Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ KARÁCSONY Kujbisevből indult a fogolyvonat emlékek A kislány csodálkozva nézte, ahogy a papát felfektetik egy furcsa ágyra Nem értette, mi történt, csak markolta a fotel karfáját, s várta, hogy elmúljon a feszítés. Lüktetett a halántéka, zsibbadt a karja, s érezte, fogy az ereje. Vas András A csengőt nem hallotta, csak a két fehér ruhás férfit látta belépni a szobába, akik szétcsavarták a mentőágyat. A huzattól kinyílt a klsszoba ajtaja, s megpillantotta a karácsonyfa lannyas halványuló fényeit. Nemrég múlt a gyertyagyújtás, a viasz illata még ott lebegett a szobában, keveredve a fenyőével. S a fa alatt ott játszott a kisebbik, az alig két és fél éves fiúunoka, aki néhány perccel azelőtt még a karjából nézte ámultán a csillagszórót. Nem figyelt a zajra, elmélyülten cibálta a plüssmackó bundáját.- Meg ne lássa a gyerek! - hallotta, majd valaki gyorsan becsukta az ajtót. Felesége, ve- je, lánya arca úszott előtte homályosan, s ettől megnyugodott. Valahogy túl lesz ezen is. Hiszen annyi mindenen túljutott már életében... Nehéz volt otthagyni már Szepetneket is. Alig múlt hatéves, amikor Fehérvárra költöztek. A kis zalai faluból a nagyvárosba, ahol eleinte azt is nehéz volt megszokni, hogy véges a látóhatár. Ennél már csak Budapest volt komorabb, ridegebb és elutasítóbb, amikor felköltözött. Persze lehet, hogy csak a katonai akadémia fegyelme-flgyelme tette azzá: a Ludovikán csak az érvényesülhetett, aki feltétel nélkül elfogadott minden parancsot. Avatás után is egy ilyen ukáz miatt került Kanizsára, majd a frissiben visszakapott Kassára, végül a szintén újólag Magyarországhoz csatolt Kézdivásárhelyre. Ide már vitte magával szerelmét, ám hivatalosan még nem keltek egybe. Választott apja ugyanis ‘19-es szoc- demként megjárta a börtönt - egy katonatisztnek esélye sem volt, hogy engedélyt szerezzen egy ilyesfajta nősüléshez. Ha nincs a román kiugrás s a szovjet attak Erdély ellen, talán sohasem fogadhatnak örök hűséFrontra induló magyar bakák. A felvétel Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban című könyvében szerepel Csodálatos volt az életük, pedig mindenük ott maradt Erdélyben, egy bőrönddel érkeztek. get egymásnak. Ám az összeomlás pillanataiban, amikor mindenki menekült vissza a trianoni határok felé, a parancsnoka végre beleegyezően rábólintott a frigyre. Talán arra gondolt, legalább néhány napig legyenek boldogok... S boldogok is voltunk - gondolta, miközben a mentősök nagy üggyel-bajjal lecipelték a második emeletről, s betolták a Nisába. - Megérte, csodálatos életünk volt. Pedig ott maradt Erdélyben mindenünk. Szegény asz- szony egyetlen bőrönddel, s már áldott állapotban menekült vissza Nagykanizsára. Ő pedig... Majdnem sikerült megúsznia. Somogybán érte utol csapatait a szovjet ‘45 márciusában, Hajmásnál tették le a fegyvert. Behozták Kaposvárra, s még el is engedték a vonatról. Rokonokhoz ment, akik felajánlották, elbújtatják, csak ne menjen vissza, de ő nemet mondott, hiszen ott voltak az emberei. A katonái, akik bajba kerültek volna, ha eltűnik. Különben is, azt mondták, csak leszerelni viszik őket Szegedre. Az Alföldre érve aztán már nem volt visszaút. Fogolytáborba került, majd ki, messze a Volga mellé. Azt hitte, sohasem tér haza. Ismét eszébe jutott a karácsonyfa alatt játszó unoka. A legnagyobb lányát nem láthatta ilyennek: három karácsony pergett le Kujbisevben, mire a fogolyvonat végre elindult hazafelé. Kanizsára érve megpróbált feledni. Bár a Ludovika mellett a jogot is elvégezte, eszébe sem jutott olyasfelé munkát keresni. Beállt egy fogtechnikus mellé, szorgalmasan gyakorolt, hogy eltartsa szeretteit. A hatalom azonban másként akarta. Alig egy évvel hazatérése után bekebelezte a Néphadsereg. Némi debreceni és budapesti kitérő után ismét Fehérvárra került. A Honvéd Kórház parancsnoka lett, majd újra Kaposvár következett: a hadkiegészítő parancsnokság. Jobban érezte magát. Karjába visszatért az erő - éppen idejében, hogy megkapaszkodjon, ugyanis a mentő nagyot fékezett, a sziréna elnémult. Megérkeztek a kórházba. Megint egy ismerős hely - húzta el a száját, bár a feje még mindig iszonyatosan lüktetett. - Itt szerelték le, amikor ‘55-ben leesett a létráról. Persze némi baráti segítséggel. Pedig az orvos a karrierjével játszott. A hozzá rohanó doktor viszont a vérnyomásmérővel babrált a felkarján. Úristen - hallotta, majd kényszeredetten lenyelt valamit, amit a szájába tuszkoltak. A környezet ismét ködössé vált, az emlékek viszont megélesedtek. Minden kép, hang érthetőnek, tisztának tűnt Például a tisztelendő úr beszédei. Szegény felesége mennyit rettegett, hiszen többször megfe■ Szegény felesége rettegett, hogy csúnyán megjárják, ha ő mégis elmegy a templomba. nyegették: csúnyán megjárják, ha ő elmegy a templomba. Pedig elmentem - akart egy nagyot sóhajtani megkönnyebbülten, de valami leszorította a mellkasát. A fél tizenkettes misére járt, fekete öltönyben, frissen borotválva, s húsvétkor még a kenyeret, a sonkát is megszenteltette az atyával. Mégsem bántották. Eldolgozgatott a Mezőkernél, tervosztály-vezetőként ment nyugdíjba, amikor az első unoka megszületett. Nem fog rá idegen vigyázni - jelentette ki a lányának, aki látszólag berzenkedett, persze láthatóan hálás volt. Imádta a kislányt, majd a négy évvel később érkező fiúcskát. Aki ott ült a fa alatt a nagy medvével, s csodálkozva nézte, ahogyan Apapát felfektetik egy furcsa ágyra. S akinek ez volt az utolsó emléke a nagyapjáról... JUHASZ GYULA Karácsonyi ének Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem épekeinek S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászok Sok börtön és kórház világol És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok- Sok farkas és holló kóvályog S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsonyéjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? ADY ENDRE Egy megíratlan naplóból (1908. december 25.) Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S azt hitte, hogy megtérít, Hogy szépen visszaingat (december 26.) Talán-talán jobb volna Mégiscsak visszaesni, Betegen is a Krisztust, A régi Krisztust keresni. Talán-talán jobb volna, Mint lelkem keserűim: Krisztus előtt, templomban, Úgy, miként régen, leülni. Talán-talán jobb volna Most a faluban, itten, Fájó haraggal szólni: Hajh, mégiscsak élsz te, Isten. (december 27.) Ez már nem is Karácsony S kinek mi köze hozzá, Embernek vagy Istennek, Hogy én mint fogok élni, Vagy én mint fogok halni? Békesség az Istennek, Békesség az embernek, Békesség az életnek, Békesség a halálnak, Békesség mindeneknek, De nékem Maradjon háborúság. Érmindszent Kepler fejtette meg a betlehemi lángos csillag rejjtélyét bolygóegyüttállás Legközelebb hasonló égi jelenséget majd csak 2238-39-ben láthat a földi utókor „Adjon Isten Jézusunk, Jézusunk! / Három király mi vagyunk,/ Lángos csillag állt felettünk, / gyalog jöttünk, mert siettünk,/ kis juhocska mondta - biztos / itt lakik a Jézus Krisztus...” Mint annyi mást, József Attilát is megihlette a Megváltó születése. A költő a legkézenfekvőbb dokumentumra, a Bibliára hivatkozva írt a lángos csillagról. Máté evangéliuma szerint a napkeleti csillag mutatta az irányt a három királynak, hogy Betlehemben megtalálják a gyermek Jézust. Jo- hannes Kepler, Rudolf prágai császár udvari csillagásza fejtette meg a lángos csillag rejtélyét. Akkoriban már Dionysos Exigus római apát javaslata alapján az éveket az „Úr megtestesülése”, vagyis Jézus meg- fogantatásának évéből kiindulva számították. Ez pedig az apát szerint Augustus uralkodásának huszonnyolcadik éve volt. A szentéletű római azonban kétszer is tévedett. Először is nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó császár korábban, hozzávetőlegesen négy esztendeig, Octavianus néven már uralkodott. A második tévedése pedig az, hogy a régi római számrendszerben még nem ismerték a nullát; az apát bizony ezt is elfelejtette. Egyéb bizonyítékok is szólJózsef Attila a Bibliára hivatkozva írt a lángos csillagról nak Jézus születési időpontjának téves megállapítása ellen. Az előbb már említett Máté evangéliumában szerepel, hogy Jézus születésekor Heródes még élt. A másik tény, a napkeleti bölcsek nem közvetlenül Jézus születése után jártak Betlehemben, hanem néhány hónappal, akár egy vagy két évvel később. De mi lehetett a lángos csillag? Az ókori csillagászati krónikákban a bennünket érdeklő időben nem tesznek említést semmilyen különleges égi jelenségről. Akkor hát mi is volt valójában? A rejtélyt Kepler fejtette meg 1603 decemberében, amikor azt észlelte, hogy a Jupiter és a Szaturnusz szorosan egymás mellett áll. Ekkor határozta el, hogy kiszámolja a bolygók pályáját — arra gondolva, hátha a Jézus születése körüli időben is volt hasonló bolygóegyüttállás. Kiderült, hogy időszámítás előtt 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz háromszor közelítette meg egymást, méghozzá a Halak csillagképében. Föltehetően Kepler ismerte egy, a 12. században élő zsidó filozófus kijelentését: .... a Messiás eljövetele akkor várható, amidőn a Jupiter és a Szaturnusz a Halak jegyében találkozik”. Ilyen bolygóegyüttállás 1981-ben volt utoljára, és legközelebb majd csak 2238-39- ben várható.
