Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Elkeseredett ünnepi kenyérharc aranyvasárnap Már a parkolóhelyekért ádáz küzdelem zajlott a megyeszékhelyen Az utolsó nagy rohamok egyike az ünnep előtt. Pillanatkép az aranyvasárnap délelőtti kaposvári forgatagból. Ember ember hátán... Egy keresztes háborúk borzalmain edződött középkori lovag lóhalálában menekült volna aranyvasárnap a kaposvári forgatagból. Vas András Panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt. Az ókori Róma népével ellentétben nekem csak előbbire lett volna szükségem, hiszen itt az ünnep, bezár minden, s a halászlé, a töltött káposzta vagy a kocsonya elképzelhetetlen némi máró nélkül, ám az utóbbiból is kijutott szépen. Aranyvasárnap lévén persze tudtam, nem lesz sétagalopp az alapvető élelmiszerek beszerzése, de ilyen vesszőfutásra nem voltam felkészülve. Pedig nagyjából képben voltam, mire számíthatok, hiszen egy esztendeje szenteste hajnalán, úgy fél négykor keringtem háromnegyed órát a hipermarket parkolójában hely után kutatva - induláskor meg voltam győződve, rajtam kívül nincs még egy balga, aki hajnalok hajnalán vásárolni megy. Tévedtem: egész Somogy talpon volt... Éppen ezért döntöttem úgy, az idén nem hagyom az utolsó pillanatra a bevásárlást, rászánok néhány órát, hogy aztán hu- szonhetedikéig csak a spájz- és a hűtőajtót kelljen nyitogatnom. Fél hétre állítottam be a vekkert, hogy hétkor már a bevásárlókocsit tolhassam a sorok között. 6.43: Gyors mosakodás és öl- tözés után behúztam magam mögött a lakásajtót. Aztán csendesen szűkölni kezdtem: kint mínusz kilenc fokot mutatott a hőmérő. A kocsi szélvédője centivastagon lejegesedett, mire lekapartam, az ujjaim inkább karomra emlékeztettek. Induláskor a légkondi szibériai vihart fújt az ablakra, pillanatok alatt szénné fagyott az arcom is. 6.55: Befordultam a József Attila utcába. Bár ez így topiku- san hangzik, hiszen csak az autó orra hagyta el a körforgalmat. Előttem végeláthatatlan kocsisor látszott, nagyobb volt a dugó, mint Pesten az Erzsébet- hídon a hídfoglaláskor. 7.04: Átértem a lámpán, ám csak a gyorsétterem oldaláig jutottam. Vágyakozva bámultam a szinte karnyújtásnyi közelségbe került parkolót. 7.33: Ha anno, Baumgartner Zsolt ennyi kört teljesített volna minden futamán, a mai napig a Formula-1-ben versenyezhetne. Negyven után már nem számoltam... 8.11: Áldott legyen annak a világoskék Lada sofőrjének a neve, aki füstfelhőt okádva elhagyta a parkolót. A megüresedett pozíciót orrhosszal sikerült elfoglalnom egy bézs Kia elől. Hahaha... 8.17: Hajléktalanokat megszégyenítő gyorsasággal csaptam le egy megpakolt bevásárlókocsit toló házaspárra. Kissé zilált lehetett már a külsőm, ugyanis: Jóember, mindjárt visz- szaviheti, boldog karácsonyt! mondat kíséretében vehettem át a járműféleség irányítását. 8.23: Bejutottam a második fotocellás ajtón is. Innen már látszottak a polcok! 8.31: Szereztem egy újságot! Már nem jöttem hiába! Célba vettem a kenyeres-szekciót. 8.36: Elértem a kenyeresszekciót. Nép volt. Cirkusz volt. Kenyér nem volt. Éppen sült. 8.42: Kihozták! Égy pillanatig úgy tűnt, esélyem sincs, mint vasreszelék a mágnesre cuppant a tömeg a tartóállványokra. Egy nyugdíjas mama olyan vitézül forgatta a botját, hogy három félbarna birtokába jutott. Jómagam bajor rozscipóért jöttem, de ekkor már beértem volna némi zsemlemorzsával is... 8.48: Egy tartós Graham és egy bajor rozs birtokosaként indultam a zöldségek felé. Mögöttem a kenyeresek összecsaptak a híradás-technikai osztályról érkező friss GPS-tulajdono- sokkal... 8.53:' Paprika és paradicsom nem jutott, a mézédes sárgadinnye és a mangó pedig nem ment volna a kolbászhoz, így ott hagytam őket a pulton. 8.55: Majdnem visszafordultam a dinnyéért: ki tudja, lehet, hogy később kiváló cserealapnak bizonyult volna. 8.57: Lábujjhegyre állva láttam a felvágottaspultot... 9.02: Úgy döntöttem, jó lesz nekünk vésztartaléknak a vagdalt hús és a májkrém. Ezek is vannak annyira disznó dolgok, mint a kocsonyában... 9.08: Három karton ásványvizet raktam a kocsiba, majd félretoltam: pakkok nélkül sokkal nagyobb esélyem volt eljutni a csipszekig. 9.17: Két zacskó macis csip- szet hullajtottam el elgyengülve: ellopták a kocsimat! 9.23: Csak félretolta valaki, kellett neki a macskatáp. Tíz évet fiatalodtam. 9.32: Sikerült felhajtanom két doboz ismeretlen eredetű szlovák tartós tejet. A feleségem túrót is kért. Túrót a fülébe - gondoltam... 9.48: Beálltam az egyik kasz- szához vezető sorba. A mireli- tespultok között várakoztunk. Nézegettem a réteseket. 9,57: Nézegettem a pizzákat. io.il: Nézegettem a meleg- szendvicseket. 10.19: Örökre megutáltam az előre fagyasztott készételeket... 10.27: Áruim a szalagra kerültek. Előttem egy házaspár körülbelül hetven csomag konfettit vett. 10.32: A pénztáros az őrület határán még mindig a konfet- tiszacskókat számolgatta. 10.41: Fizettem. Elindultam a kocsi felé. 10.47: Megtudtam, milyen az igazi halálfélelem. Amint felnyitottam a csomagtartót, négyféléi négy asszony ugrott felém. Mind a helyet akarta stoppolni másfelé köröző urának. A legélelmesebb lecsapott a bevásárlókocsimra. 10.52: A négy közül a döntőbe jutott két nő még mindig tépte egymást, amikor kitolattam. 11.07: Elhagytam a parkolót. 11.16: Kifordultam a Kanizsai utcára. 11.33: Átjutottam a lámpán! 11.47: Hazaértem. Hát nem megmondtam, hogy simán végezni fogok délelőtt. Pontosabban dél előtt... Támogatja Karád csatlakozását a fonyódi kistérségi tanács Támogatja a fonyódi központú kistérség társulási tanácsa Karád csatlakozását. Tizenegy igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül hozta meg határozatát. Az év végi látrányi záróülésen határozatban kérte fel a társulási tanács Fonyód polgár- mesterét és képviselő-testületét, hogy soron következő ülésén - de legkésőbb december 31-éig - tárgyalja újra Karád csaüakozá- si szándékát, és járuljon hozzá. Vagyis módosítsa a november 29-i elutasító határozatát. Bamnyai Károlyné, Karád polgármestere munkatársunknak azt mondta: nagy örömmel fogadta a kistérségi tanács egyhangú és őszinte állásfoglalását a település csatlakozási szándékának támogatásáról. ■ Krutek József Korszerűsítik az atádi rendőrség épületét Nagyatádon huszonöt év után először korszerűsítik a rendőr- kapitányság épületét. 2008-ban felújítják a nagyatádi rendőrkapitányság épületét - tájékoztatott Ősz István ezredes, kapitányságvezető. - Az épület huszonöt éves, azóta semmilyen érdemi felújítás nem volt itt. Az irodák, a kiszolgálóhelyiségek nem felelnek meg a mai igényeknek, ezért jelentős átalakí- tásra van szükség. Az alsó szint teljesen megújul, a mostani feladatellátáshoz igazodó munkahelyek kerülnek kialakításra. Munkatársaink korszerűbb irodákat, szociális helyiségeket kapnak. Emellett némi bővítést is tervezünk - az uniós normáknak megfelelően -, a mostani egy előállító helyiség helyett kettő, szabványosan kialakított őrizetes helyünk lesz. Az épület új tetőt is kap, így szebb, korszerűbb lesz a nagyatádi rendőrkapitányság - mondta Ősz István. A felújítási munkák 80-100 millió forintos költségét teljes egészében az Országos Rendőr-főkapitányság biztosítja, a nagyatádi kapitányságnak még önrészt sem kell adnia a beruházáshoz. ■ Csikós Magdolna Nem ír, nem olvas; a depresszió legyőzte a tehetséget vallató Géza Párbeszéd az Úrral; Csipkerózsika-álmot alszanak a hajdani főszerkesztő költeményei Ismeretség egy református lelkésszel, a Biblia, több év elmélyedés; ezek kellettek ahhoz, hogy Vallató Géza Párbeszéd az Úrral című verseskötete napvilágot lásson. A 67 éves szerző, a hajdani Somogyország volt főszerkesztője, több mint egy éve a patalomi Park Szociális Otthon demens részlegének lakója. A hajdani agilis és aktív férfinek nyoma nincs. A depresszió legyőzte a tehetséget.- Az véletlen, hogy most került kiadásra a kötet - mondta a szerző. - Most, amikor már a patalomi Park Szociális Otthon lakója vagyok. Rám azt mondják, hogy a szélsőségek embere vagyok, ha valamit elkezdek, azt tűzön-vízen keresztülviszem, csak azzal foglalkozom, de mindig voltak, vannak az életemben állandó értékek. Ilyen a hazaszeretetem, a hűség az elveimhez, a barátsághoz. A barátaimat nem változtatom, a mai napig is ugyanazok. Megvannak, de helyzetem miatt nem tudom velük tartani a kapcsolatot. De kerülnék is mindenkit, amióta itt vagyok. Nem írok, nem olvasok. Ezt az egész jelenlegi helyzetet büntetésnek érzem. Valamiért bűnhődnöm kell. Ezért nincs miért írni. Különböző magánéleti konfliktusokkal kikövezett út vége lett az otthon. Végül is örülhetek, hogy nem a híd alá kerültem. Egy éve tart ez az állapot, Vallató Géza: Büntetésben vagyok, valamiért bűnhődnöm kell Nem vallat, hanem vall HEGEDŰS LÓRÁNT a kötetről „Ebben a kötetben Vallató Géza sohasem vallat, mindig vall. A vallomás pedig sohasem lehet monológ, csak dialóg. Az igazi hitvallást mindig az igazi hit Ura kelt élő igéjével az így hitelessé tett hívő ben, aki itt költőként is az élet beszédével szól A költő a kimondhatatlan kimondását, Bemáth Csaba illusztrációi a láthatatlan látását ihletik, kegyelemből, hit által. Kivételesen gazdag és rendkívülien gazdagított tartalommal “ egy éve nem vettem tollat a kezembe. Egy sort le nem írtam, el nem olvastam. Persze én magam is oka vagyok ennek a helyzetnek. A különböző problémákat az alkohol segítségével akartam megoldani. Lehet, hogy létezik más út is, én nem találtam. Vallató Géza azt mondja magáról, hogy jelen állapotában az idő étkezéstől étkezésig tart plafonnézéssel, esetenként sétával. Egy tehetséges ember semmittevő luxusa.- Nem tudok mást csinálni. Nem tudok. Nincsenek gondolataim, semmi nem tud lekötni. Kiégtem, kész vége; 67 év egy értékes embernek nem nagy idő. Valamikor talán én is az voltam, de fokozatosan csökkentek az értékeim. Van néhány kiadatlan kötetem, de reményem sincs arra, hogy megjelenjen. Kudarc volt az életem. És ebben nagyban én voltam a hibás. Ma már látom, de már nem érdekel, már nem bízom semmiben. Hogy mit jelent nekem a karácsony? Megszületett a Megváltó. Akinek tudunk, küldünk üdvözletét és örömmel fogadjuk, ha valakitől kapunk. Ennyi. Elviselem amit rám kényszerített az élet, vegetálok. Elfáradtam. Nem akarok már semmit. Tetszhalott állapotban vagyok, és közelinek érzem az igazit Hiszek Istenben, tudom, hogy ennek a szakasznak vége. ■ F. Szarka Ágnes
