Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám

2008. JANUÁR 13., VASÁRNAP INTERJÚ 7 évforduló Ha többet nem forgathatna, talán meg is halna - mondja Bacsó Péter, aki a héten ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Stílszerűen legújabb filmje bemutatójával. A HATALOMNAK NINCS HUMORÉRZÉKE Bacsó Péter nyolcvanéves. Próbálta ügyein lebeszélni a televíziókat, a születésnap környékén mégis két csator­nán is vetítették legendás A tanú című filmjét Feb­ruárban mutatják be új al­kotását, a Majdnem szüzet. Mézes Gergely- Minden évben többször lead­ják a tévék A tanút. Ön miként viszonyul ennyi idő után ehhez a kultikussá vált filmhez?- Már nem nézem meg. Könyö­rögtem, hogy ne azt adják, annyi más filmem van, mégis két nap különbséggel két csatorna is leve­títette. Nagyon furcsa megélni, hogy a film mondatai bekerültek a köznyelvbe. Szerintem sokan az eredetét sem tudják, honnan származnak ezek a szállóigék.- 1969-ben volt annak következménye, hogy le­tiltották a filmjét?- Nem. Igaz, a következő fil­mem, a Kitörés is majd egy évre dobozba került. Kényes témát érintettem: egy munkásfiúról szólt, ráadásul csepeliről, amit szent helyként kezeltek akkori­ban. Egy év után azt mondták, ve­títsem le Csepelen, és ha a mun­kásoknak tetszik, leveszik a tiltó­listáról. Reszkető gyomorral men­tem ki, mert tudtam, hogy szok­tak zajlani ezek az előre megírt forgatókönyvű munkásgyűlések. De változott a kor: a csepeli mun­kásoknak tetszett, hiszen róluk szólt. Arról, hogy lehetetlen szá­mukra a felemelkedés. Egy évvel később már a mozik is vetítették, sőt külföldön is sikereket aratott.- Ön szerint miért bukott meg a Megint tanú?- Önmagában is reménytelen vállalkozás volt, hiszen egy jól si­került film folytatásaként kellett volna megállnia a helyét. Nem akarom elhárítani a felelősséget, de nagyon nagy nyomás neheze­dett rám, hogy csináljam meg.- Kik erőltették?- A közönség. A piaci kofák, a doktorok, az ápolók, egyszóval mindenki azzal ostromolt, hogy csináljam meg, hiszen a világ most is ugyanolyan bolond, mint akkor volt. De visszatérve az ere­deti kérdésre: talán nem volt elég távlatom, hogy felülről tudjam szemlélni a kor folyamatait, talán a történet nem volt elég átütő, ta­lán dramaturgiailag volt túlbo­nyolítva. Azért vannak olyan epi­zódjai, amelyeket ma is kedvelek.- Előveszi a régi filmjeit?- Inkább csak jeleneteket. Van­nak filmek, amiket kedvelek, pél­dául a Tegnapelőttöt. Ez 1981-ben készült, és az egyetlen igazán ön­életrajzi filmem. Az én nemzedé­kemről szól, azokról, akik harcol­tak, akik börtönbe kerültek, akik árulók lettek. Ráadásul az egész akkori osztályom játszott benne.- Egyszer azt mondta, a hata­lom elleni harc egyetlen módja annak nevetségessé tétele.- Ez a meggyőződésem. A ha­talom a humor ellen a legtehetet­lenebb, ezért a legdühösebb is akkor lesz, ha kifigurázzák. Máig sem tudom például, hogyan zaj­lott az az ülés, amelyiken A tanút betiltották. Néha elképzelem, ahogy ott ül Czinege Lajos teljes tábornoki harci díszben, és jön Bástya elvtárs. És pont úgy néz ki, mint ő. A hatalomnak nincs humorérzéke. 1967-ben forgat­tam a Nyár a hegyent, ami A ta­núnál keményebb film volt A ba­dacsonyi bazaltbányában játszó­dott, ahol egy koncentrációs tá­bor működött a Rákosi-időkben. Később fiatal képzőművészek vették meg a területet. A történet­ben feltűnik a hajdani rab és az egykori őrség parancsnoka is, aki azóta idegenforgalmi szakember lett. Annak ellenére, hogy 1956-ot is érinti, csont nélkül lement a hatalom torkán, mert nem tragi­komikus, hanem nagyon komoly film volt. A tanúnál pedig kitört a botrány.- Hogyan fogadták a nyolcva­nas években a Banánhéjkerin- gőt? Az direktben kimondta a rendszerről, hogy kibírhatatlan.- Akkor már puha diktatúra volt, így sikert aratott. A Film­szemlén mutatták be, és annyi ember volt rá kíváncsi, hogy nem fértek el, még a brit nagykövet­nek is nekem kellett széket kerí­tenem. A filmben a főhősök pu­cérra vetkőznek, és bevonulnak a bolondokházába - ennél erő­sebb kritikát nem lehet mondani.- így visszatekintve: mik vol­tak a hatalom számára neural­gikus pontok? Névjegy 1928.január 6-án született Kassán. 1950-BEN végzett a filmművészeti főiskola rendező szakán. 1963-ban készült első játék­filmje, a Nyáron egyszerű. 1968-ban a Nyár a hegyen el­nyerte a San Sebastian-i film- fesztivál Ezüstkagyló Díját. A hatvanas évek végétől tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Dialóg Stúdió helyettes vezetője, majd 1982- ig vezetője volt. 1972-ben érdemes művész, 1983- ban kiváló művész cím­mel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 1998 óta birto­kosa a Magyar Köztársaság Középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere díjjal tüntették ki, 2006-ban Budapest Díszpolgára el­ismerésben részesült. főbb filmjei: Szerelmes bicik­listák (1965), Nyár a hegyen (1967), A tanú (1969), Ki­törés (1970), Jelenidő (1971), Ereszd el a szakállamat (1975), Ki beszél itt szerelem­ről? (1979), Te rongyos élet (1983), Hány az óra, vekker úr? (1985), Titánia, Titánia (1988), Sztálin menyasszonya (1990), Megint tanú (1994), De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2006).- Az egyik a Szovjetunió volt, a másik a munkásosztály. De so­sem voltak ugyanott a falak. Azt, hogy mit szabad, befolyásol­ta a világhatalmi, a kelet-európai politikai konstelláció. Volt, ami­kor lehetett kritizálni, és volt, amikor beszorítottak minket.- Nem féltek önt kinevezni a Dialóg Filmstúdió élére?- Egyszer le is váltottak. Ké­sőbb mégis visszaraktak, mert az utódom csődöt mondott. Parázs viták tüzében születtek ott fil­mek! Makk Károly Szerelemjéért például sok éven át harcoltunk, hogy megszülethessen. Én segí­tettem filmvászonra Huszárik Szindbádját, Kovács András Ménesgazdáját is. Ráadásul sok fiatal rendező indult a Dialógban, az volt ugyanis a filozófiánk, hogy minden évben egy új rende­zőt indítunk el. Az állam biztosí­totta a hátteret: öt stúdió volt, és körülbelül öt film elkészítésére volt mindegyikben lehetőség.- Mikor volt könnyebb filmet készíteni, most vagy a rend­szerváltás előtt?- A magyar filmnek különle­ges helyzete volt. A hatalom bírt annyi intelligenciával, hogy tud­ta kezelni a filmművészetnek ezt a specifikus ágazatát, amely az ellenzékiség bájával rendelke­zett. A külföldi fesztiválokon ma­nifesztálta, hogy Magyarorszá­gon lehet szabadon beszélni, ná­lunk helyet kaphat az értelmes kritika. Nem is beszélve az előbb említett gyártási biztonságról. A diktatórikus időkben sokkal egyszerűbben álltak fel a fron­tok. Volt, aki a barikádnak ezen az oldalán állt, és volt, aki a má­sikon. A dolgokat szembe lehe­tett állítani egymással. Ma min­den sokkal kuszább, ellent­mondásosabb.- Készíthetne ma valaki nyíl­tan politikus filmet? Morálisan megengedhető lenne?- Ma már mindent lehet. De én nem vállalkoznék rá, morális szempontból nem tartanám üd­vözítőnek. A filmmel inkább álta­lános problémákat érdemes meg­fogni egyénekre lebontva, törté­netben elmesélve. A direkt politi­zálás nem vezetne jóra, ráadásul szerintem a közönség sem venné be, mert torkig van a politikával. Amúgy sem könnyű a máról filmet készíteni. Nehéz olyan tör­ténetet találni, amelyik nem di­daktikusán, hanem önmagáért beszélve fejezi ki azt a kort, amelyben élünk.- Mennyire érzi személyesnek a filmjeit? Beleszőtte élményeit is a forgatókönyvekbe?- Flaubert mondása rám is ér­vényes: Bovaryné én vagyok. Peli­kán József is én voltam, én voltam a Te rongyos élet színésznője is. Ha végignézik a filmjeimet, kiderül, mindegyik egy lázadástörténet. A hős fóllázad a sorsa ellen, és meg próbál kitömi a mókuskerékből.- Nemsokára bemutatják az új filmjét. Ez is illeszkedik majd Bacsó-filmek sorába?- A tragédia és a komikum kö­zött kötéltáncol a film. Pedig na­gyon keményen kezdődik: egy 18 éves árva lány elhagyja az intéze­tet. A szerelme kihasználja, rá­kényszeríti, hogy prostituáltként keressen pénzt. Később elcseréli a lányt egy motorbiciklire. Innen származik a film címe, azt mond­ja a motor tulajdonosának: „nézd meg, majdnem szűz”.- Kikkel dolgozott együtt?- Négy főszerep van, a lányt Ubrankovics Júlia alakítja; ő most végzett a színművészetin. Szere­pel még Hujber Ferenc, Tóth Attila - őt én fedeztem fel - és Ka­szás Gergő. És persze a régi isme­rősök: Máté Gábor, Lázár Kati, Fullajtár Andrea, Újlaky Dénes, Pécsi Ildikó, Cserhalmi Gyuri.- Az utóbbi filmjeivel nem bánt épp kesztyűs kézzel a kri­tika. Hogyan fogadja őket?- Néha bosszankodom, néha örülök. Több mint ötven éve csi­nálok filmet. A legsikeresebb filmjeimet - például a Te rongyos életet - a kritika levágta. A filme­ket azóta is játsszák, a kritikusok nevére már senki nem emlékszik. Utolsó filmemben, a Lumnitzer nővérekben próbáltam új film­nyelvet kikísérletezni, de a közön­ség nem tudta úgy átélni a filmet, ahogy szerettem volna.- Mit jelent a kerek évforduló?- Nagyon sokan gratuláltak, is­meretlenek, barátok, mindenki. És persze ijesztő is. Jézusom, már nyolcvanéves vagyok! Ebben a korban talán már illene visszavo­nulni, de én még mindig tele va­gyok tervekkel, gondolatokkal. Azt hiszem, meghalnék, ha abba kéne hagyni. Ha sikerülne meg- reparálni az egészségi állapoto­mat, boldog ember lennék. Ami­kor dolgozom, eltűnik a fájdalom. A forgatás ugyanis delíriumos állapot, olyankor számomra nem létezik a külvilág. A rendező Andor Tamás operatőrrel forgatta legújabb filmjét is A hatalom a humor ellen a legtehetetlenebb, ezért ösma kifigurázzák. Máig sem tudom például, n zajlott az az ülés, amelyiken A tanút tiltották. Néha elképzelem, ahogy ott ül Czinege Lajos teljes tábornoki harci díszben, és jön Bástya elvtárs. És pont úgy néz ki, mint ő. Bacsó Péter szerint a forgatás delíriumos állapot, olyankor nem létezik számára a külvilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom