Somogyi Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-15 / 266. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KORKÉP mnmmm Nincs kivel konzultálni scháffer KÁROLY marcali tiszti főorvos: - A legjobban most az foglalkoztat, hogy a regionális intézet vezetése átmeneti, a státuszok bi­zonytalanok. Szakmai kér­désekben nincs kivel kon­zultálni, s ezért nem lehet egységesen dolgozni. Érde­kelne az is, milyen létszám- leépítések várnak még a kistérségi népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatokra. A marcali az ország legna­gyobb kistérségi intézete, működési területünk félme- gyényi. Több mint 20 száza­lékos volt nálunk a leépítés, ami hét dolgozót érintett. Ha kitörne egy járvány, önál­lóan nem tudnánk kezelni. A marcali restaurátor Virághalom a hadisírokon bajtársi gondozás Külföldi katonák is nyugszanak Marcaliban Nagy Csaba helytörténeti kutató egy Erdélyből bevonult és elesett katona gondozott marcali sírját tanulmányozza kutatásaihoz Tóth károly, a marcali helytörténeti múzeum res­taurátora: - Dombóvárról kerültem Marcaliba, nem először. Korábban dolgoz­tam már a marcali helytör­téneti és a kaposvári Rippl- Rónai Múzeumnak is. Min­dig érdekelt a restaurálás. Gyerekkoromban is állan­dóan a padláson kutattam a régi tárgyakat. Történetük van, letűnt korokról, sorsok­ról mesélnek. Nagy élmény, bár nehéz munka volt pél­dául a marcali egyháztörté­neti kiállítás nemesfém tár­gyainak restaurálása. Nagy feladatként most a múzeum tetemes nagyságú, kezelet­len raktári anyagának rend­betétele vár rám. A 2. világháború Marcali környékéről is szedett ál­dozatokat. Némelyikük sírja már nem domborul... Vigmond Erika A marcali plébánia halotti anya­könyveinek alapján a második világháború több mint száz helyi polgári áldozatot követelt. Sírja­ikat a családtagok gondozzák. Van néhány kivétel, melyek las­san elenyésznek, hacsak valaki fel nem vállalja az emlékőrzést.- A legrosszabb helyzetbe a Marcali körüli harcokban elesett honvédek nyughelyei kerültek - mondta Nagy Csaba helytörténe­ti kutató. - A kutatások szerint ötven jeltelen sírról lehetett szó; háromnegyed részük eltűnt. Leginkább alföldi és erdélyi ka­tonákról tudunk. Emlékezetül a Bajtársi Egyesület állított kopja­fát. Hozzá kell tenni, hogy az Al- fóldön vagy másutt is példaérté­kűen gondozzák az ott elesett so­mogyi, s közöttük a marcali hon­védek sírjait. Marcali boronkai városrésze hagyományőrzésben kiemelke­dik; például abban is, hogy nyolc idegenben elhalt katona neveit a gyászoló családok saját sírköveiken is megörökítették.- A második világháború más, határon túli áldozatokat is hagyott Marcaliban - folytatta Nagy Csaba. - Három ismert lengyel halottról tudunk a köz­ponti temetőben. Az idősebb férfi és két 19-20 éves fiatalem­ber nyughelyét az idén vallásos, kegyeleti elkötelezettségből, magánkezdeményezésre tették rendbe. A Marcaliban elteme­tett német katonák számát a hi­ányos névsor alapján kétszázra lehet becsülni. Ők 1993-ban túl­nyomórészt a böhönyei, gyö­nyörűen rendben tartott, német és magyar katonáknak emléket állító temetőbe kerültek Gott- fried Hauser háborús veterán szervezésében. A marcali központjában nyugvó mintegy hétszáz szovjet katonát 2000-ben a gombai vá­rosrészben méltó elhelyezéssel temették újra. A hősi temető rendezése még nincs befejezve. Suchman Tamás országgyűlési képviselő elmondta: gondosko­dik a hiányzó emléktábláról és a kőtáblák jelöléséről. A tervek szerint a Bajtársi Egyesülettel és az önkormányzattal együtt­működve védnökséget is vállal. Az egyesület alapszabályá­ban szerepel, hogy hagyo­mányápolás keretében felku­tatják és gondozzák a katona­sírokat. így Iharosban és Két- helyen is ápolnak nyughelye­ket. A marcali szovjet katonai temetőben egy-egy szál virág­gal rendszeresen megemlékez­nek a hősi halottakról. Készek arra is, hogy részt vállaljanak a gondozásában - tudtuk meg Fehér Jánostól, a Bajtársi Egye­sület tagjától. Kitüntetés a böhönyei hadisírok gondozásáért nagy csaba kezdeményezésé­re, Holló József Ferenc altá­bornagy, a Magyar Hadisír- gondozó és Hagyományőrző Iroda vezetője és Szabó Ta­más korábbi tábori püspök tá­mogatásával Gottfried Hauser kitüntetést kapott. A honvé­delmi miniszter a háborús ve­terán böhönyei német-ma­gyar katonai temetőért végzett másfél évtizedes munkáját a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető cím legmagasabb fo­kozatával ismerte el Megmentésre vár a polgári áldoza­tok pusztuló tömegsírja Marcaliban Munkához juttatta, illetve kiképezte a környékbelieket a kirendeltség Három éve illeszkedett be a mar­cali munkaügyi kirendeltség munkafolyamataiba a Humán­erőforrás-fejlesztési Operatív Program (Hefop). Zárásként ta­lálkozóra hívták az érintetteket, ahol beszámoltak a tapasztala­tokról. A program a szlogenjével is kifejezi, hogy minden ember érték. A munkaesélyek össze­tettsége alapozta meg a Hefop céljait és stratégiáját, melyben jelentős szerepet kap a munka- nélküliség megelőzése, kezelé­se is. Balogh Miklósáé kiren­deltségvezető elmondta: jó ered­ménnyel ért véget a program. Hatvannégy állásnélkülit segí­tettek munkához, s hasonló volt a létszám a képzéseknél is. Műsor és köszöntő a szociális munka napja alkalmából A szociális munka napját ünne­pelték Marcaliban. Az önkor­mányzat, valamint a Szociális és Egészségügyi Központ szervezé­sében műsoros összeállítással várták a szociális területen dol­gozókat a polgármesteri hivatal­ba, ahol Sütő László polgármes­ter köszönte meg munkájukat. Elbúcsúztattak két nyugdíjbavo- nulót is. Simon Istvánná gondo­zónő és Beke Sándorné védőnő csaknem negyven évig dolgozott Marcali szociális ellátásában. Grafikai tervezés vár a bevezetendő Marcali Kártyára A marcali önkormányzat jövő év elejétől bevezeti a Marcali Kár­tyát. A kártya birtókosai kedvez­ményeket vehetnek igénybe a város kulturális és sportrendez­vényein, a fürdőben és számos üzletben is. A kártya grafikai tervezését a marcaliakra bízták. A nyertes pályamunka készítő­je éves belépőt kap a gyógyfür­dő- és szabadidőközpontba, va­lamint egy évre érvényes, név­re szóló Marcali Kártya tulajdo­nosa lehet. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK MARCALI VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Fateknö, fakanál, fatányér A marcali Helytörténeti Múzeum és a barcsi Dráva Múzeum közös rendezésében nyílt tárlat Marcaliban a dél-dunán­túli beás cigányok életéről. A kiállítás az 1960-as évekig ad bepillantást életmódjukba. Fényképeken és használati tárgyakon keresztül idéződ­nek föl mindennapi tevékenységeik, viseleteik és mesterségeik Csurran is, cseppen is Fortunától szerencse Lelkes, de nem szenvedélyes tippelő a marcali játékos Volt már számhúzó, ült szeren­csét hozó széken. Legutóbb ki­választott nézőként izgulta vé­gig a Lottóshow-t. A marcali Teleki László öt­ven éve töltötte ki az első lottó- szelvényt, s többször került karnyújtásnyira a szerencsé­től. Néhányszor sikerült is megragadnia.- Kedvenc hobbim a totózás és a lottózás - mondta. - No nem nagyban, úgy 5-6 ezer fo­rintot költők erre havonta. 1981-ben voltam számhúzó, mikor Marcaliban tartották a lottósorsolást. Akkor kettesem lett. Ettől kezdve mellém sze­gődött a szerencse. Volt négye­sem az ötös lottón, igaz, akkor Teleki László ötven éve lelkes, de nem szenvedélyes szerencsejátékos csak 33 ezer forintot fizetett. Rá két évre egy 13+1-est is markomba nyomott Fortuna. Bár az úgynevezett papírforma jött be, de százezer forint felet­ti nyereményt hozott. A sikerszéria folytatódott, amikor 1999-ben bekerült a Lottóshow-ba, ahol ötödikként kisorsolták a 19-est. Százezer forintot ért, hogy a 19-es szá­mú széken ült. Egyébként rá egy évre már változtak a sza­bályok, s ha akkor húzzák ki a széke számát, 500 ezer forintot kapott volna. - Apróbb nyere­ményeim vannak, de sajnos milliomos még nem lettem. Az még várat magára - bizakodik Teleki László. ■ Vigmond E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom