Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-09 / 158. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP .. is: . . . iiiíii: SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 9., HÉTFŐ mi Érdekli? Reális pénzt az utazáshoz KANAUCSNÉ BELEZNAI CSILLA, a kaposvári Napsugár Gyógy­pedagógiai Központ vezető­je: - Leginkább abban re­ménykedem, hogy a július 1-jétől változott törvény nyomán ismét reális össze­gű támogatást kapnak a szülők a súlyosan mozgás- sérült gyerekeik utaztatásá­hoz. Huszonegy forinthoz juthatnak majd kilométe­renként a lakóhely és az ellátóintézmény közti uta­záskor, akiknek a gyerekei kizárólag gépkocsival szál­líthatók. Remélem még, hogy a Kaposfüreden épí­tendő lakóotthon pályázata a soron következő, második fordulót is sikeresen veszi. msssmsmtt A kaposfői régiséggyűjtő bakonyi istván nyugalma­zott kaposfői tűzoltó több mint három évtizede gyűjt régiségeket. - Kincseim Porrogról, Porrogszent- királyról és Szentpálról, valamint Csurgóról valók - mondta. - Akad köztük, amit kidobtak régi tulajdo­nosai, de olyan is, amiért megdolgoztam. Fegyverek, kardok, régi rádiók, cim­balom, használati tárgyak is találhatók a gyűjtemé­nyemben. Kedvencem az a zenélő falióra, amit a por- rogi Kovács Böskétől kap­tam. Olyan régi, hogy 1876-ban javították elő­ször, de még ma is ponto­san mutatja az időt, s per­sze zenél is. Golyókkal a számítógép ellen oktatás Eredményesebbek a tanulásban azok, akik a szorobánt használják A számítógépnél is gyor­sabban számolnak azok a diákok, akiket Mischl Antalné fejlesztő' pedagó­gus megtanított a japán szorobán használatára. Mórocz Milán A televízió adásaiban is szere­peltek azok a gyerekek, akik a balatonszemesi Mischl Antalné kezei alatt tanulták meg a japán szorobán használatát. A huszon­egyedik századi embernek szin­te hihetetlen, hogy a tengelyek­re felfűzött fagolyókkal gyorsab­ban lehet számolni, mint a szá­mológéppel.- Magam sem gondoltam vol­na, hogy ez az ötszáz éves szer­kezet ilyen csodákra képes - mondja a nyugdíjas éveit Bala- tonszemesen élő tanítónő. - Amikor az igazgatóm elküldött erre a tanfolyamra, tüntetőleg beültem az első sorba egy gom­bolyag fonallal, és elkezdtem kötni. De olyan nagy hatással voltak rám a hallottak, hogy fél óra után már feszülten figyel­tem. A képzés után pedig elha­tároztam, hogy vén fejemmel el­végzem a fejlesztőpedagógia szakot, hogy a szorobánt még jobban fel tudjam használni az oktatói munkámban. A szorobán szinte bármilyen matematikai művelet elvégzé­sére alkalmas: összeadásra, ki­vonásra, szorzásra, osztásra, sőt gyökvonásra és mértékvál­tásra is. - Ez az eszköz fejleszti az ember problémamegoldó ké­pességét, logikáját, fantáziáját és a kombinációs készségét is ­Egyszerű a szorobán használata, mutatja Mischl Antalné. Diákjai még Friderikusz Sándor tévé-showjában is szerepeltek évekkel ezelőtt magyarázza Mischl Antalné. - A világ élvonalában sakkozó Polgár lányokat édesapjuk kizá­rólag ezen tanította számolni. De a saját növendékeimen is ta­pasztaltam a szorobán jótékony hatását. Azokban az osztályok­ban, ahol ezzel tanultak szá­molni, nem volt négyesnél rosz- szabb eredményű tanuló mate­matikából. Általában elmond­ható, hogy az átlagos képességű diákok még tovább fejlődnek a használata során, a tanulási nehézségekkel küzdő csemeték pedig fel tudnak zárkózni a tár­saikhoz. Mischl Antalné diákjai több­ször szerepeltek a televízióban is. Friderikusz Sándor show- jában a rendkívül magas intel­ligenciájú Szász Marcival mér­hették össze tudásukat. Mire a kis zseni bepötyögte a számí­tógépbe a számokat, addigra a szorobános gyerekek már mondták az eredményt. A ja­pán nagykövetség is meghívta a csapatot Japánba, de nem si­került előteremteniük a repülő­jegyek árát. Vigaszdíjként azon­ban egy eredeti japán szorobánt kaptak ajándékba a nagykövet­től, amit nyugdíjba vonulásakor emlékként Mischl Antalnénak ajándékozott az iskola. Maguk elé képzelik A japán szorobán őse az ókori abakusz. Két sorban tengelyek­re felfűzött golyók összessége, amelyeket középen egy osztóléc választ el egymástól, és jelölve vannak rajta a helyiértékek is. A gyakorlottabb felhasználók már fejben is tudnak számolni vele, csupán maguk elé képze­lik a szerkezetet. Ismét éhségsztrájkol gyermekeiért a tahi apa gyám hivatali határozat Nem érti, miért nem mondják meg neki, hogy hol vannak a kicsinyei Ismét éhségsztrájkba kezdett a hétvégén a hónapok óta gyerme­keiért küzdő Malkó József tabi családapa. Csak folyadékot vesz magához.- Mindaddig folytatom a ko­rábban ideiglenesen felfüggesz­tett éhségsztrájkot, amíg gyer­mekeim ügyében nem lesz tör­vényszerű a tabi gyámhivatal el­járása - mondta a Somogyi Hír­lapnak Malkó József. - Hozzátet­te: a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala kimondta: a gyerekek ideiglenes elhelyezé­sére vonatkozó határozat meg­szűnt. Másrészt hatályát vesztet­te az átmeneti nevelésbe vétel is. A tabi gyámhivatalt új eljárás le­folytatására utasította. Malkó József munkatársunk­nak azt mondta, hogy ennek el­lenére a tabi gyámhivatal sze­rint újraéled a 2007. február 23- i határozatuk, amely a gyerekeik ideiglenes elhelyezéséről rendel­kezett. - A Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ júni­us 27-i levelében értesített ben­nünket, hogy a regionális gyám­hivatal a gyerekek ideiglenes el­helyezése tárgyában új eljárásra kötelezte a tabi gyámügyet. En­nek ellenére a gyermekeink új törzsszám alatt kerültek ideigle­nesen az elhelyezettek nyilván­tartásába. Vajon miért? A leve­lükben azt nem közölték, hogy gyermekeink hol vannak elhe­lyezve és milyen határozat alap­ján? Legutóbb július 4-én idéz­tek be a tabi gyámhivatalba az ideiglenes hatályú elhelyezés fe­lülvizsgálatára. Csakhogy kide­rült: a megsemmisített határozat hiánypótlását végzik el, nem az ideiglenes elhelyezési határozat felülvizsgálatát. Számomra ért­hetetlen, hogy miért nem kap­juk vissza gyermekeinket, ami­kor az elhelyezésről szóló hatá­rozat már nincs érvényben. Saj­nos, még a nyári szünetre sem hozhatjuk el őket... ■ Krutek J. Az elefántcsapás a cél, ami a dzsungelben a Broadway halálsziget Kiderül Útjuk egyik legnehezebb szaka­szához értek, egy sűrű, óriási bambuszerdőhöz. Az eső elállt, és minden lépésért külön kellett küzdeniük. Itt már Walter nem törődött semmivel, elborult kö­rülötte a világ, és nem bánta, akármi lesz. Lihegett és nyögött. A meleg harminchat fokra emel­kedett, és az esőtől átázott föld hirtelen párolgása egy légmente­sen elzárt mosókonyha gomoly- gó atmoszféráját borította rá­juk... Az öreg már jó ideje nem hogy Lindau valójában nem Vanalder, Wolf golyót ígér neki, de egyelőre még nem folyósítja szólt semmit. Néha egy-egy szúró oldalpillantást vetett tár­sára, és ha ez megállt egy pilla­natra, ö is rögtön megállt és fi­gyelte. De Lindau ezt már jófor­mán nem is vette észre, az újonc dzsungeljáró minden tü­nete jelentkezett rajta. Egyszer a kalapját ejtette le, aztán a pus­káját nyolcféleképpen próbálta úgy vinni, hogy elviselhető le­gyen. A bőr lábszárvédője alatt valami undok nyüzsgés és fáj­dalom kínozta. Éppen arra gon­dolt, hogy most megáll, nevet egyet, és nem megy tovább, amikor az öreg vadász elővette revolverét és rászólt: - Emelje fel a kezét!... - És mialatt Walter gépiesen felemelte a kezét, Wolf leszakította róla a nyakában ló­gó revolvert, elvette a kését és a puskáját.- így, barátom. És most mondja el, hogy mit csinált Vanalderrel! De nagyon gyor­san, és valami nagyon kielégí­tőt mondjon, mert akkor esetleg nem lövöm le azonnal.- Engedjen leülnöm, ...mert összeroskadok - mindössze ennyit felelt.- Persze, hogy összeroskad! Maga még soha életében nem volt őserdőben.- Én egyáltalán... talán tíz napja vagyok az Egyenlítőnél... én hat héttel ezelőtt még Berlin­ben voltam, és soha nem jártam Bajorországtól délebbre. Az öreg Rittyentett.- Akkor szép teljesítmény. De úgy tudom, hogy maga, mint Vanalder, négyezer forintot vett fel...- Hallgasson kérem végig, nagyon érdekes történetet fog hallani, de ha nem tetszik, le is lőhet... Leterítettek egy hatalmas vi­aszos vásznat, ráültek, és Lin­dau mindent elmondott az öregnek, az egyetemi évektől kezdve Vanalder halálán ke­resztül a weltevredeni szerző­désig. Bizonyítékul megmutat­ta a négyezer holland forint­ról szóló postai feladóvevényt. Wolf hosszú szünet után így szólt.- Hát, magát csúnyán felül­tették. Kedvem lenne azzal a Hirten Péterrel ezen a zavarta­lan vidéken néhány közvetlen szót váltani. Van sejtelme arról, hogy ahhoz a helyhez képest, ahová mi most megyünk, a po­kol mélységes feneke egy kedé­lyes, zenés kávéház?- Én meghalni jöttem ide, magát csak arra kérem, hogy­ha nem bírok továbbmenni, és lefekszem itt, folyósítsa szá­momra azt az előbb megígért golyót.- Az ember a dzsungelben ne beszéljen arról, hogy nem tud továbbmenni. Mit akar? Már eddig is többet bírt ki, mint bármelyik zöldfülű azok közül, akiket eddig láttam. Hát ezentúl még többet fog kibírni, és kész. Most pihent egy kicsit, mehetünk tovább, és ha szépen haladunk, estére elérhetjük az elefántcsapást. Az itt a dzsun­gelben a Broadway és az Unter den Linden. Csak a kávéházak hiányoznak róla. Holnap este beérünk egy kampongba, ahol ismerős dajak törzs lakik, a fő­nökük egy vén disznó, gazem­ber, nekem jó barátom, ott majd pihenünk. Most egyen még kinint, és álljon fel! Nem bírt felállni, képtelen volt a lábait szétvetni a török­ülésből. Úgy nézett le rájuk, mint két keresztbe tett élette­len fadarabra. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom