Somogyi Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-19 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 33. szám

2007. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP INTERJÚ 7 palya bea Új lemeze elkészült, de dalait egyelőre csak a fellépésein hallani. Abból pedig van elég: az énekesnő végigkoncertezi a nyarat, a legnagyobb vihart mégis az kavarta, hogy fellépett Horn Gyula születésnapi partiján. Mint mondja, nem érdekli a politika, ott is csak a zene vonzotta. KÉT GYEREKEM VAN: A ZENE ÉS A SZÖVEG Palya Bea énekelve érke­zik. Énekel, miközben az étlapot böngészi, siet. Két koncertje is lesz, köz­ben már a következők próbájára jár. Azt mond­ja, szereti ezt a pörgést, mert sokkal több energiát kap a koncertektől, mint amennyit elvesznek. Mézes Gergely- Fesztiválról fesztiválra jár, holnap is lesz két koncertje. Hogy lehet ezt bírni egy egész nyáron át?- Imádok koncertezni, szabá­lyos transzélményt jelentenek nekem a fellépések. Nem is tu­dom elmondani, mennyi ener­giát kapok ilyenkor vissza. Ezen a nyáron valóban egy kicsit rá­hajtottam, bár minden évben sok koncertet adok ilyenkor. Sze­rintem most azért tűnik soknak, mert a saját együttesemmel, a Palya Bea Quintettel lépünk fel. Persze ami a koncertek közben van, a pörgés, a média, az utazás, az eléggé megdolgozza az ember személyiségét. Ezt én úgy oldom fel, hogy mindennap megkérde­zem, ma mit adhatok. A folya­matos kérdezéstől az embernek egyensúlyba kerül az egója és a belső énje.- Miért van szükség erre az óvatosságra?- Az ember harminc felé el­kezdi azt hinni, ő már valaki. Ami tulajdonképpen igaz, hi­szen addigra kialakul a szemé­lyiség, de a folyamatos fejlődés érdekében nem szabad megáll­ni, folyamatosan kérdezni, ta­nulni kell.- Szinte minden interjújában elhangzik, hogy igyekszik mi­nimálisra csökkenti a különb­séget a dalok és önmaga közt. A dalokban viszont annyiféle hang szólal meg, hogy nehéz elképzelni, miként lehet ennyi személyiséget egyszerre meg­élni.- Jogos a felvetés, de tulajdon­képpen csak egy hang van. Úgy érzem, az évek során ösztönö­sen kialakult bennem: akkor va­gyok teljes, ha az egyik dalban a suttogásig intim lehetek, egy másikban meg vad, mint egy tigris, táncolhatok, balkános, zsidós, albános dallamokra éne­kelhetek. Az egységesítés egyik legfontosabb eszköze az írás. A különböző népek dallamaira én írom a szöveget arról, ami az életemben történt. Olyan va­gyok, mint egy anya, akinek két gyereke van: a szöveg és a zene. És azt szeretném, ha ez a két gyerek békésen játszana egy­más mellett, és nem szórnának egymás szemébe homokot. És a dalírás aprólékos munkája mel­lett a fiúkkal való együttzenélés is ugyanolyan fontos.- A kvintettben demokrácia van, vagy ön a főnök?- Nem volt könnyű, de bevál­laltam a főnökséget, és ez hozott nagyobb demokráciát. Ez sok ki­hívást jelent, ezek kevésbé ze­Névjegy A magyar társadalomra ráférne egy össznépi önismereti és humorterápia - vallja Palya Bea, aki büszke arra, hogy távol tartja magát a politikától neiek, inkább pszichológiai és intellektuális jellegűek. Négy nagyon erős férfiról van szó - Lukács Miklós (cimbalom), Szokolay Dongó Balázs (fúvós hangszerek), Novák csaba (nagybőgő), Dés András (ütő­hangszerek) -, akik a hangsze­reiket nagyon jól ismerik, bát­rak és kísérletezők, még ha a kvintettben az én dolgaimat kí­sérletezzük is ki. De mindenki beleadja a maga zeneiségét.- Ki döntött például arról, hogy az új lemezen kipróbál­ják a sanzont vagy a bluest?- Én hozom a számokat, a szövegeket. Egyes dalokkal messzebbre jutok az egyedüli kidolgozásban, más esetben meg csak az ötlet van meg, és a fiúk játéka tudja továbbvinni bennem. Sokszor dolgozunk ki közösen számokat. Nagyon jó a műhelymunka köztünk, ezért ez a munkamegosztás jól mű­ködik.- Őszre ígérték az új lemezt. Pontosan mikor fog megje­lenni?- Sajnos jó pár hónapot csú­szunk, a lemez ugyanis a fran­cia Naive kiadónál fog megje­lenni, és ott a promóciós előké­szítés nagyon hosszú folya- mát. Elnézést kérek a ma­gyar közönség­től, én is sajnálom, hogy várni kell né- t hány hónapot, mert az v* anyag szerintem nagyon szép lett.- Miért francia kiadó? Miben más, mint egy hazai?- Egyszerre több ajánlatot kaptam, a francia mellett megke­restek Hollandiából és Ameriká­ból is. Úgy éreztem magam, mint egy királynő, aki csak hát­radől, és választ. Elfogult vagyok a franciák iránt: nagyon sok mindent kaptam Párizsban, amíg ösztöndíjjal ott voltam, na­gyon sok mindenre jöttem rá „franciául”. A Naive egy nagyon profi cég, sokkal nagyobb ta­pasztalatokkal bír, mint a ha­zaiak. A lemezt egyébként itt­hon vettük fel.- Ezért kellett rá egy francia nyelvű dal?- Nem, a két angol és a fran­cia dal egy belső szándék volt bennem, hogy márpedig én ezen két nyelven is akarok éne­kelni. Persze először próbáltak a populáris irányba terelgetni, de ebben semmi zsarolásjelleg nem volt. A kiadó kapuján az áll, hogy Művészek Háza. Ez számomra szimbolikus volt: mintha azt mondanák, minden­ben a művész dönt. Amikor be­mentem az igazgató irodájába tárgyalni, nem magamról kezd­tem el beszélni, inkább eléne­keltem egy dalt.- Nem is befolyásolták?- Inkább hatottunk egymás­ra. Először nem értették, hogyan lesz ebből eladható lemez, ami­kor én nem vagyok számukra sem elég világzenei, sem elég ci­gány, sem elég magyar, sem elég franciául éneklő. Aztán renge­teget beszélgettünk. Három­nyelvű borító lesz, én csinálom a nyersfordításokat, a master már kész van.- A Szonda Ipsos felmérése szerint a fél ország szereti a népzenét, ez a második leg­népszerűbb zenei műfaj. Sőt az ötven év felettiek körében a magyar népzene a favorit, megelőzi az operettet is. Ön szerint miért éli a világzene a reneszánszát?- Ez meglepő. Én azt hittem, hogy az ötvenévesek inkább Illést, Elton Johnt vagy Omegát hallgatnak. Az ok szerintem egyszerű: a tradicionális zene sokakat visszavezet az ősélmé­nyekhez, de legalábbis megte­remti az illúzióját. A népzenék ugyanis olyan érzelmi csomó­pontokon keletkeztek, ame­lyekkel akár egy emberéletet is le lehet írni: szerelem, szü­letés, halál, utazás. Az ősi tár­sadalmakban a zene szervesen kapcsolódott az élethez, de a mai individuális társadalmak­ban is a zenéhez nyúlnak a leg­gyakrabban az emberek, ha va­lami öröm vagy bánat éri őket. Azt hiszem, az én zeném is A mai társadalmakban is a zenéhez nyúlnak a leggyak­rabban az emberek, ha öröm vagy bánat éri őket. Az én zeném is személyes népzene. egyfajta modern, személyes népzene.- Ön szerint van még Magyar- országon élő népi kultúra? Olyan, ami nem hagyomány- őrzés?- Azt hiszem, mi vagyunk a határvonal: tőlünk keletre vagy délre még nyomokban található élő népi kultúra. Bár ez nem tel­jesen igaz, hiszen a cigányoknál találni még ilyet, ott van például Járóka Sándor zenéje, szerintem az egy komoly és élő hagyomány. Van benne persze teatralizmus, tetszeni vágyás, de létezik.- Foglalkozott már perzsa, in­diai, cigány, bolgár, magyar és ki tudja még, hány nép zené­jével. Milyen kultúra muzsi­kájára bukkant rá mostaná­ban?- Ha megettem a salátámat, rohanok át a zsinagógába, mert Fassang Lacival próbálunk. Újra a szefárd zenével foglalkozom - most úgy érzem, ezzel is el lehet­ne tölteni egy egész életet. Na­gyon szeretem a ritmikáját, a szokatlan dallamfordulatait, annyira át van szőve az arab ha­gyománnyal. Persze kimeríthe­tetlen kincsesbányát jelentenek a magyar, a bolgár és a cigány népdalok is.- Hallgat populáris zenét is?- Sok mindent hallgatok, de nem vagyok mindenevő. A leg­több popzene nem éri el az in­gerküszöbömet. Viszont az olyan populáris királynőket szeretem, mint Whitney Houston.- Igaz az a legenda, hogy Bobby McFerrin véletlenül éppen önt énekeltette meg a koncertjén? És azóta is azért jár vissza, mert úgy hi­szi, minden magyar nőnek ilyen szép, tiszta hangja van?- (nevet) Ott voltam azon a koncerten, de nem én énekel­1976-BAN született Bagón. tizenhat évesen már Buda­pesten, a moldvai népzenét játszó Zurgó együttes éneke­se és tánctanára. az elte néprajz szakán 2002- ben szerez diplomát. 1996-tól a Laokoón-csoport énekese, 1997-től 2002-ig a Hólyagcirkusz Társulat tagja. 2000-BEN alapítja Monori Andrással a világzenét ját­szó Folkestra együttest. Együtt dolgozik az orgona­művész Fassang Lászlóval, két alkalommal Japánban is turnéznak. 2002 tavaszán a Francia Intézet ösztöndíjasa Párizsban, 2002 decembe­rében megkapja az Artisjus- díjat. 2003- ban kezdi szólista kar­rierjét, ekkor jelenik meg első szólóalbuma, Ágról ágra címmel 2005-BEN alapítja saját együttesét, a Palya Bea Quintettet, velük koncertezik bel- és külföldön egyaránt. tem. Viszont legutóbb, amikor itt járt, megöleltem.- Hogy került Horn Gyula születésnapi partijára?- Ez miért annyira érdekes? Nekem semmit nem jelent. Én azóta már árkon-bokron túl va­gyok. Azt tudom, hogy az embe­rekben van egyfajta belső érték­bizonytalanság, és szeretnének valahova tartozni, jobbra vagy balra. Számukra nehéz elképzel­ni, hogy valaki ezektől függet­len. Mivel én a szívemből élek, és a lelkemhez mint tűz köré ül­hetek, a politikánál sokkal na­gyobb hatalmakkal vagyok le­szerződve: a zenével és a költé­szettel. Bár ez óriási kihívás, so­kat rágom magam, de mégis sza­bad vagyok.- Miután Sólyom László nem tüntette ki Horn Gyulát ’56-os szerepvállalása miatt, szimbo­likus jelentőséget kapott, ki van ott és ki nincs.- Én nem foglalkozom politi­kával, egy nagy vonzerő volt: Snétberger Ferenc gitárművész is fellépett, és én nagyon szeret­tem volna találkozni, játszani vele. Fantasztikus zenész. Kár, hogy nem arról írtak inkább, ő mit játszott, vagy én mit éne­keltem.- Hogy tudja kizárni az életé­ből a politikát?- Egyszerűen: sosem enged­tem be. A magyar társadalomra ráférne egy össznépi önismereti és humorterápia. A gondolatokat pozitívra hangolni, és megtanul­ni, hogy minden, ami történik ve­led, jó vagy rossz, azt te magad okozod, a „miattad rossz nekem” elképzelése hibás, hazudozás, önismereti hiányosság. Nekem van egy saját világom, amiben is­tenek laknak, zenék, dalok, Weöres Sándor. Jóga, víz, levegő, a tenger - ott van az igazi élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom