Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-13 / 240. szám

MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. OKTÓBER 13., SZOMBAT K. Várnagy Márta galériatulajdonos tizenöt éve rendezi a kiállításokat a kaposfüredi „szentélyben". A művészférj, Kiing József tárlatait is ő gondozza tókat. Mint ahogy Ruczek Zsófit is hívják már, pedig még nem is Művészeti Alap-tag. Mert olyan fiatal. Nagy öröm kikaparni va­lamit az ismeretlenből, amiről később kiderül, hogy valóságos igazgyöngy.- Az internet legalább kétszáz galériát jegyez, a Van Gogh- tárlatot több százezren látták, egyfajta művészetdömping van. Lecsapódik ez Önöknél?- Igen, egyre inkább beszédté­ma a kultúra. Nálunk is sokat taglaltuk annak idején a Mun- kácsy-tárlatot. Jobb, ha ilyen té­máink vannak, mint amiket a híradókban látunk.- Mondhatjuk ezt valami egészséges polgárosodásnak?- Feltétlenül.- Mecénások vannak még?- Időnként változik a körük, de van egy régi mag. Nem hagy­ják meghalni a galériát. Szeren­cse, hogy saját házban dolgo­zunk, így olcsóbb a fenntartás. A ránk fordított energiát a mű­vészek által nálunk hagyott egy- egy kép jótékonysági felajánlá­sával háláljuk meg.- Mi adja a Kaposfüredi Galé­ria rangját?- Az a százötven kiállítás, amit rendeztünk. Csodálatos érzés, hogy a legnevesebb al­kotók is beleírják katalógusa­ikba, ha kiállítottak nálunk. Lexikonokban, riportfilmek­ben szerepelünk.- A kaposfürediek értékelik azt a munkát, amit végeznek?- Nagyon! Irtó Aranka néni, Sovány Eta néni és Nagy Julis­ka néni kalácsot sütött a ti­zenöt éves születésnapunkra. A helyiek a kiállításnyitókra is eljárnak.- Aranka néniék értik az avantgarde-ot?- Nem az a fontos. Amit nem értenek, azt megkérdezik. És a művészek örülnek ennek. Még akkor is, ha azt hallják: „Valami normálisát nem tudott volna összehozni, drága Mű­vész Úr...”- Tizenöt év tárlatrendezés után előre- vagy visszafelé te­kint többet?- Előre. Ami mögöttünk van, az szép, de ami előttünk, az ad erőt. Olyan vagyok, mint egy pap: nem megyek nyugdíjba. Legföljebb kevesebb kiállítást rendezek idővel.- Egy pillanatra sem tántoro- dott el, hátha mégsem jó he­lyen van?- Nem, Isten őrizz!- És ha a férje nem szobrász- művész lett volna?- Az asszisztense lennék? Ab­ban hiszek, hogy az ember a születésekor kap egy csomagot, és ha nem vakítják el a földi hívságok, megláthatja a tartal­mát. Nekünk fontos a hit. Jó­zsef minden alkotás előtt imád­kozik, és én is mindennap a galériáért. Nekem ez volt a cso­magomban.- Mi a legnagyobb öröm a ga- lériázásban?- Minden kiállítás ünnepvá- rás, iszonyatosan izgulunk. A csodát aztán mindannyian át­éljük, a művészek is, akiket ma már nem is mi keresünk, hanem ők jelentkeznek hoz­zánk, sokszor az interneten keresztül. Amikor egy-egy tár­latnyitó után hazamegy min­denki, a hatalmas rumli fölött összeborulunk Józseffel, átölel­jük egymást, és azt mondjuk: Győztünk! Ez a pillanat a leg­nagyobb öröm. Kétszeres Művészeti Díjas a galéria K. VÁRNAGY MÁRTA 1992-ben nyitotta meg a Kaposfüredi Galéria és Szoborparkot. A nonprofit vállalkozás 1996- ban Kaposvár, 1998-ban So­mogy megye Művészeti Díját kapta meg. Utóbbi elismerés egyedülálló az országban. Kaposjureden százötven tár­latot rendezett már. A kiállítá­sokat több mint tizenötezren látták. Tizenegy éve Angliába hívták kiállításra férjét, Kiing József szobrászművészt, s kife­jezetten őt kérték föl a tárlat­rendezésre. legközelebb november kö­zepén Kaposváron a Rippl- Rónai Múzeum Kling-tárla- tát rendezi a művész még soha nem látott kisplaszti­káiból. Várnagy Márta és Kiing József a Somogyi Prí­ma-díj jelöltjei. Dubrovnikban csak a fűztől félnek, a turisták elmaradásától nem Minden századik kiránduló Ma­gyarországról érkezik Dubrov- nikba. Ezen az arányon javítottak a Dél-dunántúli Regionális Ide­genforgalmi Bizottság (DRIB) tag­jai, akik számára pénteken tájé­koztatót tartottak a Grand Hotel­ban. Mise Galjuf megyei aüspán beszélt arról is: az építkezések so­rán mindmáig kerülnek elő a főidből magyar vonatkozású em­lékek. Nem csoda ez, hiszen a vi­lágörökséggé vált erődváros (tör­ténelmi nevén Raguza) évszáza­dokon keresztül Magyarország része volt Baranyának és Tolnának egy- egy, Somogynak öt testvérme­gyéje van Horvátországban. Dubrovnik-Neretva megye azon­ban nagyon délre esik, innen már csak egy ugrás Monteneg­ró, továbbá Albánia. Nem csoda, hogy a napi negyvenezer vendég több mint hatvan százaléka re­pülőn érkezik ide, s a többiek is nagyrészt óriási hajókon, kétez­resével. Ha megépül idáig az au­tópálya, az kezelhetetlen zsúfolt­ságot okozhat. S bizonyára felhí­gítja a gazdag francia, amerikai, japán vendégkört, akik a statisz­tika szerint átlagosan naponta 25 ezer forintot költenek, ami a horvátországi áüag kétszerese. ■ A dubrovniki egyetem elsőként alapított karán a hallgatók idegenfor­galmat tanulhatnak. Vladimír Bekics, a megyei tu­risztikai hivatal elnöke elmond­ta: minden harmadik turista a barátaitól kap kedvet Dubrov­nik meglátogatására, a turiszti­kai vásárok szerepe egy száza­lékra csökkent. A legnagyobb gondot a Bosznia-Hercegovina felől érkező tüzek okozzák; nemrég az üdülőterület szélén sikerült megfékezni a hegyol­dalról lerohanó lángokat. A Sárdi Árpád vezette DRIB részé­ről Gonda Tibor pécsi alpolgár­mester, Aubert Antal és Szabó Géza, a Pécsi Tudományegye­tem tanszékvezetői és Sárdi Pé­ter, a kaposvári önkormányzat vagyongazdálkodási igazgatója tett fól kérdéseket. így azt is megtudtuk: a horvá-tok már a háború idején, 1994-ben megal­kották a turisztikai törvényt, a legtöbb strand kiérdemelte a jó minőséget bizonyí-tó kék zász­lót. ■ Czene Attila Százötven győzelem a kultúráért kaposfüredi galéria A helyi nyugdíjasok kaláccsal etetik az avantgardistákat Tizenöt éves a Kaposfü­redi Galéria. A százöt­ven győzelmes K. Vár­nagy Márta galériatulaj­donost kérdeztük. Balassa Tamás- A száz leggazdagabb magyar között két galériás, műgyűjtő is van: Kieselbach és Nagyhá­zi. Sosem érzett kísértést, hogy ne csak a város művésze­ti életét, hanem magát is gaz­dagítsa?- Egy pillanatra sem. Egykor egy családi tragédia vezetett oda, hogy megnyitottam a galé­riát. Mankó volt, menedék. Azt éreztem, hogy akkor leszek gaz­dagabb, ha adni tudok. És ez nem változott. Közben sikerült felkarolnom sok fiatal alkotót, akikre büszke vagyok. Horváth Balázs, Leitner Barna, Ruczek Zsófia nevét kell említenem. Zsófinak itt volt az első önálló kiállítása, s azóta már begyűj­tött egy rangos második helyet. Ez nagy szó! Jövőre Sörös Rita szobrait és Karácsony Emese se­lyemképeit láthatja nálunk a kö­zönség.- Nagy lelkesedéssel beszél a fiatalokról, láthatóan sokat je­lentenek Önnek. Hol szület­nek a tehetségek?- A kiállítások hozzák őket. Ők is tárlatlátogatók, aztán be­szélgetünk, megismerem a munkáikat. Anyáskodó típus va­gyok, segítem a pályázataikat, bemutatom őket pesti művé­szeknek.- Csalhatatlan az ízlése? Akit kiválaszt, azt később mindig igazolja az idő?- Nem vagyok tévedhetetlen. De tizenöt év a művészet vilá­gában nem múlik el nyom- atanul. A sikerről persze nem én döntök.- A művészi és a piaci érték egybeesik manapság?- Sok mindentől függ. A fiata­lokat nálunk megismeri a kö­zönség, akik között művészet- barát gyűjtők is vannak. Elmen­nek a műtermekbe, behatóan tanulmányozzák a műveket, amelyek komoly zsűrizés után kiállításokra kerülnek. Nagy él­mény, ha visszahívják az alko­Utószezon utáni uzsonnaidőben is a Paprika az erősebb étlapozó A zamárdi egység ugyan a télelőn is kellő hőfokon ég, de azért elkél a kandalló az étteremben Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Lett légyen az ember bármek­kora étvágyú Zimbabwei néni­je is a honi gasztronómiának, mégis kell ahhoz valamiféle mértéktelen szakmaszeretet, hogy az ember gyereke uzson­naidőben sajátítson el jelentős kalóriamennyiségeket. Biológi­ai óránkat előretekerve ezúttal mégis emellett döntünk. Rá­adásul a mostanság sok he­lyütt már alapjáraton működő Balaton-parti éttermek egyiké­nek adjuk fól a leckét. Délután négy. Maroknyi tesztbrigádunk begördül az eleddig méltatlanul elhanya­golt takaros nagyközségbe. Zamárdi nyitott könyv előt­tünk: ételszolgáltatási egysé­gek internetről töltött, map­pánkból kirántott címein legel­tetjük szemünket. Sokuk már bezárt az utószezonban, néhá- nyuk a hóközepi-végi rolózá­sig még kitart. Az egyik four season csárdánál, a Papriká­nál maradunk. Üres parkoló hizlalja félelme­ink: vajh, mi’ hőfokon ég az ily csekély vendégjárás idején a jó­nevű parti egység? Első kedve­ző benyomásunkat a benyomu­láskor szerezzük. A két ifjú fel­szolgáló egyike öles léptek után terem előttünk, s szelíden ajánlja magát. Tágas, csárdaro­mantika helyett tudatos csárda­eklektikával épült térben az ab­lak és a kandalló közé telep­szünk. Az architektúrát hamar feledteti az ésszerűen gazdag, lényegre törő étlap. A főfogás kiválasztásáig kvázi biztonsági kűrként berendelünk egy hor­tobágyi húsos palacsintát, ami erős öt perc múlva már aszta­lunkon gőzölög. Újabb öt per­cig az esztétikumában gyö­nyörködünk csak: séfünk szép­érzékkel ügyködött előétkünk kiállításán. Felszolgálónk kér­désünkre a kétszemélyes tála­kat ajánlja. így legyen lottóötö­sünk. A csárdái hangfalakból csöpögő Pét Shop Boys ellensú­lyozására egy komolyabb mű­vet teszünk a rendszerbe: bél­színt Rossini módra. Mellé har­csát roston, fokhagymásán. Húsz perc után érkeznek az ízléssel ékített tálak. Marhán­kon a nagykönyvben megírtan ötdekás libamáj grillen puhít­va, és néhány rántott gombafej. Mindez vörösboros mártással ínyezve. Az alternatív szarvas- gombát nem keressük sokáig: a malac sem találná. Az árba amúgy nehezen is férne bele. Átsült húsunk közelít a fensé­geshez, a médium megoldás talán szaftosabb lett volna. Sztékburgonyánk frigós erede­tén épp némi vita kerekednék, ám a harcsás tál harmóniája megakasztja a polémiát. A mennyiség itt is stimmel, há­romtenyérnyi halfalat, citrom­mal nyomban s gazdagon csur­gatva. Hibát csak keresve talá­lunk: a bévül húsz fok alá esett csárdaklímában hamar der­med a mártásos tál belbecse. Az étkek bevételezésének vé­gére némi füstölésen is túl va­gyunk. A figyelmes személyzet nyeri a csatát a kandallóval: odabenn csakhamar bohó láng lobog. Soha jobb idő, fojtás gya­nánt egy házias desszertre. Omlósán, tejnek fölével nem fukarkodón érkezik a túrógom­bóc, a honi konyhatündészet Zimbabwei nénijének csupa­szívét tovább puhítón. A balatoni nedűk jelenléte a borlapon: nos, ez ne legyen megnyugtató. Legyen ez termé­szetes. 4 Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): q Ifjonti igyekezet fűti O KÖRNYEZET (1-10 pont): Q Túdatos csárdaeklektika ö ÉTEL (1-20 pont): _ e Megfőzi az embert Xo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom