Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-21 / 169. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 21., SZOMBAT HÉTVÉGE Árpi bácsi kacérkodik a halállal Farkas Árpád Hetes büszkesége. Mindenki csak Árpi bácsinak szólítja. Már a tévében is megfordult. Állandóan újabb és újabb mutatványokon töri a fejét. Pénteken kilenc kaszával felszerelt bicikli és százegy egymásra pakolt pohár volt a kellék. Tímár András A kapuban már gyülekeznek a falusiak. Az udvarban sokat sej- tetően áll egy felkaszázott bicikli és százegy pohár a pulpituson. Kalapáccsal és csavarkulccsal jön felénk Farkas Árpi bácsi.- Lejöttem már a Mecsekről és a Kékesről is ugyanígy - meséli a fehér inges zsonglőr. - Le akarok gurulni az osztrák Monté Rosaról is, de nincs rá pénzem, hogy odáig kivigyem a biciklit, ugyanis a sógorok vonaton nem engednek kerékpárt szállítani. Talán majd valaki támogat. Próbálok megjelenni mindenhol. A Rózsa Gyuri nem engedett be a Leg-leg-legbe, de az már régen volt. A Fábrynál már voltam - dicsekszik, majd elindulunk a Hetest és Mérőt összekötő útra. Egy egyenes szakaszt választ ki itt Árpi bácsi és nekilódul. Néhá- nyan úgy gondolják, vénségére megőrült, de aki ismeri, tudja, ő mindig is ilyen, örökmozgó. Teker Árpi bácsi csoda-kétkerekűjével, amelyről kilenc kasza meredezik két oldalról feléje, és ha elesik, biztos beleszabdalnak. Mikor eléggé begyorsul, szájába vesz egy oldalán lengő kaszát és szerszámokért nyúl. Lecsavarozza a kormányt. Először a csavarkulcs repül (ami örökre eltűnik), aztán a kalapács megy az út szélére. Majd végül kormány nélkül, kilenc kaszával, nyakában a halállal gurul. Futva loholnak utána. A szippantós autó lelassít. Végre Árpi bácsi megáll. Újra túlszárnyalta a saját rekordját! A csavarkulcs hiánya miatt ugyanúgy kell hazáig mennie, mint a mutatvány alatt, de a plusz egy kilométer neki meg se kottyan. Közben az egyre gyülekező _ szomszédhad türelmetlenül vá- % rakozik, hogy lássák, vajon Árpi | bácsi megáll-e a tizenöt sor po- f hár tetején. - Menjen már föl!- I kiabál be egy hölgy, de a zsong- Százegy kávéspohár tetején, szájában a kaszával @ TOVÁBBI FOTÓK ÉS VIDEÓ: WWW.SONUNE.hu )e is csodálja rekord Járt már lőr rutinosan válaszol: - Elvtársnő, ne izgasson! Ez nem rétes, hogy ha nem sikerül, akkor kidobom. Ennek idő kell és törődés! A házi gyártású pulpitus egy szőnyegen letakart talapzaton kezdődik, erre van rakva két harminc centisre vágott szennyvízcső, amelyen egy deszkára sorakoztatva tizenöt sorban százegy pohár áll. A szocreál üveg kávéscsészéken újabb deszka, rajta a szintén harminc centisre vágott cső, azon egy léc féltéglával kitámasztva. Ezen fog egyensúlyozni Árpi bácsi.- Hölgyeim és Üraim! - húzza ki magát a mutatványos, és emelkedett hangon folytatja: - Most bemegyek képet mosni, de ne nézzenek be, mert nagy a rend. A feleségem elment a boltba. Úgy tizennyolc éve. Alig telik el néhány pillanat, már ott is van Árpi bácsi. Szájában a bicikliről ismert kasza. Elindul a létrán felfelé. Egy láb már fenn van. Lassan a másik. Az ő korában levő hölgyek ugyanilyen óvatossággal lépkednek a panel lépcsőházban, de ő most két méter magasan van. Még lebiccent a segédnek, hogy húzza ki a téglát, bevárja az esetlenkedő tévést, majd elengedi óvatosan a korlátot, és kitekint nézőire. A háttérben a rádióból a „Mégis mozog a Föld!” című dal szól. Mosolyog a kaszával a szájában és boldog. Néhány másodperc után a korlátért kap és fogadja a tapsvihart: - Azért nem csinálom tovább, mert reggeliznem kell! - mondja szerényen. S bevallja, hogy nem fél. - Nem a félelemre gondolok, hanem mondjuk Churcillre, a fronton. Ez régi trükk. Egyébként tizenkét éves korom óta zsonglőrködöm. Minden a reflexeken múlik, egy millimétert sem tévedhetek. Mit csinál szabadidejében a falu hőse? Rajzol. - Mutatványaimat nem gyakorlom, fejben és papíron találom ki - dicsekszik. - A déli hírek alatt szoktam egyensúlyozgatni. Árpi bácsi végül még bevallja, hogy a pódium elé kitett kaszasereg csak púder. Ha leesne, oldalra dőlne. A zsonglőr tudja, mi kell az ámulathoz. - Ő a falu hőse - mondja a kocsma népe. - Már annyi mindennel foglalkozott, hogy ahhoz háromszáz évet kellene élni. És milyen szépen szavalja a Talpra magyart! A felmelegedés miatt több lesz az erdőtűz, a vidra pedig kipusztulhat 2050-re a fajok húsz-negyven százaléka eltűnhet a Föld színéről - figyelmeztet a WWF Magyarország. Az ilyen hőhullámok ugyanis, mint amitől most szenved Európa, még gyakoribbak lesznek az éghajlatváltozás hatásai miatt. Sok hazai állat- és növényfaj sem tud alkalmazkodni az éghajlat gyors változásához, és várhatóan csökken az egyedszámuk, vagy kihalnak. A múlt században Észak-Eu- rópa tíz-negyven százalékkal lett csapadékosabb, miközben Dél-Európa húsz százalékkal vált szárazabbá. Becslések szerint Dél-Európában még további harminc százalékkal csökkenhet az éves csapadék meny- nyisége, hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, gyakoribbak az erdőtüzek. A csapadék nagy része a téli hónapokban hullik, intenzitása erősebb lesz, rendkívüli áradásokat és földcsuszamlásokat okozva. ■ A múlt században É- szak-Európa 10-40 százalékkal lett csapadékosabb, Dél-Európa 20 százalékkal szárazabb. Csáki Roland, a WWF Magyarország igazgatóhelyettese elmondta: ezek a változások nem kímélik az élővilágot. Egy, a hetekben kiadott, hazai kutatók által összeállított jelentés szerint várható, hogy a vízszabályozások révén kiszárított Alföld még szárazabb lesz, ami megnehezíti a természetes fafajú erdők telepítését, tovább növelve a kedvet és kényszert az akác, vagy más tájidegen fafajok telepítésére. Az Alpokalja és a Dél-Dunán- túl szintén szárazabbá válik, ezért az erdőterületek egészségi állapotának a romlása várható. Á kétéltűek közül veszélyeztetett például a foltos szalamandra és a vidra. A növények közül különösen veszélyeztetettek a sziklagyepekben, hegyi réteken vagy hegyvidéki erdőkben élő, kis elterjedésű védett fajok.- Fajgazdagságunk megőrzéséhez azonnal csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsátást, emellett fontos megszüntetni a tarvágásokat, s vizeinkkel előrelátóan, bölcsen kell gazdálkodni - mondta Csáki. ■ Varga A. Jó szó is kell az alkotáshoz, s ebből jut Barcson mindenkinek tábor A Dráva melletti művésztelepre Ausztriából, az erdélyi Kolozsvárról és Fonyódról is érkeztek alkotók Az egyik legnagyobb múltú hazai művészteleppé vált a barcsi. A nemzetközi alkotótábor 17. alkalommal nyitotta meg a kapuit.- A város befogadott bennünket, az alkotóknak pedig szükségük van egymásra. Ezért tudott ilyen sokáig életben maradni ez a tábor - állítja Halmos Klára grafikusművész, a művésztelep szervezője. - Ki vagyunk éhezve a jó beszélgetésekre, a tartalmas szakmai és emberi kapcsolatokra.- Idén különösen nagy a jö- vés-menés - mondja Vörös | András festőművész. - 15-16 ál- g landó résztvevőnk mellett | majdnem ennyien vannak £ olyanok, akik néhány naponLány krétával. A fonyódi Császár Dóra először jár a barcsi alkotótáborban. ként cserélődnek. Kicsit bejönnek, körül néznek, dolgozgatnak, ismerkednek. A hazaiakon kívül Ausztriából, Kolozsvárról, Nagyváradról is érkeztek alkotók, a horvátok idén elmaradtak. Az itt készült alkotásokból idén három kiállítást rendeznek. A helyi mellett - ennek hagyományosan a Dráva Múzeum ad majd otthont - Budapestre is elviszik a képeket, s Kaposváron is szeretnék bemutatni a művésztelep idei termését. Négy műhelyben dolgoznak az alkotók. A szitásokat Lendvai Péter Gergely egyetemi tanár vezeti, a rézkarcműhely munkáját Szőcs Géza soproni grafikus- művész irányítja, a festőműhely Vörös András festőművész, a média-számítástechnika műhely pedig Vágner Mátyás egyetemi tanár neve alatt fut.- Alig vártam, hogy végre felszállhassak a Barcsra induló buszra - mondja a kecskeméti Damó István festőművész, aki néhány éves kihagyás után jött el ismét. - Kell egy hely, ahol zavartalanul dolgozhatunk. A barcsi tábor légköre nagyon jó, ezért itt halad a munka. Régóta ismerem a Kapos-Art tagjait, miattuk is jöttem. Idén sok a fiatal, ez is jót tesz a tábornak. Ketten még ebédidőben is dolgoznak. Izzadtak, maszatosak, de eszükben sincs félbehagyni a munkát. Bednárik Andrea a kaposvári egyetemen, Császár Dóra pedig a fonyódi gimnáziumban tanul. Mindkettejüknek tanáraik javasolták a részvételt. - Nagyon tetszik, hogy a műhelyek átjárhatók - mondja Andrea. - A festőműhelyben dolgozom, de már megpróbálkoztam a szitával is. - Itt minden az alkotásról szól, és ha elakadunk, bátran fordulhatunk az idősebbekhez - veszi át a szót Császár Dóra. - A műhelyvezetők is rengeteget segítenek. ■ Nagy László ■ Kell egy hely, ahol a művészek zavartalanul dolgozhatnak.
