Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-31 / 303. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 31., HÉTFŐ KULTÚRA 13 Kifejezetten Kaposvárra vágytam dómján EDiT-Dú Rosszlányok, Novák Éva és a hét nyelven beszélő Hruscsov-alakítás Szokatlan tapsrend követ­te a színház egyik előadá­sát a minap. Szakonyi Károly Kossuth-díjas író kért szót, és Dómján Edit­ről, valamint a róla elne­vezett díjról beszélt. És a színpadon gratulált a díj­hoz Csapó Virágnak. lett öngyilkos. Én három gyer­mek után harmadszor jöttem vissza a színházba, és most kezdtem el Igazán jó és Izgal­mas, egymástól különböző sze­repeket játszani. Sok rosszlány-, szobalány-, naivaszerepet for­máltam meg eddig, most sokkal izgalmasabb női alakokat ját­szom. Balassa Tamás- A Dómján Edit-díjjal vidéki színésznőket ismernek el. Az Ön útja egyből Kaposvárra ve­zetett.- Az egyetlen voltam az akko­ri évfolyam három végzős osz­tályából, aki nem Budapestre szerződött. Kifejezetten Kapos­várra vágytam.- A pályafutásában volt azért egy próbálkozás, amikor...- ... csak nem a sorozat?...- Legyünk túl rajta! Abban a döntésben a főváros és a há­rommilliós közönség felé moz­dulás is benne volt, nem?- Ha a sorozatot Pécsen vagy Szombathelyen forgatják, ak­kor is jelentkeztem volna.- Mit várt a Barátok közttől?- Olyasfajta ismertséget, ami a színészi pályámat nem befo­lyásolja károsan. Azt még nem tudom, hogy hasznosan befo­lyásolta-e. De most már hála Is­tennek nyugalom van az éle­temben.- Nem lehetett attól tartani, hogy a sorozat a sztárosodás egyik lépcsője, és a pesti siker beszippantja majd?- Eszem ágában nem volt ott maradni. Egyfajta dacból jelent­keztem. Előtte elkényeztettek évadonként négy-öt bemutató­val, abban az időben viszont nem játszottam túl sokat. Gon­doltam, megmutatom, kellek én máshová is. Amikor kiválasztot­tak, kicsit berezeltem, hogyan fogom csinálni, aztán öt év lett belőle.- Sajnálta, amikor Novák Évát kiírták a sorozatból?- A középső lányom akkor született, ezerrel babázni akar­tam. De úgy váltunk el, hogy a szereplőt „nem ölték meg”, nem küldték a világ másik vé­Csapó Virág: a csakazértis, dacos Virág már a múlté. A gyermekek számának növekedésével sokat értem én is Csapó Virág 1968-BAN SZÜLETETT, 1993 óta tagja a kaposvári társu­latnak. Főbb film- és tévé- filmszerepei: Nekem lám­pást adott kezembe az Úr Pesten, Barátok közt, Az utolsó nyáron. Néhány fon­tosabb előadása: Bolha a fülbe, A chioggiai csetepa- bté, Don Juan, Fahim, Ga- lócza, A hülyéje, Kasimír és Karoline, Kokainfutár, Muriin Murlo, Störr kapi­tány, Úri muri, Világjobbí- tók, Vőlegény, A windsori víg nők, 56 06 / őrült lélek vert hadak. A Dómján Edit-díj az elismerést a vidéki színházak javaslatai alap­ján ítélik oda. Dómján Edit hét évig játszott Szegeden. Az 1972-ben elhunyt színész­nő emlékét őrző alapítványt 1991-ben Almási Éva, Avar István, Káló Flórián, Káldy Nóra, Lőte Attila, Mándy Iván, Nagy Anna, Petrovics Emil, Psota Irén, Szabó Gyu­la és Szinetár Miklós hozta létre. A mai kuratórium tag­jai ritkán hoznak ilyen egy­séges döntést, mint amivel Csapó Virágot, a kaposvári társulat tagját díjazták. gére. Elvileg bármikor vissza­mehetnék. Nem tudom, mit mondanék, ha hívnának. Való­színűleg megijednék. Három gyerek mellett...- Az Ön karaktere a szép, vonzó nőé...- Érdekeseket mond, én más­hogy látom. A díjon egyébként már csak azért is meglepődtem, mert úgy tudtam, fiatal színész­nők kapják, én viszont jövőre negyven leszek. Azt gondoltam, már nem jöhetek szóba.- Könnyen kimondta a korát, a nők egy részét ez zavarja.- Engem nem. Azért szomo­rú vagy morbid a díj, mert Dómján Edit negyvenévesen- És férfit.- Bizony!- A Hruscsov-alakítása hét nyelven beszélt...- Régen kaptam annyi elis­merő jó szót kollégáktól, nézők­től, mint a Hruscsov után. Utol­jára talán a Muriin Murlo volt ilyen, amit az egyik legkedve­sebb szerepemnek tartok.- Férje, Kocsis Pál színmű­vész: egy színészházaspár ott­hon is tart szövegösszemon- dást vagy csak a töröcskei pa­radicsompalántákra és a gyer­mekekre összpontosítanak?- Szoktunk együtt tanulni, segíteni egymásnak, beszélni a darabokról. Amikor a gyerekek alszanak vagy játszanak.- A Töröcskén épített ház, melynek asztaláról távcsővel nézik az őzeket, a letelepedés­re enged következtetni. Lehet mondani, hogy most már biz­tosan vidéki színésznő marad?- Persze. De a színiigaz­gatónk kinevezése hamarosan lejár. Ha Znamenák István ma­rad, akkor természetesen mi is szeretnénk maradni.- Az Élet és Irodalomban majdnem a teljes társulat alá­írásával támogatták a jelenle­gi vezetést. Ezt azért csak tole­rálja a város önkormányzata!- Tolerálta egy évad erejéig. Ami eddig elég erős, a közönség szereti az,előadásainkat. Nem­csak az aláírásunkkal, a mun­kánkkal is azon vagyunk, hogy együtt maradhassunk.- És a csakazértis, dacos Vi­rág már a múlté?- Az már rég nincs meg. A gyermekek számának növeke­désével sokat értem én is. Ma már tudom, nem kell minden­áron mindent eljátszani, de amit el lehet, abban meg kell mutatni... JEGYZET GAMOS ADRIENN A templom Noé bárkája ADJATOK HÁLÁT AZ ISTEN­NEK, imádkozzatok szent nevének - sokszor a százötödik zsoltár versei­vel fejezte ki érzését egy- egy gyülekezet az ünnepi istentiszteleten. Együtt ör­vendezésre bőven volt al­kalom az idén a megye re­formátus egyházközségei­ben. Hol a templom soka­dik születésnapjáért, hol pedig a felújításáért adtak hálát az egybegyűltek. Ezeken az alkalmakon rendre megteltek a szent hajlékok. Hiszen a temp­lom, olyan mint Noé bár­kája; itt találnak menedé­ket azok, akik Isten közel­ségét keresik, akik áldott csendben békességre vágynak. H TEMPLOM EREJE nem a nagyságában rejlik, ha­nem a sok-sok helyen élő maroknyi közösségek hi­tében, amely fenntartja Istennek házait. A sze­rény, egyszerű hajlék ép­pen olyan kedves Neki, mint egykor Salamon drágakövekkel ékesített temploma volt. A temp­lom a történelem zivata­raiban Is micsoda nagy megtartóerőt jelentett; há­ború, tűz, árvíz is pusztí­totta a falakat, mégis új­ra meg újra felzúgott a Te- benned bíztunk... pál apostol így figyel­mezteti ifjú munkatársát Timótheust: „a rád bízott drága kincset őrizd meg”. Kincs a templom, örök hajlék és örök érték, amit meg kell becsülni. A templom nemzedéket, hitet, szeretetet megtartó­tápláló erő volt, és az ma is. Ahogyan Reményik Sándor írja egyik szép versében: „Kicsi fehér templompadokba a hol­tak is mellétek ülnek, a nagyapáink, nagyanyáink, szemükben biztatás vagy vád: ne hagyjátok a temp­lomot...” SZŰCS TIBOR TARCAJA Karosszériába karcolt ártalány Te érted, mi ez a cirádás felsoro­lás havonta? Nem is olvassák, csak évente egyszer, mégis minden egyes hónapra kikere­kítettek néhány köbmétert. És mi ez a sok keszekusza rubri­ka? Fűtőérték, áfa, áfa nélkül...- Átalányt fizetünk, gondo­lom, muszáj nekik valami beso­rolás alapján számlázni.- Elég hasraütésszerű. Nem mondanám, hogy értem, bár azért van benne rendszer. A té­li hónapokra nagyobb számo­kat írtak. Valószínű, mindegy lenne, hogy áprilisban vagy no­vemberben több. Nem is volt ta­valy tél, mégis húszezer mí­nuszban vagyunk.- Ártalány. Láttad? December 19-én adták fel. Ma 27. van.-Jobb lett volna, ha karácsony előtt kapjuk? így is tiszta ideg vagy!- Annyira nem, halottam, na­gyobb összegekről is. És maradt egy kevés tartalékunk.- Miért nem szóltál? Vehet­tünk volna valami nagyobb dol­got is magunknak...- Látod...., akkor meg szív­nánk a fogunkat, hogy miből fi­zessük ki a gázszámlát. A maradék töltött káposzta vagy a megszáradt diós bejgli­vég okozhatta vesztét. Émelygő gyomorral kecmergett ki az ágy­ból, miután négy órát forgoló­dott. Egyeüen megoldás látszott félálomban: inni kell egy gyo­morkeserűt. A szándék és a megvalósítás között a gyűrött ta­karó hosszú időre fogollyá tette. Megborzongott, amikor a hideg műanyag papucsba lépett. Igyekezett hangtalanul közle­kedni, mégis nekiment a nyom­vonalba belógó tüskés ágnak. A fenyő tűlevele beleállt a bőrébe, felszisszent. Aztán ahogyan a konyhába ért és a fagyasztóból előszedte a jégpárás üveget, fel­lökte a még üres felespoharat.- Mi van? - jött a kérdés. - Megint iszol?-Ja, megint... Enyhe lelkiismeret-furdalás- sal, de határozott mozdulattal felhörpintette a gyógynövényes italt A szesz lassan kúszott a gyomor felé, még a nyelőcsőben mardosott, amikor megnyugo­dott: ez így rendben lesz. Öt per­cet adott magának a teljes gyógyu­lásig. A gondolataiba merült.- Egészen jó évünk volt - vette sorra. - Először is igent mondott, ez mindenképpen po­zitívum. Aztán jól sikerüli az es­küvő. Nagyjából jól érezte magát a násznép, mi még nászúira is elmentünk. Jó-jó, csak belföldre, de Északnyugat-Magyarország mindkettőnk életéből kimaradt eddig. Kipipálva... A lehető leg­rosszabbkor kellett aksit cserél­ni az autóban. A kipurcant hifit is pótolni tudtuk. Nem tarto­zunk sehová, minden számlán­kat rendesen fizetjük. Jöhet a spórolás az önrészre, hogy végre eladósodjunk a bankok és az in- gaüanpiac nagy örömére... A hajnali merész tervezgetés újra álmossá tette, bár lehelet­nyi szerepe a 38 százalékos al­koholtartalomnak is lehetett ebben. Mielőtt visszafeküdt vol­na, szomorúan tudomásul vette: reggel korábban kell kelnie, ha időben akarnak indulni, mert a két napig szakadó hó húszcen­tis vastagságban takarta be az utcán árválkodó autójukat. Lendületesen vágtatott le a lépcsőházban, a csendet sem kí­mélve. A kopott postaládák előtt azonban megtorpant, ahogyan a szeme a rések között fehéren vi­rító borítékra tévedt. Nem gon­dolt semmi rosszra, legfeljebb egy elkésett üdvözlőlapra. Gázszámla - na szép. Cápa­harapás nyomait hagyva a papí­ron a slusszkulccsal tépte szét a boríték tetejét. Elszámoló... Leg­szívesebben összegyűrve a kin­ti konténerbe hajította volna az év végi kedvességet. Ehelyett fölkapta az első, kezébe akadó cirokseprűt a tárolóban, és a parkolóban nekifogott a karosz- széria letakarításának. A kelle­ténél vadabbul. De ezt csak he­tekkel később, az első mosatás után tudatosult, amikor a hal­vány karcolások keletkezésén töprengett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom