Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-23 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 51. szám
4 2007. DECEMBER 23., VASÁRNAP KARÁCSONY nagybandó „Otthon sok mindent lehet csinálni, például gyereket, de szülni mégiscsak jobb biztonságos körülmények között.” Nagy Bandó András értékelte (és felforgatta) 2007-et. az egyik fele a másik felével? Ma még (úgy fest) nincs annyi esze az átlagpolgárnak, hogy amikor a bőrére megy a dolog, föladhatja az általa szentként tisztelt politikusok Imádatát, elég, ha a választások idején nyilvánít véleményt a voksával. Meg kéne már tanulnunk: a kormányzati ciklusok 4 éve alatt politikai oldalaktól függetlenül elszenvedői vagyunk a hatalomban tetszelgő csepűrágók tetteinek és azok hiányának, és amikor az életünkről szóló döntéseiket hozzák vagy hozni akarják, vigyázó szemünket rajtuk kell tartanunk. És ha kell, ott kell állni a sztrájkolok mellett. Ahogy a politikusok is mondják: „Együtt sikerülhet!” Vagy: „Hozzon mindenki még két embert!" április „Újra magyar az űrben: Charles Simonyi űrturistaként jutott el a Nemzetközi Űrállomásra. ” Ebben a hírben az égvilágon semmi nincs. Hacsak nem maga az égvilág, amit Simonyi űrközeiből láthatott. Ilyenek vagyunk: együtt akarunk örülni annak, hogy egy (milliomos) magyart fellőttek. Mert egy magyar! Itt meg gyűlöljük egymást, Földhöz ragadtan, tízmillióan. Mondok helyette egy másik hírt: „Újra egy magyar a hajléktalanotthonban: Simonyi Károly bácsi félig átfagyva jutott be az egyik budapesti szeretetotthonba.” Megrendítő a hír: október „Három évre eltiltották szakmájától Geréb Ágnes szülésznőt. Korábban meghalt egy csecsemő otthon szülés közben. Az eset kapcsán fellángolt a vita az otthon szülés biztonságosságáról ” Engem még bábaasszony segített világra, de akkoriban olyan tudással bírt egy bába, hogy rá lehetett bízni az életemet És tudom, ennek ellenére is veszélyben voltam. Mert bármennyire is fölkészült volt a bábám, mégiscsak magára maradt a komplikációk esetén. Nem kell túl okosnak lenni: ezért (is) találták ki a szülőotthonokat Szülő és otthon, tetszik érteni? Mert otthon sok mindent lehet csinálni, többek közt gyereket is, de szülni mégis jobb volna biztonságos, műszerekkel felszerelt, kiképzett, tanult emberekkel teli, otthonosan működő helyeken. Akár a lapok utolsó oldalára, a végére maradt két sporthír, amelyet együvé kapcsoltam: augusztus „A magyar futballválogatott 3-1-re legyőzi a világbajnok olasz nemzeti tizenegyet. Némi gyógyír arra, hogy áprilisban Magyarország elveszítette a futball Eb-pályázatot ” Ez még mindig kisebb veszteség, mintha az általunk rendezett Eb-t vesztettük volna el. Amiért igazán sajnálom: hosszú idő után ez lett volna az első Eb, amelyre (útiköltség- és szállásdíj-megtakarí- tással) kijutunk. Olaszország még nálunk is nagyobb vesztes: nem csak az Eb-ről maradt le, még tőlünk is kikapott. Kis szerencsével ez a meccs akár a honi Eb döntője is lehetett volna, nem? Akkor aztán irány a csillagos ég! És akkor ki emlékszik már Charles Simonyira? Nagy Bandó Andrást arra kértük, értékelje az év jeles eseményeit. Ő pedig nem lenne Nagy Bandó, ha nem a maga módján oldotta volna meg a feladatot. JANUÁR HELYETT: JÚNIUS „Megverik Kármán Irén olajügyekkel foglalkozó újságírót. Később a rendőrség és az áldozat másképp magyarázza a támadást ” Először is: hadd rúgjam föl a hírek időbeli sorrendjét. Végtére is minden hír az évi kaleidoszkóp egy-egy kis mozaikja, akárhány képet is alkotunk elforgatásával, az összetevőik azonosak. Azért ezzel a hírrel kezdem, mert akárhogy is magyarázzák akárkik, örök szégyenfoltja marad ez sarjadó demokráciánknak. Nem maga az újságírónő megverése (akár az is lehetne), hanem a szégyenteljes mögöttes: az olajszőkítési ügy. Rögzítsük mindjárt: ez a verés abban az országban történt, amelyben az olajügy részleteit éppúgy elnyelte a 80 évre titkosított akták közraktára, mint az ügyben naiv igyekezettel szorgoskodó Pallag Lászlót vagy az összevert, egzisztenciálisan is tönkretett Karancsi Tibor rendőrt, aki azt gondolta, hogy ebben az országban tényleg a rendet kell őriznie annak, aki erre esküdött föl. Ehhez képest pitiáner ügyeknek mondhatjuk az év bulvárszenzációit: május „Több ügy is rongálja a rendőrségbe vetett bizalmat: a Széna téri túszdráma után az egyik helyszínelő elemei félmillió forintot Egy Zsanett nevű lány állítólagos megerőszakolása után a teljes rendőri vezérkarnak mennie kelt A vádat később ejtik. ” Persze nem léphetünk át ezeken sem, de ne feledjük: a félmillió forintot elemelő rendőr olyan főnökök alattvalója, mint a Teve utcai székházat oldalba vizelő, 94-ben a kocsiját részegen fának irányító, novemberben pedig csoda részesévé váló Kiss Ernő: kocsija immár tulajdonosa nélkül is kárt okoz, hagyva, hogy ellopják, és részeg alteregók vezessék neki az igazak álmát józanul alvó polgárok autóinak. Esküszöm: déjá vu érzésem van: a kommunizmus Európát bejárt kísértetét látom viszont. Úgy tűnik, visszatért a piszok, mert egy normális demokráciában nem, csak az átkosban történhet meg, hogy a fontosnak ítélt elvtársak akkor is vezető beosztásban végzik, ha részeg állatként méltatlanná válnak a posztra és az egyenruhájuk viselésére. Kiss Ernő képes volt elegendő vizeletet szolgáltatni egyrészt arra, hogy vizes legyen a sivatag hajójáról elnevezett utca, másrészt, hogy a szagmintából kiderüljön, ő vezette-e az alteregó által ellopott kocsiját. És azt is tudjuk, hogy mindez nem ment olyan simán Kovács Áginak. november „ Nem szolgáltatott elegendő mintát egy doppingellenőrzésen Kovács Ágnes. Az úszónőt később felmentik a doppingvétség vádja alól. ” málisak vagyunk. Hinni akarnánk, csak lenne kiben és kinek. Megismétlem a Rádiókabaré szilveszteri műsorában tett javaslatomat: a következő parlamenti választásokon valamennyi szavazókörzetben helyezzenek el egy-egy urnát, és írják rá: „Ha egyiket se akarod, ebbe dobd a voksodat!” Legjobb lenne, ha a bűnesetek elkövetőire is voksolhatnánk, a rendőrség úgyis nehezen boldogul. Mondanának tíz nevet, és aki a legtöbb voksot kapja, az a tettes. szeptember „Titokban eltemették N. Lászlót, a móri mészárlás egyik gyanúsítottját, aki a cellájában öngyilkos lett A korábban elítélt Kai- ser Ede azóta is börtönben ül. ” Megint a rendőrség. És persze a móri mészárlással kapcsolatos mellényúlás! Nem csoda, hogy belül állandóan ott a kétely. És lám, megint egy ügy, igaz, ebből kimaradt a rendőrség: február „A Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői lebontották a Kossuth tér körüli kordont A rendőrség nem lépett közbe, de néhány órával később újra felállították a vaskerítést. Később megállapodás születik, hogy a Kossuth téren új közpark épül jövő év végére. ” Zseniális húzás volt, nem? Ha közbelépnek, ügy lesz belőle. így, hogy hagyták lebontani a kordont, végre látták szorgosan dolgozni a honatyákat (na jó, a felét), és miután lepakolták a kordon blue-t, a rendőrök kezdhették a vaskerítés békés újjáépítését. Nekem semmi bajom nem volt a rácsos kerítéssel, legfónnebb any- nyi, hogy ezeket a rácsokat az Országház köré késve rakták ki: akkor kellett volna, amikor javában dühöngött az olajszőkítés. Miután az őszödi beszéd keltette hullámverésből az idénre is jutott, ne csodálkozzunk azon sem, hogy: március „Nincs ünnep utcai zavargások nélkül Március 15. és október 23. egyaránt ürügy a rendbontóknak, akik a taxisblokád évfordulóján az Erzsébet hidat is le akarják zárni. Ez azonban csak pár percig sikerűt” Ami pedig az Erzsébet hídon történt, az komédia. Egy normális országban megtörténhet, hogy az előre bejelentett, közlekedési zavart okozó „hídfoglalást” végignézi a rendőrség, és csak azután lép közbe, hogy egy félnótás kisdobos begyalogol a hídon közlekedő autók közé? Két hírt összekapcsolnék, okom van rá: július „Kis módosításokkal ugyan, de tovább szedik az év elején bevezetett vizitdíjat” december „A Gaskó István vezette Liga szakszervezet tiltakozásként az egészségügyi rendszer átalakítása ellen, határozatlan idejű sztrájkot hirdetett, ám több érdekvédőszervezetnem vagy csak részben csatlakozott. ” Miért is csatlakozott volna mindenki? A taxisblokád idején sem volt ott „mindenki” a hídon. Ez egy kettészakított, egynek látszó ország, miért sztrájkolna együtt M gkene már tanulnunk: a Kormányciklusok 4 éve alatt elszenvedői vagyunk a hatalmi csepűrágók tetteinek. ” Nagy Bandó András SZÜLETETT: 1947. november 12. pályája: Humorfesztivál- győzelem (1982), Mikroszkóp Színpad (1982-83), 1983 óta szabadúszó. DÍJAK: Karinthy-gyűrű (1988), Arany Szalmaszál (1996), A Hajléktalan Emberért Díj (2006) könyvei: Útón-útfélen, Családi szókincstár, Könyv azoknak, akik utálnak olvasni, András könyve 1-2., ízes beszéd, Madarak tolláról, 330 HalQ, Fából vasparipát, Sosemvolt Toscana, Gyöngykaláris, A táltossá lett kiscsikó. Egy angyali lány és egy igazi Angyal mesébe illő története, kiegészülve a hétfejű doppingellenőrökkel, meg a gonosz Kolláth Györggyel, aki valójában semmi mást nem tett, mint ami (ez esetben) a dolga: dop- pingellenőrzött. Éppúgy, ahogy a szondáztató rendőrök, akiknek történetesen két (tettüket szánó-bánó) vízilabdázó jutott. Engem leginkább az zavar, hogy mindezt saját hazájuk szeretett sportolóival szemben kell megtenniük. Egykoron, a Rákosi-érában az adóbehajtókat nem a saját falujukban dolgoztatták, hanem más falvakban, nehogy később verést kapjanak. Szóval maradjunk abban, ezentúl hajtsanak rá az amerikai úszókra. Kovács Ági ügye egyébként ugyancsak semmiség ahhoz képest, hogy: január „Kiderül, mennyi költség térítést vettek fel az országgyűlési képviselők kizárólag bemondásra, számla és elszámolási kényszer nélkül. ” Mert mi az, hogy „kiderül”? Köztudott volt, de erről is szemérmesen hallgattunk. Illetve hallgatott, aki hallgatott: én beszéltem erről, vagyis hát falra hánytam a borsófőzeléket Egyébként ez is semmiség ahhoz képest, hogy mennyivel károsították meg az államkasszát az olajszőkítéssel. Hab a tortájukon. És hogy „ki derül”? A nép. Mert ugyan tömegben hülyéknek látszunk, de egyenként teljesen nor2007 UTÁN: IRÁNY A CSIL1AG0S ÉG!
