Somogyi Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-24 / 274. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 24., SZOMBAT Egymást tüzelik a heresznyeiek békétlenség Rejtélyes aláírásgyűjtésbe fogtak a polgármester ellen a romák Falugyűlésnyi roma verődött össze az utcán. Alaptalanul megvont segélyekről beszélnek az emberek, s hogy ételosztáskor elzavarták a roma gyerekeket Mit csinál a hétvégén? TÓTH judit kaposvári revi­zor: - Még nem beszéltük meg a programot a család­dal, nem volt rá idő, de va­lószínűnek tartom, az lesz, mint ami szombaton szo­kott lenni már régóta: ki­megyünk a természetbe és túrázunk egy nagyot. Azt nagyon szeretjük; ál­landó program, ha esik, ha fúj. Ha egy kis hó jönne, az még jobb lenne, mert akkor szánkót is vinnénk magunkkal. IMRE KRISZTINA kaposvári kismama: - Két kicsi, két­éves ikergyerekünk van, ők alakítják a hétvégi prog­ramjainkat is. Mivel na­gyon szeretik a nagyszülő­ket, ezért péntektől vasár­napig most is náluk le­szünk. Egyik héten az egyik nagyszülőhöz, a má­sik héten a másikhoz láto­gatunk el. Ha nem ez a program, akkor a hét nehéz öt napja után otthon próbál­juk kipihenni magunkat. FRANCIA FERENC gálosfai ügyintéző: - Egy fuvarozó cégnél dolgozom, így vi­szonylag kötetlen a mun­kaidőm; ha sürgős munka jön be, akkor muszáj hét­végén is dolgoznom. Most is várom, hogy megcsör- ren-e a telefonom, mert ak­kor mennem kell. De ha nem, akkor a haverokkal fogok bulizni Dombóváron, vagy Budapesten valame­lyik diszkóban. Aláírásokat gyűjtenek a polgármester ellen; a falu első emberének megbuk­tatására készülnek a helyi romák - erről beszél ma mindenki a Dráva parti Heresznyén. Papírt azon­ban még senki nem látott. Nagy László Annyi mindenesetre biztos: az új polgármester egy év alatt sok ha­ragost szerzett a romák között. Érkezésünk hírére szinte egy ki­sebb falugyűlés jött össze az egyik háznál. - Cigányellenes lett, ellenünk fordult a polgár- mester - toppannak a vádak. - Mi, cigányok csináltunk vezetőt belőle, mi is buktatjuk meg, ha kell. ígért fűt-fát, aztán semmi sem lett belőle - így egy helyi fér­fiú. - Állandóan azzal jön, hogy menjünk dolgozni napszámba! - ragadja magához a szót egy fia­talasszony. - Mintha ném tudná, hogy mi is azt szeretnénk. Ne- hogy azt gondolja bárki, hogy 20- | 30 ezer forintos segélyen élni az | maga a mennyország. Csakhogy | a cigány senkinek sem keü! Hi- 1 szén még a magyaroknak sincs elég munkahely. Alaptalanul megvont segé­lyekről beszélnek az emberek, meg nyári ételosztásról, ahon­nét elzavarták a cigány gyere­keket. Többen állítják: a pol­gármester a barátainak, roko­nainak osztogatja a közcélú­közhasznú munkát, s a fél falu látta, ahogy maga vitte a bri­gádjának a söröket.- Engem azzal támadott le a munkahelyemen, hogy ellene tüzelem a többieket - mondja Pfeifer Sándor. - Hazaküldött a munkából, elvette a megélheté­semet. Az nem zavarja, ha mások részegen dolgoznak. Én, aki sosem iszom, szálka lettem a szemében, pedig egyetlen szó­val sem bántottam.- Még ha szidta volna is, akkor sem ez a megoldás - kel a fiatal férfi védelmére az élet­társa. - Elvenni a megélhetését valakinek azért, mert esetleg más a véleménye, mint a pol­gármesternek? Nem diktatúrá­ban élünk! Egy másik fiatalasszony azt kifogásolja, hogy a falu első em­bere sosem ér rá velük foglal­kozni. - Három gyerekkel egy düledező házban lakom, ami nem is a miénk - mondja Györkös Klára. - Építkezni aka­rok és szeretnék önkormányzati telket vásárolni. Tüdjuk, hogy van ilyen a faluban, mégis azt mondta a szemembe: nem tud ró­la, hogy lenne.- A faluban azt beszélik, hogy én állok az aláírásgyűjtés mögött - veszi át a szót a pa- naszkodóktól Pápai Krisztina. ­Azt pletykálják rólam, hogy a korábbi polgármester támo­gatásával gyűjtöm az aláíráso­kat, mert én akarok polgármes­ter lenni. Ezért a polgármester köre kiközösített. Az utcán el­mondanak mindennek, a pol­gármester pedig nem hallgat meg. Higgye el: ha gondom van a polgármesterrel, azt a szemé­be mondom. Valaki ellenünk hangolja, pletykákkal tömi a fe­jét és ő feltétel nélkül elhiszi, ahelyett, hogy utána járna, megkérdezné az embereket. Néhány házzal arrébb a he­lyi cigányönkormányzat elnöke vár bennünket. A férfit béke­szerető, kompromisszum kere­ső embernek tartják a faluban, véleményére adnak a többiek. - Én jóban vagyok a polgár- mesterrel, de meg kell mond­jam, hogy az elégedetlenkedők­nek igazuk van - mondja Pfeifer Ven­del. - Megelőzhető lett volna ez a hábo­rúság, ha időben tiszta vizet önt a pohárba. Hall­gatta volna meg a panaszokat, és válaszolt volna rájuk. Nem kellett volna hagyni, hogy így elmérgesedjen a helyzet. De egy év alatt egyetlen falugyű­lést sem tartott. Kolics Gábor polgármester azt mondja: ami jár, azt min­denki megkapja Heresznyén, sőt még annál többet is. - Úgy érzem, nem tettem semmi olyat, amiért ilyen támadást ér­demelnék - így a fiatalember. - Csupán azt igyekszem megér-. tetni az emberekkel, hogy az önkormányzat nem fejőstehén. Országszerte egyre nehezebb az élet, az emberek feje felett összecsapnak a hullámok min­denütt. Heresznyén is emiatt tetőznek az indulatok. Valakit okolni kell a nehézségekért, ki kell önteniük a keserűségüket. Valóban ideje, hogy beszél­jünk. A legtöbb panaszból, kifo­gásból ugyanis azt látom, hogy a reklamálók nem ismerik a hátteret, félinformációik vannak az esemé­nyekről. Az év vé­gén ezért mindenképpen tar­tunk egy közmeghallgatást. A falu első embere elmond­ta: őt is foglalkoztatja az alá­írásgyűjtésről indult szóbe­széd. - Idős heresznyeiektől tudom, ismeretlen telefonálók, állítólag tévések többüknél ér­deklődtek a helyi állapotokról, és arra buzdították őket, hogy kezdjenek aláírásgyűjtésbe el­lenem. Valószínűleg a rendőr­séghez fordulok, hogy segítse­nek kideríteni: ki szítja az el­lentéteket a faluban. A falu partifecskéit megcsodálja minden vízitúrázó különleges, partifecskék lakta magas folyópartjáról ismert a dél-somogyi falu, ahol nyaranta minden vízi­túrázó okvetlenül meg­áll. A madarak és a meseszép környezet azonban most a leg­kevésbé sem érdeklik a falusiakat. A cigány­ság meghatározó a tele­pülésen. Heresznye 325 lakója közül több mint száz roma származású. A partifecskék a magas folyó­parton élnek. ■ Nem fejőste­hén az ön- kormányzat. Félreértett kórházi segítség támadás Marcaliban szervkereskedelemről suttognak Négy testvér itatja magát forrás Kannákban hordják az ingyen vizet a kaposváriak Őssejtkutatáshoz abortumokat szállítottak el a marcali kórház­ból. Ez adott okot sokaknak a ta­lálgatásokra. A kaposvári őssejt labor tudo­mányos kutatómunkájába be­kapcsolódtak a megye kórhá­zai, köztük a marcali is. Abortumokat adnak a labornak az őssejtek kinyeréséhez. Kiss György, a marcali kórház osz­tályvezető főorvosa elmondta: eddig hárman ajánlották fel a terhességmegszakítás utáni abortumokat. Ez volt az alapja a találgatások­nak, s betegjogi kérdések is elő­térbe kerültek. Bácsi Jenő beteg­jogi képviselő arról beszélt: az őssejtkutató IRM Magyarország Zrt. a hazai és az unió orvoseti­kai bizottságának engedélyével is rendelkezik. Nem csak a jogi hátteret dolgozták ki, hanem az egyházak véleményét is kikér­ték. A terhességmegszakítást to­vábbra is az abortusz bizottság engedélyezi. A kórházban a mű­tétet végző orvos megkérdezi a kismamát, hogy az abortumot felajánlja, vagy sem. Magyarul: a szemétbe dobják, vagy kutatási célra felhasználhatják? Ha igen, akkor jönnek érte és elviszik. Ezért nem jár anyagi támogatás. Viszont előnye, hogy az abortu- mon tizenkét féle fertőző beteg­séget vizsgálnak. Ha valamelyik pozitív eredményt hoz, értesítést küldenek. ■ Vigmond Erika Az 5-12 hetes magzati szövet a legideálisabb őssejtet többféleképpen le­het előállítani: embrionális, magzati és felnőtt egyedből. A magzatból nyert őssejtek legnagyobb előnye, hogy a befogadónak nem kell tar­tania immunreakciótól, mert még nem alakult ki az a fehérjeburok, ami a védekezést beindítja. Ez a fehérje a magzat tizen­két hetes korában jelenik meg a sejtek felületén, és megtalálható a kifejlett egyedeken is.- Higgye el, ez is van olyan jó, mint a boltokban kapható palac­kos vizek - bizonygatja egy idős házaspár, miközben kosarukból egymás után rakosgatják a mű­anyag palackokat a Négy testvér­forrás kifolyói alá. - Mi már csak tudjuk, hiszen két éve ide járunk rendszeresen. A kaposvári veze­tékes víz ihatatlan, ezért inkább vállaljuk a kirándulást. Amíg megtelnek a palackok, addig jó­kat beszélgetünk, nézelődünk, hallgatjuk a madarakat. A sorompónál fejkendős asz- szony állítja le a kerékpárját. Mellette drága autóból fiatal, kis­gyerekes pár száll ki. - Mi most vagyunk itt először - mondják a kisgyerekesek. - A fiunk erre járt az iskolájával, és ő csábított ki bennünket is. Kirándulunk egyet és közben a vizet is meg­kóstoljuk.- Ezért nem kell se vízdíjat, se csator­nadíjat fizetni - így a fejkendős asszony.- Nekünk csak ez számít. Általában a férjem és a fiam jön, de most mindketten dolgoznak. Látja, ilyen világ van: mindenki ott spórol, ahol tud. Ta­lán ezt már nem veszik el tőlünk a politikusok. Persze az is lehet: ha most megírják a vízhordást az újságban, holnaptól forrásvíz- díjat fizettetnek velünk!- Harminc éve is létezett már ez a forrás-vízit, de közel sem ek­kora mértékben - emlékezik Csórni László, a Gyertyánosi parkerdő gondnoka és két mun­katársa. - Lényeges változás, hogy akkor a kirán­dulók vitték a vizet, most pedig a vízért kirándulnak. Talál­koztunk mi már szegediekkel is a forrásnál. Azt mondják: hasonló zajlik a Tokaji parkerdőben is, csak ki­csiben. Az ottani forrás lassab­ban csordogál, és csupán egyet­len kifolyó van. Emiatt a palac­kok megtöltése ott sokkal tovább tart. A Gyertyánosban viszont egyszerre négy kifolyón, bőven érkezik a víz. Ezért is válhatott a Négy testvér felkapottá. ■ Most a vízért kirándulnak az emberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom