Somogyi Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 36. szám

2007. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP RIPORT 5 H——j Sanghaj a magasból és a híd alatt Kína lassan lehagyja a vi­lágot, de legmodernebb városa, a tudományos­fantasztikus világra emlé­keztető Sanghaj úgy tu­dott fejlődni, hogy közben megőrizte múltját. útinapló A Kínai ül és a világban Gyükeri Mercédesz keztette, ezért változtatást kér­tek a tervezőtől. És így tovább. Állunk a várost átszelő Huangpu folyón ringó sé­tahajó fedélzetén, és mintha a re­kordok könyvét lapozgatnánk: Ázsia legdrágább társasházi la­kásai itt, legmagasabb lakóépü­letei amott, legjobb szállodája kissé távolabb. A szédülés meg már a forgó étterem óta kerül­get, még jó, hogy a város minden porcikájából süt a túlélés ösztö­ne, nem kell attól tartani, hogy kártyavárként omlik össze. Most esik jól igazán az a tudat, hogy a felhőkarcolók tövében megállt az idő, jelentősége sincs igazán, mikor. Ha érezni akarjuk, elég elmenni egy parkba, ahol a fák tövében idősek tornáznak. Olyanok, akik végignézték, ahogy a japánok bombázzák a várost, ahogy a kommunisták átveszik a hatalmat, majd kiszabadítják sa­ját maguk szabta börtönéből, hogy Sanghaj a XlX.-ből egyből a XXII. századba lépjen át. Fiatal nő egyensúlyoz egy vállá­ra vetett bambuszrúdon két ko­sár őszibarackot. Ha nem far­mert és fröccsöntött övtáskát vi­selne, és tőle pár méterre nem egy hónapja bemutatott filmeket kínálnának DVD-n tíz jüanért, úgy tűnhetne, mintha évtizede­ket léptünk volna vissza az idő­ben a sanghaji járdán, amelyet apró házak öveznek ablakaikban száradó bugyikkal. A nő letenné portékáját, és nyilván árulni kez­dené, amikor a biciklisták között átvág az úton két rendőr. Üvölte- ni kezdenek vele, majd igazolta­tás nélkül elveszik a kosarakat, egy közelben parkoló teherautó­ba pakolják őket, és némi dulako­dás után távoznak. „Igazságtalanság - szólít meg minket, a messziről jött kíván­csiskodókat a történtek sum- mázatával egy helybeli férfi. - Neki ez lett volna az egyetlen megélhetés. Sokan nem találnak munkát a városban” - folytatja, és ha óvatos hangon is, de a Kí­nában eluralkodó kapitalizmust okolja azért, hogy egyre nő a sze­génység városában. Abban a Sanghajban, amely 18 milliós lakosságával nemcsak a világ hetedik legnagyobb megapolisa, egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője, de talán legdinamikusabban fejlődő vá­rosa, amely még a Nyugatról ér­kezőket is zavarba ejti. A földszinten a kolonialista óváros, látszatra még a gyarma­ti időkből származó kerékpárok­kal, az áthatolhatatlan pára elle­nére napernyővel sétáló járóke­lőkkel és az újgyarmatosítás je­gyében Amerikából importált kávézókkal. Egy emelettel feljebb pedig a sci-fi filmeket koppintva végeláthatatlan viaduktként su­Sanghaj új világ, amely mifelénk legfeljebb tervezőasztalon, filmdíszletben vagy választási kampánybrosúrában létezik hanó nyolcsávos utak mentén a párafelhők fölé törő épületekkel. A magasból nem látszanak a jár­da szélén wokban tésztát pirítok és a mellettük a földön műanyag tányérból falatozók - az egy-két szintes házak között pedig a fel­hőkarcolók láthatatlan, elképzel­hetetlen lázálmok. Egy kisboltban vásárolt, mini­mum furcsa ízű sütemény elfo­gyasztása közben és egy 41. emeleten működő, lassan forgó étteremben egyaránt kényelmes tépelődés annak eldöntése, hogy a régi világ mellé álljunk-e mi is, és ha már, annak az államkapi­talizmus vagy rendőrállam előt­ti verzióját tekintsük elfogadha­tónak. Vagy egyszerűen hagyjuk magunkat sodorni abban az új világban, amely mifelénk legfel­jebb tervezőasztalon, filmdísz­letben vagy választási kampány­brosúrában létezik. Lustaságunk az utóbbi mellett dönt, így mi is eltekintünk an­nak elemezgetésétől, hogyan le­A mágnesvasút 430-cal megy, és a repülőteret köti össze a várossal hét, hogy a népköztársaság ki­kötővárosa röhögve hagy le min­denkit maga körül. Amíg Európa ünnepelte magát a Malmö és Koppenhága közötti 20 kilomé­teres híd elkészítése után, itt a tengeren építettek egy 32,5 kilo­méter hosszút. Az egész világ meddő próbálkozást folytat az elektromágneses vasúttal, itt csúcsidőben negyedóránként suhan 430 kilométeres sebes­séggel a reptér és a város között. Az új szimbólumnak tartott Kelet Gyöngye tévétorony mel­lett épülő új toronyház, a 492 méter magas (a világ legmaga­sabb épülete, a Taipei 101 tetejé­nél 43 méterrel nagyobb) Shang- hai World Financial Center pe­dig a felső emeletei alatti, hatal­mas trapéz alakú nyílással tűnik ki. Ez azonban, bár szeptember 11-e után morbid repülőútvonal­nak tűnhet, semmit sem szimbo­lizál. Igaz, eredetileg kör alakú lett volna, ám a kínaiakat az a ja­pán zászló felkelő napjára emlé­Sanghajba húsz éve áramlikatoké A KELET-KÍNAI-TENGER partján fekvő Sanghaj az első ópium­háború után indult fejlődés­nek. A virágzó kereskedővá­rosba a japánok a kínai-ja­pán háború után, a XIX. szá­zad végén érkeztek. Ők telepí­tették az első ipari üzemeket. Az 190(kis boxerlázadás után tömegek özönlötték el az ekkor már a legfontosabb távol-keleti városnak számító Sanghajt. A japánok 1937- ben foglalták el, ám a fenn­hatóság ellenére a második világháború nyomán sok me­nekültet fogadtak itt be. A város hanyatlása a nyolcva­nas évek végéig tartott. A pártvezetés ekkor látott hoz­zá felvirágoztatásához; 1991- ben a kormány, élén Csiang Cö-min korábbi sanghaji pol­gármesterrel, adócsökkentés­sel és más eszközökkel ösztö­nözte a tőke beáramlását. HIRDETÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom