Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-17 / 293. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 17., HÉTFŐ SOMOGYORSZAG KINCSE 13 egy könyv Ami nem annyira önéletrajz, mint inkább hódolat a szülőföldnek, az otthonnak, a gyermekkornak, az emlékezés megszépítő távolából. Ez az Anyám meg a falum című kötet HONFITÁRSAK ŐRZIK GYERGYAI EMIIKÉT A nagybajomi temetőben található Gyergyai Albert síremléke. A hálás utódok ma is gondoskodnak róla, hogy mindig legyen ott friss virág, mert szívesen ápolják az irodalmár emlékét Somogyország kincse, a nagybajomi születésű Gyergyai Albert munkássága. Igazi humanista, irodalmár, mégis méltatlanul keveset tudunk róla. F. Szarka Ágnes Nem szerette, ha professzornak szólították és rendkívül csípős nyelve volt. Mondták Gyergyai Albertról azok a szerencsések, 4 akik még találkozhattak vele. Rendkívül szerény ember volt, bárkivel megállt beszélgetni. Mindenét elosztogatta, soha nem érdekelte a pénz. Állítólag állami kitüntetést is azért kapott, mert azzal járt ezer forint, ami egy kicsit megemelte a nyugdíját. Az irodalomtörténész, egyetemi tanár-író 1893-ban született. Tízéves volt amikor elkerült a faluból, útja messzire vezetett. Magyar-francia szakos bölcsészként többször járt Franciaországban, Svájcban. Az első világháború kitörésekor egy atlanti-óceáni szigetre száműzték. 1917-ben Svájcba távozott, majd hazajött. Az Eötvös kollégium alkalmazta francia tanárként. A tanítványai rajongtak érte. 1972-ben megjelent Anyám meg a falum című könyvében vall a szülőfaluról. A kötetben ez olvasható: “Az Anyám meg a falum című kötet műfaját tekintve nem napló, de nem is önéletrajz vagy emlékirat, hanem egyszerű visszatekintés egy emberélet vége tájáról egy emberélet kezdeteire. Arra az első, tíz-húsz évig tartó paradicsomi állapotra, mikor még nem szakadtunk el szüléinktől, szülőföldünktől, attól az enyhe védőburoktól, amely egyszerre óv, táplál, formál és nevel bennünket. Amelynek puszta emléke is elég, hogy felejtesse múltunknak legfájóbb sérelmeit, s halálig megtartsa életkedvünket és emberszeretetünket. A könyv címében benne van két Egy soha el nem hangzott kérdés, amire már nincs válasz A hatvanas évek végén találkoztam először Gyergyai Albertiéi - mondta Horváth Éva nyugalmazott könyvtáros, a város díszpolgára. - Rendszeresen hazalátogatott, a rokonai már nem éltek, így a tejcsamok tulajdonosánál szokott megszállni. Az ismeretségből a haláláig tartó kapcsolat lett. Nem merem azt mondani, hogy barátság. De számtalanszor találkoztunk, meglátogattam. Imádta a színházat Életem nagy ajándéka, hogy őt ismerhettem. Nagyon sokat beszélgettünk, de egyetlen dolgot soha nem mertem tőle megkérdezni Azt, hogy miért tért át a katolikus hitre. Amikor már nagyon beteg volt, még a Bibliáját is nekem akarta adni, de nem mertem elfogadni. Halála után a keresztfia meg már nem adta oda. Horváth Éva: életem nagy ajándéka, hogy személyesen ismer- hettem A*í*apg| Gyergyai ■' Albertét. Kitüntetések GYERGYAI ALBERT 1920-tól megszűnéséig Nyugat, 1921- től 27-ig a Magyar írás munkatársa, tizenhárom könyvet írt, ötven műfordítás kötete és harminchat általa szerkesztett antológia jelent meg. Munkásságát 1937- ben a francia Becsületrenddel, 1937-ben és 1946-ban Baumgarten-díjjal, 1970-ben Állami díjjal ismerték el. alaptémája, e körül forognak azok a történetek, arcképek, leírások és emlékezések, amelyek, mint egy mozaikkép más-más színű kockái, együtt egy dunántúli falu társadalmát, légkörét, arculatát próbálják felidézni legalább háromnegyed század pora és hamuja alól, fitrcsa vagy kedves figurákkal, hajdani mesékkel és jelmezekkel, mindazzal, ami hozzájárult egy gyermeklé- lek “érzelmi neveléséhez”. Ily módon a könyv éppen annyira krónika, mint lírai emlékalbum. Egy író, aki élete javát főképpen azzal töltötte, hogy nagy, idegen, főként francia alkotókat magyarázott, magasztalt, tanított s terjesztett idehaza, élete végén visszatér indulásához és eredetéhez. Könyvéből előtűnik szülőföldje Pannónia, és azon belül a tág Somogy, de legfőképpen és mindenekelőtt az anyja meg a faluja, mivelhogy tőlük indult el, s ha másképp nem, e könyv útján hozzájuk is tér vissza...” Hozzájuk, ahonnan indult, Nagybajomba. SZERINTEM farkas József magyar-francia szakos tanár: - Méltán lett Somogyország kincse Gyergyai Albert, hiszen a somogyi műveltség képviselője. Fordításai révén ismertük meg Flaubert munkásságát, tökéletesen kidolgozott szövegeit, amit Gyergyai legalább olyan precízen fordított magyarra. Igazi humanista gondolkodású professzor volt, akiről méltatlanul keveset tud a nagyközönség. varga Róbert, a megyei könyvtár igazgatója: - Gyergyai Albert az irodalmi élet kincse. A mi somo- gyiságunkat tette egyetemessé. A magyar kultúrát terjesztette külföldön és a francia irodalmat hazánkban. Tiszteletet érdemel patriotizmusa, hogy soha nem felejtette el, honnan indult. Élete során számos díjjal ismerték el munkásságát, az utókor tisztelete, hogy Somogy kincse lett. varga István, a Somogy főszerkesztője: - 1979-ben elvittem neki a róla íródott szakdolgozatomat. Azt mondta, hogy fiatal barátom, engedje meg, hogy egyben átadjam önnek Ady Endre kézfogását. Utalva arra, hogy 1909-ben Kaposváron Ady felolvasó estjén az alig 40 fős hallgatóság közül az akkor még Szegő néven élő diák volt az egyedüli kompatibilis ember az európai irodalomhoz. Ideális élőhely állatnak, növénynek boronka A terület egy része szigorúan védett, csak engedéllyel lehet bemenni Flaubert a francia líra humanista gondolkodója Belső-Somogyot kelet-nyugat irányú vízválasztó osztja ketté. Ettől északra a Balaton, délre a Dráva vízgyűjtője található. A megye kisebb vízfolyásokban gazdag, s ezekre a századfordulón halastórendszerek épültek, amelyek átvették a korábbi vizes élőhelyek szerepét. A mocsarakat lecsapolták, a patakokat szabályozták, ennek nyomán számos élőhely veszett el. A hagyományos halgazdálkodás, az állandó vízszint számos állat- és növényfaj számára teremtett élőhelyet és táplálékbázist. 1991-ben megalakult a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, amelynek névadó vízfolyása, a Boronka patak táplálja a tájvédelmi körzet gerincét jelentő 12 Bern Stocker a németországi Salemből vlssza-vlsszajár a boronkai tavakhoz tavat, majd ezeket elhagyva, közvetve a Balatonba torkollik. E területtől délre a Rinya patak táplálja a mikei, majd a petesmalmi tavakat, s fut a Dráva felé. A csokonyavisontal tavak vízutánpótlását a Györgyös patak adja. Ez az összesen mintegy ötven tó láncolatot, zöld folyosót képez a Balaton és a Dráva között, sajátos összeköttetést biztosít, amely a két vízgyűjtő között számos faj számára teszi lehetővé a genetikai információáramlást. lelentő- ségét növeli, hogy pléldául a cigányréce európai elterjedésének nyugati határára esik ez a terület, s az egyik legnagyobb összefüggő európai vidrapopuláció is itt éri el nyugati határát. Gustave Flaubert francia regényíró, elbeszélő 1821. december 13- án született Rouenban. Anyja orvos leánya volt, apja a roueni kórház sebészfőorvosa. Tanulmányait a roueni gimnáziumban folytatta; már diákkorában novellákat, cikkeket írt, kéziratos diáklapot szerkesztett. Szülei orvosnak szánták, de Flaubert a párizsi jogi fakultásra iratkozott be, majd csakhamar fiatal írók, művészek körébe került. Elhatározta, hogy maga is író lesz, tanulmányait félbeszakította. Apja 1846-ban meghalt, ekkor véglegesen Croisset- ban telepedett le, ott dolgozott, onnan rándult fel olykor Párizsba. 1848 februárjában a forradalom hírére a fővárosba sietett. Flaubert ha nem Is részese, megfigyelője volt a forradalomnak
