Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-15 / 216. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT 5 Új indiánok pedig nincsenek varga istván Az elmúlt harminc év elismerésének tekinti a lovagkeresztet MEGYEI KÖRKÉP- Szép kis túra... Bár legalább volt ideje morfondírozni, melyik Varga István kapta a díjat.- Fogós kérdés, tényleg sokat gondolkoztam rajta. A ceremónián rajtam kívül olyanok voltak jelen, akiknél egyértelmű volt, miért vannak ott. Például Erdei Zsolt ökölvívó világbajnok, Verebes József futballedző. Nálam a bemutatásnál hosszabb volt a lista: aki nem tehetséges, legalább legyen szorgalmas...- Ha csak egyet lehetett volna?- Az elmúlt harminc évért. Persze biztosan vannak, akik jobban megérdemelték volna, mint ahogyan a korábbi kitüntetettek listáin én is mindig találtam olyan neveket, akikről azt gondoltam: ezeknél még én is inkább megkaphattam volna. Amúgy kicsit rosszul is éreztem magam, hiszen mindig megpróbáltam úgy dolgozni, hogy ne legyek kitüntethető.- Igazi újságírói hozzáállás.- Talán mert a mai napig annak tartom magam elsősorban. Persze a napi hírlapos robot már cseppet sem hiányzik. Ötvenévesen már nem tudok annyira lelkesedni, meghagyom a fiataloknak. Nekem marad az elmélet: a tanszéken megpróbálunk Varga Istvánnak a világról és a szakmáról alkotott elképzelései úgy változtak, hogy a mai médiában nem kíván napi szinten szerepelni Varga István 1956-ban született Kaposváron. 1979-ben végzett a Tanítóképző Főiskolán. 1982-től a Somogyi Néplap újságírója volt. 1987-ben diplomázott az ÉLTÉ magyar szakán. 1989-től a Somogyország főszerkesztője. 1991-től a Kapós TV főszerkesztője. 2000-től a Somogy főszerkesztője. 2002 óta a Kaposvári Egyetem tanára. 2003-TÓL egy évig az Enjoy Rádió főszerkesztője. 2007-től a kommunikáció tanszék megbízott vezetője a Kaposvári Egyetemen. Két kötete jelent meg (1992: Városunk; 1997: Kujtorgók). Disszertációját Takáts Gyula prózai műveiből írja. segíteni azoknak, akik újságírók akarnak lenni.- Nem hiányzik a nagy nyilvánosság?- Ez a fajta semmiképpen sem. Az újságírás nem megoldó, hanem rámutató hatalom, s a világ és a szakmáról alkotott elképzeléseim úgy változtak, hogy a mai médiában nem kívánok napi szinten szerepelni. Viszont annak örülök, hogy a legszebb pillanataiból nekem is kijutott.- Gondolom, a rendszerváltás körüli időszak.- Akkor néhány hónapig úgy tűnt, van értelme az újságírásnak. Az ország második függetlenként indult lapjának, a So- mogyországnak voltam a főszerkesztője, s hittem a sajtóban.- Amelyhez ma már csak a kommunikáció tanszék és a Somogy folyóirat köti. Ráadásul utóbbi nincs túl rózsás helyzetben.- Megoldjuk. Lesz, megmarad a Somogy. Persze tudjuk, rétegigényt elégítünk ki, s egyre vékonyabb ez a réteg. Olyan ez, mint Amerikában, a rezervátumokban az öreg indiánok gyűlése. Egyre kevesebben vannak. Sajnos, tudomásul kell venni: új indiánok pedig nincsenek...- Lassan válságkezelésből is indíthatna egy kurzust az egyetemen, hiszen a Berzsenyi Társaság is ezer gonddal küzd.- De ott is megoldódnak a problémák. Meg kell, hogy oldódjanak! Több mint száz éve, 1904-ben alakult a társaság. Lelkes tanárok, ügyvédek alapították az akkor még vidéki porfészeknek számító városban. Öt évvel később pedig ide tudták hívni Ady Endrét. S azóta is szoros összefüggés van a társaság és a városi értelmiség között.- Valóban így van, vagy csak ezt szeretné hinni?- Az elmúlt tizennyolc évben lami bogaras, öregedő tanárnak néznek. Persze amikor azt látják, hogy egy valóság-showból át lehet kerülni műsorvezetőnek...- így nehéz újságírót képezni.- Ezt a szakmát nem lehet megtanítani, de megtanulni sem. Mint ahogyan arról sincs könyv, hogyan kell jól Hamletet játszani. Arra törekszünk, hogy megmutassuk a diákjainknak ennek a szakmának minél több oldalát, rejtett zugát, a régi és a mai szépségeit.- Kelendő a portéka?- Még sohasem volt olyan magas a felvételi ponthatár hoz- 'zánk, mint az idén. S nemcsak a környékről, az ország távoli pontjairól, mint Nyíregyháza, Békéscsaba jöttek diákok, akik a magas szintű gyakorlati képzés miatt választották Kaposvárt. Azt persze csak az idő dönti el, hányán lesznek sikeresek a médiában. Hogy ki közülük a tehetséges vagy a szorgalmas... A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Varga Istvánt, a Kaposvári Egyetem megbízott tanszékvezetőjét, a Somogy folyóirat főszerkesztőjét, a Berzsenyi Társaság főtitkárát. Vas András- Meglepődött?- Olyannyira, hogy kötött programom volt a ceremónia napjára - felelte Varga István. - Éppen nyaralni indultam volna Görögországba.- Komoly dilemma: lovagkereszt vagy vakáció.- Szerencsére némi szervezéssel nem kellett lemondanom egyikről sem. Reggel felutaztam Pestre, délelőtt átvettem a kitüntetést, tíz percig megmutattam magam az ünnepséget követő fogadáson, aztán irány Röszke, ahol még elcsíptem a buszt. havonta rendeztünk Budapesten irodalmi esteket.- És itthon, Kaposváron?- Ritkábban. De kisebb város.- Pedig itt az egyetem. A művészeti kar. A kommunikáció tanszék, melynek a vezetője.- A mai fiataloknak mások az igényei. S ez nem feltétlenül pozitív változás. A diákjaimnak évente körülbelül tízszer mondom el: ha újságírók akarnak esténként olvassanak el tizenöt-húsz oldal Krúdy Gyulát, Gellérí Andor Endrét vagy Csáth Gézát. Hogy lássák, hogyan kell írni, fogalmazni. S egyre inkább látom a hall- gatókon, hogy vaJEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Jeruzsálem és Makó A NÉPSZERŰ TÉVÉSZTÁR - közkeletű néven: nejlonsztár - 1159 nap után volt újra nővel, vagyis a sómén több mint háromévi nemi böjt után bújt ágyba egy lánnyal. Utóbb azt nyüat- kozta a történtekről, hogy jó volt, rövid volt, ennél többet - úriemberről lévén szó - nem mondhat Másnap felhívta a hölgyet, aki lerázta. Hiába - sóhajtott a kikosarazott -, csak a teste kellett az amazonnak. A zaftos részletektől sem mentes hírt egy ugyancsak népszerű bulvárlap közölte, címoldalon. A cikk láttán két lehetőség adódik. Az egyik: kita- lációról van szó, újságírói fogásról, hogy eladhassák a lapot. Hasonlatos a történet ahhoz, mint amikor Oszter Sándor dühében látványosan összetépte a lányáról készült aktfotókat. Épp akkor, amikor a bulvárlap fotósa nála járt. Nem előtte, és nem utána. Mi több, nyilván be is állították „Rúzsasándort”, úgy fényképezték, mert nem mindegy, milyen felvételt tesz a fotóriporter a szerkesztő asztalára. Az ilyen képre szokták mondani: nem életszerű a dolog. A MÁSIK LEHETŐSÉG: igaz a szexínségről szóló közlemény, amiből viszont az következik, hogy egy tévésztár nemi élete vezető hír lehet Magyarországon. Itt tartunk 2007-ben, a sokak szerint kereszténynek, Mária országának látott hazában, ahol a sajtó alapvető feladata a valóság tükrözése, a mindenkori hatalom ellenőrzése, valamint a társadalmi folyamatok megismertetése és megértetése. KÉTSÉGTELEN, A SÓMÉN szexuális életének alakulása, vágyainak a beteljesedése is folyamat. De hol van ez az igazi valóságtól? Messze, mint Makó Jeruzsálemtől! Hírlapcsomó és összegyűlt számlák a nyaralás végére vakáció után Az idő váratlanul ősziesre fordult, a víz sem kecsegtetett lubickolásra, mégis örültek az utolsónak Direkt tervezték az utolsó augusztusi hétre ezt a szabadságot. Amikor már nincsenek sokan a part mellett, és amikor már a fiatalabb bulituristák hazaindultak egy reményteljesebb és eredményesebb tanévkezdés okán. A fullasztó hőségben alig tudták kivárni, hogy az összes kolléga napbarnított arccal visszaérkezzen, és akkor végre ők is elindulhassanak az utolsó kettesben töltött vakációra. A visszamaradt afrikai forróság a felhők alatt annyira megmelegítette a levegőt, hogy szinte burát alkotott a szezon végi nyaralók fölé, mintha mindany- nvian egyszerre lettek volna va- ! amilyen egzotikus szegfűkertészet hatalmas fóliasátra alatt egy húsz évvel korábbi keletnémet városka építőtáborában. Ha nem izzadtak a nap nélküli melegben, akkor egyszerűen az áztató eső marasztalt a bérelt faházban hosszú-hosszú órákra. A víz már nem volt finom meleg - állapították meg fanyalogva a két bátortalan próbálkozás alkalmával. Akkor legfeljebb combközépig jutottak az elhagyatott strandon a balatoni hullámokba. De mindkétszer késő estébe hajló vidám beszélgetés lett a jutalmuk. A levegő párája napközben csak rövidke sétálgatást engedett, ámbár aztán a közös főzés felejtésbe gurította az őszies fordulatokat, és a velük járó enyhe bosz- szúságot. A postaládából már-már kibuggyant a tíz nap alatt összegyűlt hírlapcsomó három számlával megspékelődve. Éppen belefér a nehéz, szennyessel telítődött csomagok mellé. Ilyenkor, hó elején, tizedikéik mindig jönnek... Meg is nyugodtak kicsit: az áram- és a gázszolgáltató mellett a kábeltévések is dolgoztak, tehát semmi különös nem történt a szabadság alatt, amiért aggódniuk kellene - tétováztak egy pillanatra a lépcsőfordulóban szótlanul. Telefont nem vittek, a rádiót még a két évig törlesztés alatt álló középkategóriás, már eladósorban lévő autóban pedig ki sem kellett kapcsolni. Májusban elromlott, és azóta nem volt idő és pénz sem a javításra a nyaralás miatt. Ugyanolyan, szellőztetésre váró mozdulatlanság fogadta őket. Akár egy éve, amikor Görögországból érkeztek. Mégis most minden kicsit másnak, jobbnak tűnt a betoppanás után. A ruhák várhattak még, mert a só nem ivódott bele minden egyes lenge szövetbe. Elmaradt a bosszankodás is a bebü- dösödő tengeri szuvenírek miatt, és a félretett bankókból is maradt a visszaérkezés napjára. Sőt, még az öreg hűtő sem engedett le, holott volt rá esély, mert tavaly júliusban egy meghibásodott alkatrész meglehetősen nagy erőfeszítéseket igényelt tőlük takarításban, rögtön a kicsomagoláskor. Lassan nekiláttak, és kényelmesen átlapozták a szárazon zörgő újságoldalakat, bekapcsolták a televíziót, és miközben bepótolták a másfél hetes lemaradást, nyugodt pillantásokban megelégedtek a gondolattal: igen, ez volt a legjobb közös nyaralásuk, amit együtt töltöttek a hat év alatt... Egy hónappal később, amikor egymásutánjában a harmadik gyorsteszt is a pozitív eredmény színesedését mutatta, újra kimerészkedtek a hónapos szabadság emlékfoszlányai közé. Orvoshoz mentek, de hasonló érzésekkel, mint a hideg nyárvégi fürdőzés után, a borozó teraszáról a hálószobába... A borzongás kiszámíthatóságának ellenére az egész pihenéssel töltött hét újraszületett egymásra fordított mosolyukban. És ezt még a vizitdíj befizetése sem tudta elrontani. A fiatal nő arcán valamilyen megfoghatatlan - egyes szak- irodalmak szerint: földöntúli - boldogságféle ragyogott férjének ölelésében. - Szép nyarunk volt, de azt hiszem, jövőre nem mehetünk el itthonról, még túl pici lesz egy nagy utazás1- .. k.
