatalmas tu­dása előtt. MAGYAR TEJGAZDASÁGI kísérleti intézet MUNKATÁRSAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom