Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-27 / 251. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. OKTÓBER 27., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 Az életművét szerkeszti xavér Nem vonul el azt nézni, miként száll a por az almáriumra Varnus Xavér: Nemcsak a két végén égetem a gyertyát, hanem még a közepén is „gázlánggal” fújok rá. Ilyen vagyok, alkati sajátosság ez Koszorúzott már elnök november 4-én A Somogyért Egyesület közle­ményt juttatott el szerkesztősé­günkbe. Ebben az október 22-i lap­számunkban megjelent, Gelencsér Attilával készített interjú egyik ál­lításának helyesbítését kérik. A megyei közgyűlés elnöke többek között azt nyilatkozta: „Megyei közgyűlés elnöke még nem vett részt a kaposvári kivég­zések helyszínén, a mostani pár­tok házánál tartott fáklyás meg­emlékezésen.” A Somogyért Egyesület szóvivőjének közlemé­nye szerint: „Nem kedvünkre va­ló, hogy a nyilvánosság előtt iga­zítjuk helyre Gelencsér Attila legutóbbi kijelentését. Nincs azonban más választásunk, ha a továbbiakban elejét akarjuk ven­ni azoknak a téves állításoknak, amelyek részéről, időről időre a sajtóban megjelennek. Az év ele­jén például korábban meg nem történt kuriózumnak állította be a megyei közgyűlés költségveté­sének egyhangú megszavazását, holott erre előtte többször is volt példa. Mostani kijelentése - mi­szerint megyei közgyűlés elnöke még nem vett részt a kaposvári kivégzések helyszínén tartott megemlékezésen - sem felel meg a valóságnak. Gyenesei Ist­ván a megyei közgyűlés és a So­mogyért elnökeként több alka­lommal vett részt a kopjafánál tartott megemlékezéseken. Fejet hajtva koszorút helyezett el az áldozatok emlékére. Ebben az évben is ott lesz november 4-én. Gelencsér Attila azonban - a nyilatkozatából erre lehet kö­vetkeztetni - az elmúlt évben, már a közgyűlés elnökeként nem volt ott a számára most fontossá vált eseményen.” Január 6-án választanak a karádiak 2008. január 6-ára tűzte ki Korá­don a helyi választási bizottság az önkormányzati képviselők és polgármester időközi választá­sát. A törvény alapján a helyi vá­lasztási bizottságnak a feloszla­tást követően harminc napon be­lül kell kitűzni az időközi válasz- • tást, amelyet feloszlás esetén há­rom hónapon belül meg is kell tartani. ■ Krutek József Tudatállapot-változáson ment keresztül, miközben előszedte régi emlékeit do­bozból, pincéből és a lélek bugyraiból. Életem az or­gona címmel a napokban jelent meg DVD lemeze. Vigmond Erika A varászlói csendben csak úgy harsognak a talpunk alatt a dió­falevelek, melyeken keresztül az út Varnus Xavér házának kapujá­ig vezet. Hetente általában három napot tölt somogyi otthonában. Ha nyugalomra vágyik, bepattan az autójába, és Varászlón száll ki. Bár ez nem olyan egyszerű, mint ahogy első hallásra tűnik. Elmon­dása szerint az a nehéz helyzet, mikor a lárma, a kapkodás nem a külső világban van, hanem ön­magában.- Néha nem elég az egyszerű technikai megoldás, hogy eluta­zok Varászlóra - magyarázza Varnus Xavér. - Ahhoz legalább fél órája már áldott állapotban kellene lennie a szívemnek, hogy a nyugalom beérkezzen a varász­lói házamba is. Hozzáteszem, hogy ez egyáltalán nem zavar. Egy kínai mondás szerint: ame­lyik bicikli nem megy, az felbo­rul. Nekem is folyamatos menet­ben kell lennem. Ez valószínűleg alkati sajátosság. Nem csak a két vé- gén égetem a gyertyát, hanem még középen is „gázlánggal” ?' jók rá, azután meg berakom még a kemencébe, is. Ha összehason­lítom az életem egykori osztály­társaiméval, akik tisztes békés éle­tet élnek, húszéves korukban meg­házasodtak, gyermekeket nem­zettek, életükben jó, ha összesen kétszer költöztek... Nos, ahhoz ké­pest én például huszonnyolc alka­lommal költöztem már, és nyolc országban éltem. Néha számkive­tett voltam, máskor pedig pajzs­ra emeltek. Nehezen tudnám el­képzelni magam úgy, hogy nyug­díjba megyek, ülök a békés kis somogyi házikómban és nézem, hogyan száll a por az almárium­ra. Folyamatosan egyfajta indok­lást akarok keresni önmagam lé­tére, hogy ne jogcím nélkiiü la­kója legyek a földnek. Beszélgetés közben előkerül egy DVD lemez is, s a képernyőn máris a művész életét átfogó portré kezdőképei villannak fel. Köztük Faludy György vallomá­sa is, miszerint Varnus Xavér ze­néje az embert a legmagasabb szintre viszi. A koncertekkel át­szőtt válogatás bepillantást ad az orgonaművész életébe, és olyan titkokat is feltár, amelyek­ről eddig még nem beszélt.- Meghatározó pillanat az em­ber életében, amikor egy kiadó ráveszi: szedjük elő a sarokban álló dobozokból, a pincében lévő zsákokból, a lélek bugyraiból azokat az emlékeket, melyek az évek alatt felgyülemlettek. Ami­kor végigmentem a fényképe­ken, leveleken, filmfelvételeken, döbbenetes dolgokat találtam. Mint azt, amikor 12 évesen a Magyar Televízióban egy órán át orgonálhattam. Akkoriban ez többet jelentett, mint ha valaki­nek a nevét lángírással felírták volna az égre. A több száz órányi anyag átnézése közben valósá­gos tudatállapot-változáson men­tem át. Mert ezek az emlékek kellemesek, mint egy délutáni capuccino a napfényben, amíg a fél elfeledettség állapotában vannak. A visszatekintésben számos momentum olyan, mint­ha csak tegnap lett volna. Ilyen­kor szembesül az ember azzal, hogy milyen gyorsan lepereg az élet. Az életmuszerkesztés egy­ben tanulság is: minden percet meg kell becsülni és úgy megél­ni, mintha az utolsó lenne. A legfontosabb és ami biztos, hogy nem hagyja megöregedni az embert, még ha a teste mazso­lává is aszalódik: az olthatatlan kíváncsiság. Blokád és törvény fogalmam nincs, kik vol­tak és mit akartak. Miért akarták lezárni bal- vagy jobboldaliak (esetleg közé­pen állók) tegnap az Erzsé- bet-hidat. A formális szán­dékot persze tudom: emlé­kezni a tizenhét évvel ez­előtti taxisblokádra. A való­ságos ok nyilván más. Meg­szokhattuk ugyanis, hogy semmi sem az, aminek mondják, még csak nem is az, aminek látszik. Ha fel- hevült (felhevített) fiatalok kukát borogatnak, megro­hamozzák a Magyar Televí­zió székházát, akkor nem randalírozás történik, ha­nem kormány elleni tilta­kozás, rosszabb esetben szembeszállás a rendőri at­takkal. Kevesen értik per­sze, miért kell ahhoz kukát borogatni, szétverni és ki­fosztani a közszolgálati tele­vízió székházát és beton­kockákkal szilánkosra törni a parancsot teljesítő kom­mandósok lábát. de hagyjuk, ez már politika, megszokhattuk, ki így látja a történteket, ki úgy, attól függően milyen sapka (párt­jelvény) van rajta. Illetve hogy az övéi vagy ellenfelei vannak hatalmon, adnak parancsot a rendőröknek, működtetik a közszolgálatit. Hiába, itt mindennek két ol­dala van (kivéve az érmet, mert annak három) és per­sze két olvasata, egy balol­dali és egy jobb. beszédünk inkább a lé­nyegről! Átlépheti-e bárki a jog határait, akadályozhat-e másokat önnön politikai érdekeitől vezérelve a sza­bad mozgásában. Mert teg­nap erről volt szó. Erre még az sem mentség, hogy tizenhét évvel ezelőtt vala­kik ugyanezt tették. A múlt senkit nem ment fel a jelen törvénytelen cselekedetei alól. Be kellene egyszer végre látni! Jobboldalon, baloldalon, középen. Ma­gyarországon. A munka nan\, csak a butaság fárasztja varnus Xavért nem a roha­nás fárasztja, hanem a világ nehézkessége és a vele járó emberi butaság. - Sok 16-18 évessel vagyok barátságban, s azt tapasztalom, hogy kö­zük nincs a politikai viták­hoz. Ez egy idősebb generáció megcsontosodott, rossz szagá­vá vált vitája, aminek erede­tére talán már nem is emlé­keznek. Egyetlen Nobel-díja- sunk sem halt meg hazánk­ban. Ők tudták a titkot: idő­ben el kell menni. Eélek, hogy a mostani fiatalok is így tesz­nek, mert nem lesz semmi­lyen visszahúzó erő. Három pincér lesi a vendég szavát, és még élőzene is szól étlapozó Rábukkantunk a somogyi gasztroéden egyik legváltozatosabb és talán legdrágább étlapjára Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné A balatonboglári Merlot-ot szoba­hőmérsékletű palackban kapjuk, csapolt sörrel meg egyáltalán nem tudnak szolgálni a kiüti Pik­nikben. Akár már itt kedvünket szeghetnénk, de jó, hogy nem ha­gyunk ott csapot-papot, mert egy drága, de igen keüemes hely, va­lamint az ételremekek élményé­től fosztanánk meg magunkat. Bognár Gyula halkan szinteti- zátorozik; több mint egyévnyi megyejárásunk során alig akad­tunk élőzenés vendéglátóhely­re. A kiüti Piknik ilyen. A tulaj­donos Kiss família (internetes honlapjukon még címere is van a családnak) a jelek szerint so­kat ad rá, hogy a vendég jól érezze magát. Végre egy hely, ahol nem csak a néhány, unalo­mig ismert kommersz étekből válogathatunk - derülünk föl a vastag étlapot böngészve. Kevés vendéglőben leltünk ilyen gaz­dag választékra; itt aztán tény­leg van minden, mi szem-száj­nak ingere, a békacombtól a tin­tahalon át a kolozsvári töltött káposztáig. Desszertből sem csak a palacsinta, gesztenye­püré kettőst tukmálják, abból is legalább olyan nehéz a válasz­tás, mint a főétekből. S éppen ez a vendégfogó: hiába tömi de­geszre magát az ember, a végén azért a sok-sok dessszertből is ki kell próbálni valamelyik kü­lönlegességet, mint például a profiterrolt. Nehéz aztán fól- elemelkedni a székről, de annyi baj legyen, volt is és gyanítható­an lesz is még részünk ennél jóval kevésbé vendégmaraszta­ló élményben. Szóval bár némi gond támad a borral, de hamar jön rá a gyógyír: pezsgőhűtésre szánt jéggel teli vödörbe teszi tüstén­kedő pincérünk az átlalunk túl­ságosan is langymelegnek vélt palackot. Boros főurunk mellett még két másik forgolódik aszta­lunk körül, ilyen figyelem és ki­szolgálás valóban párját ritkít­ja. Azon már nem is csodálko­zunk, hogy az előétel, illetve a leves elfogyasztása után tény­leg csak kisvártatva máris ott díszeleg az asztalon mind a Értékelés személyzet (1-10 pont): io Három pincér sürgött környezet (1-10 pont): 10 Keüemes élőzene ÉTEL (1-20 pont): 7 Csak sör- és borgond 1.0 négy különféle második fogás. De azért eltűnődünk kissé, hogy másutt vajon miért keü er­re akár egy órát is várni?...Rézi néni tyúkleveséből csökkentett adagot rendelünk, de így is egy nagy tányérral hoznak belőle: aranylóan sárga, zöldséggel és hússal gazdagított, ízletes, akár­csak az erdeigombakrém-leves. Arról, hogy mit is jelent, ha tel­jes adagót kérünk, akkor nye­rünk bizonyságot, amikor elénk teszik a csülök cipóban elneve­zésű formációt; vagy nem egy- emberes, vagy mi vagyunk ki­csiny étkűek... Keresve sem ta­lálnánk kifogást rajta, akár­csak a baconnal töltött libamá­jon, a zöldborsmártással bolon­dított bélszínen vagy a nyársalt szűzpecsenyén. Túlságosan borsosnak csak az árak tűnhet­nek, de az feltétlenül pozití­vum, hogy a köretet is beleszá­molják. S egyébként is, aki a Piknikbe tér be, az valószínűleg tudja, hogy a barátságos, cso- pavirág panzió-étterem (több­ször nyertek díjat a siófoki váro­si virágosítási versenyen) nem a sarki csehó. S hogy a balaton­boglári Merlotot a napokban a közeli hipermarket akciósán 600 forint alatt árulja, mi meg 2400-ért kaptuk? Még ez is be­lefér, de csak mert élmény volt ez a látogatás szemnek, szájnak és fülnek is, az ilyesmi meg ugye nagyon ritka... JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom