Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-20 / 246. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007 OKTÓBER 20., SZOMBAT i' & mmmmm mmmmm MEGYEI KÖRKÉP Kissé fáradtan foglal helyet a könyvtárszobában, és még a köte­tek rendezgetése közben meg­jegyzi: „Első szonettem éppen a Somogyi Néplapban jelent meg 1954-ben, miután a pécsi Dunán­túl című folyóirat, a Jelenkor előd­je 1953-ban már közölte néhány versemet”- A néplapos publikációk ide­jén születtek a Rákosit átkozó versek is, amelyek miatt töröl­ték a főiskoláról, s évekig pa­raszt, napszámos lett.- Régen volt- „Amit két szóval, pláne egy- gyel elmondhatsz, maradjon sóhaj”?- Valahogy úgy. Nyolc hóna­pot kaptam, hármat ültem le be­lőle, de hát hosszú ügy ez. A tör­ténetet megírtam prózában, Pri­usz címmel jelent meg a Század­vég Kiadónál 1994-ben.- Van egy költőnek nagyobb él­mény, mint fiataloknak a vers­ről, a költészetről beszélni?- Nem a kor a fontos, hanem a ráhangolódás, az érdeklődés. A fiatalok érdeklődése mindig öröm. De nem egyszerű megfe­lelni nekik, hiszen amiket meg­éltem, megéltünk mi, öregek, azok egyre kevésbé élő motívu­mok a számukra. Néhány évvel ezelőtt a Táncsics gimnázium­ban volt egy emlékezetes talál­kozóm negyedikesekkel, amikor érettségi tétel lettem. A diákok nagyon felkészültek belőlem, szinte mindent tudtak rólam, s a verseimről. Kérdeztek, hosz- szan beszélgettünk. Jó érzés volt. Megilletődtem.- Kossuth-díjas, a Digitális Iro­dalmi Akadémia tagja, a Ber- tók-szonett versforma megal­■ Amikor este a felesé­gemmel a híradókat nézzük, néha meg is fo­galmazódik bennem: mi történik itt? A rigó sohasem énekel a fán?- Költőként mennyire figyeli az aktualitásokat?- Nem lehet nem figyelni őket. Amikor este a feleségem­mel a híradókat nézzük, néha meg is fogalmazódik bennem: mi történik itt, a rigó sohasem énekel? Semmi pozitív hatás nem éri a médiát? Régen gyak­ran a düh, a bántódás volt ben­nem a versírás motorja. Direkt politikai verset fél évszázada nem írtam, de a versek mögöt­tesében szinte mindig ott vol­tak, s ott vannak a mindennapi élmények. Igaza volt annak a kritikusomnak, aki szerint az 1986-1994 között írt szonettje­im a rendszerváltás versei. A haikuk írására inkább a tűnő­dés, s a Mecsek-oldali látvány, az évszakok változásai, a ter­mészet ihletett. A tartalom mindig megtalálja a formát.- Háromkák címmel megje­lent haikuiban egy recenzens szerint „nyugati katedrálist emel keleti építőkövekből”. Épül még tovább a mű?- A kilenc megfestett „ma­gyar haikuval” lezártam a há­romkák korszakát. Űj, Han­gyák vonulnak című kötetem­ben harminc-negyven soros szabad verseket, „hosszúká- kat” írtam. Három ciklusban, 18-18 verset. A mesebeli hár­mas, akárcsak korábbi kötete­imben, itt is visszaköszön. Amúgy pedig afféle „öregség­versek” ezek, a még mindig lüktető-kísérletező, hatvan fö­lötti élet szövegei. A somogyi születésű költő Kaposváron, a Zichy iparművészeti szakközépiskolában tartott előadást a fiataloknak Bertók László Kossuth-díjas költő 1935-ben született Vésén, Csurgón érettségizett 1954- ben. 1955-ben államellenes izga­tás vádjával börtönbe került. Nagyatádon, majd Pécsett volt könyvtáros. Magyar-tör­ténelem, később könyvtár sza­kon végzett. Rangos kitünteté­sek tulajdonosa, 2004-ben Kossuth-díjjal tün­tették ki. Legújabb, Hangyák vonulnak című kötete a Mag­vetőnél jelent meg. kotója, érettségi tétel. Jó do­log élő klasszikusnak lenni?- Ha erre gondolnék, egy sort sem tudnék írni - mosolyog sze­líden, amolyan bertókosan. - Egy ember vagyok én is, mint mindenki, akinek gondja-baja van az élettel, megoldásokat ke­res, örömöket és fájdalmakat él át. A díjakat egyébként adják, s a „rangot” ebben a korban már lehet megfelelően kezelni. A fia­talokat viszont megzavarhatja. Láttam már ilyet, görcsöt okoz, megbicsaklik a kéz. A sport vilá­gából és a közeli napi hírekből Szávay Ági jut eszembe.- Ikon lett belőle.- A hirtelen teniszsiker gyor­san emelte föl, aminek nagyon örülök, s ami mögött sok munka lehet, s bár a sikert nagyon ked­vesen és szimpatikusán próbál­ja kezelni, azért ez sok neki. Emésztenie kell, okosan és tuda­tosan figyelnie és feldolgoznia a népszerűséget, és nagy verseny­ző lehet, lesz belőle.- A fiataloknak a versek és a képek kapcsolatáról beszélt. Hogyan lesz a festményekből - Parti-Nagy Lajossal szólván - verstmény?- Több verset írtam festmé­nyek, Csontváry, Kondor Béla, Martyn Ferenc műveinek hatá­sára. De olyan is volt, hogy sze­mélyes emlékképből lett vers. Ilyen például, hogy anyám oda­hajol a petróleumlámpához, elő­veszi a gyufát, meggyújtja, de a lámpát már nem. A háború vége felé történt, s nagyon éles a kép bennem, de nem tudom a folyta­tását. Az emlékkép viszont elő­hívta belőlem Rembrandt Éjjeli A múzsa belecsókol a szövegbe költészet Ikonként egy sort sem tudna írni a háromkák és hosszúkák költője Hetvenkét évesen már ke­vesebb felkérést vállal, a somogyiak azonban gyak­rabban tartoznak a keve­sek közé. Bertók László, akinek Hangyák vonul­nak című, „hosszúkákat” tartalmazó verseskötete a napokban jelent meg, nemrég a kaposvári Zichy szakközépiskolában járt. Balassa Tamás őrjáratát, és megszületett egy vers. De a másik irányból is in-' dúlhat kezdeményezés. Szalai Kata festőművész kérésére ír­tam két lepke csapkod címmel kilenc haikut, amelyről aztán a- korábban Weöres, Garaczi, Es- terházy-szövegeket megformáló- művész kilenc nagy és több kisebb festményt készített. Eze­ket nevezte Parti-Nagy verst- ményeknek. Hiába, a mitológiai kilenc múzsa olykor nagyon csapodár, ez is, az is belecsókol néha a képbe, a szövegbe. ÁRPÁSI ZOLTÁN Népszavazás és a hócipő ki kellene már találni egy jó kis kérdést, esetleg töb­bet is, amiből népszavazást lehetne rendezni. Az mégse járja, hogy kérdéseket kreál a jobboldal, fogalmaz a bal­oldal, postáz több állampol­gár a választási bizottság­nak, mi meg csak hallga­tunk. Igenis állampolgári jo­gunk előállni népszavazási kérdésekkel. Megmutatni a tutit, hogy mi is vagyunk olyan kemény legények, mint mások. Ha ők - jobb­oldal, baloldal, több polgár - odacibálhatnak bennünket az urnákhoz, akkor cibál- hassunk mi is. NÉPSZAVAZTATHATNÁNK pél­dául honfitársainkat magá­ról a népszavazásról. Pél­dául: „Egyetért-e Ön a nép­szavazás intézményével?”, vagy „Egyetért-e Ön azzal, hogy a népszavazást politi­kai célokra használják fel?”, esetleg „Egyetért-e azzal, hogy népszavazásos- di helyett a politikusok az ország dolgaival foglalkoz­zanak?”, netalán „Egyetért- e azzal, hogy csak azok áll­hassanak elő népszavazási kezdeményezéssel, akik legalább egy (kettő), a par­lament által is elfogadott értelmes, okos javaslatot tettek az ország felemelése érdekében?”. A SOR A VÉGTELENSÉGIG foly­tatható. Például: „Egyetért-e azzal, hogy népszavazást csak azok kezdeményezhes­senek, akik legalább egy évet munkanélküliként le­húztak valamelyik dél-so­mogyi faluban?” vagy „Egyetért-e Ön azzal, hogy népszavazás legyen arról, kellenek-e nekünk olyan politikusok, akik népszava­zással akarják a másik felet (ellenzéket, kormányt) elle­hetetleníteni?” végezetül - immár népsza­vazási javaslat nélkül - te­szem fel a kérdést: Egyetért- e Ön azzal, hogy ezzel az egésszel tele a hócipőnk? SZŰCS TIBOR TARCAJA Csak egy kannával- Az van öcsi, hogy nekem kicsit elegem lett ebből az egészből. Vi­tatkozni a saját igazamért olya­nokkal évekig, akiket hatalom be­tonoz be egy életre. Rádtelep­szenek, nyomnak lefelé, hiába ke­resed a kiutat, a megoldást: nekik túl bonyolult és sajnos túlságo­san fárasztó a változás felé fordí­tani fejüket A közérzetem sem jó, megint előre félni kell, hogy munkaszüneti napon hogyan ke­rüljem a lakásomat. Megyek és kész, talán jobb lesz. Egyelőre csak kutatni, de nem igyekszem vissza, megpróbálok értelmes he­lyen, megbecsülés mellett dolgoz­ni. - Nem a világ vége Németor­szág, és ha tudok, hazajövök. Periklész demokráciáját vette át sokadéira, amikor a tükrös ajtón bekopogtak. - Hoznál fel egy kis olajat a tárolóból? Az én kályhám már megint kifogyott.- Aha, mindjárt. De tudtad, hogy tulajdonképpen Periklész­nek köszönhető az Akropolisz csodálatos épülete?- Biztosan tudtam, csak elfelej­tettem, ez elsős anyag, nekem meg már nyakamon az érettségi. De jó, hogy üyenekkel bombá­zol, mert már nem felejtem el... Na, hozzál légy szíves egy kan­nával. A pincében az olajoshordó pumpájával jól összekente a ré­gi melegítőt, és amikor felfelé igyekezett, a barna kanna oldala is oda-odaért a lába szárához. Iparkodott a 20 literrel felfelé, mert ő is folytatni akarta az ókort, habár fél tíz is elmúlt. Egy kevés a tartály beömlőnyílása mellé folyt, de egy papír zseb­kendővel könnyedén eltüntette. A halványbarnává nedvesedé anyag aztán egy szempillantás alatt lángra kapott a gyors me­leg kiokádására beállított olaj- kályha-tűztérben.- Most mit tanulsz?- Németet. Nem bírt magával, nyugtala­nul szemlélte az összerakott bőröndök utazásra felsorakoz­tatott rendjét. Sokat nem be­szélgettek, pedig tudták: egyha­mar nem látják viszont testvé­rüket. Szöszmötölés a konyhá­ban, ittmaradó holmik váloga­tása. Kínálgatás, „ez jó lesz majd neked" alapon. Alkudozás csip-csup dolgokon a kétség- beesetten kikívánkozó monda­tok helyett. A búcsúzásnak ígérkező alkalom egy teljesen hangtalan elköszönést ölelt lát­hatatlanul. Jobb lett volna vala­milyen praktikus ügyet megbe­szélni. Mikor találkoznak leg­közelebb? Karácsonykor vagy csak tavasszal? Vagy éppen azt, hogy hol, milyen címen, telefo­non lehet majd elérni. Egyikük­nek sem volt kedve ilyenekkel rabolni az időt, de a mélyebb dolgok nem nagyon törtek a fel­színre. A zavartság egészen ad­dig maradt, amíg a nyitott abla­kon beólálkodott egy télies fu­vallat valahonnét egyenesen a könyveket pakoló nő tarkójára. Kirázta a hideg, szinte szó sze­rint, mint akin rossz szellemek készülnek átvonulni.- Tudod, ha kellene és lenne itt is egy régi olajkályha, és a bérház aljában ugyanúgy várna az a piszkosan teli hordó, lemen­nék egy kannáért! A maraszta­lásra épphogy csak odavetett mormogás tűnődő pernyeként hullott a bútorok becsomagolt sziluettjére.- Kedves vagy, köszönöm... És emlékszel még, hogy Periklész demokráciájának nagyszerűsé­gén kívül melyik épületegyüt­tes kapcsolódik a nevéhez? - kér­dezett vissza szeretetteljes mo­sollyal. Igenlő bólintás válaszként egy félénk sóhaj kíséretében.- Ugye írsz nekem is egy sms-t, ha már odaérkeztél a szállásod­ra? Ne azonnal, elég, miután be­rendezkedtél egy kicsit.- Nem lesz gond, nyugi... Három nappal később, ami­kor a német nagyváros honlap­ját böngészte, nézegette az elég mozgalmas beállításokat használó fotográfus felvételeit a virtuális közelségben, isme­rős zörrenésben mozdult meg a telefon az egér mellett. A ki­jelzőn a gombnyomogatás után csak ennyi: „Kösz a segíts, i, jól vagyok, minden rend. n lesz! Tesó." 1—

Next

/
Oldalképek
Tartalom