Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-01 / 280. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 1., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP MMM11IÜ MMfjfflMIWili % mmmMMM '■$■ -P ÜÜföttRRRMIMR A boldogságot nem szabók készítik csiky gergely: buborék A bárgyú történetet a színészi teljesítmények feledtetik Bárgyú történet, giccses vég. Pazar színészi alakí­tások. Csiky Gergely Bu­borékok című vígjátékát a Nemzeti Színház mutat­ta be Siófokon. Czene Attila Amikor bejön a színpadra Bordás őrnagy és Kálmán bá’ a Túzvo- nalból, a néző azt hiheti, hogy a divatnak megfelelően alaposan beleíratott a rendező az eredeti műbe. De nem, Stohl András egy nevetségességig félszeg fiút, Hol- lósi Frigyes pedig annak gátlásta­lanul fecsegő apját játssza. Jordán Tamás az eredeti történeten nem változtatott, igaz, a Csiky által ro­konszenvesnek ábrázolt figurák jellemét negatívabbnak állította be. A Buborék világában nehe­zen lehet elképzelni pozitív ka­raktert, legfeljebb sajnálhatót. Lehet bőven áthallás az 1880- as években született sztori és mindennapi tapasztalataink kö­zött, nem éreztem, hogy a rende­ző és színpadmestere, Törőcsik Mari ezt forszírozni akarta volna. Aha! - ismerhet rá mégis a kö­zönség a korrupciót szövögető vállalkozóra, a bugyuta ország- gyűlési képviselőre. Minden mást elhomályosít ezen az estén Udvaros Dorottya játéka, aki pengeélen jól egyensúlyozva ka- rikírozza Szidónia alakját; éppen hogy nem ripacs. Harcias és kis- lányos, nőies és boszorkányos. Csodálatos így távolról nézni, de hazavinni senki nem akarná. A ház úrnőjének az a mottója: a családi boldogság legfőbb fölté­tele, hogy a férj nejének minden kívánságát teljesítse. A Solmay családot ellenállhatatlan jó­akarással dönti romlásba. A Nemzeti Színház évszáza­donként egyszer mutatja be Csiky Gergely darabját; 1884 és 1955 után 2004-ben vitte színre, most a legjobb szereposztásban hozta el a Kálmán Imre Kulturá­lis Központba. Mára összecsi­szolódott a darab. Másképp nem kaphatott volna vastapsot az elő­adás a bárgyú történet, a gyakor­ta unalmas szöveg, a nemegy­szer kiszámítható humor ellené­re. El kell ismerni, hogy a ma­gyar dráma megújítójának gon­dolt Csiky Gergely, ez a közép­magas, kissé elhízott, rövid nya­kú, rideg modorú, szófukar, bi­iBUTORi Rábay Miklós köztisztviselő (Rátóti Zoltán), a felesége, Szidónia (Varga Mária) és annak édesanyja, a ház úrnője, Szidónia (Udvaros Dorottya) zalmatlan, papnak szentelt zse­ni nagyon ismerte a problémás nőket. Megérezte hisztijük első jelét, tudta, miképp akarják sakkban tartani a férfiakat. Ta­lán ő maga is megtapasztalta, hogy a nő előbb a zsebkendőjét tépi szét zokogva, ha nem ér célt, elájul, majd azzal fenyeget, hogy leugrik a harmadik emeletről - mint ez a zsarolás öröklődött a Solmay családban. Ez és a szá­mos jól bemutatható karakter te­szi eladhatóvá a Buborékot. A történet Solmay Ignác föld­birtokos házában játszódik. Blaskó Péter játssza a sajnálni való „háziurat,” aki mindenre bólogat, s fizet mint egy krőzus. Két fiuk gazdag feleségre vadá­szik, ahogy nők is az ő öröksé­gükre, három lányuk élete kime­rül a ruha- és ékszerpróbákban. A család estélyén sorra megjele­nik az elbűvölő szerencseva­dász, a mamlasz kérő, a bőbe­szédű, szégyellt vidéki rokon, a korrupcióra kész vállalkozó. Máris megindulhat a mesterke­dések és félreértések lavinája a csikysen életteli, színesen játsz­ható szerepek között. Ez a két szünettel együtt eltart vagy százhetven percig. Néhol - főleg a második felvonásban - ván­szorog a cselekmény, de a kö­zönség gyakran ki­fejezi a tetszését S vannak pillanatok, amelyek többet ad­nak a nevetés örö­ménél. Megható például amikor Stohl András - akit utoljára egy szépségkirálynő-választás kon- feransziéjaként, harsány miliő­ben láttam utoljára Siófokon - az énjével gyökeresen ellentétes módon, félszeg szerepbe bújva vall szerelmet Gizellának egy üres fényképalbummal. Ebben egyelőre csak aláírások vannak az esküvőről, az első gyermek születéséről, a boldog öregkor­ról. Jó volna a fotókon együtt mu­tatkozni - vizionál szeretetre méltóan. Megjegyzem: ez a jele­net nincs kibontva az eredeti műben, hanem a dramaturg Hamvai Kornél érdeme, akinek tolla másutt is jótékonyan javí­tott a szövegen. Többet ad a ne­vetés öröménél a harmadik fel­vonás eleje is, igazi izgalmat. A koráb­ban mindent a fel­ügyelete alatt tartó Szidónia lábujjhe­gyen óvatoskodik a szobában, majd a lá­nyait csendre intve azt mondja: vigyázat, a papa mérgesebb, mint a haragvó felhő. Kiderül, hogy a földbirtokos egész éjsza­ka fenn volt, ügyvédet hívatott, kirúgta a cselédeket. Érezhető a feszültség a nézőtéren; vajon mi történt a szünetben a kulisszák mögött, amíg a kávénkat szür- csöltük? Mint kiderül, csak any- nyi: az évtizedeken át rengeteget tűrő, a gyermekeinek hasztalan segíteni igyekvő, mostanra csőd­helyzetbe került „családfő” beso- kallt. A sarkára állt. Már nem hatják meg a szcénák. Kivárja a hiszti, az ájulás végét, majd megismétli elhatározását: elad­ják, ami még maradt, s a fővá­rosból elköltöznek vidékre.- Nem szabónál készítik a bol­dogságot, mama - a kulcsmon­datot az egyik lány, Szerafin mondja ki, akinél idegesítőbben sírni embert még nem hallot­tam. Végül persze megoldódnak a problémák; egymáséi lehet­nek a szerelmesek, a korrum­pált közhivatalnok társtulajdo­nos lesz egy cégben, az egyik fiú megszabadul az örökségére Va­dászó özvegytől, a másik lóver­senyzés helyett hegedülni tanul. De a veszélyt felmutatja Csiky Gergely: igazi szeretet és meg­becsülés, emberiesség nélkül olyan az élet, mint a buborék. Ha hozzáérnek, kipukkad. ■ Szeretet és megbecsülés nélkül olyan az élet, mint a buborék. Csiky Gergely tudja, miként akarják a nők sakkban tartani a férfiakat 1842-ben született Pankotán a megyei főorvos fiaként. Már aradi gimnazistaként kitűnt az irodalom iránti szeretetével. Első versét nyolcéves korában írta anyjához. 23 évesen pap­pá szentelték, három évvel ké­sőbb teológiai doktor. 1875­ben Jóslat című színművével 100 aranyat nyert a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) pályázatán. Három év múltán az Ellenállhatatlan című tra­gédiáját műsorra tűzte a Nem­zeti Színház. 1880-ban kilépett az egyházi rendből, rá egy év­re áttért az evangélikus hitre és megnősült. 1891-ben hunyt el Budapesten, akkor már a Kisfaludy Társaság másodtit­kára, az MTA levelező tagja volt. Húsz év múlva, 1911-ben készült el a Csiky Gergely Színház Kaposváron. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Újra elbántak Somoggyal a nemzeti fejlesztési Ügy­nökség megint pénzt osz­tott. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében ezúttal 71 program kapott támogatást 135 milliárd fo­rint összegben. Talán emlé­keznek rá, legutóbb július­ban szavaztak meg pénzt, akkor a régiónak adott ösz- szeg csaknem teljes egészé­ben Pécsre érkezett. Az or­szágban három megye nem kapott szinte semmit, He­ves, Tolna és Somogy. A semmitől a lullai bekötőút- ra és a Lulla-Balatonedréd útra adott hárommilliárd mentett meg bennünket. Akkor azon füstölögtünk ezen a hasábon, hogy jól el­bántak velünk. Pécs kultu­rális fővárosi beruházásait velünk fizettetik meg. A JELEK SZERINT most még jobban elbántak Somogy- gyal. Ezúttal még egy sze­rény útfelújításra sem futot­ta. Öt megye - Bács-Kiskun, Békés, Heves, Tolna és So­mogy - egyetlen fillért sem kapott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 135 milliárdjá- ból. A közigazgatás korsze­rűsítésére fordítandó 31 milliárdhól kevéske pénz persze ide is csordogál, de a királyi városok, gyógyfür­dők, turisztikai létesítmé­nyek, a kórházak és a közle­kedés fejlesztésére szánt összegből egy peták sem. Lehet, hogy a Komárom-mo- nostori erőd, a szombathe­lyi régészeti városrész ki­alakítása vagy a szegedi, a büki, a zalakarosi fürdők fejlesztése, a nyíregyházi ál­latkert Tarzan Ösvényének megvalósítása, a máriapócsi vallási turizmus alapjainak megteremtése és a tokaji fesztiválkatlan megépítése izgalmasabb program, mint bármelyik somogyi. EGYÁLTALÁN VAN eladható | somogyi program? Két buk- J ta után kezdem azt hinni, hogy nincs. Esetleg vdn, j csak nem versenyképes. POSTÁNKBÓL Csonti, avagy néhány nap, ami megváltoztatta az életemet Vezetek. A lebukó novemberi nap fénye a szemembe süt, alig látok valamit. A falu házai lassan elmaradnak mellettem. Egyszer csak mintha egy má­sik világból lépne ki, egy csont­bőr kutya támolyog előttem. A nap szinte átsüt rajta. Talán vizsla lehetett valamikor, most még élőlénynek is nehéz felis­merni. Szinte csak két dimenzi­óban létezik. Vastagsága nincs. Megállók. Elrohanok a falu egyetlen élelmiszerboltjába. Csak 30 deka párizsit kapok. Több nincs. Felszeleteltetem, és viszem vissza. Kinyitom a cso­magot, leteszem elé. Papirostól falja fel a párizsit. Visszafelé újra megállók, de nem találom. A faluszéli deré­kig érő gaztól semmit nem lá­tok. Már csaknem besötétedett, amikor gödrökön át s ágak kö­zött bukdácsolok. Keresem, hí­vogatnám is, ha tudnám, mire hallgat? Rádöbbenek, hogy köz­ben már nevet is adtam neki: Csonti. Ez illik most rá. Másnap rákészülök a találko­zásra: tál, hús, sajt. Csoda törté­nik. Vár. Hívom és jön. A köz­tünk lévő fizikai távolság még nem csökken, csak a lelki. Meg­próbál bízni bennem. Már ne­gyedik napja etetem, próbálom a vele szembeni bűnöket jóvá­tenni, amikor végre megsimo­gathatom. Amíg idáig eljutok, Mzasan keresem számára a befogadási lehetőséget. A saját kutyám is majdnem ilyen állapotban ke­rült hozzám. Tavaly januárban, jéggé fagyva találtam rá a 7-es út mellett; már lábra se tudott állni. Sürgősen tennem kell va­lamit, hogy megmentsem Cson­ti életét. A siófoki állatvédő ala­pítványnál megszánnak. Telt ház van náluk, de befogadják, csak nincs kocsijuk, be kell vin­nem. Biztatnak, ne féljek, nem harap meg, érzi, hogy segíteni akarok rajta. Nem félek, dehogy félek, tervezem a szállítását. Csonti mit sem sejtve minden­nap vár, és én minden nap meg­simogatom. Egy csütörtöki na­pon úgy döntök, másnap haza­hozom, szombaton pedig elvi­szem Siófokra. Péntek reggel készülök a nagy útra. Izgatott vagyok, hogy megtaláljam. A kocsiban pokróc és csalogató finom fala­tok. Nem vár. Keresem, hívoga­tom, de nem jön. Újra gödrökön át s ágak között bukdácsolok. Egyre kétségbeesettebben ke­resem, amikor megmozdul mel­lettem egy kupac. Csonti az. Felemeli a fejét, de nem tud fel­állni. Odalépek hozzá, látom az arcán, a szemén, hogy nagy a baj. Fájdalmai vannak. A jobb hátsó lábát nem tudja mozgat­ni, s a csípője is el van törve. Megpróbál három lábra állni és követni. Pánikba esem. Elroha­nok az élelemért. Nem látok a könnyeimtől. A gyomrom ösz- szerándul. Hányingerem van, nem tudok gondolkodni. Buk­dácsol utánam, de egy fél méter mély gödörbe csúszik, ahonnan nem tud kijönni. Kisegítem, de nehezen tudom úgy megfogni, hogy ne okozzak neki fájdal­mat. Sikerül. Mindketten sí­runk, ő a fájdalomtól, én a két­ségbeeséstől. Egy jólelkú hölgy siet a segítségemre. Rácsaloga­tom a plédre, abban visszük az autóig. A hátsó ülésre tesszük. Körülnéz, lassan megnyugszik, így indulunk haza. Otthon a számára előkészí­tett helyre fektetjük. Körülnéz, teljesen nyugodt. Eszik, iszik, a gyógyszert is lenyeli, nehézke­sen elhelyezkedik, és rövide­sen elalszik. A család úgy dönt, Csonti nálunk marad. Bevisz- szük az állatorvoshoz, aki sú­lyos vérszegénységet állapít meg. Az operációt nem élné túl. A törött csípő se ígér semmi jót, de ami még ennél is rosszabb, előrehaladott emésztőszervi da­ganata van. El kell altatnunk. Az állatorvos beadja az injek­ciót. Hazahozzuk és tisztesség­gel eltemetjük. Szótlanok és na­pokig szomorúak vagyunk. El- : ént a gyönyörű szemű vizsla, amely ha néhány napig is, de csak az . a kutyám volt. IVANICSNÉ SZABÓ GITTA NÉPI IPARMŰVÉSZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom