Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-31 / 303. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 31., HÉTFŐ SZILVESZTER - LEGEK VII. Legek: megdőlt a kőröshegyi pillér is éves mérleg Rádpusztánál volt a leghosszabb a sofőr órákat várt átmenetileg a banki ügyintézés­nek is lőttek. A balszerencse- sorozat ezzel nem ért véget. A mega-leállást újabbak követték; karácsony előtt pár nappal a plázánál zajló építkezésnél vág­tak el egy 20 kilovoltos kábelt. A LEGMEGDÖBBENTŐBB FARM- tűz. Szénné égett egy borjú a böhönyei istállótűzben. Nyolc ketrec gyulladt ki, s a közelben lévő szalma is lángra kapott. A mentés mérlege: a 26 állatból huszonötöt mentettek meg. a legpofátlanabb csúszás. Ki­csapta a biztosítékot a MÁV de­cemberi húzása. A szerelvények helyett a menetrend késett. Csú­szott a nyomtatás, az utasok csaknem két héttel később ve­hették kézbe a tájékoztatót. A legrövidebb munkaidő. Sokk­szerűen érte a hőség a megye la­kóit. Június közepén egy nap alatt 15 ember lett rosszul. Az or­szágban hőmérsékleti rekord dőlt meg, s nem várt csúcs szü­letett a somogyi munkahelyeken is. Kaposvár környékén a tombo­ló forróság miatt órákkal a mun­kaidő lejárta előtt küldték haza a közutas dolgozókat. A leggazdagabb Év. Tizenegy éves fennállásának legeredmé­nyesebb évén van túl a Kaposvá­ri Videoton. Ennyi pénzt - közel 14 milliárd forintot - még soha nem zsebeltek be. a legbosszantóbb árvíz. Özön­víz - üvöltötte torkaszakadtából a Kaposvári VUlamossági Gyár dolgozója. Két órán belül 105 milliméter eső zúdult a környék­re A nyári felhőszakadás után hömpölygő víz leamortizálta a raktárát és az ott tárolt berende­zések egy részét A vállalat közel 20 millió forint kárt szenvedett el; ebből 11 milliót térített meg a biztosító. A LEGKEMÉNYEBB DÖNGETÉS. Ráfizettek a gyorshajtók; kora tavasztól egyik razzia követte a másikat Az összesítés szerint Somogybán egy tűzpiros Ferra­ri vitte el a pálmát Siófokon 167 kilométerrel repesztett a sofőr. Az abszolút rekordot egy ezüst Mercedes vezetője lőtte be. Má­jus 22-én 236-tal döngetett az autópályán. Álomból rémálom - az idén is megkaptuk a magunkét. A szolgálta­tóktól, a természettől, ismerős és ismeretlen embertársainktól. A LEGELKÉPESZTÖBB TÖRTÉNET - Tovább csúszik a kőröshegyi vi­adukt átadása, mert megdőlt az egyik pillér. Ha nem sikerül ere­deti állapotába visszabillenteni, fel kell robbantani. Bedő László, a létesítmény építési főmérnöke úgy vélte, a helyzet drámai. Né­hány mondat, amely bejárta a sajtót, s óriási lavinát indított el. Pedig Nincsba János katasztrófa- védelmi vezető azonnal megtette a szükséges szakmai lépéseket. Közölte: az esetleges katasztrófa előtt valamennyi lakost időben ki tudják telepíteni a faluból... A Vasárnapi Somogyi Hírlapban közölt „exkluzív értesülést” hír- ügynökségek, tv-társaságok, internetes hírportálok és rádió- állomások vették át, s röpítették világgá. (Aztán másnap, április másodikán megírtuk: a tréfának szánt álhírrel ellentétben min­den baj nélkül összeért a kőrös­hegyi viadukt.) A legpofátlanabb lopás. So­mogybán milliókat kaszáltak a fémtolvajok. Óriási megrökö­nyödést váltott ki a mernyei ügy. A vasútvonal mentén csaknem 1900 méter hosszan lopták el a telefonvezetéket. a legnagyobb csoda. A nyolc­éves babócsai Lőrincz Balázs az első gyermek Magyarországon, aki szívátültetésen esett át. A műtétet a budapesti kardiológiai intézetben végezték el, sikerrel. A legsúlyosabb tűz. Lángba bo­rult a somogyzsitfai Széchenyi Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskola kollégiuma - szólt a segélykérő hívás. Január 15-én hajnalban ütött ki a tűz. Csak­nem 250 millió forint volt a kár. Harminc tetőtéri hálóhelyiség, 15 vizesblokk és egy kommuná­lis helyiség égett ki teljesen. a legszörnyübb baleset. Fron­tálisan karambolozott két gépko­csi Nagybajom és Böhönye kö­zött. Az Audiban utazó kislány és a nő a helyszínen az életét vesztette; a harmadik személyt Mindenütt ott vagyunk! A füstölő kollégiumnál is, ahol a fotó elkészülte után tudatosult bennünk, hogy gyakorlaton vagyunk mentőhelikopter szállította el. A Toyota vezetőjét könnyebb sérü­léssel vitték el a mentők. a legbravúrosabb nyomozás. Marcaliban egy gumiműhelyt akart kirámolni egy négyfős tár­saság. Kettőt közülük a helyszí­nen elcsíptek. Két társukat - s itt jött az intézkedő rendőrök frap­páns megoldása - az elfogott be­törők mobiltelefonján keresztül sikerült elkapni. A helyszínen elfogott két személy egyikének folyamatosan csengett a mobüja, amelyet az egyik zsaru az elfo­gott fiatalember nevében vett fel. a legszédítőbb akció. Hetedik emeleti szobából mentettek ki egy bajba jutott embert Siófokon. Egy hotel lakójához riasztották a mentőket, ők pedig a tűzoltók se­gítségét kérték a beteg lehozata- lához. Az illetőt végül emelőko­sárral hozták le. a legnagyobb dohány. Fejen­ként átlag 32 liter bort engedünk le a torkunkon évente. Szakér­tők azt ígérték: rekordösszegű pénz jut a nemes nedű marke­tingjére. A 3,2 hektoliter után befizetett nyolc forintokból 2,6 milliárdos bevétel várható. En­nek negyven százalékát a minő­ség ellenőrzésére, hatvan száza­lékot pedig a magyar bor közös­ségi marketingjére akarják for­dítani. Soha ennyi pénz nem volt még erre a célra. a leghosszabb műszaki men­tés. Négy óra - ennyi ideig volt az összetört fülke foglya egy ka- mionos. A teherautó a rádpusz- tai lehajtónál borult fel. a LEGRÉMiszTÖBB káosz. Két na­pon belül két hazai cukorgyárra került lakat. Fischer Béla vezér- igazgató azt üzente; a kaposvári gyár hosszabb távon is működő­képes. A LEGKÜLÖNLEGESEBB AKCIÓ. Horvátországból terjedtek át a lángok hazánkba. Gyékényes és Berzence között gyulladt meg az avar, az oltást horvát és somogyi egységek végezték el; a bevetés öt órán át tartott. a legmeglepőbb agrárrekord. Megszületett az újabb csúcs - adtuk hírül júniusban. A géptá­mogatási program keretében 263 somogyi gazdálkodó tíz és fél milliárd forintos fejlesztési igényét jelezte. a legnagyobb gáz. Elakadt a kométás dolgozók lélegzete. Négy héten belül ugyanis két ammóniaszivárgás miatt rendel­tek el riasztást a kaposvári hús­kombinátban. Szombaton szi­várgott a gáz, de még hétfőn is az épületet szellőztették át. a legmegrázóbb ütközés. Somogysámson, május 26., haj­nali négy óra. Egy Ford áttért a menetirány szerinti szemközti sávba, és a vízelvezető árokba hajtott. A járművet a gépkocsibe­járó híd állította meg. A jármű­ben négyen ültek; egy 22 éves somogyzsitfai és a mellette ülő 19 esztendős pécsi fiatalember hunyt el a balesetben. A LEGELSŐ SZTRÁJK. Sztrájk - fe­szítették ki a tömegközlekedési zrt. főhadiszállásának bejárat­ára a feliratot. A kaposvári vál­lalat történetében először volt ál­talános munkabeszüntetés. a legfurább kifogás. Hírzárlat; az áramszolgáltató munkatársai állítólag ezt emlegették, amikor a Kaposvári Videoton dolgozói a visszatérő áramszünet okáról faggatóztak. Gerber András igaz­gatót leginkább az foglalkoztat­ta: ki és mikor téríti meg a sok­milliós kárukat? a leggyorsabb aratás. A ter­mészet menetrendszerűen eb­ben az évben is kibabrált a so­mogyi gazdákkal. Somogybán évtizedes aratási rekord dőlt meg azzal, hogy június 9-én kezdték el vágni az őszi árpát. a legidegesítöbb káosz. Papri­kás hangulat uralkodott Kapos­váron. Egy transzformátor meg­hibásodott, s az ebből fakadó több mint egyórás áramszünet tízezrek dühét váltotta ki. A bol­tok bezártak, az ipari cégeknél kényszerszünetet rendeltek el, s Q rra jöttem rá, hogy Mi - akik a ‘80-as évek előtt születtünk -, hősök va­gyunk. A mai szemmel nézve kész csoda, hogy felnőt­tünk és életben vagyunk. Nekünk még nem volt gyerek­ülésünk az autóban, sőt még biz­tonsági öv se nagyon. Egy teher­autó platóján utazni élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá. A gyógyszeresüvegek köny- nyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelem­mel ellátva. A gyerekágyak fes­tékében akadt bőven ólom. A wc pereme alatt a baktériumok ez­reinek a kolóniái telepedtek meg még háborítatlanul. A csapból vagy a kerti kútból húzott vizet ittuk ásványvíz he­lyett. Azt sem tudtuk, mit jelent az ásványvíz. Ha hozzájutottunk egy-egy „bambihoz", többen it­tunk ugyanabból az üvegből, és nem lett semmi bajunk. Mi nem unatkoztunk, ha te­hettük, kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüléink pedig csak sejtették, hol vagyunk, hiszen még vezeté­kes telefon se nagyon volt, nem­hogy mobil. Egyetlen kikötés volt, hogy sötétedésre érjünk ha­za. Ez működött. Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Amikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisa­kunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamink, vagy csak szimplán betört a fe­jünk, senkit nem pereltek be ezért. A felelősség általában azé volt, akié kellett, hogy legyen. Étkezési szokásaink - a mai nézve Hősök mércével - nap mint nap tartal­mazták a halálos dózis többszö­rösét. Az iskolákban nem na­gyon volt napközi, így otthon et­tünk. A mai gyorséttermeken edződött elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszó­val. Gondoljunk a zsíros kenyér­re, a parizerre, a disznósajtra (ki tudja, mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja, mit nem tet­tek bele), és mégis itt vagyunk. Házi sütiken és zsíros kenyéren él­tünk, mégsem voltak súlyprob­lémáink, mert állandó mozgásban voltunk. Nem ismertük ezeket a szavakat: fitness, spinning... A kakaóban nem volt A-, B-, C-, D- és E-vitamin, viszont „bede- ko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült A limonádét magunknak kevertük, és mosat- lanul ettük a fáról a - gyakran éretlen - gyümölcsöt Nem voltak videojátékaink, színes tévénk 99 csatornával, vi­deokameráink, mindentudó mo­biljaink. Nem tudtuk, mi az a megapixel, és el sem tudtuk kép­zelni az internetet. Viszont voltak barátaink! Vágytunk egymás társaságára! Barátok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen be­csengettünk hozzájuk és been­gedtek. Nem kellett megkérdez­ni a szülőket Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoz­tak a szülők... Nyakunkban ló­gott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nemritkán fadarab­okkal, botokkal harcoltunk, lab­dával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egy­más szemét, a többi seb pedig be­gyógyult Focizni csak az állha­tott be, aki tudott Akkor még volt egy íratlan szabály: azt csi­náld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, az csak csa­lódottan nézhette a játékot a rá­cson túlról, mégsem kellett őt pszichológushoz vinni. A szerelmet nem brazil soro­zatokból tanultuk, csak egysze­rűen megéltük. Hónapokig áb­rándoztunk, vágyakoztunk, majd boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szerelmes­kedéshez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra pró­bálkoztunk. Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha le­het, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szü­léink nem álltak mellénk. Meg­tanultunk minden helyzetben lábon maradni. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóér­zés, a felelősség. Ismertük ezek­nek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősök? Talán. Hősei egy le­tűnt kornak, amelyen a fiatalok csak mosolyognak. De csak mi tudjuk, hogy nem unalmasak, hanem boldogok voltunk! ©

Next

/
Oldalképek
Tartalom