Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-03 / 205. szám
MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ 5 lassan lejár az álmodozások kora koleszár Gábor Kofáskodott, most az építőiparban dolgozik az Európa-bajnok Az a mozdulat, ahogyan felkapta az almás ládát, tanítani való. No persze mit neki tizenöt-húsz ki- lónyi gyümölcs, amikor hajdanán legnagyobb riválisait is könnyedén ha- jigálta a szőnyegen. Vas András- Emlékszik még, ki volt az ellenfele nyolc évvel ezelőtt a junior Európa-bajnokság elődöntőjében?- Valami exszovjet fiú - válaszolta Koleszár Gábor, az 1999-es budapesti kötöttfogású-kontinensviadal aranyérmese. Az elmúlt tíz év talán legtehetségesebb hazai birkózójaként számon tartott fiatalember üstökösként robbant be a karfiolfülűek világába, ám ugyanolyan gyorsan le is áldozott csillaga. Az elmúlt öt évben még a sportág legfanatikusabb rajongói sem tudták, hová tűnt; néha feltűnik a kaposvári piacon. - Arra emlékszem, hogy simán megvertem.- Dokturisvilinek hívták a grúz fiút, s ő nyerte az athéni olimpiát. Miközben Koleszár Gábor...- ...éppen az Egyesült Államokban próbált szerencsét.- Mint birkózó?- És mint egy belsőépítészettel foglalkozó cég munkása. Dekorációkat, érdekes burkolatokat készítettünk.- Nem éppen egymást kiegészítő tevékenységek.- Valamiből meg kellett, hogy éljek. Kétezerháromban jött a lehetőség, összepakoltam a családomat és belevágtunk.- S ezzel végleg lemondott álmáról, az olimpiai szereplésről.- Csak a magyar válogatottságról. Többek között azért vállaltam el az amerikai melót, mert azzal is kecsegtettek, megkapom az állampolgárságot, s indulhatok világversenyeken.- Ennek ellenére most nem a pekingi kvalifikációs világ- bajnokságra készül, hanem Göllében dolgozik egy építkezésen.- Tavaly év végén hazajöttünk. A feleségem és a kisfiam nem szeretett kint élni.- Egy apró áldozat azért talán belefért volna a részükről...- Ráadásul megsérültem. Elszakadt a jobb térdemben egy szalag.- Na és? Operáció, rehabilitáció, aztán irány az edzések.- Nem volt biztosításom: 25 ezer dollárba került volna csak a műtét...- Az itthoni gyógyulás után még mindig visszamehetett volna.- A feleségem nagyon nem akarta, ráadásul be akartuk fejezni az építkezést.- Tudom: első a család. Régebben ennél forrófejűbb volt.- Sok mindent átértékeltem az elmúlt években.- Lejárt az álmodozások kora?- Természetesen valahol leg- belül még bízom benne, hogy eljutok egy olimpiára...- ...de a realitások mást mutatnak! Peking helyett kaposvári piac?- Ot éve belevágtam a kofa- ságba. Tetszett is, jól is lehetett vele keresni, ám amikor kimentünk Amerikába, a szüleimnek adtam a boltot. Most már csak nagyon ritkán megyek ki, ha éppen valamiért segíteni kell nekik.- Inkább az építőipar?- Tetszik a munka, szeptemberben is megyek ki Németországba.- Egyre távolabb kerül a birkózószőnyegtől.- Amikor időm engedi, még ma is lejárogatok. A tavaszi magyar bajnokságra például komolyan edzettem.- Mégsem került dobogóra.- Az elődöntőben kificamodott a hüvelykujjam.- Ne haragudjon, de ez megint egy igazi koleszáros kifogás!- A mai napig alig tudok fogni vele.- Mégis, úgy tűnik, önnek valahogy mindig pechje van, A család ma már fontosabb Koleszár Gábornak, mint az olimpia Az elmúlt tíz év egyik legtehetségebb hazai birkózójának tartották Koleszár Gábor 1979-ben született Kaposváron. 1999- ben aranyérmes lett a junior kötöttfogású birkózó Európa-bajnokságon Budapesten. 2000- ben felnőtt magyar bajnoki címet szerzett. 2001- ben Kecskemétre igazolt, és ismét országos bajnok lett. 2003-ban az Egyesült Államokba költözött. Esélye volt az amerikai válogatottságra és az állampolgárságra, ám sérülés miatt hazatért. a 2007-ES magyar bajnokságon az elődöntőben sérülést szenvedett, s az 5. helyen zárt. mindig más a hibás, ha valami nem sikerül. Nem szólal meg ilyenkor egy kis hang belül, hogy Gábor, Gábor, ha akkor máshogy tettél volna?- Nyilván nincs tökéletes ember, bizonyosan én is sokszor hibáztam. Ám az is biztos, hogy 2002-ig mindent a sportnak rendeltem alá. Két magyar bajnoki cím kevés volt például, hogy eljussak egy világversenyre.- De hát hazament az edzőtáborból!- Más munkát kellett végeznem, mint szoktam.- Indok mindig akad...- Kaposváriként nehéz volt odaférnem a pestiek közé. Nem fogadtak el-be, ezért is mentem el innen.- Kaposvárról?- Az országból. Itt nincs semmilyen lehetőség.- Kint sem boldogult, valami ott is mindig közbejött.- Nem csak rajtam múlott.- Azért jól jönne egy időgép? Meddig menne vissza?- Öt évet.- Elég lenne?- Talán. De lehet, ez a sorsom: hogy soha semmi sem sikerül...- Ha mégis kívánhatna?- Akkor most a világbajnokságra készülnék. Amerikai színekben... Polgármester ellenőrizte EGY HETESI OLVASÓNK hívta fel a figyelmet arra, hogy falujukban, a takarékszövetkezet előtti telefonfülkénél a vezetékeket benőtte egy fa, így balesetveszélyes lehet, ha esik az eső vagy fuj a szél. Ádám László hetesi polgár- mester személyesen ment el megnézni az említett vezetékeket. Mint mondta, a takarékszövetkezetnél - valóban a fa ágai között - két kábel húzódik: egy közvilágítási és egy Matáv, de mindkettő szabályosan szigetelve van, tehát sem esőben, sem pedig szélben nem balesetveszélyes. Kéri a panaszost, hogy keresse fel őt a polgár- mesteri hivatalban, és akkor ketten együtt is megnézik az említett vezetékeket Üdülési csekk ráfizetéssel EGY BALATONBOGLÁRI magán-szállásadó olvasónk nemrég látta lapunkban Kovács Miklós államtitkár nyilatkozatát az üdülési csekkel kapcsolatban. Az államtitkár csupa pozitív dolgot említett. Többek között azt mondta: a csekk jó a munkáltatónak és a dolgozónak is, mert egyikük sem adózik utána. Olvasónknak viszont más a véleménye: „Én mint szállásadó, az üdülési csekket APEH- és önkormányzati engedéllyel fogadhatom el, és a csekk után 25 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni. Amikor a Nemzeti Üdülési Szolgálatnál beváltom a csekket, ott az értékéből 7,2 százalékot még levonnak.” Azt javasolta az ügyben illetékeseknek: mérsékeljék az üdülési csekk adójának a mértékét, s akkor még több helyen fogadják el, s az elfogadók nem szenvednek hátrányt a készpénzzel fizetőkkel szemben. Náci jelkép egy kaposvári lakóházon Nyárbúcsúztató, gondfelejtő buli az akadémián kaposi mór nap Hölgyuralom a csocsóasztalnál, vetélkedő osztályok, ünnepelt a megyei kórház Szombat hajnalban ismeretlenek betörték a kaposvári Füredi út 20. kaputelefonját, és a ház falára horogkeresztet, valamint nyilasjelképeket festettek. A hívatlan látogatók a ház egyik lakóját akarták megfélemlíteni, hiszen üzentek is neki: „..., egy kommunista!” - írták a bejárati ajtó mellé. - Elképesztő, hogy ilyen megtörténhetett - kommentálta a történteket az egyik lakó. - Eddig semmi hasonló nem történt a házban, ám úgy tűnik, lakóközösségünket is elérte az országos politikai hisztéria. Most már bizonyos, hogy megbolondult a világ- információink szerint a lakók feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen.- A kórház jelmondata: tradíció és megújulás - mondta a Kaposi Mór Nap felvezetéseként Répa Imre, a megyei kórház főigazgatója. - Ilyen ez a nap is. Hagyomány, hiszen már ötödször gyűlünk össze egy nyárbúcsúztató kikapcsolódásra. A jelmondat másik része is igaz a mai napra: új helyszínen gyűltünk össze. A megyei kórház dolgozói ugyanis a korábbi évekkel ellentétben ezúttal a kaposvári Pannon Lovasakadémián gyülekeztek. A fedeles lovarda melletti p asztalokon már korán reggel hal- 1 mokban álltak a kenyerek, köny- | nyes tekintettel szeletelték a | hagymát, s kockázták a húst ér- I tő kezek. Utóbbi műveletben terA megyei kórház dolgozói kötélhúzásban is összemérték erejüket mészetesen a sebészek jártak az élen, mértani pontossággal szaladt a kés - hiába, a rutin nemcsak a műtőben ér sokat... Hanem a csocsóasztal mellett is. Eleinte kárörvendő tekintetek figyelték, amikor két ifjú hölgy is játékra jelentkezett a férfiduók ellenében, ám amikor sorrendben ötödik riválisukat pá- holták el - akadtak, akik már a becsületgólnak is örülhettek -, igencsak csodálkozóba hajlottak azok a bizonyos pillantások.- Nehéz szülés volt - jelentette ki a nőgyógyászat egyik prominense, miután némi huzavona után sikerült lecsavarnia az ecetes paprikát rejtő üveg tetejét az ápolószemélyzet lelkes aszszisztálása mellett. Kezdődhetett végre a lakoma - ki mit főzött, egye meg... -, s ezen a napon egyáltalán nem számított tekintélyrombolónak a kockás rövidgatyában, műanyag csajkából, állva paprikás krumplit kanalazó főorvos. Ez a nap ugyanis nem a kórházi hierarchiáról szólt - a fut- ballpályán műtősfiú dirigált az orvosnak, s bőrözte fel az ellenfél csapatában a szintén doktori címmel büszkélkedő hátvédet, hanem az összetartozásról. Ahogyan Vörös Tamás megyei főjegyző is mondta: - Egy napra felejtsék el az egészségügy gondjait-bajait, s érezzék jól magukat. Megérdemlik! ■ Vas A.
