Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-28 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 43. szám
2007. OKTÓBER 28., VASÁRNAP INTERJÚ koós János A novemberben hetvenéves előadó szerint azért népszerűek még mindig a dalai, mert azokban melódia van, és mondanivaló. A népszerű énekes elmondta: Oroszország mást jelent neki, mint a legtöbb embernek, hiszen ő ott 220 millió ember számára tette slágerré a Fekete vonatot. n TEJET IS ISZIK A HETVENKEDO NAGYPAPA Édesapja szobafestő volt, ám Koós János gyerekkora óta zenésznek készült. Az, hogy ennek ellenére az ország egyik legnépszerűbb előadója lett, csupán egy gyorskezű tolvajnak köszönhető. Dián Tamás- Állítólag a sors üzent önnek, hogy oboázás helyett inkább énekeljen. Ez hogyan történt?- Sokáig az volt az életem álma, hogy egyszer majd a Magyar Állami Operaház vagy a New York-i Metropolitan zenekarában fogok zenélni. Huszonéves fejjel ezt még halálos komolyan gondoltam. Aztán amikor a diploma- koncertemre készültem, megálltam az autómmal a Vígszínház előtt, hogy beugorjak két percre egy közeli presszóba, és mire visszatértem, feltörték a kocsit, és ellopták a hangszeremet. Akkoriban már volt néhány slágerem, így ez volt az utolsó lökés, amely az előadói pálya felé irányított, Aradszky László és Korda György legnagyobb szomorúságára. „Most az olvasható a névjegyemen, hogy »Koós János nagypapa«. Ez sokkal felelősségteljesebb beosztás, mint az »életművész«. Remélem, azt is megérem, hogy egyszer az lesz odaírva: »dédi«.”- Nemsokára a hetvenedik születésnapját ünnepü. Ennek kapcsán tervezett egy jubileumi koncertet, amelyből nem lett semmi. Miért?- Mert a televíziók nem igazán lelkesedtek a ötletért, efféle hírverés híján pedig nem lett volna értelme belevágni. Persze, megtölthettünk volna egy sportcsarnokot, de kérdezem én: és akkor mi van? Győzikével és a többi hasonló produkcióval nem tudok és nem is akarok versenyezni. Ha az ember olyasmit szeretne csinálni, ami közel van a kultúrához, arra a televíziók nem vevők. Mikor látott utoljára képernyőn színházi közvetítést? Ha egy mai fiatalnak annyit mondanak, hogy Pillantás a hídról, nem Arthur Miller jut eszébe, hanem hogy valaki biztos lenézett a Margit híd közepén. De hagyjuk is ezt fel? Ez nem csupán néhány rímbe rendezett sor, hanem egy szívbe markoló, emberi történet. Az általam énekelt számok érzelmeket váltanak ki. És valamennyinek van mondanivalója! Nagyon sokszor látok olyat, hogy egy-egy mai zenekar harsogja a betanult szöveget, és közben ordít róluk, hogy azt sem tudják, mit énekelnek. A régi dalok mögött mindig ott van a nagybetűs Elet. Emlékszem, egyszer még Jugoszláviában turnéztunk, és a Palicsi tónál betértünk egy étterembe ebédelni. A szomszéd asztalnál szintén magyarok ültek. Egyszer csak az egyikük felállt, elbúcsúzott a többiektől, majd amikor az ajtóhoz ért, még visszaszólt: ja, és mondjátok meg, Máriának, szeretem. Ott, ebből az egy mondatból született meg a későbbi sláger. hogy „Koós János nagypapa”. Ez sokkal felelősségteljesebb beosztás, mint az életművész. Remélem, azt is megérem, hogy egyszer majd az lesz odaírva: „dédi”. (Megcsörren a mobilja, a Fradi-in- dulót játssza) Na tessék! Egy pillanat... (Telefonál, majd leteszi) Hol is tartottunk?- Hát, ha már a készülék közbeszólt, beszéljünk a Ferencvárosról. Mit szól a fiúk teljesítményéhez?- Azt, hogy szégyelljék magu- . kát. Mi, fradisták, akik egész életünkben a csapat mellett álltunk, nem ezt érdemeltük. Nekem erről a helyzetről egyébként van egy különvéleményem, de mivel ez nem publikus, inkább beszéljünk másról. sőbb Oroszország számomra egyáltalán nem azt jelenti, mint sok más embernek. Engem sohasem érdekelt sem Sztálin, sem Berija, sem Brezsnyev. Az én barátom ott Dávid Ojsztrah, a világhírű hegedűművész, akinek a hatvanadik születésnapján vendég voltam, ha pedig Bakuban jártam, mindig együtt ebédeltem jén mondtam is Poór Péternek, hogy könnyű volt neked sikert aratni egy tízmilliós országban, de én ugyanezt a dalt 220 millió embernek tettem slágerré.- Ha már a barátok kerültek szóba. Nemrég valaki megjegyezte, hogy önt sohasem látni Hofi Géza sírjánál. Miért?- Szóval nem lesz ünneplés?- Valamit azért csak összehozunk. Hajdú Péter barátom agyában született meg az ötlet, hogy készítenek velem egy kétszer öt- venperces műsort az ATV csatornán. Rengeteg vendéget vonultatnak majd fel, az egész olyan lesz, mint egy meglepetésekkel tűzdelt buli, hiszen még én sem tudom, hogy kik lesznek a meghívottak. Legfeljebb csak sejthetem.- Mit gondol, miért népszerűek még mindig az ön slágerei? Többségüket nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatalok is kívülről fújják.- Tudja, ezekben a dalokban még volt melódia. Egy olyan sincs közte, amelyet ne lehetne együtt énekelni. Ez borzasztó fontos. Aztán nagyon sok függ az előadótól is. (Grimaszol) Ha én azt mondom: gumidominó... látja, maga is elkezd mosolyogni. Vagy épp arról van szó, hogy sír a telefon, és egy kislány veszi- A névjegyén még mindig az szerepel, hogy „életművész”?- Nem, már váltottam. Most az olvasható rajta, Jó. Nemrég meghívta Moszkvába régi jó barátja, Joszif Kobzon. A hírrel kapcsolatban az interneten rögtön elindultak a politikai tartalmú megjegyzések. Ehhez mit szól?- Azt, hogy a Szovjetunió, majd kéGarri Kaszparowal. Ez a földrész nekem Csajkovszkijt, Muszorgszkijt, Csehovot és Puskint idézi meg, és olyan emlékeket hív elő, hogy itt énekeltem oroszul 15 ezer emberrel együtt a Fekete vonat, vagyis a Csornij pojezd című számot. Annak ide- Nem szeretek temetőbe járni. Minek álljak egy kő előtt? Akiket szerettem, azokkal úgyis mindennap együtt vagyok. Itt élnek a szívemben, beszélnek hozzám, és én hallom őket. Egyszer mentem csak ki Vogel Eric sírjához, oda is a kíváncsiság vitt ki. Történt KoósJános született: 1937 november 21-én. iskolái: Bartók Béla Zene- I művészeti Szakközépiskola, Zeneművészeti Főiskola. pályája: Országos Pénzügyőr Zenekar tagja (1957-60), 1960 óta táncdalénekes, 1982 és 85 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt Hat nagylemeze készült 1999 és 2001 között az RTL Klub Koóstoló című show- jának házigazdája, majd 2002-ben az Ml-en a Koós- klub című műsor főszereplője volt Jelenleg szabadúszó. hobbija-.foci, vitorlázás, tenisz, Fradi, család. ugyanis, hogy még régen, a Vidám Színpadon unalmamban készítettem róla egy karikatúrát. A büféasztal márványlapjára skic- celtem fel a rajzot, s amikor a híres díszlet- és jelmeztervező ezt meglátta, szó nélkül leemelte a kőlapot, és hazavitte. Mint később megtudtam, a feleségének azt mondta, hogy ha meghal, ez a rajz legyen a fejfáján. így is lett. Amikor ezt hallottam, nem akartam elhinni, így hát kimentem, hogy a saját szememmel lássam.- Mikor játssza el a Hegedűs a háztetőn főszerepét? Régebben sokat emlegette, hogy ez a nagy álma, csak még nem elég öreg Tevje figurájához. Most már ez sem akadály.- Ugyan, (legyint) Nem hiszem, hogy bármelyik színház bemutatná ezt a darabot, vagy ha mégis, akkor találnak majd egy 22 éves ifjú titánt, akire ragasztanak egy szakállat.- Önt mindig is bohém embernek tartották, aki nem veti meg a jófajta italt. Sohasem zavarta az ezzel kapcsolatos szóbeszéd?- Ellenkezőleg. Az, hogy nem ice teát, vagy light kólát iszom, csak azt bizonyítja, hogy normális vagyok. Egyébként kevesen tudják, hogy lefekvés előtt mindig elkortyolok egy pohár tejet És ez nem vicc. No persze nem olyat, amit a boltban lehet kapni, hanem jófajta házi fejésű, falusi tejet.- Gyakran jut eszébe a kora?- Nem szoktam ezen gondolkodni. Bár a múltkor azért belém hasított, hogy hetven év már szép kerek szám. Nem ötvenkilenc és nem hatvanegy, vagyis ezt már nem lehet kozmetikázni. Néha meg is kérdezik, hogy meddig fogok még dolgozni. Ilyenkor általában azt felelem, hogy a halálom előtt öt perccel úgy abbahagyom a munkát, mint a sicc... 7 •II \ tS/mról van szó, hogy sír a telefon, kislány veszi fel? Ez nem csupán néhány rímbe szedett sor, hanem egy szívbe markoló emberi történet Az általam énekelt számok érzelmeket váltanak ki.
