Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-17 / 293. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 17, HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 A Somogy nem járta meg a Járd meg című előadásával Ösztöndíj a diákoknak siófok A Lions Klub tíz éve főz halászlét, hogy adakozhasson Nagy sikert aratott a Somogy Táncegyüttes újonnan készült koreográfiájával, melyet először láthatott a publikum. A Járd meg... című produkciót a 10. al­kalommal megrendezett Kortárs Néptánc című színházi bemuta­tón láthatta a közönség a Művé­szetek Palotájában. A koreográfi­át a Gymes Együttes zenéjére Túri Endre készítette. Az antoló­gia jellegű válogatás az elmúlt évekhez hasonlóan a néptánc­művészet új, rendhagyó törekvé­seit, irányzatait reprezentáló mű­veket igyekezett bemutatni, aho­vá koreográfiái pályázattal, meg­hívás útján lehetett bekerülni. A bemutatóra 11 koreográfia jutott be a válogatóról, közöttük a So­mogy Táncegyüttes koreográfiá­ja. Az előadók között megtalálha­tók voltak a professzionális és nem hivatásos táncegyüttesek. A Kortárs Néptánc bemutató kü­lönlegességét az adta, hogy a vá­logatás ebben a formában csak egyeüen alkalommal került a kö­zönség elé. ■ Márkus Kata Vendégül látta a Kométa a szépkorúakat Idén is köszöntötte a Kométa 99 Kft. Kaposvár egyedülálló időseit a sportcsarnokban. A karácsony előtti ebéd immár 1995 óta hagyo­mány a vállalatnál, minden de­cemberben közös áhítatra hívják a város nyugdíjasait, sokgyerekes családjaik Az ebéd mellett ünnepi műsorral is köszöntötték a szép­korúakat, majd közösen énekelve zárult a hétvégi találkozó. ■ M. E. Jó étvágyat! Burcsa János és felesége a Kométa reggelijén Siófokon a hét végén két helyszínen tartottak jóté­konysági rendezvényt, amelyek bevételéből rá­szoruló családokat, illetve hátrányos helyzetű fiata­lokat támogattak. Kolumbán Tünde A siófoki Lions Klubnál már ha­gyománynak számít a karácso­nyi halászléakció. Az elsőt tíz éve szervezték, a rendezvény azonban egy évtized alatt mit sem vesztett népszerűségéből. Nyolcvan kilogramm pontyból főtt a balatoni halászlé a belvá­ros egyik éttermének teraszán. Az ízletes ételből bárki vásárol­hatott, aki fontosnak tartotta an­nak a három kiemelkedően te­hetséges, de nehéz körülmények között élő siófoki fiatalnak a tá­mogatását, akiknek a klub évek óta ösztöndíjat ad.- A három ösztöndíjasunk ta­nulmányi előmenetelét havonta 30 ezer forinttal segítjük. Őket, ha folyamatosan jól tanulnak, az iskoláik befejezéséig támo­gatjuk - mondta Puskás Ilona, a klub elnöke. Az akció a siófokiak körében nagy népszerűségnek örvend. Akadt olyan városbeli is, aki a karácsonyi vacsorára szánt ha­lászlét is most vásárolta meg. A legtöbb adagot a városi tűzoltók vitték el, akik 25 porció megvá­sárlásával járultak hozzá a jóté­konysági rendezvény sikeré­hez, ahol végül több mint 100 ezer forint gyűlt össze. A Lions Klub jótékonysági estjén több mint százezer forint gyűlt össze Hangversenyt szerveztek a siófoki nagycsaládosok támogatásáért A NEHÉZ SORSÚ FIATALOK mel­lett a siófoki nagycsaládosok­nak is akadtak támogatói a hét végén. A város családsegí­tő központja a nágocsi Re­ménység Gyermekotthonnal fo­gott össze, hogy két helyi csa­lád boldogulását segítse. A Kodolányi János Főiskolán tar­tott egyházzenei hangverse­nyen eladott belépők árát egy négy és egy háromgyermekes család kapta. Az utóbbiban nevelik Siófok egyetlen hár­masiker testvérpárját. | | Két siófoki családot támogatnak a / hangversenybelépők árából Lamperth: segíteni kell és nem ítélkezni ZSÚFOLÁSIG MEGTELT a SO- mogyjádi sportcsarnok szom­baton reggel. A gyermekzsivaj csak az adventi műsor idejéig ült el, mert a következő pilla­natban már ismét jóízű kacaj­tól visszhangzott az épület. Csupa finomsággal voltak tele a padsorok és persze türelmet­len gyerekekkel. Tudták, hogy a szomszédos iskola nyolc osz­tálytermében több száz aján­dékcsomag várja őket. Pulóver, cipő, póló, szabadidőruha és kabát, de nadrág, zokni és pi­zsama is akadt a sok-sok zsák között. az egyik kisfiú mintha valódi kincsre bukkant volna: - Rám éppen jó ez a kosárlabdamez!- kiáltott fel fülig érő szájjal. És ez így ment egész nap. Nagy cipekedés árán hordták a sok­sok holmit a gyerekek az au­tókba, senkinek sem esett ne­hezére a munka. BÁR A MAGYAR ÖKUMENIKUS SE­GÉLYSZERVEZET, a Somogyi Esély Kht. és a Karitatív Ta­nács koordinálta magát az ajándékosztást, meg kell emlí­teni azt a példaértékű összefo­gást is, melyet a helyi iskola dolgozói, több somogyi magán- vállalkozó is tanúsított. LAMPERTH MÓNIKA szociális és munkaügyi miniszter, a Karita­tív Tanács elnöke azt mondta: akkor lesz valódi roma esélyte­remtés, ha lesz társadalmi tü­relem, segítőkészség és megér­tés. - Nem ítélkezni kell a sor­suk fölött - hangoztatta -, ha­nem segítséget nyújtani ahhoz, hogy a roma gyerekek számára természetes legyen a tanulás, a szakma, a munka. Hangsú­lyozta: azért fontos a megértés a társadalom részéről, mert az a gyerek, aki egész életében nem látta maga előtt azt a pél­dát, hogy a szülei dolgozni mennek, annak fokozottan ne­hezebb megteremteni a körül­ményeket a tanuláshoz. A MODELLKÍSÉRLETEK OZt mutat­ják, hogy ott lett sikeres ez a fajta kezdeményezés, ahol a kö­zeg segítőkész, ahol a polgár- mester, az iskolaigazgató, a művelődésiház vezetője, az or­vos, a pap segíteni akar és nem ítélkezni, meiszterics eszter A klasszikustól a Joghurtosig szaloncukorteszt olvasha­tó a fogyasztók ingyenes magazinjában, a Kosárban. A szakértőket alaposan meglepte a vizsgált cukrok eltérése, ugyanis a tányér­jukra került szemek széles méretskálán mozogtak. Vol­tak aprók, meg a megszo­kottnál jóval nagyobbra hí­zottak is, ami még nem lett volna baj, nyilván van, aki a kisebbet szereti, mások a pufibbra voksolnak. Ezzel szemben a szaloncukrok fe­lülete olykor nyúlós (almás­fahéjas), máskor repedt (brandy-narancs), megtilt máskor darabos (kókuszos), illetve gyöngyöző (alkoholos meggyes), sőt lyukacsos (mogyorós-karamellás) volt. ami az illatokat illeti, vol­tak erősen aromásak, és égett cukorra emlékeztetőek. Ezek után nem okozott meg­lepetést, hogy a természetes­től nagyon távol álló illatok, mesterséges ízekkel párosul­tak. A minták egyike szapr panos mellékízű volt, a má­sikba pedig túl sok szegfű­szeg került Ami a szalon­cukrok állagát illeti, akadt morzsalékos és tapadós-kris- tályos, sőt tapadós-lisztes is. A fenti tapasztalatok elle­nére négy olyan fajta is be­került a válogatásba, ami ki­váló eredménnyel végzett a versenyben. A legjobbak kö­zött a legolcsóbb 769 forint­ba, a legdrágább 1189 forint­ba került. Ami a legnépe­sebb mezőnyt, vagyis a jó minősítést elért termékek árait illeti, a legolcsóbbat 259 forintért, a legdrágábbat 769-ért lehet megvásárolni. A még megfelelők csapatá­ban viszont éppen úgy volt 278 forintos, mint 759 forin­tért kapható szaloncukor. TELEFONÁLJON Közérdekű kérdéseiket hétfőtől péntekig 12-14 óra között a 82/528- 15úes telefonszámon feltehetik! VAS ANDRAS TARCAJA Egy elérhetetlen csúcs Fénycsóva vág végig a kihalt ka­posvári Kárpát utcán, majd hir­telen befordul az Adriába. A te­repjáró sofőrje láthatóan élvezi a hirtelen jött téli áldást, s úgy dönt, szórakozik egy keveset. A lóerők feldübörögnek, spriccel a hó a kerekek alól, kibukkan az aszfalt - az utcában szánkázó gyerekek bánatosan néznek a batár után, s reménykednek, az éjszakai havazás befoltozza a pá­lyán esett sebet. Ám addig is ha­zafelé indulnak, pedig korai az idő, alig múlt négy óra. Annak idején nagyjából ezidőtájt indult meg az igazi népvándorlás a Elegyi utcai koc­kaházak felől. A decemberi szürkületben alig pislákoltak a külvárosi lámpák. Már régen befejeződött az ebéd, mosogatás letudva, lecke kipipálva, a nap hátralevő érdemi része tehát a szánkózásé. Dupla zokni, a me­legítőre kord- vagy farmernad­rág, bélelt gumicsizma, egyuj­jas orkánkesztyű, aztán irány az Adria utca. Esetleg a Kárpát. A Veszprémbe csak a nagyob­bak jártak. Akik nem féltek az éles kanyartól és még inkább a Bolond Lacitól. A nálunk vagy öt-hat évvel idősebb kissé ziz- zent fiútól, aki, ha rossz napja volt, elvette tőlünk a szánkót, s akkor lehetett leforrázottan ha­zaballagni. így hát a többség megelégedett az Adriával. Aho­vá negyed századdal ezelőtt, ha leesett a hó, egyetlen autósnak sem jutott eszébe bekanyarod­ni. Tudta azt mindenki, a Kapóstól északra az a legjobb szánkópályák egyike. Még hi­vatalos távrekordot is számon tartottak: nekifutásost és álló- rajtost egyaránt. Utóbbit Bulecza Tibi tartotta, megdönthetetlenül. Persze akadtak, akik szerint Tibit ele­ve ki kellett volna zárni a ver­senyből, hiszen a többség jó ma­gyar faszánnal, míg a menőb­bek fémvázassal ródliztak. Tibi viszont egy habkönnyű nyugat­német alumíniumötvözetből ké­szülttel indult harcba. Ráadá­sul, amíg nekünk tun- ningeszközként csak a hagyo­mányos szalonnabőr maradt, addig neki - szintén az NSZK- ból - valami spéci szánkótalp- vaksz is került, amitől repült alatta a járgány. Az úttörőben belénk sulykolt szocialista egyenlősdi után nehéz volt fel­dolgozni ekkora hendikepet... Bulecza Tibi tehát sokak sze­rint versenyen kívül csúszkált, s néhány év után hivatalosan töröltük is eredményeit: Tibi ugyanis végleg kiszállt a viadal­ból - az egyik rokonlátogatás­nak indult nyaralásnak tán még ma sincs vége... A rekord­jára viszont még ma is sokan emlékeznek a Hegyi utca kör­nyékén. Disszidálása után sokesélyes­sé vált a versengés, hiszen már nem a technikai fölény, hanem a spílerek tehetsége, képzettsége, pillanatnyi hangulata-formája döntött. Akadt olyan délután, amikor Nagytegzes verte rom­má a társaságot - öccse, a Kis- tegzes akkora öregedett bele a mezőnybe, amikorra jelentősen csökkent az Adria utcai bajnok­ságok jelentősége -, máskor Tóth Miki kamatoztatta falusi rokon­ságát, s szerzett egészen kiváló szalonnát a vakszoláshoz. Ahogyan az lenni szokott, az indulók nagy része is erősen ki­cserélődött: bizonyos kor felett már cikinek számított az Adria és a Kárpát, de még a Veszprém utca is, legalábbis a Hangár­dombra illett ródlizni járni - ha már síelni nem tudott az ember. Néhányan elköltöztek, jöttek helyettük újak, tehetségesek és nagyképűek, barátságosak és verekedősek; utóbbiakat aztán kipofoztuk a pályáról... Utoljára valamikor a rend­szerváltás előtt gyűlt össze a társaság, már az általános isko­la vége felé, esetleg kezdő kö­zépiskolásként. Igazi szuper­bajnoki mezőny, megannyi rafi­nált versenyző. Próbálkoztunk mindenhogyan, hason, háton, fejjel előre, oldalfekvésben, megcsiszolt szánkótalpakkal, lecsupaszított vázzal, de csak nem akart összejönni a csúcs­döntés. Bulecza Tibi rekordja nem hivatalosan a mai napig él a Hegyi utcában. S ahogyan a mai srácokat nézem, egyáltalán nincs veszélyben...

Next

/
Oldalképek
Tartalom