Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-29 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 30. szám

2007. JULIUS 29., VASARNAP INTERJÚ 7 rocktörténelem Presser Gábor a szexből és a rock and rollból kivette a részét, a drogok hidegen hagyták. A Szigeten már a zenekartagok gyerekeivel zúznak. DÜBÖRÖG AZ LGT-VALÓSÁGSHOW Ma Erdélyben, majd a Sziget Fesztivál nulladik napján ad koncertet öt év után a Lokomotív GT. Presser Gábor fájós kézzel, de nagy elánnal készül a rocktörténelem legújabb fejezetére. Takács Zoltán- Több mint egy hónapja pró­bál az LGT a Sziget nulladik napjának koncertjére. Szeretik még egymást?- Igen, mert jó a hangulat pró­bákon, és lendületben vagyunk. Persze apróbb-nagyobb gondok mindig adódnak, nekem most például a kezemmel a túlerőltetés miatt, de kezelésre járok vele, és a koncertre minden rendben lesz. Ami a mentális részt illeti, vol­tunk mi már nyolc hónapra is összezárva sokkal rosszabb kö­rülmények között, s akkor is tud­tuk szeretni és tisztelni egymást.- Netán együtt ment ki a csapat a Rolling Stones-koncertre is?- Aki tehette, ott volt, de ne­kem éppen Zoránnal volt koncer­tem. Bántam, hogy nem nézhet­tem meg őket Budapesten, bár már azért volt szerencsém hoz­zájuk néhányszor. Somló szerint fantasztikus volt a buli, úgyhogy tervbe vettem, hogy a nyáron még valahol utolérem őket.- laggerék jól példázzák, hogy a rockzenészek élete általában a szex, a drog, a rock and roll hármas egységében zajlik. Ön azonban sosem a botrányokról volt híres. Nem volt kísértés?- Nekem a szex és a rock and roll bejött, a drogok sosem. A ter­mészetes adrenalinforrásokban hiszek, ha szól a zene, akkor ne­kem megvan az alkotáshoz és az előadáshoz szükséges plusz. De kísértés volt bőven, és számos el­rettentő példát láttam a környeze­temben. Ha már a Rolling Stones került szóba, ott volt szegény Jim- my Miller, aki nekik és nekünk is producerünk volt egy időben, és a drogba halt bele, pedig zseni volt. De Keith Richards le tudott állni, és megbízható forrásból tu­dom, hogy már odafigyel az egész­ségére, és hetedannyit cigizik, mint korábban.- Az LGT-nek is voltak bot- rányszagú történetei. Úgy tu­dom, hogy a vasárnapi, erdélyi koncert azért is lesz kuriózum, mert 1978 óta nem jártak ott, akkor ugyanis kitiltották a bandát Romániából. Miért?- A történet még az Ilyen a boksz című könyvünkbe se ke­rülhetett bele, de ennyi idő után már publikus. Az első bukaresti stadionkoncert után a következő turnéna egy zártkörű bulit akar­tak tőlünk a Ceausecu-féle parla­ment gyűléstermében, gondo­lom, összeválogatott közönség előtt. Csakhogy mi észrevettük a kamerákat, amelyekkel rögzíteni akarták a koncertet, és ebből egy kis szóváltás adódott. A végén technikusainkra fegyvert fogtak, minket meg bezártak a szekusok az öltözőnkbe. Szerencse, hogy az ablakon át jeleket tudtunk kül­deni két román rajongólánynak, akik voltak olyan vagányok, hogy tehetséges fiatal de nem figyelünk oda rájuk. Hiába írnak fan­tasztikus dalokat, ha nem játsszák a szerzeményei­ket. Nem véletlen, hogy sokan angolul zenélnek. Presser Gábor 1948. május 27-én született Budapesten. 1966-tól kezdve az Omega együttes első saját dalait írta, 1968-ban lett zenészként is az együttes tagja. 1971-ben Laux József do­bossal kilépteti az Omegá­ból, és megalakította a Locomotív GT-t. 1977-re kialakult a mai felállás: Presser mellett Somló Tamás (1973-tól), Karácsony János (1974-től) és Solti János (1976-tól) a zenekar tagjai. 1978 óta a Vígszínház ze­nei vezetője, itt volt először látható 1973-ban az első magyar musical, Déry Ti­bor Képzelt riport egy ame­rikai popfesztiválról című regényének zenés adaptá­ciója. 1987-ben mutatták be A padlás című musicaljét 1994-ben jelent meg aztán az első Presser-album, a Csak dalok. Ezt követte 1996-ban a Kis történetek. 1992-ben az LGT feloszlott, öt évre rá mégis új album­mal jelentkeztek, a 424 - Mozdonyoperával. Követke­ző albumuk, A fiúk a kocs­mába mentek 2002-ben ké­szült el „Sosem tudtuk előre, melyik dal lesz igazán sikeres” - mondja Presser Gábor, aki maga is meglepődött, milyen népszerű lett az Álomarcú lány telefonáltak a magyar nagykövet­ségre. Jött a kultúrattasé, csitított a balhén, és megtartottuk életünk legfélelmetesebb légkörű kon­certjét. Alig vártuk, hogy hazaér­jünk, itthon aztán közölte velünk a koncertiroda embere, hogy ki­tiltottak bennünket Romániából.- Mi lett a kultúrattaséval?- Semmit nem tudok róla, de nagyon szeretnék vele találkoz­ni, mert ha ő nincs, akkor nem tu­dom, hogyan végződött volna a történet. Szabó Ottónak hívták, és egy igen jókedélyű fiatalem­ber volt.- Gondolom, nem csak a rend­szer nehezítette a zenekar éle­tét, hanem néha egymással is meggyűlt a bajuk. Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy elege van a többiekből?- Több ilyen pillanat volt, mert a belső feszültségek természetes velejárói a hosszabb ideig műkö­dő zenekarok életének. Hatást gyakorol a zenekarra a tagok ma­gánélete is. A döntő kérdés az, hogy mennyi idő kell az ilyen idő­szakok átvészeléséhez, és hogy a í nehéz helyzetbe került társ I mennyi segítséget kap a többiek- = tői. Elég egyetlen jó pillanat: két- 1 ten egymásra néznek játék köz- | ben, és máris minden egyenesbe £ kerül.- Volt megasztáros zsűritag­ként lehet rálátása arra, hogy manapság miért nem tud sen­ki úgy kitűnni, mint az LGT. Minden hangot leütöttek már a zongorán?- Ez nem zenei kérdés, renge­teg tehetséges fiatal van. Inkább arról van szó, hogy valami na­gyon megváltozott, tönkremenő- ben van. Ez szerintem a művé­szek megbecsülése. Nem figye­lünk oda tehetségeinkre. Hiába írnak fantasztikus dalokat a fia­talok, ha nem játsszák szerzemé­nyeiket a rádiók. Nem véletlen, hogy sokan angolul zenélnek ab­ban a reményben, hogy külföldön talán felfigyelnek rájuk, és job­ban megbecsülik őket. Régebben voltak olyan dalok, amelyek kö­zösségi élményt jelentettek, mert eljuthattak mindenkihez. Ma­napság a kereskedelmi médiu­mok, de főként a közszolgálati adók felelőssége, hogy nem talál­nak utat ezek a hallgatósághoz. Persze azt se felejtsük el, hogy százezerszer annyi felvétel van, mint volt a mi ifjúkorunkban. Ne­künk furcsa módon az is segített, hogy a rádió nem játszott angol­szász zenét, így könnyen eljuthat­tunk mindenkihez.- Az LGT szövegeiben minden­esetre mindig volt egy jó adag társadalomkritika, bár a politi­kához sosem kerültek túl kö­zel. Ám egy éve le akarták til­tani a dalait a Kossuth adóról, mondván, állást foglalt a libe­rálisok mellett.- Ez gyáva dolog volt a részük­ről, mert sem én, sem a zenekar soha életünkben nem lépett fel semmilyen politikai rendezvé­nyen, és nem foglaltunk állást senki mellett. Aki letiltott ben­nünket, arra hivatkozott akkor, hogy nekem nagyjából a követ­kező mondatom megjelent egy li­berális újságban: „Szeretem meg néha gyűlölöm is Budapestet, mert néha szép, néha meg ko­szos, de hát pont olyan, mintha él­ne.” Hát ennek mi köze a politiká­hoz? Amúgy az sem érdekel, ha örökre letiltják a dalaimat, csak legalább legyen hozzá tisztessé­ges indokuk. Őszintén szólva, ar­ra sem méltó a történet, hogy til­takoztam volna ellene.- A közönség szerencsére a da­lokra kíváncsi. Minden szerze­ményét egyformán szereti? Úgy hírlik, hogy az egyik leg­nagyobb sláger címét már át- költötték Átokarcú lányra, annyira unják.- Ez mendemonda. Ami igaz belőle, annyi, hogy a legnépsze­rűbb daloknak mi magunk gyár­tottunk humoros címeket és szö­vegeket a saját szórakoztatásunk­ra. így járt az Álomarcú lány is. Minden zenekarnak vannak ked­venc dalai, amelyeket szívesen el­játszanak minden koncerten, és vannak olyan dalok, amelyekhez a közönség ragaszkodik. De so­sem tudtuk előre, hogy melyik dal lesz igazán sikeres. Az Álom­arcú lány egy nagyon egyszerű dal, nem gondoltuk volna, hogy ilyen népszerű lesz. De annak ide­jén a Neked írom a dalt című szá­mot sem választották ki rádiós játszásra, mégis óriási siker lett.- Titok fedi, melyik harminc dalt játsszák el a Sziget Feszti­válon, viszont rebesgetnek pár látványelemet Nem árulna el egyet közülük?- A dalokról annyit, hogy nem kis viták árán először kiválasz­tottunk ötvenet közösen, majd ezt a listát tovább szűkítettük har­mincra, ez adja a háromórás kon­cert anyagát. Viszont lesz a buli­nak számos vendége: énekesek, muzsikusok és más meglepetés­emberek. Lesz olyan pillanat, amikor hatvanan leszünk a szín­padon. Kitaláltam, hogy lépjenek föl velünk pár dalban a tagok ze­nészgyerekei is, úgyhogy valójá­ban ez egy LGT-valóságshow lesz. De megígérhetem, hogy a lírai pil­lanatok dacára azért a koncert nagy részében újra zúzós dalok­kal dübörgünk. Próbán az LGT: öt év után ma Marosvásárhelyen koncerteznek először

Next

/
Oldalképek
Tartalom