Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-25 / 198. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Nyolc kilométer út és kétezer méternyi járda újul meg Kaposváron Csendben morgolódnak nagyberény Van véleményük, de nem merik a nevüket adni Tavaly kezdődött Kaposváron az intenzív út- és járdafelújítási program, melynek célja, hogy a jövő év végéig a város nagyon rossz állapotú belterületi útjai új aszfaltburkolatot kapjanak, míg azok a járdák, melyek több évtizede épültek, felújításra kerüljenek.- A kormány vállalta, hogy minden önkormányzati forinthoz ugyanannyit tesz hozzá - mondta Szita Károly polgármester pénteki sajtótájékoztatóján. - A program elindult, az állami pénz azonban fogyott. Két lehetőségünk volt, vagy csökkentjük a felújítások számát, vagy saját erőből kipótoljuk a hiányt. Az önkormányzat az utóbbi megoldás mellett döntött, így az idén 299 millióból - melyből 42 millió az állami támogatás - 23 utcában 8126 méternyi burkolat újulhat meg: főként tömeg- közlekedési útvonalakon. A tervek szerint október végére, november elejére mindenütt befejeződnek a munkálatok.- Emellett 32 millió forintból 2082 méternyi járdát is felújítunk nyolc utcában - folytatta Szita Károly. - A programot jövőre folytatjuk, olyan helyeken is gyalogjárót akarunk építeni, ahol korábban nem volt. A város nagyon rossz állapotú útjainak felújítására nagyjából még háromszázmillió forintra van szükség. ■ A. V. Magyar mise f mm f 1 /■ es tuzijatek a Városligetben A vihar miatt elhalasztott Szent István-napi programokat az eredetileg tervezett helyszínen, a Városligetben 2007. augusztus 26-án, vasárnap rendezik. Az ünnepi program: 18 óra 30 perckor a Kaposvári Honvédzenekar műsora, 20 órától a Munkácsy Mihály Gimnázium tanulóinak Kaposvár dala. Este fél kilenckor kezdődik Tolcsvay László-Tolcs- vay Béla: Magyar mise című rock oratóriuma. Közreműködnek: Sáfár Mónika, Sasvári Sándor, Tolcsvay László, Somogyvári László, a Sotto-voce Énekegyüttes, a Rubato Vegyeskar. Vezényel: Horváth Csilla. Fél tíz tájban kezdődik a tűzijáték. Csendes falu Nagyberény, alig lézengenek az utcán. Még az Italbolt előtt is csak fiatalokkal, gyermekét toló kismamával találkoztunk Unatkozó anyukák csinálnak a bolhából elefántot, vagy tényleg nagy a baj Nagyberényben? Kolumbán Tünde „Ilyen lepusztult, rendetlen, elkeseredett település nincs a környéken. Eladták az iskolát, most az óvodát, a gyerekeket a szülők elviszik, hogy a helyi hatalmi harcnak ne váljanak áldozatává...” A szerkesztőségünkbe érkezett olvasói sms a Siófoktól mintegy 15 kilométerre fekvő Nagyberényt „méltatja”. A vélemény szóbeszéd tárgya lett a településen. Ritka az a helyi lakos, aki ne olvasta volna az újságban, vagy legalábbis ne hallott volna az üzenetről.- Jó ideje azt találgatják itt, hogy ki írhatta ezt az újságba - mondja a falu közepén álló kocsmában a pultosnő. - Vannak fel- tételezések, hogy ki lehetett - teszi hozzá, és mondandóját még megtoldja azzal, hogy ha már megfogalmazta az üzenetet, legalább vállalta volna névvel. - Nagyon is rendben van itt minden - vág közbe egy másik nő az ivóban -, nincs itt gond semmivel - állítja magabiztosan. Elég néhány lépést tennem a faluban, és máris ellentétes verziót hallok. - Fejétől bűzlik a hal - véli az egyik helyi férfi a falu polgármesterére utalva. Bár mondandója többnyire mindenkinek van, névvel senki nem vállalja azt, amit elmondott. - Egy fiatalasszony szerint ez annak köszönhető, hogy mindenki tart attól, hogy következménye lesz, ha kinyitja a száját. Csendes falu Nagyberény, szinte alig lézengenek az utcán. EL SEM ADHATNÁNK az intézményeket, a törzsvagyonhoz tartoznak, nincs piaci értékük - mondja Szentpéteri László polgármester, aki azt állítja: nem tud arról, hogy a falu lakói morgolódnak. - A hivatalba még nem jött senki, hogy elégedetlen lenne. Szentpéteri László azt elismeri, hogy lenne mit fejleszteni, de pénz híján nincs miből. Még a kerítésen keresztül sem bámészkodik senki. - A faluszépítő egyesületet is szétverték! Ezt már egy hazafelé tartó asz- szony panaszolja el, aki úgy látja, a fejlődésnek évek óta nyoma sincs a településen. Szerinte Nagyberényben úgy mennek a dolgok, hogy ha a polgármesternek nem tetszik valami, akkor azt meg kell szüntetni.- Azt beszélték itt a faluban, hogy eladják az óvodát - mondja egy fiatal nő. Legutoljára emiatt alakult ki feszültség a településen. Eladásról persze nincs szó. Ahogy két éve az általános Szentpéteri László: Nálam senki iskola is siófoki intézményhez tagozódott, most ugyanez történt az óvodával is. A helybéli szülők féltették a csemetéik helyét, ezért futótűzként terjedt a faluban, hogy eladják az épületet. A betagozódással megszűnt a konyhai dolgozók közalkalmazotti jogviszonya, ami az elégedetlenséget csak tovább fokozta. Az óvodában az egyik dolgozó - aki vélhetően örül annak, hogy megmaradt az állása - azt állítja: unatkozó anyukák csinálnak bolhából elefántot. Idegen autó fékez a főutcán. A fürdőt keresik. Utánuk megyek és megnézem, hogy működik-e még egyáltalán Nagyberény egykori nevezetessége, a gyógyvizes Oázis Panzió. S bár jókora zöld sövény takarja a belátást, kiderül: fürdeni még lehet. Az állítólag csőd közeli állapotba jutott szálló a falut jellemző elkeseredettség szimbóluma, de még fogadja a vendégeket. Azt azonban faluszerte beszélik, hogy a nagyberényiek nem fürdenek a panzió medencéjében. A falusiak valahogy elkerülik a panziót. Talán drágáll- ják az ezerforintos belépőt? A polgármester nem hallja a morgolódókat JEGYÉIT ÁRPÁSI ZOLTÁN Tankönyvek, gazdagéknál KEZDŐDIK A TANÉV és Vele együtt a tankönyv-mizéria. Millió példányban nyomják az új könyveket, a szülők számolgatnak, miből fizessék ki a csomagonként ó- 24 ezer forintot, mások kérvényt írnak az önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalok pedig kasz- szát csinálnak, mennyibe kerül a rászorulók támogatása. Jól járnak a tankönyvírók, a kiadók pláne, a nyomdák végképp. Csak az államkassza kezelője szentségei, hogyan gazdálkodja ki az idén hat és fél milliárd forintra rúgó támogatás összegét, s szívják a fogukat a szülők: micsoda ország és micsoda világ. ha nem ismerném a magyar valóságot, most azt írnám, így fest egy gazdag ország tankönyvellátása. Ehelyett hadd hivatkozzam több, valóban tehetős ország, mint az Egyesült Államok, Hollandia, Németország gyakorlatára. Ott az iskolák megveszik a keménytáblás tankönyveket, épp annyit és olyat, ami a tantárgyak oktatásához kell. A tanévnyitó után a nebulók elzarándokolnak az iskolai könyvtárba és kikölcsönzik a szükséges köteteket, természetesen ingyen. A tanév végeztével ismét zarándokolnak és visszaadják a könyveket. Aki leette, leöntötte kakaóval, netán telefirkálta az oldalakat, kitépett belőlük egy vagy több lapot, azzal kifizettetik az árát. Ahogy elhasználódnak a könyvek, úgy cserélik őket újakra. A piacgazdaság beköszönte, vagyis minimum 17 éve nem értem, miért jó nekünk ez a cirkusz? Azazhogy nagyon is értem: nem nekünk, a valamikor népnek nevezett csendes többségnek jó, hanem azoknak, akiknek busás haszna van belőle. Csakhogy kit érdekel már itt a nép? A Sándor jó hely, de a főszakács kétarcú, a pincérnő fáradt étlapozó A siófoki vendéglőben fenségesnek bizonyult a citromos csirkemell, a harcsa azonban a tányéron maradt Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Sándor Vendéglő. A névválasztás világosan mutatja, hogy a siófoki vendégváró hely tulajdonosa, üzemeltetője büszkén felvállalja a produktumot. Tény: a Sándor Vendéglő neve nagyon jól cseng a hasukat szeretők, sőt még az ínyencek körében is. Mostani kóstolásunk élménye azonban felemásra sikeredett. Fából faragott üdvözlő tábla fogadja a vendéget. A teraszon kockás terítős asztalok, kovácsoltvas székek, a naptól lambériázott tető véd. Az étlapból megtudhatjuk azt is, hogy már tíz éve díjat kapott a vendéglő a város virá- gosítási versenyében, azóta a Heti Vüággazdaság értékelése szerint bekerültek az ország száz legjobb étterme közé,- s elnyerték a kamara védjegyét, ami szavatolja a magas színvonalú szolgáltatást. A hely arcán, a fiatal pincérnőn azonban a nyárvégi fáradtság-fásultság látszott... A kínálat remek; az étlap áttekinthető, s mindenki találhat benne a fogáravalót. A levesbe kóstolva a vendég rögvest megfeledkezhet a külvilágról. A póréhagymából készült, illetve a tárkonyos bárányragu, amiket csészében szervíroznak, nagyon rendben van. Alig drágább, 750 forint a legalább félliternyi Újházy-tyúk- húsleves (amiben a cukorborsó roppanós, de az ízek nem simultak teljesen össze), s a nyírségi gombócleves (amiben temérdek az omlós húskocka, de keresni kell benne a gombócot). A főételek közül a citromos csirkemell ízlett a leginkább, amit három jó hosszú spárgával és krumplipürével hoztak elénk. Fenséges volt, de tényleg! (Egyébként valamennyi főfogás árába beleszámítják a köretet, igaz, azzal együtt nem olcsó, általában 1990 forintba vagy annál is több pénzbe kerül egy adag a másodosztályúnak jelölt helyen.) Finomnak bizonyult még a szűzérmék magyaros módon elkészítve; porhanyósra sült a hús, s zabálnivalóak a vékonyra szeletelt krumplikarikák. A képzeletbeli rangsorban a Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Nyár végi fáradtság? KÖRNYEZET (1-10 pont): Tiszta, rendezett ÉTEL (1-20 pont): Két arcát mutatta a séf : ? harmadik a milánói spagetti. Nem bolondították túl ízekkel, átlagos; tisztességgel elkészített, de nem nyúlt maradandó kulináris élményt. Dyen még nem esett meg velem soha: a tányérban hagytam a hal nagyobbik részét, aztán pedig asztaltársam sem akarta megenni. Bár tán furán hangzik, de az volt a bajunk a roston sült harcsával, hogy tömény hal íze volt Vagy tömény tó íze volt? (Esetleg épp ilyennek kell lennie a roston sült harcsának?) Ráadásul az egyik halszelet a háromból jóval sósabbnak bizonyult a többinél. S ami fájt még: sajnos nem igazán lehetett kiérezni a kaprot az öntetből, pedig emiatt is választottam ezt a fogást A hozzá szervírozott zöldségek azonban nagyon finomra párolódtak, szinte közelharc folyt a zöldbab és az apró kukoricacső minden falatjáért. Bár semmihez nem passzolt igazán, kíváncsiságból megkóstoltuk az uborkasalátát. Én bizony jóval ecetesebben szeretem; olyan volt, mintha a semlegesebb ízeket kedvelő német turistáknak készült volna. Gyümölcslé és ásványvíz mellé a ház folyó fehérborából is kértem három decit, mondván, hogy fröccsöt készítenék belőle. Félliteres heinekenes söröspohárban szolgálta föl a pincérnő... Amúgy az olaszrizling nagyon finom ízt hagyva csúszott az ételek után
