Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-20 / 246. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007 OKTÓBER 20., SZOMBAT i' & mmmmm mmmmm MEGYEI KÖRKÉP Kissé fáradtan foglal helyet a könyvtárszobában, és még a kötetek rendezgetése közben megjegyzi: „Első szonettem éppen a Somogyi Néplapban jelent meg 1954-ben, miután a pécsi Dunántúl című folyóirat, a Jelenkor elődje 1953-ban már közölte néhány versemet”- A néplapos publikációk idején születtek a Rákosit átkozó versek is, amelyek miatt törölték a főiskoláról, s évekig paraszt, napszámos lett.- Régen volt- „Amit két szóval, pláne egy- gyel elmondhatsz, maradjon sóhaj”?- Valahogy úgy. Nyolc hónapot kaptam, hármat ültem le belőle, de hát hosszú ügy ez. A történetet megírtam prózában, Priusz címmel jelent meg a Századvég Kiadónál 1994-ben.- Van egy költőnek nagyobb élmény, mint fiataloknak a versről, a költészetről beszélni?- Nem a kor a fontos, hanem a ráhangolódás, az érdeklődés. A fiatalok érdeklődése mindig öröm. De nem egyszerű megfelelni nekik, hiszen amiket megéltem, megéltünk mi, öregek, azok egyre kevésbé élő motívumok a számukra. Néhány évvel ezelőtt a Táncsics gimnáziumban volt egy emlékezetes találkozóm negyedikesekkel, amikor érettségi tétel lettem. A diákok nagyon felkészültek belőlem, szinte mindent tudtak rólam, s a verseimről. Kérdeztek, hosz- szan beszélgettünk. Jó érzés volt. Megilletődtem.- Kossuth-díjas, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Ber- tók-szonett versforma megal■ Amikor este a feleségemmel a híradókat nézzük, néha meg is fogalmazódik bennem: mi történik itt? A rigó sohasem énekel a fán?- Költőként mennyire figyeli az aktualitásokat?- Nem lehet nem figyelni őket. Amikor este a feleségemmel a híradókat nézzük, néha meg is fogalmazódik bennem: mi történik itt, a rigó sohasem énekel? Semmi pozitív hatás nem éri a médiát? Régen gyakran a düh, a bántódás volt bennem a versírás motorja. Direkt politikai verset fél évszázada nem írtam, de a versek mögöttesében szinte mindig ott voltak, s ott vannak a mindennapi élmények. Igaza volt annak a kritikusomnak, aki szerint az 1986-1994 között írt szonettjeim a rendszerváltás versei. A haikuk írására inkább a tűnődés, s a Mecsek-oldali látvány, az évszakok változásai, a természet ihletett. A tartalom mindig megtalálja a formát.- Háromkák címmel megjelent haikuiban egy recenzens szerint „nyugati katedrálist emel keleti építőkövekből”. Épül még tovább a mű?- A kilenc megfestett „magyar haikuval” lezártam a háromkák korszakát. Űj, Hangyák vonulnak című kötetemben harminc-negyven soros szabad verseket, „hosszúká- kat” írtam. Három ciklusban, 18-18 verset. A mesebeli hármas, akárcsak korábbi köteteimben, itt is visszaköszön. Amúgy pedig afféle „öregségversek” ezek, a még mindig lüktető-kísérletező, hatvan fölötti élet szövegei. A somogyi születésű költő Kaposváron, a Zichy iparművészeti szakközépiskolában tartott előadást a fiataloknak Bertók László Kossuth-díjas költő 1935-ben született Vésén, Csurgón érettségizett 1954- ben. 1955-ben államellenes izgatás vádjával börtönbe került. Nagyatádon, majd Pécsett volt könyvtáros. Magyar-történelem, később könyvtár szakon végzett. Rangos kitüntetések tulajdonosa, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Legújabb, Hangyák vonulnak című kötete a Magvetőnél jelent meg. kotója, érettségi tétel. Jó dolog élő klasszikusnak lenni?- Ha erre gondolnék, egy sort sem tudnék írni - mosolyog szelíden, amolyan bertókosan. - Egy ember vagyok én is, mint mindenki, akinek gondja-baja van az élettel, megoldásokat keres, örömöket és fájdalmakat él át. A díjakat egyébként adják, s a „rangot” ebben a korban már lehet megfelelően kezelni. A fiatalokat viszont megzavarhatja. Láttam már ilyet, görcsöt okoz, megbicsaklik a kéz. A sport világából és a közeli napi hírekből Szávay Ági jut eszembe.- Ikon lett belőle.- A hirtelen teniszsiker gyorsan emelte föl, aminek nagyon örülök, s ami mögött sok munka lehet, s bár a sikert nagyon kedvesen és szimpatikusán próbálja kezelni, azért ez sok neki. Emésztenie kell, okosan és tudatosan figyelnie és feldolgoznia a népszerűséget, és nagy versenyző lehet, lesz belőle.- A fiataloknak a versek és a képek kapcsolatáról beszélt. Hogyan lesz a festményekből - Parti-Nagy Lajossal szólván - verstmény?- Több verset írtam festmények, Csontváry, Kondor Béla, Martyn Ferenc műveinek hatására. De olyan is volt, hogy személyes emlékképből lett vers. Ilyen például, hogy anyám odahajol a petróleumlámpához, előveszi a gyufát, meggyújtja, de a lámpát már nem. A háború vége felé történt, s nagyon éles a kép bennem, de nem tudom a folytatását. Az emlékkép viszont előhívta belőlem Rembrandt Éjjeli A múzsa belecsókol a szövegbe költészet Ikonként egy sort sem tudna írni a háromkák és hosszúkák költője Hetvenkét évesen már kevesebb felkérést vállal, a somogyiak azonban gyakrabban tartoznak a kevesek közé. Bertók László, akinek Hangyák vonulnak című, „hosszúkákat” tartalmazó verseskötete a napokban jelent meg, nemrég a kaposvári Zichy szakközépiskolában járt. Balassa Tamás őrjáratát, és megszületett egy vers. De a másik irányból is in-' dúlhat kezdeményezés. Szalai Kata festőművész kérésére írtam két lepke csapkod címmel kilenc haikut, amelyről aztán a- korábban Weöres, Garaczi, Es- terházy-szövegeket megformáló- művész kilenc nagy és több kisebb festményt készített. Ezeket nevezte Parti-Nagy verst- ményeknek. Hiába, a mitológiai kilenc múzsa olykor nagyon csapodár, ez is, az is belecsókol néha a képbe, a szövegbe. ÁRPÁSI ZOLTÁN Népszavazás és a hócipő ki kellene már találni egy jó kis kérdést, esetleg többet is, amiből népszavazást lehetne rendezni. Az mégse járja, hogy kérdéseket kreál a jobboldal, fogalmaz a baloldal, postáz több állampolgár a választási bizottságnak, mi meg csak hallgatunk. Igenis állampolgári jogunk előállni népszavazási kérdésekkel. Megmutatni a tutit, hogy mi is vagyunk olyan kemény legények, mint mások. Ha ők - jobboldal, baloldal, több polgár - odacibálhatnak bennünket az urnákhoz, akkor cibál- hassunk mi is. NÉPSZAVAZTATHATNÁNK például honfitársainkat magáról a népszavazásról. Például: „Egyetért-e Ön a népszavazás intézményével?”, vagy „Egyetért-e Ön azzal, hogy a népszavazást politikai célokra használják fel?”, esetleg „Egyetért-e azzal, hogy népszavazásos- di helyett a politikusok az ország dolgaival foglalkozzanak?”, netalán „Egyetért- e azzal, hogy csak azok állhassanak elő népszavazási kezdeményezéssel, akik legalább egy (kettő), a parlament által is elfogadott értelmes, okos javaslatot tettek az ország felemelése érdekében?”. A SOR A VÉGTELENSÉGIG folytatható. Például: „Egyetért-e azzal, hogy népszavazást csak azok kezdeményezhessenek, akik legalább egy évet munkanélküliként lehúztak valamelyik dél-somogyi faluban?” vagy „Egyetért-e Ön azzal, hogy népszavazás legyen arról, kellenek-e nekünk olyan politikusok, akik népszavazással akarják a másik felet (ellenzéket, kormányt) ellehetetleníteni?” végezetül - immár népszavazási javaslat nélkül - teszem fel a kérdést: Egyetért- e Ön azzal, hogy ezzel az egésszel tele a hócipőnk? SZŰCS TIBOR TARCAJA Csak egy kannával- Az van öcsi, hogy nekem kicsit elegem lett ebből az egészből. Vitatkozni a saját igazamért olyanokkal évekig, akiket hatalom betonoz be egy életre. Rádtelepszenek, nyomnak lefelé, hiába keresed a kiutat, a megoldást: nekik túl bonyolult és sajnos túlságosan fárasztó a változás felé fordítani fejüket A közérzetem sem jó, megint előre félni kell, hogy munkaszüneti napon hogyan kerüljem a lakásomat. Megyek és kész, talán jobb lesz. Egyelőre csak kutatni, de nem igyekszem vissza, megpróbálok értelmes helyen, megbecsülés mellett dolgozni. - Nem a világ vége Németország, és ha tudok, hazajövök. Periklész demokráciáját vette át sokadéira, amikor a tükrös ajtón bekopogtak. - Hoznál fel egy kis olajat a tárolóból? Az én kályhám már megint kifogyott.- Aha, mindjárt. De tudtad, hogy tulajdonképpen Periklésznek köszönhető az Akropolisz csodálatos épülete?- Biztosan tudtam, csak elfelejtettem, ez elsős anyag, nekem meg már nyakamon az érettségi. De jó, hogy üyenekkel bombázol, mert már nem felejtem el... Na, hozzál légy szíves egy kannával. A pincében az olajoshordó pumpájával jól összekente a régi melegítőt, és amikor felfelé igyekezett, a barna kanna oldala is oda-odaért a lába szárához. Iparkodott a 20 literrel felfelé, mert ő is folytatni akarta az ókort, habár fél tíz is elmúlt. Egy kevés a tartály beömlőnyílása mellé folyt, de egy papír zsebkendővel könnyedén eltüntette. A halványbarnává nedvesedé anyag aztán egy szempillantás alatt lángra kapott a gyors meleg kiokádására beállított olaj- kályha-tűztérben.- Most mit tanulsz?- Németet. Nem bírt magával, nyugtalanul szemlélte az összerakott bőröndök utazásra felsorakoztatott rendjét. Sokat nem beszélgettek, pedig tudták: egyhamar nem látják viszont testvérüket. Szöszmötölés a konyhában, ittmaradó holmik válogatása. Kínálgatás, „ez jó lesz majd neked" alapon. Alkudozás csip-csup dolgokon a kétség- beesetten kikívánkozó mondatok helyett. A búcsúzásnak ígérkező alkalom egy teljesen hangtalan elköszönést ölelt láthatatlanul. Jobb lett volna valamilyen praktikus ügyet megbeszélni. Mikor találkoznak legközelebb? Karácsonykor vagy csak tavasszal? Vagy éppen azt, hogy hol, milyen címen, telefonon lehet majd elérni. Egyiküknek sem volt kedve ilyenekkel rabolni az időt, de a mélyebb dolgok nem nagyon törtek a felszínre. A zavartság egészen addig maradt, amíg a nyitott ablakon beólálkodott egy télies fuvallat valahonnét egyenesen a könyveket pakoló nő tarkójára. Kirázta a hideg, szinte szó szerint, mint akin rossz szellemek készülnek átvonulni.- Tudod, ha kellene és lenne itt is egy régi olajkályha, és a bérház aljában ugyanúgy várna az a piszkosan teli hordó, lemennék egy kannáért! A marasztalásra épphogy csak odavetett mormogás tűnődő pernyeként hullott a bútorok becsomagolt sziluettjére.- Kedves vagy, köszönöm... És emlékszel még, hogy Periklész demokráciájának nagyszerűségén kívül melyik épületegyüttes kapcsolódik a nevéhez? - kérdezett vissza szeretetteljes mosollyal. Igenlő bólintás válaszként egy félénk sóhaj kíséretében.- Ugye írsz nekem is egy sms-t, ha már odaérkeztél a szállásodra? Ne azonnal, elég, miután berendezkedtél egy kicsit.- Nem lesz gond, nyugi... Három nappal később, amikor a német nagyváros honlapját böngészte, nézegette az elég mozgalmas beállításokat használó fotográfus felvételeit a virtuális közelségben, ismerős zörrenésben mozdult meg a telefon az egér mellett. A kijelzőn a gombnyomogatás után csak ennyi: „Kösz a segíts, i, jól vagyok, minden rend. n lesz! Tesó." 1—
