Somogyi Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám

14 KULTÚRA SOMOGYI HÍRLAP - 2008. JANUAR Z, SZERDA Ide kell hoznunk mindent, ami nemes életút Nyugdíjba, de nem nyugalomba vonul a pilisvörösvári postamester és a budai tanítónő fia Egy pilisvörösvári posta­mester és budai tanítónő öt gyermeke közül a kö­zépsőként Csobánkán lát­ta meg a napvilágot Neisz Péter. A siófoki Kálmán Imre Kulturális Központ igazgatóhelyet­tese nyugdíjba vonul. Czene Attila- Az akkori kor hivatali rendjé­nek megfelelően hol az egyik, hol a másik szülőmnek jelölt ki újabb munkahelyet a hatalom. így köl­töztünk; és hol itt, hol ott találta magát a család - idézte föl. - Dé- gen kezdhettem a betűvetés tu­dományának elsajátítását, de az általános iskolát Enyingen fejez­tem be. A középiskolát már Cse­pelen jártam, ahol elsajátítottam az esztergályos-, marósszakmát.- Kezdettől fogva tanárnak ké­szültem - mondta. - Az iroda­lom és a történelem nagyon ér­dekelt, de édesanyám óva intett e szakok választásától, mond­ván: szegény történelemtaná­roknak sokat kell hazudni, ami keresztény nevelésemmel össze­egyeztethetetlen. így aztán a reá­liák és a műszaki dolgok iránti érdeklődésemet kihasználva a szegedi Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola matematika-műsza­ki ismeretek és gyakorlatok sza­kán szereztem tanári diplomát. Pedagógusi pályafutásomat Gö­döllőn kezdtem, ahonnan két év tanítás után meghívtak az akkor induló zánkai úttörővárosba stú­dióvezetőnek. Itt vett újabb for­dulatot az életem. Megismerked­tem ugyanis a Somogyból egy hónapra Zánkára delegált felső- mocsoládi tanárnő­vel, Varga Lukréci­ával, akivel hamaro­san házasságot kö­töttem. Azóta is tar­tó boldog házassá­gunkat három nagyszerű gyer­mek teszi teljessé.- A zánkai lakás kicsinek bi­zonyult ötünk számára, ennek okán célszerűségből munkahe­lyet váltottam - tette hozzá. - Ádándon kaptam szolgálati la­kással együtt járó nevelőtanári állást a mára már megszűnt Fe­kete István Szakmunkásképző diákotthonában.- A Kádár-rendszer „halódó évei” a társadalmi átalakulás Neisz Péter: a kibontakozó civil mozgalmakban láttam a fejlődés, előrelépés lehetőségét. Megfordult a lakásunkban Pozsgai Imre és Csoóri Sándor is. ■ Zánkán ismer­kedtem meg a feleségemmel, Lukréciával. előszelét is meglebbentették - emlékezett Neisz Péter. - S akik arra fogékonyak voltak, a kibon­takozó civil mozgalmakban lát­ták a fejlődés, előrelépés lehető­ségét. Nem volt ez másként ve­lem sem. Szervezője és egyik ve­zetője lettem az itt alakuló civil kezdeményezésnek, a Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesü­letnek. Megismerkedtem a nép­főiskolái mozgalommal, és or­szágos, sőt nemzetközi hírnévre szert tevő előadás- sorozatot honosítot­tam meg Ádándon. E tevékenységem során kerültem kapcsolatba olyan hírességekkel, kik a rendszer- váltás letéteményesei, a tudomá­nyos és politikai közélet neves személyiségei, rangos és megbe­csült tagjai. Köztük volt többek között Csoóri Sándor, Csurka Ist­ván, Kukorelli István, Pozsgai Imre és Püski Sándor is.- Időközben felépült családi házam lehetővé tette, hogy olyan munkahelyre váltsak, ahol jobban tudom érvényesíte­ni ismereteimet, szakmai ta­pasztalataimat, és nagyobb szakmai és erkölcsi elismerés­ben részesülök - mondta. - Két­éves fejlesztőpedagógusi mun­ka után a siófoki polgármesteri hivatal közművelődési referen­si munkakörébe hívtak. Itt a fesztiválok, városi ünnepségek szervezése, a civil szervezetek­kel való kapcsolattartás volt a fő tevékenységi területem. Időköz­ben több sikeres vizsga letételé­vel a legmagasabb közigazgatá­si rangot értem el, és vezető főtaná- ■ A kulturális esős voltam, ami- központ mű­kor a Dél-balatoni szaki ügyeit Kulturális Központ vezettem, igazgatójának hosz- szan tartó betegsége idejére a polgármester személyes kéré­sére megbízott igazgató, majd az igazgató felgyógyulása után annak helyettese lettem. Az in­tézmény átalakulása után álta­lános helyettesként és műszaki vezetőként dolgoztam.- A magánéletem szervesen összefonódik a civil szerveze­tekkel - tette hozzá. - Több egyesületben, alapítványban kértek fel vezetőnek, vezetőségi tagnak. Többek között tagja va­gyok a Berzsenyi Irodalmi Tár­saságnak és a Fekete István Iro­dalmi Társaságnak. Adódnak feladataim abból is, hogy a Gyergyószentmikósi Testvér- kapcsolatok Alapítvány titkára, a Siófoki Vöröskereszt-szerve­zet tanácsadó testületi tagja va­gyok. Ádándon a Népdalkor egyesületté átalakításával to­vább kívántuk vinni azt a szel­lemet, mely magként a Berzse­nyi egyesület létre­hozásában segített. Kérésre elvállaltam a Pro villa Nostra Alapítvány elnöki tevékenységét, és ebben a minőségemben és szer­kesztői ismereteim alapján Ko­vács Magdolnával vállalkoztam az első ádándi falumonográfia megjelentetésére.- Gyermekeim sikeresek, fe­leségem, ki mindenben segí­tőm, elsőként lett áldozata a létszámleépítésnek a helyi is­kolában, ma már nyugdíjas - mondta Neisz Péter. - Járjuk a világot, építjük az emberi kap­csolatokat, szervezzük a falu, a város, a testvértelepülések kö­zösségét. A siófoki kulturális életben betöltött szerepemért, a civil szervezetekkel való példás együttműködésért néha egy- egy meleg kézszorítást kaptam. Most nyugdíjasként nyoma sincs bennem a szomorúság­nak. Magát a nyugdíjba vonu­lást mint egy nagy lehetőséget, a napi terhek alól való felszaba­dulás élményével éltem meg. Nem elküldték, hanem én dön­töttem így. Amed­dig a műszaki ve­zetői munkakörre nem találja meg az igazgató az utódo­mat, viszem a napi ügyeket. Nyugdíjasként is aktív kívánok maradni, és ott segítek, ahol erre igényt tartanak, de tervezem, hogy az eddigi, kissé rohanós és feladattal túlzsúfolt tempóból visszaveszek. Van egy angol mondás, valahogy így hangzik: „Ha azt csinálod, ami­hez kedved van, soha nem is kell dolgoznod.” Valahogy így éltem meg a munkahelyi feladatai­mat, és így tervezem továbbra is. Csak most már nem kell senki­A gyerekeim világot látnak, de magyarok maradnak. nek arról beszámolnom, hogy milyen munkát miért vállaltam és csináltam meg. Hiányolni fo­gok egy-két kollégát, de van, akit egyáltalán nem!- Azt szeretném csinálni, amire eddig nem volt időm a napi feladatok mellett; hosz- szabb és kötetlenebb kirándu­lásokra indulok, most például Erdélybe - mondta. - Megen­gedhetem magamnak, hogy ki legyen kapcsolva a telefonom. Kissé átalakítva, talán több­ször jelenik meg majd az ádán­di újság, lehet, hogy sajtó alá rendezem az ádándi népfőis­kola előadásainak anyagát. Fel­kértek egy szomszédos telepü­lési krónika szerkesztésére.- Szeretek barkácsolni, a házban és a ház körül tevé­kenykedni - árulta el. - Szíve­sen sütök-főzök. Feleségem szerint a filantrópia is a hob­bim, segíteni mások problémá­ját megoldani. A mi családunk már régóta igazi nemzetközi fa­mília. Van német sógorom és sógornőm. De van belga állam­polgár és japán is a szűk csalá­di körben. Nálunk már régóta természetes, hogy elmegyünk a világ más pontjára „szeren­csét próbálni”. Egyrészt örülök annak, hogy a gyermekeim jól boldogulnak, és világot látnak az Európai Unióban. A kapcso­lattartás interneten, skyp-on keresztül megoldott. De jobban örülnék annak, ha a határon belül is olyan feltételekkel, anyagi kondíciókkal tudnának boldogulni, mint Nyugaton. Te­hát az unió egy nagy lehetőség, de szét is szedi a hagyományos családi kereteket. Arra viszont büszke vagyok, hogy mindkét, külföldön élő gyer­mekemnek fontos, hogy magyarok, ápolják magyar gyökereiket, ma­gyarként boldogul­nak, és nem akarnak végleg el­szakadni a hazájuktól. A ma­gyar kitörési pont is ez lehet. Világot látni, tapasztalatot, nyelvtudást és pénzt szerezni, és valamilyen formában azt ha­zahozni, itthon kamatoztatni. Ahogy Veres Péter írta: „ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes”. De csak ezt - teszem hozzá -, a miénket pe­dig becsüljük meg és őrizzük! Presser énekeltette és nevettette is a közönséget kultúra Darvas Iván abban bízott, hogy nem az ő vonata fölött zuhan le a repülőgép A siófoki Kálmán Imre Kulturá­lis Központban telt házas kon­certet adott Presser Gábor. A magyar könnyűzene egyik apos­tola nemcsak zongorázott és énekelt, hanem anekdotázott is.- Moszkvába készülnek a Vígszínház színészei a hetve­nes évek végén - idézett föl egy történetet. - Van, aki fél a repüléstől, van, aki ódzkodik a több mint harmincórás vonat- úttól. - Mégis mivel menjünk? - hangzik a kérdés. Belép Somogyvári Rudolf, és mond­ja: - Tankkal menjünk. Majd megérkezik Darvas Iván. - Döntsd el te, Iván! - kérik a töb­biek. Darvas a maga kissé von­tatott stílusában csak annyit mond: - Nem hinném, hogy az én vonatom felett zuhan le a repülőgép... Hasonló sztorikon derül­hetett a közönség. Megtudhat­tuk, hogyan csöppent Presser a Képzelt riportba, amelynek zenéjét szerezte. Déry Tibor, a szövegíró a saját bevallása sze­rint nem ért a zenéhez, viszont nagyon rossz a pálinkája... Végigkísérhettük Presser Gábor pályafutását, sok zenével megspékelve. A színpadon csak egy zongora állt, mégis magá­val ragadta a közönséget, meg is énekeltette őket. Presser Gábor nagyszerű estét szerzett a siófoki közönségnek Már e-mailon is megrendelheti! 4 v\\W , E-mail címünk: somogy.terj@axels.hu Ingyenesen hívható tetefoBszámunk: 06-80-200-434 Somogybán otthon vagyunk! Somogyi Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom