Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-21 / 169. szám

4 tlltluüááMéláll MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Karinthy és a pénz egész életében anyagi gondokkal küzdött; pénz­ügyek nyomasztották. Állí­tólag emiatt hagyta abba egyetemi tanulmányait is. Fizika-matematika szakra iratkozott be, de sebészetet is hallgatott; ugyanakkor a híres Négyessy-féle stilisz­tikaórákon az irodalom kö­zelébe került; s talán ép­pen azért nem fejezte be egyetemi tanulmányait; mert a természettudo­mányok, a történelem is íróként érdekelte, minden­ben „témát” látott. HA PEDIG EGY EMBERREL ta­lálkozott, hihetetlen nagy­fokú, szenvedélyes érdeldő- dés kerítette hatalmába: „Minden ember érdekes és fontos, belőlük áll az embe­riség, amibe mi is beletar­tozunk.” - magyarázta. 1906-tól aztán rendszere­sen jelentek meg írásai. bóka László, akinek előadásait az 1960-as évek elején, egészen haláláig volt szerencsém hallgatni, me­sélte el az alábbi történetet. APJA A TÖRVÉNYSZÉKEN dol­gozott, és a fiatal Karinthy, ha pénzügyei nagyon szorí­tották, bejárt a törvény­székre, hogy egy Hoselitz nevű bírótól másolnivalót kérjen. Mindig kapott is. Bóka apja innen ismerte, és különös, eszelős figurá­nak tartotta, mert csak be­nyitott és megkérdezte: - A Hosenschlitz (ami németül nadrágkivágást, sliccet je­lent) úr itt van? Később - amikor megtudta, hogy az egykori „szerencsétlen” fia­talember egyik legkedve­sebb írója, Karinthy Fri­gyes volt - nagyon meg­döbbent. Egyszer, egy jo­gászvacsora után Bóka ap­ja betért a Hadik kávéház­ba, és ott egymásra ismer­tek. De hogyan! Karinthy odament az asztalához, megállt, meghajolt és meg­kérdezte: - A Hosenschlitz úr nem jön? MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 21., SZOMBAT Pőreparádé a herényi kempingben naturisták Idehaza is egyre többen hódolnak a mezítelen napfürdőzés örömeinek Balatoni fürdőzés. A naturizmus kedvelői imádják a napot, a vizet, a levegőt, a természetességet, szerintük sokkal szabadabb érzés mezítelenül élni, mint ruhában Ma már minden második vendég hazai a balatonbe- rényi naturista kemping­ben. Elmúltak tehát azok az évek, amikor a néme­tek és hollandok hóbortjá­nak számított a „nudizás”. Vas András A kapu előtt vészjósló táblákba botiunk: fotózni és ruhában tar­tózkodni tilos! Szerencsére ránk nem vonatkozik a tiltás, nem kell leadnunk a fotóapparátot, s pőrére sem kell vetkeznünk. A balatonberényi naturista kem­ping vezetője, Takácsné Vörös Anikó társaságában ugyanis mentesülünk a szabályok alól.- Pedig érdemes kipróbálni, higgyék el - állítja az igazgató. - Öt éve kerültem ide, azóta én is lelkes naturista lettem. A próbát későbbi alkalomra halászijuk, bár nagyon megbá­mulnak a kempingezők, akik nemcsak a strandon, de a sátrak előtt, a boltban, az étteremben és a presszóban is csupaszon üldö­gélnek, mászkálnak.- Néha még akkor is elfelejte­nek felöltözni, amikor kimen­nek a faluba - teszi hozzá Takácsné Vörös Anikó. - Szólni kell nekik a kapuban, hogy ugyan már, ne haragudjanak... Elképzeljük, milyen arcot vág­nának a herényiek, ha a kem­ping üdülőközönsége Ádám- kosztümben grasszálna a falu­ban, s elnyomunk egy mosolyt. Utóbb kiderül, nem is olyan ré­gen még egyáltalán nem volt ilyen vicces a helyzet, ugyanis a helyiek részéről meglehetős el­lenállás fogadta a naturistákat.- Még a rendszerváltás előtt, a Balatonszentgyörggyel közös ta­nácsi időszakban jött az ötlet, le­gyen Berényben naturista strand - folytatja az igazgató. - Óriási felháborodás kísérte a ter­veket, még az akkori plébános is aláírást gyűjtött ellene. A strand mégis megnyitotta kapuit, s ezzel egyidőben ember­magasságú falakkal vették kör­be a létesítményt, kizárva így a kíváncsiskodókat. A magyar em­ber eszén azonban nehéz túljár­ni, naponta fúrták meg a palán- kot a nyálcsorgató leskelődők, akik bombázó tiniket sejtettek a falakon túl. Pedig...- A naturisták jelentős része a középkorú vagy még idősebb ge­nerációkhoz tartozik - állítja Takácsné Vörös Anikó. Ezt persze mi is konstatáljuk, a legtöbb férfi és nő közelebb jár az ötvenhez-hatvanhoz, mint a negyvenhez.- Ötven éve hódolok a nudiz­musnak - jelenti ki Julius Kenedli, aki 56-ban disszidált Ausztriába, s ott kapott rá a pőreségre. - Amíg itt nem lehe­tett, a horvátoknál vetkőztem.- Imádjuk a napot, a vizet, a levegőt, a természetességet - te­szi hozzá. - Sokkal szabadabb érzés mezítelenül élni, mint kor­látok között, ruhában. Berénybe a kezdetek óta visz­szajár, pedig nem sokon múlott, hogy ne is tudjon a helyről.- Nem hirdetik sehol, csak az út szélén van kint néhány tábla - bosszankodik. - Én is véletlen bukkantam rá, addig a Duná­hoz, Délegyházára jártam. Ma viszont törzsvendégnek számít, a kemping prospektusán is az övé az egyik fenék...- A naturisták nagyon össze­tartóak, nálunk is rengeteg a visszajáró - veszi vissza a szót az igazgató. - Velük nincs is baj, sokkal inkább az eseti strando- lókkal. Előfordul, hogy egyedül­álló férfiak csak partnerszerzés miatt jönnek be. Nőket keres­nek, esetleg férfit... Volt példa rá, hogy rendőrt kellett hívni. Utóbbi szinte elképzelhetet­lennek tűnik, amerre nézünk Húsz éve nyitotta meg kapuit az első balatoni naturista strand ÉPPEN HÚSZ ESZTENDEJE nyi­totta meg kapuit a herényi naturista strand, mely négy évvel később bővült kemping­gé. A május közepétől négy hónapon át nyitva tartó léte­sítményben jelenleg 117 lakó­kocsi-, több mint 100 sátor­hely, három apartmanház és egy 17 szobás motel várja a vendégeket, akiknek kényel­méről masszázsszalon, bolt, étterem, büfé gondoskodik. A strandbelépő hatszáz, egy la­kókocsihely két személyre öt­ezer forintba kerül naponta. A naturisták az étterembe és a boltba is mezítelenül járnak csend, béke, nyugalom, s nem utolsósorban tisztaság honol. A naturisták valóban együtt élnek a természettel; a kemping alkal­mazottjainak nem kell bajlódni­uk a szétdobált szeméttel.- Ilyen tiszta strandot sehol sem talál a Balatonnál - állítja Kugler Marianna, aki a zalai Gosztoláról jár át Berénybe. - Többek között ez is vonz ide. Na és persze a szabadság érzete, hogy ruha nélkül lehetek. Ami így, negyven fokban való­ban jobb, mint ingben-nadrág- ban izzadni a tűző napon, ám azért akadnak hűvösebb napok is a nyáron.- Természetesen ha lehűl az idő, nem kötelező levetkőzni - jelenti ki az igazgató. - De a többség akkor is ragaszkodik hozzá. Ruhaügyben a legtöbb vi­tánk a fiatalokkal akad: a szülők elcibálják őket közös nyaralásra, ám a 12-17 éves gyerek nem akar levetkőzni. Sokszor a sátor- ban-lakókocsiban gubbasztanak naphosszat. Ilyenkor javasolni szoktam, menjenek át a normál strandra. Mint ahogyan azokat is elta­nácsolják, akik nem tudnak uralkodni magukon. A kihívó, látványos szexualitás ugyanis zavaró a többiekre nézve. Sok­szor elég, ha a felhevült férfiem­ber hasra fordul, ám ha gyakori jelét adja izgalmának, megkérik, keressen másik strandot. Az iga­zi naturistának ugyanis nincse­nek üyen problémái... Hikes lett az áldozat, éjfél előtt villant meg mögötte a penge halálsziget Az ellenség ellensége barát; az angolok uralma a buddhista és mohamedán ellentéten nyugszik REJTŐ JENO-SOROZAT Minden mozdulatlannak tet­szett, de veszély érződött a leve­gőben. A szélcsendben nyugvó nagy levelű, mozdulatlan pál­mák, mintha figyelnék az esemé­nyeket. Helén borzongva, ösztö­nösen Walterhoz simult.- Most mi lesz? - kérdezte Rollins.- Most vegyük elő az angol politikát - mondta Wolf. - Aki az ellenségünknek ellensége, az nekünk jóbarátunk. Az angol impérium indiai uralma a budd­hista és mohamedán ellentéten nyugszik. Különben az ötszáz- milliós India már régen elsöpör­te volna őket. Beszélni kell a kí­naiakkal. Csináljunk egy kis vi­lágpolitikát. Hé, Lambu! Á rendkívüli események kö­vetkeztében Lambu már az első hívásra megjelent. - Menj el a kínaiakhoz, és küldd ide a man- durt - parancsolta Wolf. A megjelenő kínai man- durhoz a következő rövid és épületes szónoklatot tartotta az öreg vadász:- A malájok megakarnak tite­ket, kínaiakat ölni. Erre kértek engedélyt tőlünk. Mi ezt az en­gedélyt nem adtuk meg. Ha láza­dás lesz, és a malájok levernek minket, akkor végetek van. Ha a segítségünkre lesztek, és mi ver­jük le a malájokat, egy évet elen­gedünk a szerződésetekből. Hol­nap figyeltek. Ha lövést adunk le, az nektek szól. Akkor a malá­jok fóllázadtak. Gyülekezzetek a második körzetben, álljátok út­ját a malájoknak, mi segítünk nektek. Beszéld meg a többiek­kel. Mehetsz. A kínai szó nélkül elment. Vajon elhitte-e, amit az öreg mondott? Hallgattak. Az aszta­lon egy nagy szúnyog leszállt pihenni, fejtetőre fordulva. Er­ről lehetett megismerni az anopheles nevű szúnyogot, amely a mocsárhalált terjeszti. Rollins hatalmas tenyere dühö­sen csapott le rá, de a szúnyog elrepült fullánkjában a halállal, élve. Egymásra néztek. Van Gorck mondta ki, amire mind­annyian gondoltak.- Reggel természetesen min­denki elmegy a körzetébe, mint­ha nem történt volna semmi - bólintott gúnyosan Wolf felé. - szóval megpróbálunk még egy­szer végigmenni a drótkötélen. Mindenkinek legyen nyitva a szeme, keze ügyében a revolve­re, akit megtámadnak, süsse el. Az első lövésre itt találkozunk. Hikes kint egy fán mászott va­lami dróttal, aztán bent a szobá­ban szerelt.- Leadóállomást csinálok. Ki­fogunk Balik-Papanon. Ha rádi­ón kérünk segítséget, kényte­len leszek esetleg beavatkozni, mikor még nem végeztek mind­annyiunkkal itt. Csúfondárosan vigyorgott hozzá, mint aki bor­sot tör az ellenség orra alá.- Távollétemben Rollins ke­zelheti a gépet, majd megtaní­tom erre ma éjjel. Nagyon egy­szerű... Éjszaka volt, sehol egy hang, sehol egy nesz. Walter és Helén átölelték egymást, egy hosszú forró csókban találkozott az aj­kuk. Talán az utolsó csók... Ke­let felől egy halovány, sápadó csík sötét szélű felhők alatt je­lentette, hogy elérkezett a vég­zetes hajnal. Hikes lett az áldozat. Tizen­egy órakor villant meg mögötte az éles penge, csak épp hogy ki­lőtte a levegőbe barátai számá­ra a figyelmeztető lövést, és már ott feküdt a petúniabokrot tövé­ben, zsebében a szájhar­monikájával, halva. A lövésre a bennszülöttek felemelték a fe­jüket, és a fehérek elindultak csillag alakban minden irány­ból, lassú visszavonulással a kunyhó felé. Helén hallotta a lövést, egy vércsepp szaladt le görcsösen a szívéről, iszonyodva szorította két tenyerét a fülére, és nem mert kinézni az ablakon. Kint már csikordultak az első lépé­sek. Hátha Walter nincs az érke­zők között? Hátha ő adta le hal­dokolva a lövést.. (FOLYTATJUK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom