Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-16 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 37. szám

14 MŰVÉSZBEJARO 2007. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP Művészet négyzetméterárban műgyűjtés Nem szégyen szakértők segítségét kérni, hogy elkerüljük a bóvlit Sétálóutcává változott a főváros egyik belvárosi utcája: a Fáik Artra antik és kortárs műalkotásokkal készültek a budapesti galériák Az antik és modern mű­vészeti fesztiválon tegnap sétálóutcává változott a Fáik Miksa utca. Az itt található galériák, régiségüzletek különlegessé­gekkel, kiállításokkal, tárlat- vezetéssel készültek az egy­napos rendezvényre. Annak próbáltunk utánajárni, lai­kusként hogyan érdemes nekiállni a műgyűjtésnek. Hegedűs V. Rita Örvendetes tény, hogy a kortárs műkereskedelem fejlődésnek in­dult Magyarországon. A folya­mat a kilencvenes években, a rendszerváltás után kezdődött. Előtte maroknyi gyűjtő volt csak, de felnőtt egy olyan tehetős fiatal generáció, amelynek tagjai főleg a kortárs művészet Iránt érdek­lődnek. A változást sokan a vá­sárlók életkorával magyarázzák. A fejlődésre a legjobb példa a | Fáik Miksa utca. A Fáik Art Fesz- | tivált immár évente kétszer ren- | dezik meg, és évente négyszer, a J Műgyűjtők Éjszakáján is bené- I pesül az utca. Gyakorlatilag min­den második hónapban nagy­szabású, éjszakába nyúló ren­dezvényeknek lehetünk tanúi. A változást mutatja, hogy bár az elmúlt években csak klasszi­kus alkotásokkal és bútorokkal találkozhattak az érdeklődők, egyre több galéria nyitotta meg kapuit az új művek előtt. Deák Erika tíz éve dolgozik kortárs művészekkel a galériájá­ban. „A kortárs kiállítóterek - a klasszikus műveket bemutató helyekkel szemben - Budapes­ten nem egy helyen összponto­sulnak. A gyűjtők most kezde­nek megismerkedni a Fáik Mik­sa utca kínálatával, hiszen ed­dig ott kortárs alkotás nem volt.” Az érdeklődés lassan, de foko­zatosan növekszik. Einspach Gábor, a Kieselbach Galéria igaz­ságügyi festményszakértője a következőt javasolja azoknak, akik most szeretnének belevág­ni a gyűjtésbe: „Először tájéko­zódni kell. Érdemes időt hagyni, hogy letisztuljanak a frissen szerzett ismeretek. Fél, egy év után már ki lehet választani az értékálló dolgokat. De nem árt konzultálni szakemberekkel sem, akik meg tudják különböz­tetni a valódi értéket a látványos­tól”. A szakértők fontosságát emelte ki Virág Judit galéria­tulajdonos is: „Az nem elég, ha tetszik egy kép. Nem dekorációt kell venni, hanem minőséget. Ez egy szakma, nem szégyen hoz­záértők segítségét kérni”. Mintha csak a szakemberek fontosságát akarná igazolni, eb­ben a pillanatban lépett be a ga­lériába egy érdeklődő, aki a bir­tokában lévő festményt szerette volna eladni. Rögtön kiderül, hogy az Ámon László festőmű­vésznek tulajdonított kép hamis. Könnyű ilyen hibát elkövetni, ha galéria helyett bolhapiacokon vásárolunk. Az olcsó kincsről hamar kiderülhet, hogy csak egy drága hamisítvány. A galériák nemcsak a hamis festmények elkerülése miatt fon­tosak, hanem mert ott tudják a művészeket hitelesen képvisel­ni. Fehér László festőművész el­mondta, hogy a rendszerváltá­sig egyáltalán nem voltak galé­riák, a művésznek önmagát kellett menedzselnie. A legtöbb gyűjtő ma már csak galériától vásárol, hiszen ott ugyanolyan áron jut hozzá a művekhez, mintha közvetlenül a művésztől vásárolna. „A piac hitelességé­nek ez az alapja. Csak azok vá­sárolnak tőlem személyesen, akikkel évtizedek óta szoros kapcsolatom van.” Nem ért ezzel egyet Moizer Zsuzsa fiatal festőművész. Há­rom évvel ezelőtt diplomázott, és bár szoros kapcsolatban áll a Deák Erika Galériával, mégis úgy érzi, menedzselnie kell ma­gát, és nem ülhet ölbe tett kézzel. Azzal sem ért egyet, hogy a fes­tőnek csak a festés a dolga. „Vannak olyan gyűjtők, akiket én hozok a galériába. A legtöb­ben azért választják a kortársat, mert izgalmasnak találják, hogy megismerkedhetnek a festővel. Akik az én munkáimat veszik, azoknak kérdéseik vannak, kí­váncsiak. Az élő művészek el tudják mondani, hogy mit, miért csinálnak, nem kell hozzájuk művészettörténész, aki utólag elemzi a műveiket.” Vásárlásnál a másik meghatá­rozó tényező az ár. A kortárs fes­tők gyakorlatilag négyzetmé­terárban dolgoznak, egy kép ér­tékét leginkább a mérete befolyá­solja. „A magyar piac túl kicsi ah­hoz, hogy az azonos méretű fest­mények ára között nagy legyen az eltérés - mondta Einspach Gábor. - Egy nagynak számító, 140x200-as kép esetén is mini­mális, 10-20 százalékos lehet a különbség. Az átlagár 1,5 millió, forint körül mozog.” Virág Judit ezt azzal egészítette ki, hogy ál­talában a hatvan-, hetvenéves művészek alkotásai a legdrágáb­bak, mert ott már az életművet díjazzák. „Egy fiatal művész hiá­ba tehetséges, sokat ígérő, nem tudjuk, pályája milyen irányba halad majd a későbbiekben.” Hiába születik sok jó minősé­gű munka, a vásárlóréteg kicsi, bár érezhetően szélesedik. Tel­jes az egyetértés abban, hogy a galériák nem tudják pótolni a kulturális diplomáciát, az álla­mi menedzselést. Angliában pél­dául az állam kamatmentes köl­csönt biztosít a fiatalok részére, amivel kortárs képző- és ipar- művészeti alkotásokat vásárol­hatnak. Írországban pedig a mű­vészeknek egyáltalán nem kell adót fizetniük. Az oroszok, ész­tek, kínaiak az állami támogatá­soknak köszönhetik, hogy a vi­lágban egyre keresettebbek. Abban a művészek és a ga­lériatulajdonosok is egyet­értenek, hogy Magyarorszá­gon nincs pénz külföldi szak­embereket hívni, és nem jön­nek el a fontos képzőművésze­ti események kurátorai sem. Egy átlagos magyar kortárs galéria pedig nem tudja elő­teremteni azt a tőkét, amellyel jelen tud lenni külföldön. A legdrágábban eladott magyar festmények Festmény Ár (millió forint) Aukciós ház Csontváry: A szerelmesek találkozása 230 Kieselbach Csontváry: Hídon átvonuló társaság 180 Mű-Terem Munkácsy: Poros út 220 Mű-Terem Munkácsy: A baba látogatói 160 Mű-Terem Bili MII! Átadták az Aquincumi Múzeum új épületét csaknem 400 négyzetméte­res kiállítótérrel bővült az Aquincumi Múzeum. Az épület az egykori pol­gárváros területén álló, eredetileg transzformátor­háznak szánt épületben kapott helyet. A Róma Aquincumban című állan­dó kiállítás fókuszában a múzeum két kincse áll: a helytartói palota és az aquincumi orgona. A tervek szerint az orgona különter­met kap, ahol bemutatják az aquincumi zenei életet is. Magyar művészek New Yorkban GAZDAG MAGYAR kulturális ősz lesz New Yorkban a Magyar Kulturális Intézet jóvoltából. Többek között Nádas Péter író és Tarr Béla filmrendező is az Egyesült Államokba láto­gat. A szezont Krúdy Gyu­la Napraforgó című mun­kájának angol megjelenése nyitja; az ősz folyamán New Yorkba utazik többek közt Eperjesi Ágnes, Ne­mes Csaba, Német Hajnal képzőművész, a Kétfarkú Kutya Párt, és bemutatják Hamvai Kornél és Háy János drámáját is. Markó Iván a Művészetek Palotájában markó iván két koreográ­fiáját, a Boleró férfi- és női változatát, valamint az An­gyalok üzenetét adja elő a Magyar Fesztivál Balett a Művészetek Palotájában szeptember 23-án. Az Angyalok üzenete Markó Iván századik ko­reográfiája, amelyet az ál­tala 1996-ban alapított Magyar Fesztivál Balett 10. születésnapjára készített. Markó Iván jubilál Keleti Éva fotóriporter. képeiből nyílt kiállítás a Vígszínház alagsori büféjében. A tárlattal Darvas Ivánra emlékezik a teátrum és a Magyar Távirati Iroda. Keleti Éva 25 évig az MTI-nél dolgozott, majd az Europress fotóügynökség vezetője lett. Balázs Béla- és Táncsics-díjas művész. Megszüntetik a kulturális járulékot? központosítás Teljesen költségvetésfüggővé válik a kultúra finanszírozása Aggodalom jellemzi a kulturális életet, miután a Pénzügyminisz­térium egy tervezetében egysze­rűsítés címén megszüntetné a kulturális járulékot, amelyből a legnagyobb kulturális pénzel­osztó szerv, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) gazdálkodik - adta hírül pénteken a Népszabadság. Az elképzelés szerint az NKA költségvetési szervvé válna, azaz megszűnne a jelenleg 8,5 mil­liárd forintból gazdálkodó szer­vezet önállósága. így közvetetten a Pénzügyminisztérium dönthet majd arról, hogy mennyi jut kul­túrára. (Igaz, az NKA jelenleg sem teljesen önálló, a kulturális miniszter gyakorolja a felügyele­tet, dönt személyi kérdésekről és rendelkezik az alap pénzei­nek negyede felett is.) Ugyanakkor az NKA a magyar kulturális élet egyik legfonto­sabb motorja, többi közt a be­lépők, könyvek, pornóújságok, számítógépes játé­kok után megfizetett kulturális járulékból finanszírozza, támo­gatja a kultúra meg­annyi területét a filmtől a színhá­zig, a könyv- és lemezkiadástól a folyóiratokig. A tervezet létét a Pénzügyminisztériumban sem tagadják, részleteket azonban a döntésig nem árulnak el. A tervezet fonáksága, hogy épp a szocialista-liberális kor­mányzat állította vissza az NKA A kultúra jövője múlhat ezen a tervezeten. önállóságát, miután a polgári kormány a kulturális miniszté­riumba olvasztotta azt. (2006-ig Nemzeti Kulturális Alapprog­ram néven működött.) Megke­restük az Oktatási és Kulturális Minisztériumot (OKM), de a sajtóosz­tályon azt mondták, tervezetről lévén szó, ez a Pénzügy­minisztérium belügye. A tárgya­lások azonban már elkezdődtek. Harsányi László, az NKA bi­zottságának elnöke sem akar elébe menni a döntésnek. El­mondta: egy hete hallott a terve­zetről, de eddig hivatalosan még nem keresték meg az ügyben. Az NKA benyújtotta törvény­módosítási javaslatát az OKM- hez, ebben az 1994-es, kulturális járulékról szóló törvényt szeret­nék korszerűsíteni. „A fogyasz­tási szokások megváltoztak az elmúlt 13 évben. Bizonyos ter­mékeknél csökkenteni vagy megszüntetni akarjuk a járulé­kot, másoknál megemelni, sőt új termékeket is bevonnánk ebbe a körbe” - tette hozzá Harsányi László. Hogy melyeket, azt nem árulta el, azt azonban elmondta, hogy főleg olyan termékekről van szó, amelyeknél jelentős hozzájárulás érkezik a kultúra területéről, de a haszon máshol csapódik le. Ilyennek nevezte a formatervezett árut. Például az autókat. ■ l t 4 * >

Next

/
Oldalképek
Tartalom