Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-27 / 300. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK MI ÉRDEKLI? Engedélyeket postáznak FODOR GYÖRGY, a horgász- egyesületek megyei szövet­ségének elnöke: - Hiányta­lanul és határidőre szeret­nénk eljuttatni az egyesü­leti papírokat. Mindenhol várják, s nem lehet téved­ni, mert a pótlás komoly fennakadást idézhet elő. Egyszerre több dologra kell figyelni; az állami jegyek, a bélyegek, a területi engedé­lyek kipostázása irgalmat­lanul sok elfoglaltságot ad. Kollégám rendkívül precí­zen dolgozik; jelenleg is 39 somogyi egyesület közel 9000 tagjának a papírját intézi. A leginkább az fog­lalkoztat, hogy időre fejez­zük be a munkát. wEsmmwm Az udvarnoki buszsofőr HERKE GÁBOR bárdudvarno- ki buszsofőr: - A sorsom 1974-ben dőlt el. Az MHSZ- nél előbb a személygépko­csi-, majd a teherautós-jogo­sítványt szereztem meg. Mindenképp vezetni akar­tam, a volánnál eredménye­sen felvételiztem. Hétévnyi teherautózás után ültem át buszra; az elmúlt negyed év­század alatt egymillió kilo­méternél is többet vezettem le. A város összes utcáját úgy ismerem, mint a tenye­remet Ennyi idő elteltével sem untam meg a munkát Munka után hobbimnak, a focinak élek. A helyi csapat edzője vagyok, s természete­sen izgalommal nézem a té­vében is a meccseket. Ügyelet: bejgli, rádió, riadó ünnep A „megszokottnál” kevesebb volt az öngyilkossági kísérlet Feltalálták magukat a riasztásra váró lánglovagok. A csocsó volt a sláger, ezt a biliárdasztalra hajított nagykabátok is jól jelezték A tűzoltók szerencsére so­kat pihenhettek, a mentő­söket azonban szerdán hatvanszor riasztották. Balassa Tamás A somogyi mentőszolgálat ügye­letén Rákóczi Ferenc irányítás­csoportvezető reggel hétkor kez­dett. Húsz éve dolgozik a mentő­Már-már úgy nézett ki, van új fő- szerkesztője a helyi tévének Nagy­atádon, a megyei önkormányzat azonban „közbeszólt”... A televíziót a Ritin Kht. üze­melteti, melynek többségi tu­lajdonosa a nagyatádi önkor­mányzat, a kisebb tulajdon- rész pedig a megyei önkor­mányzaté. Mivel a kht. ügyve­zetőjének - aki egyben a tele­süknél, a szentestét a családja és nyolcéves fia társaságában tölt­hette. A karácsonyi másnap ti­zenkét órás szolgálata esemény­dúsra sikerült.- A végtagtöréses, -zúzódásos eseteink igencsak megszaporod­tak - böngészi az ügyeleti jegyző­könyvet Rákóczi Ferenc. - A hava­zás miatt a menetidőnk is a dup­lájára nőtt. vízió felelős szerkesztője is - megbízatása az év végén lejár, pályázatot írtak ki a posztra. A három jelentkező közül a váro­si döntéshozók Varga Istvánt, a Kaposvári Egyetem média tan­székének vezetőjét választot­ták. Ezt a határozatot - mint a testület álláspontját - vitte to­vább a Ritin Kht. közgyűlésére Ormai István polgármester, Somogybán a tíz állomáson húsz autó állt menetre készen, mintegy ötvenen dolgoztak. A csoportvezető a statisztikák alapján örömhírként nyugtázta: az idei karácsonykor csak két öngyilkossági kísérlet történt. Sajnos, teszi hozzá, a szeretet ünnepén több szokott lenni, az elviselhetetlen magány, a felerő­södő kilátástalanság miatt. ahol kiderült: a kisebbségi tu­lajdonos megyei önkormány­zat összeférhetetlenséget ta­lált. Varga ugyanis aláírta, hogy más hasonló tisztséget nem tölt be, ám mint azt a me­gyei önkormányzat képviselő­je az ülésen feltárta, az egyik megyei tulajdonban lévő mé­diacégnél alkalmazásban áll. így a kht. nem tudta elfogadni Rendkívüli eseményektől mentes ünnepet zártak a rend­őrök. Herbai László ügyeletvezető helyettes 14 éve dolgozik itt - Ennél mozgalmasabb ügyele- tünk sose legyen! Bár a családok lassan négy napja együtt vannak, s a tapasztalatok szerint 26-án éj­jel időnként már szükség van a rendőrökre. De ne legyen igazam! - teszi hozzá Herbai László. a vezetőjelölt személyét. Ezért új pályázatot kell kiírni, mely - mint a nagyatádi polgármester elmondta - várhatóan január végére lezárul. így februárra lehet új vezetője a Nagyatádi Városi Televíziónak, amit ad­dig is a december közepén su­gárzott adásban már elköszönt főszerkesztő irányít. ■ Csikós Magdolna Új technika: műhold segít a rendőröknek Nagyatádon Új technikai berendezések segí­tik a nagyatádi rendőrkapitány­ság munkáját. Az eddigi URH frekvenciás rádiókat úgyneve­zett tetra-rádiókra cserélik. Ez több lehetőséget rejt magában, mint a korábbi rendszer: nem le­hallgatható és új funkciókkal bír. Használható mobiltelefon­ként, képes sms-küldésre, pá­nikjelzés leadására. Ilyenkor - a GPS rendszerrel - megállapítha­tó a bajba jutott rendőr tartózko­dási helye. ■ Csikós M. Nem létező előterjesztésekről ír az SZDSZ Kaposvár Megyei logú Város Közgyűlésének rendkívüli ülé­sével kapcsolatban olyan hely­zet alakult ki, amit nem hagyha­tunk szó nélkül - áll az SZDSZ kaposvári szervezetének la­punkhoz eljuttatott sajtóközle­ményében. - Súlyponti kérdé­sekben kellett döntést hozni a testület tagjainak úgy, hogy a kérdéses előterjesztéseket nem egészen egy nappal a Közgyűlés előtt lehetett elolvasni, belőle fel­készülni. Ennyi idő alatt felelős­ségteljesen döntést hozni nem lehet, ki tudta vajon a képviselők közül egy nap alatt a 170 oldalas Közoktatási Esélyegyenlőségi Tervet áttanulmányozni? A szemétszállítási rendelet közgyűlési tárgyalása túltesz mindenen. Soha nem fordult még elő - állítja a közlemény - a Közgyűlés történetében, hogy annak bármely tagja, szerveze­te a nyilvánosság felé olyan elő­terjesztésekre hivatkozzon, amelyek nem léteznek... Ha ez így folytatódik, a jövő­ben bárki bármikor olyan nyi­latkozatokat, előterjesztéseket is tulajdoníthat a Közgyűlés bármely tagjának a nyilvános­ság előtt, amelyek soha nem hangzottak el... Az SZDSZ közgyűlési frakció­ja felszólítja a Fidesz-frakciót, hogy a jövőben tartózkodjon at­tól, hogy más frakcióknak, a közgyűlés tagjainak be nem nyújtott javaslatokat, el nem hangzott nyilatkozatokat tulaj­donítson, és ezzel számára tu­datosan kárt okozzon. Kis városi médiacsata Nagyatádon főszerkesztő Varga Istvánt választották, aztán visszavonták a döntést KASSAI ETELKA TARCAJA Kilenc szem dió Abban az évben szárazság per­zselte fel a sovány földeket, alig termett eleség. Decemberre már üresen ásítoztak a hideg kam­rák, s a pincék száraz homokjá­val szégyenlősen takarózott az a néhány káposztafej, ami még a kurta, koldus őszről megma­radt. Szegény nagyanyó is nélkü­lözött. A konyha polcán egy kis liszt, egy csupor, tavalyról meg­maradt lekvár, néhány tojás és egy bögre zsír árválkodott. S a kamrában, egy takaros kis ko­sárban, kilenc szem kincset érő dió. Karácsonyra. Kalácsot ilyen kevés kis dióval nem süt­hetett, de palacsintát igen. Ki­lenc szem dióval várta hát a ka­rácsonyt. Aztán fagyos lábakkal az is megérkezett. Nagyanyó egész délelőtt készülődött. Rozsét halmozott fel a kályha előtt, tü­zet rakott, parazsasat, aztán ki­söpört, tiszta kötényt kötött. S előhozta a diókat ringató kosa­rat. S nézte vágyakozva, éhe­sen. Kinn nagy, varázsos pely- hekkel hullani kezdett a hó. A kályha duruzsolva ontotta a meleget, tüzesedett a teteje, úgy, ahogy illik karácsonyi sü­tés idején. Épp a lisztet szitálta a tálba, amikor nyílt az ajtó, s a konyhá­ba toppant a szomszéd kislány, Sárika.- Édesanyám küldött, Nagy­anyókám, azt kérdezi, az édes, nem lenne e egy szem tojása? Tésztát gyúrnánk, ha lenne, es­tére...-Van Kincsem, adok is, de hallod e, - gondolt hirtelen fé­nyeset az anyóka: itt van egy kis dió is. S mielőtt meggondol­hatta volna magát, már a mar­kába is nyomott az apró kis­lánynak három szem diót. Egyet-egyet minden kis testvér­nek. így csak hat diója maradt nagyanyónak, de ő azt nem bánta, melegedő szívvel fordult újra a tűzhelyhez. De még meg se sült az első palacsinta, újra nyílt az ajtó. A hideg szél havat sodort a konyhába, s még vala­kit, egy öreg karácsonyi kol­dust. Nagyanyóka csak ráné­zett, s azonnal a tarisznyájába rakta a három legnagyobb dió­szemet. Aztán kézbe vette a régi dió- törőt, és munkához látott. Az el­ső dió úgy roppant össze, mint­ha papírból lett volna, s a belse­jében nem volt semmi. Hártyá­vá aszalódott az ízes dióbél. A második dió nehezen adta ma­gát, hármat is kellett toppanta­nia az anyókának, mire feltárta belsejét. De a kemény burok mögött féreg rágta meg a drága belet. Az anyóka, gondolkodás nélkül, a tűzbe vetette. Az anyóka a kezébe vette az utolsó diót, méregette a súlyát, még a füléhez is odatartotta, rá- zogatta, vajon mit takar a ke­mény héj. Végül késheggyel, óvatosan, hogy a dióbél egyben maradjon, szétfeszítette a dió­kapu szárnyait. Odabenn gyönyörű, hatal­mas dióbél lapult. Nagyanyóka könnyes szem­mel nézte, aztán kendőt terített a vállára, s kilépett a sötétedő délutánba. A szél gorombán verte a havat a kendőre, az ar­cába, alig látott. De ő a fal mel­lett az ablakpárkányig óvako­dott. Lesöpörte a havat róla, s a diót, az utolsó dióját, az ablak- párkányra rakta. Ajándékul a cinegéknek, s minden éhező, apró kismadárnak. Aztán a tűz mellé ült. Mele­gedett. Kezébe vette az utolsó dió üresen maradt héját. Ke­mény, formás kis csonthéj volt. Tenyérbe gömbölyödő. Éppen, mint egy apró bölcső. Nagy­anyóka elmosolyodott, s újra munkához látott. A kis bölcsőt puha ronggyal bélelte, kukori­caszemből arcocskát ragasztott belé, s kis fodrot vágott egy ré­gi pólyaszélből. Csipkéset, me­seszépet. Ingecskének. Öltöz­tette jézust öreg, dolgos kezei­vel ügyesen. Aztán csak ült a tűz mellett, tenyerén a kis bölcsőt ringatva. Szenteste volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom